|
|
|
2023-01-22 19:43:00, vasárnap
|
| |
| |
Bevezetés Lukács evangéliumába
Lk 1,1-4: ,,Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy, amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz, hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak."
I. Miért fontos, hogy tanulmányozzuk Lukács evangéliumát?
A. A szépsége miatt. Az egyik gondolkodó Lukács evangéliumát "a világ legszebb könyvének" nevezte. Az írás felüdítő és kreatív. Az egyik bibliakutató szerint az Újszövetség legszebb görög nyelvét tartalmazza (beleértve 266 olyan szót, amely csak Lukács írásaiban található).
B. A mérete miatt. A Szentlélek Isten Lukácsra bízta, hogy több Újszövetséget írjon, mint bármely más író. Ítéljük meg a versek száma alapján; Lukács két könyve összesen 2157 verset tesz ki. Pál levelei majdnem ugyanilyen hosszúak, és ha ő írta a zsidókhoz írt névtelen levelet is, akkor ő lenne az Újszövetség legnagyobb szerzője, de e levél nélkül Pál 2032 verset írt, 125 verssel kevesebbet, mint Lukács. János 1416, Máté 1071, Márk pedig 678 verset írt.
Biztosak vagyunk abban, hogy Lukács papirusztekercsre írta az evangéliumát, és ennek 9 méter hosszúnak kellett volna lennie, ahhoz, hogy mind a huszonnégy fejezetet tartalmazza. Ezt nem tartották kivitelezhetőnek; túl hosszú volt. Amikor Lukács evangéliumát az ősegyházi istentiszteleten felolvasták, akkor két nagy tekercsre kell gondolni, amelyeken a szöveg szerepelt. Szinte lehetetlen volt, hogy az egyes keresztények rendelkezzenek egy példánnyal. Gyakran felolvasták hangosan, és a gyülekezet igyekezet megjegyezni az evangélium tartalmát. Természetesen ez volt az egyetlen lehetőség az írástudatlan keresztény számára.
Ha úgy ítéljük meg, hogy Lukács bőbeszédű, akkor meg kell állnunk, mert valójában tömörebb, mint Márk, amikor azonos eseményeket írnak le. Lukácsnak volt egy célja, és e cél érdekében foglalta bele azokat az eseményeket és tanításokat Krisztus életéből amelyeket megírt az evangéliumában. Lukács visszamegy egészen az események elejére; Keresztelő János fogantatásával kezdi; Lukács Jézus genealógiája (családfája) egészen Ádámig nyúlik vissza. Lukács az evangéliumát Krisztus mennybemenetelével fejezi be. Ez egy hosszú evangélium, mert a születésről szóló elbeszélései kétszer olyan hosszúak, mint Mátéé. Hosszú, mert a feltámadásról szóló elbeszélései kétszer olyan hosszúak, mint Mátéé. Galilea határától (miután Jézus hosszú ottani szolgálata véget ér) egészen a Jeruzsálem városába való megérkezéséig Lukács története arról, hogy mi történt Jézussal a haláláig tartó úton, háromszor olyan hosszú, mint a többi evangéliumíróé.
Ha tehát valaki el akarja olvasni Zakariás pap és felesége, Erzsébet történetét, a Szűz Máriához beszélő angyal, a pásztorokhoz a mezőn beszélő arkangyal történetét, a tizenkét éves Jézus Jeruzsálemben való eltévedéséről szóló beszámolót, Zákeus megtérésének, a haldokló tolvaj megmentésének történetét, az emmausi úton történteket, a gazdag ember és Lázár történetét és a tékozló fiú példázatát, akkor Lukács evangéliumához kell fordulnia, mert ez a könyv az egyetlen hely a világon, ahol ezeket megtalálja. Ez egy olyan könyv, amely bővelkedik lelki gazdagságban.
C. A sokszínűsége miatt. A könyv például tele van történelmi utalásokkal az akkor uralkodó királyokra, népszámlálásokra, Szíria helytartóira, és arra, hogy Tiberius császár uralkodása idején érkezett Isten igéje Jánoshoz. Tartalmazza továbbá Jézus ama beszédét is, amely Máté hegyi beszédének rövidebb formája, és nagyrészt ugyanazt a rendkívüli szigorú etikát tartalmazza. Az evangéliumban felejthetetlen példabeszédeket és mondásokat is találsz. Tele van Urunk cselekedeteivel is, amelyekben a gyengék iránti jóságát emeli ki. A gyermekek, a pásztorok, a leprások, a vámszedők, a samaritánusok, a betegek és a fogyatékosok üdvösségét kívánja. Ez az evangélium tele van a nők iránti szeretettel és megbecsüléssel is. A "nőiség evangéliumának" is nevezik. Mária, Erzsébet és Anna prófétanő is megjelenik az első fejezetekben, az utolsó fejezetekben pedig három másik nőnek jelenik meg először Jézus, miután feltámadt a halálból. Ebben az evangéliumban találkozunk a naini özveggyel, és egy bűnös asszonnyal, aki megkente az Urat, Mária és Márta nővérekkel és a kitartó özveggyel. Számos fejezetében találunk utalást nőkre. Lukács evangéliuma azonban az igazságos Krisztust is tartalmazza. Amellett, hogy áldásait hirdeti, négy jajkiáltást is tartalmaz. Ezek nem találhatók meg a többi evangéliumban. Lukács evangéliuma a gazdag embert a pokol tüzében ábrázolja. Lukács Krisztusa nem egy kiscica, hanem Júda törzsének Oroszlánja.
