|
|
|
2023-02-05 20:24:57, vasárnap
|
| |
| |
Zakariás pap szolgálata a templomban
,,Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt, a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot. Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában." (Lukács 1,8-10)
Lukács evangéliumának nyitó fejezetében még mindig az ószövetségi időszakban vagyunk. Ez egy egyedülálló időszak volt a világtörténelemben, és mindenekelőtt erre emlékeztessük magunkat.
1. Az ószövetségi háttér
A. Izrael volt az egyetlen nép, amely számára Isten üdvözítő módon ismertté tette magát.
Izrael földje volt az egyetlen hely a világon, ahol találkozhattál az élő Istennel. Az Úr Jézus azt mondta a samáriai asszonynak, hogy az üdvösség a zsidóktól van, és a gyakorlott és komoly gondolkodású férfiak és nők szerte a Közel-Keleten felismerték ezt a tényt azokban az években. A szíriai főparancsnok Naámán leprás lett, és Izraelbe utazott, hogy segítséget kapjon Isten prófétájától, Elizeustól. Az etiópiai kormány egyik magas rangú tisztviselője Afrikából egészen Jeruzsálemig utazott, hogy találkozzon az Úrral. Római katonák Izraelben töltött szolgálati idejük alatt keresték és találták meg az Urat. Sába királynője Jeruzsálembe utazott, hogy találkozzon az Úr királyával. A föld összes nemzete közül Izrael volt az, akit Isten szeretett, Izrael földje volt az a föld, ahol Isten megismertette magát. Isten kiválasztotta Ábrahámot, Mózest, Dávidot és a prófétákat, akik zsidók voltak. Az Úr nekik adta a szövetségeket és az ígéreteket. Az ő leszármazottaik számára is hozzáférhetővé tette magát, kinyilatkoztatta nekik szívét, természetét és akaratát. Az ószövetségi időkben, ha meg akartad ismerni Istent, akkor el kellett olvasnod Mózes öt könyvét, az írásokat és a prófétákat, amely Istentől kapott kinyilatkoztatások alkotják az ihletett Szentírást. Ágoston hallotta, amint a gyerekek azt kiáltották: "Vegyétek és olvassátok! Vegyétek és olvassátok! Vegyétek és olvassátok! Ezt mondja nektek Isten arról, hogyan ismerhetitek meg őt.
B. Az Ószövetség kiemelkedő célja az volt, hogy felkészítse a népet a Messiás eljövetelére.
A Szentírásban Isten megmondta nekik, hogy egy napon eljön a Messiás, és Isten évezredeken át készítette őket az ő eljövetelére. Az ígéret, hogy el fog jönni, az Ószövetségben található; az ígéret beteljesedése az Újszövetségben. Hadd használjam ezt az illusztrációt; képzeljük el, hogy elviszed a gyermekeidet a tengerpartra. Felkészíted őket arra, amit meg fognak tapasztalni azzal, hogy képeket mutatsz nekik a tengerpartról. Megígéred nekik, hogy valamikor a jövőben ezt a valóságot ők is megtapasztalhatják majd. Nézegetik a képeket, hogy egy napon mit fognak valójában látni, hallani, megérinteni és érezni. Isten így bánt Izrael fiaival. Gyermekkoruk ezen időszakában nagyszerű képek sorozatával készítette fel őket Krisztus eljövetelére. Utasításokat adott nekik a hajlék, majd tartósabban egy templom építésére. Ez a templom volt Isten otthona, lakhelye, és a legbensejében egy hatalmas függöny mögötti belső szentély volt. Ezt nevezték "szentek szentjének" (vagy "legszentebb helynek"), amelyben egy láda volt, amely az Isten székhelye, királyi trónja volt. Ez az épület minden kialakításában és minden részletében erről a hatalmas Megváltóról, Jézus Krisztusról, Isten Fiáról beszélt nekik, aki el fog jönni. A kezükkel érinteni fogják őt. A fülükkel hallani fogják őt beszélni. Egy egész épületre volt szükség ahhoz, hogy kifejezze azt a rendkívüli jelenséget, aki meg fog jelenni a világban.