D. A célja miatt, amely négyirányultságú. Először is, tele van tanítással, hogy elmondja a keresztényeknek, mit kell hinniük. Másodszor, tele van etikával, hogy megmondja a keresztényeknek, hogyan kell élniük. Harmadszor, tele van vigasztalással, hogy elmondja a keresztényeknek, miért kell örülniük (Lukács evangéliuma öt énekkel kezdődik, és az utolsó két szava az "áldották Istent"). Negyedszer, tele van próféciával, hogy elmondja a keresztényeknek, mire számíthatnak. Ebben a tudatlansággal, gonoszsággal, kétségbeeséssel és zűrzavarral teli világban mennyire fontos Lukács evangéliuma. Ez az egyik legfontosabb könyv az egész világon, és mindig is az lesz. Kiváló kommentárok vannak róla, különösen Bock, Ryle, Geldenhuys, Green, Morris, Stein, Milne, Sproul, Hughes, Hendriksen (szerintem az összes kommentárja közül a legjobb). Micsoda jele az igaz kereszténység növekedésének, hogy Ryle kivételével az elmúlt ötven évben ilyen kommentárok jelentek meg.
Ez tehát néhány ok, amiért mindannyiunknak el kellene olvasnunk és újraolvasnunk Lukács evangéliumát. Mit kaptunk? Mink van? A valaha megírt legnagyobb történet, amelyet maga a Teremtő ihletett, egy élő és erőteljes könyv. Ez nálad és nálam van. A világon alig van más, ami ehhez hasonlítható lenne, kivéve a másik három evangéliumot, Mátét, Márkot és Jánost, és nekünk azok is megvannak! Ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, amink nincs egyházként, kezdjünk el arra koncentrálni, amink van, és ez lesz történetünk új szakaszának kezdete. Tökéletes fegyverünk van a 21. század kihívásaira.
II. Ki volt Lukács és Teofilosz?
Az evangéliumok mind névtelenek, ellentétben Pál apostol leveleivel, amelyek az akkori szokásnak megfelelően a nevével kezdődnek. Az ember mind a négy evangélium szerzőségére vonatkozó meggyőződését az olvasás során alakítja ki. Az ősegyház, amely sokkal közelebb élt az apostolok korához, mint mi, elismerte, hogy az írók az a négy férfi volt, akiket ma szerzőként tartunk számon. A Lukács név háromszor fordul elő az Újszövetségben, valamennyi előfordulása Pál leveleiben. A Kolosséhoz írt levél negyedik fejezetének tizennegyedik versében Lukács mint "szeretett orvos" van megnevezve. Akárki is írta az evangéliumot, ő írta az Apostolok Cselekedeteinek könyvét is, és ott több olyan szakaszt is találunk, ahol az író a "mi" névmást használja, noha soha nem azonosítja magát. Pál apostollal van annak néhány útja során, egy vele a szenvedésben és a tanúságtételben. Pál úgy hivatkozik rá, mint "munkatársamra" (Filemon 24). Elválaszthatatlanok egymástól. Hitükben egyesülnek, és így Pál apostoli tekintélye fedezi és inspirálja Lukácsot abban, amit két fő művében közöl velünk. Pál nem engedi, hogy bárki is elválassza azt, amit Lukács ír, attól, amit ő ír. "Ugyanazt az Urat szolgáljuk; ugyanazokat az igazságokat hisszük; ugyanazt az evangéliumot hirdetjük". Kettejük kapcsolata szeretetből fakad. Pál az újszövetségi egyház teológiáját és etikáját adja nekünk, Lukács pedig ugyanezt teszi, de evangéliumában visszanyúlva az Úr Jézus eljöveteléhez és szolgálatához.