C. A bűnösök csak áldozatokkal közelíthették meg Istent.
Hogyan közelíthetted meg Izrael szentjét? Bármikor odasétálhattál, félrehúzhattad a függönyt, beléphettél és mondhattad neki: "Abba, Atyám!"? Nem. Soha nem közelíthetted meg a templomot anélkül, hogy ne hoztál volna áldozatot a bűneidért, egy bárányt, vagy egy galambot, vagy egy kecskét, vagy egy üszőt, a bűneid nagyságától függően, vagy valamilyen hálaáldozatot a kisebb-nagyobb kegyelmekért, amelyeket Istentől kaptál. Van valami Isten természetében, lényének legmélyén, ami megköveteli a vér kiontását a bűnök bocsánatára. Még akkor sem volt szabad, hogy te magad mutasd be az áldozatot, ha egy tökéletes, szeplőtelen állatot hoztál. Emlékeztetlek arra, hogy az ószövetségi hívek sem maguk vágták el az áldozati bárány torkát, bár több száz bárányt vágtak le a farmukon. És azt is megtiltották nekik, hogy a vért egy tálban a függöny mögé vigyék Isten jelenlétébe, hogy a szövetség láda fedelére szórják. Szó sem lehetett róla! Természetesen a legjobb állatot hozták a nyájból, de csak az első papig jöttek aki szolgálatot teljesített a külső oltárnál. A bárány fejére tetted a kezed, majd átadtad a papnak. Csak ő léphetett be a szentélybe, csak ő vehette a tömjénezőt, és önthette a tömjénező oltárra. Bűnösök ne menjetek tovább!
A 2Krónika 26. fejezetében van egy félelmetes történet, amely Júda királyának, Uzziásnak a felháborító királyi ellenszegüléséről szól. Hatalmas király volt, de az Ige ezt mondja nekünk: "Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az ÚR ellen. Bement ugyanis az ÚR templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron. De bement utána Azarjá főpap és vele együtt az ÚR papjai, nyolcvan erős ember. Elébe álltak Uzzijjá királynak, és ezt mondták neki: Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be az ÚRnak, hanem Áron fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot. Menj ki a szentélyből, mert vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre az ÚRistennél! Erre felbőszült Uzzijjá, akinek éppen a kezében volt az illatáldozathoz való tömjénező. De amikor felbőszült a papok ellen, poklos folt jelent meg a homlokán az ÚR házában levő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett. Amikor aztán Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult, meglátták a poklos foltot a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, de ő maga is sietve távozott, mert az ÚR verte meg őt. Uzzijjá király poklos maradt halála napjáig" (2Krónikák 26:16-21).
D. A bűnösök csak a templomban szolgáló papok által jutottak az Úrhoz.
Azt mondom, hogy ott álltál azon a helyen, az oltár közelében, de nem mentél tovább. Még Júda királya sem tudott tovább menni. Egyedül a pap vagy a levita vághatta le az áldozatra szánt állatot, és léphetett be helyetted és éretted a Templom külső részébe, de még ő sem léphetett be a Szentek Szentjébe. Egyedül a főpap, és csak rövid időre, az év egy napján, léphetett be a belső szentélybe, Isten tróntermébe. Így a hozzád és hozzám hasonló bűnösök legközelebb csak a templomon kívüli udvarban lévő nagy oltár széléig juthattak. Ez volt számukra a legközelebbi pont Isten jelenlétéhez; a papok mehettek ennél közelebb Istenhez.
Mennyire más volt a helyzet, amikor Jézus Krisztus végre megjelent, mint Isten igazi lakhelye, aki az emberek között lakik. Az emberek odamehettek hozzá, férfiak és nők, zsidók és pogányok, gazdagok és szegények, nagyon rossz emberek és igaz emberek egyaránt. Gyermekkorában szegény pásztorok mentek hozzá, és bölcs, gazdag és hatalmas bölcsek is leborultak előtte. Még démonoktól megszállt emberek is odamehettek hozzá. Ha meg akarod ismerni Istent, akkor az ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül kell hozzá jönnöd. Ő az az ajtó, aki azt mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam".
Isten tehát templomot tervezett, amely az Úr jelenlétéről szólt az ő népe körében. Ahol templom van, ott papoknak is kell lenniük, és így Isten papságot is létrehozott, hogy a templomban szolgáljanak, papok ezrei az évszázadok során. Azért volt szükség ilyen sokra, mert Jézus Krisztus, a mi nagy főpapunk fontosságát kellett hangsúlyozni. Volt egy idő, amikor a bírák jelentősek lettek Izraelben, de a bírák soha nem voltak olyan fontosak, mint a próféták és a papok. Soha nem volt olyan időszak, amikor a papok jelentéktelenek voltak. Talán összesen egymillió pap volt tizenöt évszázadon keresztül, és ez a sokaság kijelenti számunkra az Isten által kinevezett utolsó pap, az Úr Jézus elsöprő fontosságát.