A Lukácsról szóló többi információnk nagy része bizonytalan. Érdeklődik Antiókhia iránt, számos utalást tesz erre az egyetemi városra, tehát talán antiókhiai ember; minden bizonnyal rendkívül intelligens. Kétkötetes tanulmányt ír Krisztus földi munkájáról és tanításáról, majd az egyház terjedésének történetét az első harminc év alatt. Micsoda teljesítmény! Úgy tűnik, hogy a pogány világból tért meg, valószínűleg görög volt, és ismerte a nyelvet, így az ő írásai tűnnek a Biblia egyetlen olyan részének, amelyet nem zsidó írt. Lukács orvos volt, egyesek szerint "orvos misszionárius". Kedves és rokonszenves embernek tűnik, és Pál jeruzsálemi és cezáreai bebörtönzése alatt, amely körülbelül két évig tartott, Lukácsnak sok ideje volt arra, hogy összegyűjtse az evangélium történetéhez szükséges anyagot. Sokan, akik tanúi voltak az eseményeknek és hallották Jézust beszélni, még éltek. Később gyakran meglátogatta Pált a római börtönbüntetése alatt. Ez Lukács. Bizonyára ő ennek az evangéliumnak a szerzője. Az összes korai egyházi vezető Lukácsnak tulajdonítja; másnak nem lehetett volna tulajdonítani.
Ki az a Teofilosz? Valódi ember, vagy egy szimbolikus ember, aki minden igaz keresztényt vagy őszinte keresőt képvisel, akiknek Lukács a két művét írja? A "Teofilosz" név két görög szóból (theos és philus) áll, amelyek jelentése "Isten barátja" vagy "Isten szerelmese". Mielőtt azt mondanánk, hogy "Ó! Egy szimbolikus név; irodalmi eszköz", vegyük észre, hogy Lukács a harmadik versben "nagyra becsült" jelzővel említi őt, és ezt a jelzőt Lukács két alkalommal használja az Apostolok Cselekedeteiben magas rangú római tisztviselőkre, a "nagyra becsült Félixre", Júdea helytartójára és a "nagyra becsült Fesztuszra", Félix utódjára utalva. Így bátorítást kapunk arra, hogy azt higgyük, hogy a nagyra becsült Teofilosz egy pogány volt, aki valószínűleg valamilyen fontos tisztséget töltött be a római kormányzatban. Hívő volt-e az Úr Jézusban, vagy csak egy mélyen érdeklődő? Lukács azért ír, hogy megerősítse a hitét, és megértesse vele, hogy mit jelent a Jézus Krisztus iránti elkötelezettség. Ebben az evangéliumban azt látjuk, hogy a keresztény egyház Lukács kortársainak hatalmas kíváncsi rétegével szembesül, akik közül néhányan éppen az Úrba vetett bizalom felé tartottak. Ez az evangélium azért íródott, hogy tisztázza, ki volt Jézus, mi volt az üzenete, miért élt és halt meg a kereszten, és hogy most él és építi az egyházát. Lukács mindezt elmondja Teofilosznak. De ez nem egy magánlevél. Olyan, mint egy e-mail, és arra vagyunk bátorítva, hogy továbbítsuk minden családtagunknak és ismerősünknek.
III. Az evangélium keletkezésének történelmi háttere
Hadd tegyek négy észrevételt ezzel kapcsolatban ezekből a versekből.
A. Egy szót a bevezetésről. Lukács evangéliumának ez a bevezetője ebben az első négy versben méltóságteljes és lenyűgöző kijelentés. Ez mélyen komoly dolog, nemde? Olyan, mint egy nagy kastély bejárata, amelyet díszes faragványok borítanak, sugallva annak fontosságát, ami e hatalmas bejárat mögött rejlik. A lelkészek izgatottak a prédikációik bevezetője miatt. Arra ösztönzi őket, hogy találjanak valami élénk anekdotát, valami figyelemfelkeltő dolgot a kezdéshez. Lukács ezzel a bevezetéssel némely teológiai tanárnál aki az igehirdetés tantárgyát tanítja rossz minősítést kapna, de én szeretem a bevezetőjének komolyságát és logikáját. Miért ez a rögeszme, hogy már az első szóval fel kell kelteni az érdeklődést? Nincs szükség arra, hogy a prédikátor valami szellemes anekdótával kezdje a prédikációját, hogy ezzel bizonyos hangulatot teremtsen a hallgatóságában.
B. Egy szót azokról, akik írásba foglalták Jézus életét. Lukács azt mondja, hogy amit ő meg akar írni, az egy "beszámoló", egy elbeszélés Jézusról. Azt mondja, hogy "sokan" készítettek ilyen beszámolókat. Hát nem lenyűgöző ez az utalás arra, hogy milyen sokan foglalkoztak a Jézusról szerzett benyomásaik rögzítésével? Nyilvánvalóan tömegek váltak az Úr Jézus követőivé; sokat tudtak a tanításáról és hatalmas tetteiről, de még többre és többre voltak éhesek. Mint a tanítványai, körbejárták az otthonokat és az éjszakai tüzek körül, ahol a keresztények összegyűltek, hosszasan ismételgették, amit tudtak, és ahol a Megváltóról ilyen beszámolók hangzottak el. Mások leveleket írtak a barátaiknak, amelyekben leírták a názáreti Jézus szavait és tetteit. Úgy vélem, hogy a nagy gyülekezetek némelyike összegyűjtötte ezeket a beszámolókat.