A templomot Isten Mózesnek adott tervrajza szerint rendezték be, és a templom minden berendezési tárgya Krisztusra mutatott. Ott volt a szent kenyerek asztala - Krisztus az élet kenyere; a nagy lámpatartó, amely világított - Krisztus a világ világossága; az oltár - Krisztus a Golgotán engesztelést végzett a bűneinkért. Aztán ott voltak az áldozatok - íme, Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, de mindenekelőtt ott voltak a papok, akik mindent működtettek. Mindezek a szertartások, építmények és egyházi tisztviselők Krisztusra mutattak előre. Ez a Lukács evangéliuma első fejezetének háttere.
2. Az istenfélő Zakariás
Itt van tehát az istenfélő Zakariás, aki pap, egyike annak a 18 000 papnak, akik ebben az időben Izraelben voltak, Áron leszármazottai Lévi törzséből. Zakariás az Abijjá papi rendjéhez tartozott; ő volt Zakariás Abijjá. A Krónikák első könyvének 24. fejezetében ott van a papok rendjeinek felsorolása. A papok között huszonnégy rend van felsorolva, egészen pontosan a hetediktől a tizennyolcadik versig? A tízedik versben az az egy rend, amelyhez Zakariás és családja tartozott, a nyolcadik rend, Abijjá? Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ezt a 18 000 papot huszonnégy rendbe sorolták, hogy az a bizonyos rend, amelyikhez tartoztak, csak fél hónapig vagy két hétig teljesített szolgálatot a templomban minden évben.
Még így is 350 ember tartozott egy olyan rendhez, mint az Abijjáé, ami túl sok volt ahhoz, hogy mindannyian a templomban dolgozzanak abban a két hétben. Mi történt tehát? Hogyan döntötték el, hogy e rendből mely férfiaknak lesz kiváltsága az Úr házába menni? Valójában sorsot húztak (ezt Lukács mondja el nekünk a kilencedik versben), hogy tudják, a kinevezés nem ember, hanem Isten választása. Az eredmény az lett, hogy egy maroknyi embert küldtek Jeruzsálembe. A Misna (ismétléssel tanulás a Biblia utáni zsidó irodalom) valójában öt papot említ a 350-ből, akik két hétig a templomban szolgáltak, hárman közülük a lámpásra és a szent kenyerekre vigyáztak, míg a másik kettő az illatáldozati oltárnál szolgált. Ez a csoport férfi elhagyta otthonát, hogy két hétig Jeruzsálemben lakjon a papok szálláshelyén, hogy a templomban dolgozhasson. Aztán minden istentisztelet végén, reggel és este, Zakariás és négy barátja kijött a templomból, és a lépcső tetején állt az imádkozó emberekkel szemben, akik csendben összegyűltek az oltár körül. Ott elmondták az áldást, vagy együtt, vagy egyikük szóvivőként az egész néphez intézte ezeket a szavakat: "Az Úr áldjon meg téged és őrizzen meg téged, az Úr ragyogtassa rád az ő arcát, és legyen kegyelmes hozzád, az Úr fordítsa feléd az ő arcát, és adjon neked békességet" (4Mózes 6:24-26).