C. Egy szót a Lukács kortársai között beteljesedő dolgokról. Lukács azt szeretné, ha tudatosulna bennük, hogy a Názáreti Jézus jelensége nem volt váratlan vagy nem folytonos, hanem annak beteljesedése, amit már régóta vártak a Messiás, az asszony magva eljövetelében, aki szétzúzza a kígyó fejét. Más szóval, amit ebben az evangéliumban találunk, az nem valami lenyűgöző történet a legfurcsább érdekességekről, amiket valaha is hallottunk, vagy arról, hogy egy figyelemre méltó gyógyító szorgoskodott a Közel-Keleten, hanem arról, hogy az élő Isten, aki évszázadok óta foglalkozott Izraellel, most beteljesítette a szavát, és új és látványos módon, az ő drága Fia által munkálkodott Izraelben.
D. Egy szót azokról az emberekről, akik Lukácsnak és másoknak átadták a Jézusról szóló történeteket. Lukács ezt a két kifejezést használja: "akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének" (2. v.). Az Újszövetségben szemtanúkkal találkozunk, akik látták és hallották az ember Krisztus Jézust. Itt van János apostol, aki levelet ír a keresztényeknek, és ezt írja: "Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal" (1Jn 1,1-3). Itt van Péter apostol írása, aki azt mondja: "Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének" (2Pt 1,16). Itt van Pál, aki feljegyzi, mit mondott neki Jézus, amikor apostoli megbízást adott neki: "Azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni" (ApCsel 26:16). Sok férfi és nő volt szemtanú. Egyszerre 500-an gyűltek össze egy galileai hegyen, akik együtt töltötték az időt a feltámadt Krisztussal, és legtöbbjük még élt, amikor Lukács ezt az evangéliumot írta. A keresztény hit azoknak az embereknek a tevékenysége révén terjedt el, akik kezdettől fogva Jézussal voltak. Beszéltek arról, amit láttak és hallottak, majd írni kezdtek róla.
Ezek a szemtanúk mind szolgái voltak az igének. Más szóval, ha megkérdeztétek volna őket, hogy mi a foglalkozásuk, akkor olyan válaszokat adtak volna, mint: "Rabszolga... háziasszony... katona... ...földműves... . sátorkészítő ...", majd hozzátették volna: "De amivel leginkább foglalkozok, és amit a legjobban szeretek csinálni, az az Isten Igéjének való szolgálat. Más szóval az életemet azzal töltöm, hogy a Názáreti Jézusról beszélek mindenkinek, akivel találkozom". Szemtanúk és az Ige szolgái voltak. Sokan voltak közülük, és ők adták át beszámolóikat Lukácsnak és más keresztényeknek, akik nem voltak szemtanúi az Úrnak.
Ez a háttere Lukács saját tevékenységének: ismeri azt a sok beszámolót, amely az első tanítványoktól származik, akik az Úr Jézussal voltak.
IV. Hogyan fogott hozzá Lukács az evangélium megírásához?
Ezt tette Lukács: "Magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz, hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak" (3. és 4. v.). Gyakran félünk azoktól a keresztényektől, akik isteni vezetésre hivatkoznak a furcsa dolgok miatt, amelyeket tesznek, és ez így van rendjén. Mégis itt van egy ember, aki azt mondja, hogy arra a következtetésre jutott, hogy ír egy evangéliumot. Azt mondja: "jónak láttam..., hogy megírjam". Itt találkozunk Lukáccsal és ezzel az önéletrajzi utalással. Papiruszfoszlányokat kap, amelyekre régi keresztények írtak néhány emléket Jézusról, és ő összegyűjti ezeket. Hallja, hogy jeruzsálemi férfiak látogatnak Antiókhiába, és gyülekezeti összejöveteleken beszélnek. El lehet képzelni, hogy bejelentik: "A következő Úrnapján a gyülekezetben lesz egy személy, aki egyike volt azon ötszáz személynek akik találkoztak a feltámadt Megváltóval. Ő fog hozzánk beszélni. A felesége is vele volt, és elkíséri őt ide. Testvérünk találkozott Lázárral is; azt is látta, amint Jézus meggyógyította a leprást, és beszélt a zsinagógában. Ő fog hozzánk szólni, és válaszol a kérdéseitekre." Az ilyen emberek mindig is vonzották őket, de azok az emberek egyre idősebbek lettek, és Lukács látta, hogy szükség van valamilyen nagyobb dokumentumra, amelyben össze vannak gyűjtve ezek az anyagok. Imádkozott és megkérdezte Istent, hogy meg kell-e tennie ezt; vajon Istentől jött-e ez az érzés? Kikérte a vének tanácsait, és ők bátorították, hogy valósítsa meg ezt a tervet. Az a hír járta, hogy Máté, János és Márk egy teljesebb beszámolót írt, és Lukács örült ennek, de "jónak látta, hogy egy rendezett beszámolót írjon". Ezért mondja el nekünk, hogy négy dolog jellemezte a munkáját.
A. Lukács utánajárt a történetnek. Ez a szeretett orvos nem volt hiszékeny. Ő tudós volt. Amikor betegek fordultak hozzá orvosi segítségért, mondván, hogy szerintük varázslat érte őket, Lukács mégis tudni akarta, hogy mik a betegségük tünetei. Vizsgálta a betegséget, és vizsgálta a Jézusról szóló történeteket. Nem volt hanyag abban, amit Krisztusról írt. Utánanézett a tudósítóinak. Elment más szemtanúkhoz, és kikérdezte őket. Nem kapkodta el a munkáját; türelmes volt, és ez a nyomozás adja meg az elbeszélés feddhetetlenségét.
B. Lukács visszament a kezdetekhez. Ki ez a názáreti Jézus? Mi az ő életrajza? Honnan származik? Milyen iskolába járt? Mivel foglalkozott az apja? Voltak testvérei? Lukács ilyen kérdéseket tett fel, és feltárta az édesanyja családját és az Erzsébethez, Keresztelő János anyjához fűződő kapcsolatát, majd Jézus születésének körülményeit, a születését körülvevő csodálatos tevékenységet, Gábriel arkangyal eljövetelét és a szűztől való születést. Beszélt Lukács Máriával? Szeretnénk azt hinni, hogy igen, de nem tudjuk, de azt igen, hogy "elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárt". Biztosan nem arról van szó, hogy ötven vagy száz évvel a gyógyító Jézus élete után az emberek elkezdtek történeteket kitalálni a születéséről, hanem arról, hogy Jézus halála és feltámadása után harminc évvel, amikor Mária még élhetett, talán 78 éves korában, Lukács kérdéseket tett fel neki arról, hogyan kezdődött minden.
C. Lukács nagyon alapos volt, és mindent áttanulmányozott. Fáradságos munka volt, ahogy egy ilyen történethez illik. Ha nem igaz, akkor ez a legátkozottabb hazugság, amit valaha is terjesztettek a világban. Lukács mindennek utánajárt. Minden Urunkkal foglalkozó kéziratot ami eljutott az antiókhiai gyülekezethez alaposan megvizsgált. Egyetlen szemtanút sem hagyott figyelmen kívül; minden történetet kétszer is ellenőrizett. Egyenesen a szemükbe tudott nézni. Voltak-e utazásai Jeruzsálembe, Galileába és Mária gyermekeinek otthonába, ahol Mária utolsó éveit töltötte? Vajon mindent megbeszélt az apostolokkal, különösen Pállal? Mindent ellenőriztek.
D. Lukács gondosan átnézte az egészet. Úgy gondolunk rá, mint egy nagyon istenfélő emberre. Olyan ember volt, akinek kötelessége volt megtartani Isten törvényét: "Ne tégy hamis tanúbizonyságot". Ő azt követte, aki azt mondta: "Az igened legyen igen, és a nemed legyen nem". Az Úr Jézus azt mondta: "Én vagyok az igazság". Tehát semmilyen hazugság, semmilyen szépítés nem szolgálhatta ennek a Megváltónak az ügyét. Ha Jézus nehéz dolgokat mondott, Lukács tudta, hogy nem az ő feladata, hogy megkönnyítse azokat. Ha voltak látszólagos ellentmondások, azok a látszólagos ellentmondások megmaradtak. Lukács vigyázott, hogy mindent hűen adjon vissza.