A 350 névből kihúzni 5 nevet és hogy ezek között ott legyen a te neved vagy a Zakariás neve milyen ritkán történhetett meg. Micsoda izgalom volt az öreg Zakariás számára, hogy kiválasztották, hogy végre Dávid városába mehetett Júdea hegyvidékéről, ahol ő és Erzsébet élt, hogy részt vegyen e templomi szertartásokon. Vajon azt hitte, hogy lejárt az ő ideje, hogy ez vele is megtörténjen? Általában az ember egész életében csak egyszer szokott szolgálatot teljesíteni a templomban. Milyen különleges alkalom lenne ez számára; milyen megismételhetetlen megtiszteltetés. Isten azt az időt jelölte ki számára, hogy végre Jeruzsálembe menjen. A felügyelő ujjainak keresgélése a ládában lévő több száz fadarab között, és az, hogy kiválasztotta azt az egy darabot, amelyen Zakariás neve állt, mind Isten irányítása alatt állt. Az Úr őt választotta ki, hogy abban az évben eljusson a templomba. Természetesen Zakariás maga sem sejtette, hogy Isten csodálatos hírekkel fog szólni hozzá. Egyszerűen csak Isten emberekkel való bánásmódjának útjain járt. Hogyan jöttünk ma ide? Kértük-e Istent: ,,Uram, szólj hozzám ezen a napon. Ó, Uram, találkozz velem, ments meg és segíts ma!" Minden egyes Úr Napján találkozunk Istennel, és mindenki meg van hívva; te, aki ma eljöttél ide, hívtad segítségül Istent, hogy foglalkozzon veled és üdvözítsen téged?
A. A bűnösök csak a templom két oltárán keresztül közelíthették meg Istent.
Az Ige azt mondja, hogy ezeknek a papoknak az volt a feladata, hogy belépjenek a templom szentélyébe, és ott illatáldozatot mutassanak be. Az Istent tisztelők mind a templomon kívüli udvaron maradtak (lásd a tízedik verset); nem mehettek tovább a nagy külső oltárnál, és amikor Zakariás szolgálaton kívül volt, még ő sem mehetett tovább annál az oltárnál, de most Zakariás Abijjá valóban "bemehetett az Úr templomába" (9. v.). Látjátok tehát, hogy két oltár volt, a hatalmas rézoltár kint az udvaron az állatáldozat bemutatására, és az úgynevezett aranyoltár a templom belsejében az illatáldozat bemutatására. A két oltár így kapcsolódik egymáshoz; egy kijelölt pap vigyáz mindkettőre a mi nevünkben; a nagy oltáron a mi bűneinkért hozott áldozatot; teljes engesztelés történt, és az áldozat füstje felszállt az égbe, és ennek az volt a hatása, hogy kegyelmet nyert nekünk, istenhívőknek, akik elismertük bűneinket. Ezután a pap személyében beléphettünk Isten jelenlétébe, Isten otthonába, az ő templomába. Minden hívő, bűnbánó bűnös, aki a szeplőtelen áldozat fejére tette a kezét, végre bizalmasan beszélhetett Istennel. Mindkét oltár Jézus Krisztus munkájáról szól: a golgotai kereszten kiontotta vérét és meghalt, hogy megtisztítson minket minden bűntől; most pedig Isten jelenlétében, a mennyben a mi nagy főpapunk közbenjár értünk. Az ember Krisztus Jézus nem léphetett volna be helyettünk a mennybe, ha előbb nem mutatta volna be magát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért a földön.
A két oltár közötti kapcsolatra a méretük is utalt. Az illatáldozati oltár sokkal kisebb volt, mint a rézoltár. 90 cm magas és 45 cm széles volt. Kint az udvaron a rézoltár (égőáldozati oltár) 1,44 m magas és 2,4 m széles volt. A méretüknél azonban fontosabb az a tény, hogy mindkettő azonos arányban állt azzal a hellyel, ahol elhelyezték őket. Az égőáldozat rézoltára 2,4 m széles, négyzet alakú volt egy 24 m széles udvaron belül. Az arany illatáldozati oltár 45 cm széles volt a 4,5 m széles Szentélyben. Tehát a négyzet alakú oltárok szélessége arányosan egy tizede volt a templom azon része szélességének, amelyben elhelyezték őket. Ez az arány a köztük lévő kapcsolat hangsúlyozására szolgált; az udvaron Jézus földi áldozatát látjuk; a Szentélyben ugyanennek az áldozatnak a hatásait látjuk Isten jelenlétében a mennyben.
Az illatáldozati oltár akáciafából készült, két aranygyűrűvel volt ellátva a szállításához, és arannyal volt bevonva. Minden sarkában volt egy szarv, akárcsak a rézoltárnak. Az illatáldozati oltárnak is volt aranyszegélye körös-körül, ami a Megfeszített felmagasztalásáról és a megáldoztatott Isten Bárányának felsőbbrendűségéről beszél. Jézust dicsőséggel és tisztességgel megkoronázva látjuk (Zsidók 2:9).