Végül Lukács tollat ragadott, és megírta az általa rendezettnek nevezett beszámolót. Lukács ez alatt nem időrendbeli beszámolót ért. Voltak Jézusnak különböző helyeken és időpontokban elhangzott mondásai, amelyeket Lukács csoportosított. Voltak események, amelyeket bizonyos sorrendbe állított, mert így vetettek fényt Jézusra. Például a három kísértés sorrendje Márknál más, mint Lukácsnál. Lukács nem azt állítja, hogy "az én sorrendem az események pontos sorrendje". Amit mond, az a következő: Lukács összegyűjtötte azokat a papiruszfoszlányokat, amelyek Jézus mondásait, vagy Jézus csodáit, vagy néhány megfigyelést tartalmaztak arról, hogy mi történt a Megváltóval a kereszten. Ezek mind nagyon töredékesek voltak. Lukács egy összefüggő eseménysorozattá szerkesztette őket. Az elbeszélésének van egy folyamata; folyamatos és átfogó. Van értelme, és méltó arra, hogy az ember higgyen benne, és megváltoztassa az életét annak fényében, amit Lukács evangéliumában olvas.
E. Lukács megmagyarázta a templom pusztulását. "Egy olyan embernek, mint Teofilosz, bizonyára megvoltak a kérdései. Kétségtelenül az egyik első kérdés, ami felmerült benne, az volt, hogy miért kell most egy 'más templomba' menni. Mi volt a baj a zsidó vallással? Nem kellene-e fenntartani a jeruzsálemi templomi istentiszteleteket, ahol az igaz Istent imádták? Lukács ezért azzal kezdi, hogy a templomról beszél - Zakariás, Simeon, Anna, Jézus a templomban tizenkét éves korában, Jézus a templom párkányán megkísértve van, Jézus a templomban tanított, és így tovább. Lukács azonban arra is rámutat, hogy Jézus szükségesnek találta a templom megtisztítását, a templom pusztulásának megjóslását és a templom elhagyását. Világossá teszi, hogy Jézust a templomi hatóságok foglyul ejtették, akik aztán kigúnyolták és elítélték. A könyv elején Lukács egy olyan papot mutat be nekünk, aki nem tudott áldást mondani a népre a templomban, a végén pedig egy olyan papkirályt mutat be, aki Jeruzsálemen kívül áldja meg az övéit, közvetlenül mielőtt felemelkedik a mennybe, ami után a tanítványai "szüntelenül a templomban voltak, és áldották Istent".
"Ha elolvassuk az Apostolok Cselekedeteinek könyvét, azt látjuk, hogy Lukács ugyanebben a szellemben folytatja, kihangsúlyozva, hogy a kereszténység nem egy forradalmi mozgalom, amely elutasítja a templomot: inkább a templom az, amely elutasítja az evangéliumot. Számos történetet olvashatunk letartóztatásokról, ahogy a zsinagógák szerte a Földközi-tenger vidékén egészen Rómáig elutasítják a Krisztust. Mivel a "templom" nem hallgat rájuk, az ítélet lezudul. Az evangélium mégis akadálytalanul halad tovább a világban, ó nagyra becsült Teofilosz!"
V. Milyen lelki javakat kívánt Lukács Teofilosz számára az evangélium olvasásából?
"Hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak" (4. v.). Teofilosznak nagy igazságokat tanítottak, de Lukács azt akarta, hogy legyen meggyőződve róluk. Lukács azt kívánta, hogy Teofilosz eljusson a hit bizonyosságára. Fontos meggyőzni valakit a kereszténység igazságáról, nem igaz? Azért vagyunk Jézus Krisztus követői, mert hisszük, hogy a kereszténység igaz. Milyen más okunk lehet arra, hogy higgyük ezt? Urunk szólt, és a szelek és a hullámok engedelmeskedtek neki, és ez igaz. Harmadnap feltámadt a halálból, és ez igaz. Ma itt van velünk, és ez igaz.
Sokan úgy gondolnak a keresztény hitre, mint a sötétségbe való ugrásra. Azt gondolják, hogy a Jézus Krisztusban való hit valami önkényes döntés. Nem látnak megfelelő okot arra, hogy a kereszténységet igaznak tartsák. De az Úr Jézus Krisztus eljött és hirdette a hegyi beszédet; azt állította, hogy ő a világ világossága. Nagyon közel kerülünk hozzá, amikor életéről, tanításáról olvasunk, és megismerjük személyiségét, tetteit és hatalmát. Növekszünk a róla való ismeretünkben. Micsoda fény árad ki belőle. Nem a sötétségbe ugrunk, amikor elkezdünk bízni benne, hanem annak a karjaiba, akit megismertünk és akiben bízunk. Egy kislány áll egy magas helyen és lenéz a sötétségbe. Az apja odalent van, de ő nem látja őt. "Ugorj, és elkaplak" - kiáltja. A lány az apja felszólítására odaugrik ahhoz, akit szeret és akiben bízik; az apja nem engedi el. Ez a megváltó hit képe. A Biblia Krisztusa az, aki azt mondja: "Jöjj hozzám". Isten neve Jézus Krisztus.