Pontosan hol volt a templomban az illatáldozati oltár? A Mózes második könyve harmincadik fejezetének hatodik verse azt mondja, hogy az illatáldozati oltárt közvetlenül a kárpit elé helyezték, amely elválasztotta a szentélyt a szentek szentjétől. Más szóval olyan közel volt Isten jelenlétéhez, amennyire csak lehetett. A szentélyben egyetlen más eszköz sem volt olyan közel Istenhez, mint ez az oltár. Az egész világon csak a főpap volt az aki az év egyetlen napján közelebb volt Istenhez, mint amennyire Zakariás volt ebben a két hétben. Ezen az oltáron tehát minden reggel és minden este jó illatú illatáldozatot mutattak be. Voltak egyébként más tevékenységek is, amelyeket szintén reggel és este végeztek.Naponta kétszer egy bárányt áldoztak fel az egész nép bűneiért. A szentélyben nem voltak ablakok, ezért minden reggel és este olajat öntöttek a lámpák tartályába, hogy azok szünet nélkül világítsanak, de a legfontosabb, hogy ezt a jó illatú illatáldozatot minden reggel és este bemutatták, és ezeket a dolgokat csak a kijelölt papok végezhették.
Egy másik érdekes dolog, hogy az illatáldozati oltár teljesen be volt borítva arannyal. Aztán annak a szent kenetnek amivel megkenték az oltárt az egyik összetevője a mirha volt. A füstölőszernek amit azon elfüstölögtettek az egyik összetevője a tömjén volt. Látjuk tehát e három elemet az oltárnál: az aranyat, a mirhát és a tömjént. Erről eszünkbe jut, hogy ezekről az elemekről olvasunk a Máté evangéliumában is a Messiás megtestesüléséről szóló elbeszélésben. Azt mondom nektek, hogy ez egy újabb megerősítése annak, hogy az Úr Jézus Krisztus szolgálatát és áldozatát ábrázolják itt a templomban.
Aztán volt még valami, ami egyáltalán nem volt vita tárgya, mégpedig az, hogy csak az a füstölőszer volt elfogadható, amelynek az összetételét Isten írta elő. Ma hatalmas verseny folyik a különböző illatszergyártók között. Azt látjuk, hogy Isten ragaszkodott ahhoz, hogy a templomban csak egyetlen illatszert használjanak, és hogy az csak a templomban legyen megtalálható. A papok különböző rendjei között nem volt szabad versenyezni, hogy ki nyeri meg az év illatszere versenyt.
A füstölőszert válogatott fűszerekből állították elő. A Mózes második könyve harmincadik fejezetének harmincnégytől harminchétig terjedő szakaszában olvashatunk ennek a füstölőszernek az isteni receptjéről. Ezt olvassuk: ,,Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Végy illatos alapanyagokat: gyantát, onyxot és galbánt, csupa illatos anyagot és hozzájuk tiszta tömjént, mindet ugyanabban a mennyiségben. Készíts belőle füstölőszer-keveréket, ahogyan a kenetkeverők készítik: sózva, tisztán és szentül. Morzsold szét egy részét, és tedd a Bizonyság elé a kijelentés sátrában, ahol megjelenek neked. Igen szentnek tartsátok ezt! De ha magatoknak készítetek füstölőszert, ne ebben az összetételben készítsétek! Tartsátok ezt az ÚRnak szentelt füstölőszernek!"
A gyanta egy fa nedve volt, és ezt a nedvet megszárították és porrá törték. Az onyx egy kagyló volt a Vörös-tengerből, amely égetéskor erős szagot árasztott. A galbán növények gyantája volt. Ezt a három anyagot tömjénnel keverték össze, amely szintén fából származó gyanta. Nem világos, hogy ezt a négy elemet egyenlő arányban keverték-e össze. Ezt az egész keveréket aztán sóval kellett összekeverni. Az oltáron lévő fát valószínűleg a leviták tartották égve, de Zakariás feladata volt, hogy óvatosan az aranyoltárra öntse ezt a különleges szent füstölőszert, és azonnal édes illatú füst töltötte be a helyiséget.