Lukács nyilvánvalóan nem elégedett azzal az anyaggal, amelyet Teofilosz már megszerzett azoktól, akik beszéltek és írtak neki. De Lukács nem csupán azt imádkozza, hogy "Istenem, győzd meg Teofoliszt, hogy mindez igaz". Amit Lukács tesz, az elképesztő. Hatalmas szellemi feladatra vállalkozik: egy ötvenkét fejezetből, két részből álló könyvet ír, amely nyitott a vizsgálatra és az összevetésre. Azért írja meg, hogy Teofilosz biztos lehessen abban, hogy az általa hallott keresztény tanítás igaz.
John Newton 23 évesen egy hajón szolgált mint tengerész. A hajója egy sor viharba keveredett az Atlanti-óceán közepén. Newton messzire eltávolodott Istentől, és vakmerő káromkodó volt. Ekkor az Úr munkálkodni kezdett az életében, és egy gondolatot ébresztett az elméjébe. A gondolat, amelyet nem tudott elhessegetni, ez volt: "Mi van, ha ezek a dolgok igazak?". A vihar embereket sodort le a fedélzetről; Newton ki volt kötve egy kötéllel, hogy órákon át dolgozzon a szivattyúkon, miközben a hullámok átcsaptak a feje fölött, és mindvégig ez a gondolat járt a fejében: "Mi van, ha ezek a dolgok igazak?"
Lukács szerint az üdvözítő hit azzal kezdődik, hogy az ember személyesen elfogadja és cselekszik annak alapján, amiről meggyőződött. Természetesen a Lélek megvilágosítása által; ha Isten nem nyitja meg Lelke által Teofilosz szívét - és a te szívedet is -, akkor hiábavaló Lukács egész írása. De a Szentlélek nem valami légüres térben, meggyőző szavak teljes hiányában működik. A Lélek felhatalmazza a meggyőző szavakat, és megszünteti azokat az előítéleteket, amelyek megakadályozzák az embereket abban, hogy a meggyőző szavakra odafigyeljenek. Ezért prédikálunk, hogy meggyőzzük az embereket; Bibliákat osztogatunk; traktátusokat osztogatunk, és a Keskeny Út példányait. Meghívjuk az embereket, hogy jöjjenek el prédikációkat hallgatni. Interneten keresztül közvetítjük az alkalmainkat. Minden törvényes eszközzel igyekszünk meggyőzni az embereket a kereszténység igazságáról.
Azt akarjuk, hogy saját maguk lássák és hallják az igaz hitet, az igaz tanítást és aztán ebből a közvetlen találkozásból vonják le a következtetéseket. Szeretnénk bevonni bizonyságtevőket ebbe a munkába, akik beszélnek nekik arról, hogy hogyan és miért lettek keresztények. A morvák vittek magukkal néhány megtért embert, hogy találkozzanak Wesley Jánossal, amikor ő kereste Istent és meg akarta ismerni Jézus Krisztust. Leültek vele, és egyenként elmagyarázták neki, hogyan és miért lettek keresztények. Mindannyian felnőttként tértek meg, és elmesélték Wesley-nek az életüket. A morvák arra kérték, hogy ítélje meg e tanúk feddhetetlenségét, lelki alkatát és megbízhatóságát. Aztán megkérdezték tőle: "Most már látod, hogy az üzenetük hogyan illeszkedik a saját valóságképedbe?"
Ahhoz, hogy Teofilosz vagy bármelyikünk meg legyen győzödve arról, hogy a kereszténység igaz, ahhoz meg kell legyünk győződve a tanúk megbízhatóságáról, és ugyanilyen fontos (talán még fontosabb), hogy meg legyünk győződve arról is, hogy ez az igazságra vonatkozó állítás beleillik a valóságba, és segít megérteni a valóságot, ahogyan azt tapasztaljuk. Szembe kell néznünk a nagy kérdésekkel; Hogyan jött létre ez a világ? Mi az ember? Miért vagyunk abban az állapotban, amiben vagyunk? Hogyan békülhet meg velünk a szent Isten? Hogyan változtatható meg a mi megkövült szívünk? Hogyan üdvözülhetünk? Miért halt meg és él újra Jézus? A Biblia olyan választ ad ezekre a kérdésekre, amely illeszkedik az igazságról alkotott felfogásunkhoz.