B. Az imádság volt az illatáldozati oltár fő jelképe.
Mi volt tehát az aranyoltár jelentősége? Ezen keresztül a szent hely és a kárpit mögötti szentek szentje betelt jó illattal; a papok ruháit pedig átjárta a jó illat. Az Ószövetségben a jólillatú füstöt az imádsággal azonosítják: a Zsoltárok 141:2-ben a zsoltáros így imádkozik: "Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom". Lukács a szövegünkben elmondja, hogy a templomon kívül, a réz oltár körül álló emberek abban a pillanatban csendben imádkoztak, miközben Zakariás füstölőszert öntött az aranyoltárra. Imádságaik az égbe szálltak, ahogy az illat felszállt, hogy betöltse a helyet és elárassza a templom udvarát.
Tudjuk, hogy Zakariás imádkozó ember volt. Először is, tudjuk ezt abból, hogy az Ige azt mondja, hogy Isten előtt igaz volt. Egy imádság nélküli ember nem lehet igaz ember. Másodszor, tudjuk ezt abból, hogy Isten küldötte így szólt Zakariáshoz: "Meghallgatásra talált a te könyörgésed" (13. v.). Ő az imádság embere volt; nagyon komolyan vette az imádságot, és Zakariás Abijjá tudta, hogy ez a szent helyet betöltő, kavargó jóillatú füst az Istenhez intézett imádságait jelképezi. Vágyott arra, hogy Isten neve megdicsőüljön Izraelben, hogy az Úr visszaadja nekik azokat az éveket, amelyeket a hitetlenség és istentelenség sáskái elpusztítottak. Egyéni vágya az volt, hogy felesége teherbe essen, és hogy szülőkké váljanak. Igazi alázattal és komolysággal imádkozott. Amikor Zakariás ott állt a templom kárpitja előtt és az oltár mellett, és nézte a jóillatú füstöt , amint felszáll a templom magasságába - "imádságaimat meghallgatja az égben az Isten" - mondta. Először a bűneiért hozott áldozatát vitte a nagy oltárhoz, és csak ezután jöhettek az imádságai Istenhez.
A Jelenések könyve ötödik fejezetének nyolcadik versében az élőlények és a vének a Bárány trónja elé borultak. Kezükben füstölőszerrel teli arany tálak voltak, és az Ige azt mondja, hogy ezek "a szentek imádságait" jelképezték. Ismét a Jelenések könyve nyolcadik fejezetében, a harmadik versben egy angyalról olvasunk, aki az oltárnál állt kezében egy arany füstölővel; János azt mondja, hogy "adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt van. És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Isten elé". Ez az a kép, amit Zakariás itt tett, és ezt kell szem előtt tartanunk, amikor látjuk, hogy a füstölőszert az oltár lángjaira önti, és a jóillatú füst felszáll, fel és egyre fel, egészen az égbe. Ezek a jó illatok, amelyek az Atyához szállnak fel, az ő gyermekeinek imádságai.
C. Az illatáldozati oltár Krisztus közbenjárásáról is beszélt.
Ezt persze Zakariás nem tudta. Nem volt tudatában annak, hogy cselekedete, amikor a füstölőszert az aranyoltárra öntötte, a magasztos közbenjáró Krisztus dicsőségét jövendölte meg. Zakariás nem önmagát szolgálta, hanem valójában minket bátorított, amikor a füstölőszert az oltárra öntötte. A legfiatalabb keresztény Isten országában többet érthet abból, amit Zakariás tett, mint maga ez a pap. Ma már tudjuk, hogy az aranyoltár Krisztus közbenjárásáról beszél. Pál a Róma 8:34-ben ezt kérdezi: "Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk." Az, aki a külső udvarban a bűnösök közé volt sorolva, most a Szentélyben közbenjár a bűnösökért (Ézsaiás 53:12). Ő a mi "nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken" (Zsidók 4:14). Többé már nem egyszerű földi ember, aki alá van vetve a gyengeségnek és a halálnak. Ő nem bűnös pap, mint az ószövetségi papok, akik áldozatot kellett bemutassanak a saját bűneikért és az összes hívőért is. Ma Isten bűntelen Fiának közbenjárására gyűlünk össze, aki elég erős ahhoz, hogy örökre üdvözítse azokat, akik általa Istenhez járulnak. A kereszten végzett munkájának minden hatékonyságát a mennyben folytatódó munkájára összpontosította. Isten jelenlétében minden nemzedékben állandó füstölőszer van a népéért. Ez az ember Jézus Krisztus, aki a bűneink miatt kapott megdicsőült sebeivel, könyörög az Istennel való örök békességünkért.
Ott él értünk, egy valódi ember, aki egykor a földön élt, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Jézus tehát megérti, mit jelent, amikor a poharat Isten adja nekünk, és nem veszi el, hogy nekünk kelljen inni belőle - a veszteség poharát, a gyász poharát, a magányosság poharát, a viszonzatlan szeretet poharát. Jézus tudja, milyen fájdalmas dolog a keserű poharat meginni, és ez teszi őt olyan együttérzővé és irgalmassá, amikor meghallgatja imádságainkat, amikor közel vagyunk ahhoz, hogy összetörjünk az élet nyomása alatt. Ennek az együttérzésnek az illata betölti a mennyet. Az angyalok belélegezik, és azt mondják egymásnak: "Együttérzés, együttérzés, együttérzés. Irgalom, irgalom, irgalom". Aki nem töri össze a megrepedt nádszálat, az ott van a fenti trón közepén. Aki nem oltja ki a füstölgő mécsest, az a mi közbenjáró Főpapunk a mennyben.
Jézus egy gyengéd király-pap, aki személyében mindkét tisztséget egyesíti. Az ő ruhái illatoznak ettől az édes illattól (Zsoltárok 45:9), és ő folyamatosan közbenjár értünk a kárpiton belül. Ha bármelyikünk vétkezik, van ez a csodálatos, szerető szószólónk az Atya Istennél, az igaz Jézus Krisztus. Felment a mirha hegyére és a tömjén halmára (Ének 4:6), hogy ő legyen a közbenjáró, akire egyházának szüksége van, amíg a nap fel nem virrad és az árnyak el nem tűnnek. És akkor, az örökkévalóságig, Krisztus egyháza biztonságban lesz az ő közbenjárása által.
Jézus, a mi nagy főpapunk azért imádkozik értünk, hogy megőrizzük hitünket, hogy semmi ne pusztítsa el azt, és semmi ne válasszon el minket az ő szeretetétől. Ő az, aki imádkozott Péterért, hogy a hite el ne fogyatkozzék, amikor a Sátán a rostélyba tette, és fel-alá rázta, mint a búzát - ő az, aki értünk imádkozik.
Mennyire másképp képvisel minket mennyei szószólónk, mint azok az ügyvédek, akiket az emberek alkalmaznak, hogy képviseljék őket a bíróságon. Az ügyvédek, akik holnap a világ minden táján a tárgyalásokon felszólalnak, megpróbálják majd minimalizálni védenceik bűneinek súlyosságát. A lehető legtöbb kifogást fogják felhozni a mentségére. A családját, a barátait, az iskolázottságát vagy annak hiányát, a munkakörülményeit, a genetikai adottságait, a kultúrát, amelyben él, fogják hibáztatni. Bár hatalmas bűncselekményt követett el, áldozatnak fogják beállítani, aki az együttérzésünket érdemli meg, nem pedig az ítéletünket. A keresztények mennyei szószólója nem így képvisel minket, nem így esedezik értünk. Ő Jézus Krisztus, az igazságos, és ő soha nem fogja lekicsinyleni a bűneinket. Soha nem fogja a mi hibánkat másokra hárítani. Természetesen mindent tud rólunk, és minden tényezőt figyelembe vesz, igen, a legrosszabbat is megvallja rólunk Istennek. "Igen, kegyetlen volt azokkal, akik bíztak benne. Szégyenletes módon cselekedett, és jelentős fájdalmat okozott nekik" - fogja mondani. "De Atyám" - könyörög - "a Golgotán kiontott vérem elégséges, hogy kiengeszteljen mindamiatt, amit ez a bűnös tett". "Ámen" - mondja az Atya, aki teljesen elégedett azzal a munkával, amelyet Jézus végzett értünk. A mennyei Főpapnak nem kell a mi állítólagos érdemeinkre hivatkoznia. Nem kell felhívnia az Atya figyelmét mindazokra a jó dolgokra, amelyeket az életünkben tettünk, mert a megbocsátásunk alapja nem a mi érdemünk. Hanem az ő nagy áldozata. Jézus átment az áldozati oltáron, és most ott van a jóillatú közbenjárás helyén, Isten jobbján, ott könyörög értünk.