Lukács szándéka először is az, hogy megbízható elbeszélést adjon Teofilosznak, olyant, amelyben bárki teljes mértékben megbízhat, de Lukács olyan üzenetet is átad neki, amely közvetlenül érinti Teofilosz állapotát, választ ad legnagyobb kérdéseire, és megfelel lelke legmélyebb szükségleteinek. Ez az a szokásos eszköz, amelyet a Szentlélek megáld. Ezt találjátok ebben a bevezetőben, Lukács bejelentését, hogy ez az evangélium a ti mai állapototokhoz szóló üzenet. Van ereje, hogy értelmet adjon a tapasztalataitoknak. Olvassátok el magatok számára az evangéliumot, és jöjjetek el meghallgatni az erről az evangéliumról szóló prédikációkat, és meg fogjátok látni, hogy ez így van. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: eseménysorozattá, kivitelezhetőnek, istentiszteleten, figyelemfelkeltő, engedelmeskedtek, népszámlálásokra, áttanulmányozott, összejöveteleken, négyirányultságú, bizonyságtevőket, megakadályozzák, családtagunknak, hallgatóságában, megvilágosítása, keresztényektől, következtetésre, tanúbizonyságot, tevékenységének, keresztényeknek, megtapintottunk, érdekességekről, elkötelezettség, cselekedeteinek, tanúságtételben, szükségleteinek, kétségbeeséssel, mindannyiunknak, megbízhatóságát, cselekedeteivel, példabeszédeket, börtönbüntetése, cselekedeteiben, kereszténységet, felejthetetlen, evangéliumíróé, megkérdeztétek, közöttünk beteljesedett, szépsége miatt, egyik gondolkodó, világ legszebb, írás felüdítő, egyik bibliakutató, mérete miatt, versek száma, huszonnégy fejezetet, ősegyházi istentiszteleten, szöveg szerepelt, egyes keresztények, gyülekezet igyekezet, evangélium tartalmát, egyetlen lehetőség, írástudatlan keresztény, Bevezetés Lukács, Szentlélek Isten Lukácsra, Amikor Lukács, Keresztelő János, Lukács Jézus, Szűz Máriához, Jézus Jeruzsálemben, Lukács Krisztusa, Apostolok Cselekedeteinek, Érdeklődik Antiókhia, Apostolok Cselekedeteiben, Jézus Krisztus, Názáreti Jézus, Krisztus Jézust, Jézus Krisztussal, Urunk Jézus Krisztus, Isten Igéjének, Názáreti Jézusról, Beszélt Lukács Máriával, Minden Urunkkal, Végül Lukács, Voltak Jézusnak, Lukács Teofilosz, Jézus Krisztusban, Biblia Krisztusa, Amit Lukács, John Newton, Keskeny Út, Wesley Jánossal, Jézus Krisztust,
|
|
|
|
|
|
| közöttünk beteljesedett, szépsége miatt, egyik gondolkodó, világ legszebb, írás felüdítő, egyik bibliakutató, mérete miatt, versek száma, huszonnégy fejezetet, ősegyházi istentiszteleten, szöveg szerepelt, egyes keresztények, gyülekezet igyekezet, evangélium tartalmát, egyetlen lehetőség, írástudatlan keresztény, események elejére, evangéliumát Krisztus, hosszú evangélium, születésről szóló, feltámadásról szóló, haláláig tartó, többi evangéliumíróé, mezőn beszélő, tizenkét éves, haldokló tolvaj, emmausi úton, gazdag ember, egyetlen hely, olyan könyv, sokszínűsége miatt, könyv például, akkor uralkodó, rendkívüli szigorú, evangéliumban felejthetetlen, gyengék iránti, fogyatékosok üdvösségét, evangélium tele, első fejezetekben, utolsó fejezetekben, evangéliumban találkozunk, naini özveggyel, bűnös asszonnyal, kitartó özveggyel, igazságos Krisztust, többi evangéliumban, gazdag embert, pokol tüzében, célja miatt, egyik legfontosabb, egész világon, összes kommentárja, igaz kereszténység, elmúlt ötven, valaha megírt, világon alig, másik három, evangéliumok mind, akkori szokásnak, nevével kezdődnek, ember mind, négy evangélium, olvasás során, apostolok korához, igazságokat hisszük, evangéliumot hirdetjük, újszövetségi egyház, egyetemi városra, egyház terjedésének, első harminc, pogány világból, evangélium történetéhez, római börtönbüntetése, összes korai, szimbolikus ember, harmadik versben, jelzőt Lukács, nagyra becsült, pogány volt, római kormányzatban, mélyen érdeklődő, keresztény egyház, evangélium azért, evangélium keletkezésének, bevezetője ebben, első négy, nagy kastély, lelkészek izgatottak, prédikációik bevezetője, bevezetéssel némely, igehirdetés tantárgyát, bevezetőjének komolyságát, első szóval, prédikátor valami, szót azokról, elbeszélés Jézusról, utalás arra, éjszakai tüzek, keresztények összegyűltek, názáreti Jézus, nagy gyülekezetek, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
52 db bejegyzés |
| e év: |
314 db bejegyzés |
| Összes: |
35879 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 686
- e Hét: 1581
- e Hónap: 13456
- e Év: 201258
|
|
|
Offline