Ez a mi nagy főpapunk, aki nem az Abijjá rendjéből való, és nem Áron fiainak valamelyikétől származik, hanem egy bűntelen, könyörületes főpap, aki örökre üdvözíti azokat, akik általa Istenhez járulnak, ugyanis ő mindig él, hogy imádkozzon értük. Menjetek Istenhez Jézus nevében, és senki más nevében, hogy irgalmat nyerjetek és kegyelmet találjatok, amikor segítségre van szükségetek, és soha ne hagyjátok abba a hozzá való könyörgést, amíg a szívetekben nem tudjátok, hogy meghallgatta és megválaszolta imádságaitokat. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: összpontosította, együttérzésünket, illatszergyártók, kinyilatkoztatta, elfüstölögtettek, közbenjárásáról, örökkévalóságig, jelentéktelenek, illatáldozathoz, iskolázottságát, leszármazottaik, hangsúlyozására, megtiszteltetés, kiválasztották, imádságaitokat, megáldoztatott, füstölőszernek, újszövetségben, elpusztítottak, istentisztelet, együttérzésnek, füstölőszerrel, illatáldozatot, békességünkért, közbenjárására, hozzáférhetővé, evangéliumának, szertartásokon, tizennyolcadik, leszármazottai, harmincnégytől, kialakításában, félrehúzhattad, odasétálhattál, megbocsátásunk, kiengeszteljen, papi szolgálat, illatáldozat órájában, ószövetségi időszakban, egyedülálló időszak, ószövetségi háttér, egyetlen hely, samáriai asszonynak, tényt azokban, szíriai főparancsnok, etiópiai kormány, föld összes, ószövetségi időkben, ihletett Szentírást, napon eljön, ígéret beteljesedése, templom építésére, Szentírásban Isten, Jézus Krisztusról, Isten Fiáról, Szentek Szentjébe, Jézus Krisztus, Jézus Krisztuson, Isten Mózesnek, Isten Báránya, Zakariás Abijjá, Természetesen Zakariás, Kértük-e Istent, Krisztus Jézus, Isten Bárányának, Amikor Zakariás, Hiszen Krisztus Jézus, Atya Istennél, Menjetek Istenhez Jézus,
|
|
|
|
|
|
| papi szolgálat, illatáldozat órájában, ószövetségi időszakban, egyedülálló időszak, ószövetségi háttér, egyetlen hely, samáriai asszonynak, tényt azokban, szíriai főparancsnok, etiópiai kormány, föld összes, ószövetségi időkben, ihletett Szentírást, napon eljön, ígéret beteljesedése, templom építésére, templom volt, hatalmas függöny, láda volt, épület minden, hatalmas Megváltóról, kezükkel érinteni, fülükkel hallani, egész épületre, rendkívüli jelenséget, bűnösök csak, templomot anélkül, bűneid nagyságától, kisebb-nagyobb kegyelmekért, bűnök bocsánatára, ószövetségi hívek, áldozati bárány, függöny mögé, szövetség láda, legjobb állatot, első papig, külső oltárnál, bárány fejére, tömjénező oltárra, félelmetes történet, felháborító királyi, illatáldozati oltáron, kezében volt, illatáldozathoz való, papok ellen, illatáldozati oltár, poklos foltot, templomban szolgáló, oltár közelében, levita vághatta, áldozatra szánt, belső szentélybe, templomon kívüli, legközelebbi pont, papok mehettek, emberek között, emberek odamehettek, templomban szolgáljanak, évszázadok során, bírák jelentősek, bírák soha, papok jelentéktelenek, sokaság kijelenti, templomot Isten, templom minden, szent kenyerek, élet kenyere, nagy lámpatartó, világ világossága, világ bűneit, istenfélő Zakariás, időben Izraelben, papok rendjeinek, papok között, tizennyolcadik versig, tízedik versben, nyolcadik rend, templomban minden, olyan rendhez, templomban dolgozzanak, kilencedik versben, maroknyi embert, templomban szolgáltak, szent kenyerekre, másik kettő, illatáldozati oltárnál, csoport férfi, papok szálláshelyén, templomban dolgozhasson, lépcső tetején, imádkozó emberekkel, oltár körül, egész néphez, öreg Zakariás, ember egész, időt jelölte, felügyelő ujjainak, ládában lévő, évben eljusson, templom szentélyébe, tízedik verset, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
66 db bejegyzés |
| e év: |
328 db bejegyzés |
| Összes: |
35893 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 647
- e Hét: 5491
- e Hónap: 17366
- e Év: 205168
|
|
|
Offline
