|
2023-05-19 21:31:32, péntek
|
| |
| |
Isten szól Máriához
,,A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" (Lk 1,26-28)
Lukács ezekkel a versekkel új személyeket mutat be nekünk, Máriát, Jézus leendő édesanyját és leendő férjét, Józsefet. A Zakariás pappal való átfedést azonnal hangsúlyozza, amikor Lukács azt írja, hogy "a hatodik hónapban", azaz Erzsébet terhességének hatodik hónapjában Isten elküldte Gábrielt Máriához. Később maga az angyal az, aki emlékezteti Máriát, hogy Erzsébet a rokona (36. v.), és hogy "öregkorában gyermeket fog szülni". Férjén kívül senki sem tudta, hogy terhes, mert Erzsébet elvonult, mióta felfedezte a tényt. Más szóval nem hagyta el a házát (24. v.). Hamarosan Mária és Erzsébet találkoznak, és együtt beszélnek a terhességükről. A két szülés tehát összefonódik, és harminc évvel később ebből a két csecsemőből férfi lesz, akik teljesen más körülmények között, egymás iránt a legnagyobb tisztelettel találkoznak. Egy tizenkét hónapos időszak alatt mindketten prédikálnak, keresztelnek és ébresztgetik Izraelt, de ide visszatérve kezdődött minden. Először is, szeretném, hogy újra Gábriel angyalra figyeljünk.
1.Isten egy másik küldetésre küldi Gábriel angyalt.
Sok angyal létezik, talán több milliárd, és mégis létezik egyfajta hierarchikus struktúra, és az egyik főangyal Gábriel. Isten különbséget tesz; akár emberekről, akár angyalokról van szó, az Úr úgy választ, ahogyan jónak látja, és kifejezetten a legdicsőbb lényeit használja a legfontosabb küldetéseken. Gábriellel tulajdonképpen még két helyen találkozunk a Szentírásban, az egyiket már figyelembe vettük, mivel néhány verssel korábban elmondtuk, hogy ő egy isteni hírnök volt, aki Zakariáshoz szólt a templomban, de előtte egyszer már megjelenik a Szentírásban az Ószövetségben, Dániel könyvében. Dániel próféta négy király alatt volt magas rangú tisztviselő Babilonban, ott élt fogságban a népével együtt. Vágyott arra, hogy engedélyt kapjanak arra, hogy visszatérhessenek Jeruzsálembe. Valójában mélységes szorongásban volt emiatt; gyötrődött, hogy a fogságnak vége legyen, és egyszer csak eljött hozzá Gábriel.
Emlékeztek bizonyos párhuzamos részletekre Dánielről, hogy ő is egy megterhelt ember volt, aki imádságaiban arra vágyott, hogy Isten beavatkozzon az életébe. Arra is emlékeztek, hogy az áldozat idején jelent meg neki Gábriel, és arra is, hogy az angyal eljövetele szent félelemmel töltötte el. Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy Gábriel azt mondta neki: "Elküldött engem, hogy beszéljek veled", és ugyanezeket a szavakat mondja Zakariásnak is. Még azt is elmondja nekünk Isten Igéje, hogy Dániel megnémult, akárcsak Zakariás. Mindezek a dolgok, mondom, már Babilonban történtek Dániellel, amikor Gábriel megjelent neki.
Dániel könyvének nyolcadik fejezetében, a tizenötödik verstől a tizenkilencedik versig ezt olvassuk: "Amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és kerestem az értelmét, egyszer csak elém állt valaki, aki egy férfihoz hasonlított. És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt! Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás. Amikor hozzám szólt, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és talpra állított. Majd ezt mondta: Én a tudtodra adom, hogy mi fog majd történni..." Látjátok a mintát, hogy mi történik, amikor Isten közeledik az emberekhez? Nem esnek hanyatt, féktelenül nevetve vagy kukorékolva, mint a kakasok, hanem teljesen megrémülnek, és arra vágynak, hogy vége legyen. Isten, aki emésztő tűz és a világegyetem mindenható Teremtője, közel jött hozzájuk, és ők nagyon félnek.
Lapozzunk vissza Dániel könyvének tizedik fejezetéhez, és nézzük meg, mi történik, amikor Gábriel ismét szólt ehhez a prófétához. A negyedik verstől a tizenkettedik versig olvasom: ,,Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint a tömeg zúgása.
Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, belesápadtam, és nem tudtam az erőmet összeszedni. Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre.
Ezt mondta nekem: Dániel, akit az Isten kedvel! Figyelj arra, amit neked mondok, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel..."
Látjátok a párhuzamot Zakariás és Gábriel találkozásával? Dániel tizedik fejezetének tizenötödik versében még azt is elmondja az Ige, hogy a Gábriellel való találkozás eredményeként Dániel szótlan volt, amíg az angyal meg nem érintette az ajkát, és beszélni nem kezdett. Dániel ezt mondja: "Még most sincs semmi erőm, és a lélegzetem is elállt" (17. v.). Tehát azt mondom, hogy Zakariás és Mária válasza is (Lukács első fejezetének huszonkilencedik verse) pontosan ugyanaz, mint ami Dánielben is kiváltódik, amikor Gábriel foglalkozik vele. Kivel van dolgod? Kivel állsz szemben? Annak az Istennek egyik szent angyalával, aki világosság, akiben egyáltalán nincs sötétség. Egyetlen egy ilyen angyal kiirtotta az egész asszír sereget. Most talán jobban megértitek, mit jelentett Gábriel megjelenése Máriának és a heves szívdobogás, amit átélt, és miért fogta el Zakariást is a félelem.
De ami Dánielnél a Gábrielre adott párhuzamos érzelmi reakciónál is jelentősebb, az az, hogy az ószövetségi próféta azzal a vágyakozással kezdte imádságát, hogy népének fogsága véget érjen. Miután azonban meghallotta Istennek azt az üzenetét, hogy mi fog történni, amikor a Messiás eljön, Dániel most már arra a még nagyobb szabadításra vágyott, amelyről Gábriel beszél neki, Isten eljövendő rendkívüli művére, "hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét" (Dán 9:24). Ez egy napon el fog jönni. A hitszegésnek vége; halljátok a kiáltást - "Elvégeztetett!". A vétek a Messiás halálával véget ért! A bűn engesztelést nyert! Eljött az örökké tartó igazság! A Szentet felkenték! Ez meg fog történni, és most már 500 év telt el azóta, hogy Isten szava Gábriel által eljutott Dánielhez, és itt azt mondja nekünk az Ige, hogy ugyanaz az angyal, Gábriel ismét tevékenykedik. Megjelent Zakariásnak azzal a hírrel, hogy jön az előfutár, aki előkészíti az utat magának az Úrnak az érkezésére.
Most Gábriel azt mondja Máriának, hogy Jézus (a név azt jelenti, hogy "az Úré a szabadítás"), a Krisztus jön. Jézus nagyszerű lesz, mert mindaz, amit Gábriel egyszer Dánielnek mondott, Krisztus által biztosan beteljesedik. Fél évezred telt el, de ugyanaz az Isten, aki felvette az ősi Malakiás prófétához intézett szavainak beszédszálait, és 400 évvel később a templomban megismételte azokat Zakariásnak, most ugyanazt az arkangyalt küldi, hogy felerősítse azt az üzenetet, amelyet 500 évvel korábban Dánielnek, de itt Máriának adott. Hamarosan a pásztoroknak fogja hirdetni: "Nektek született ma Dávid városában a Megváltó, aki a Krisztus, az Úr". Ha egy ilyen hírvivő elhozza ezt az üzenetet, az ugyanolyan reakciót vált ki mindenkiben, akihez eljut - még a kemény, világi pásztorok is megrémültek (Lk 2,9). Nem csoda, hogy Mária nagyon nyugtalan volt. Mária és József, Zakariás és Erzsébet, valamint a betlehemi pásztorok mind a helyszínen voltak, amikor Isten beteljesítette szavát. Az Erzsébetnek és Máriának születendő fiúk, János és Jézus, a hírnök, illetve a király, akik mindezt beteljesítik. Látod, ahogy Isten összeköti a céljait, megmutatja, hogy egyik sem véletlen, Zakariás és Mária kiválasztása, Gábriel elküldése hozzájuk és Dánielhez 500 évvel korábban. Mindezek egyike sem tér el egy jottányit sem attól a tervtől, amelyet Isten a világ megalapítása előtt meghatározott, hanem inkább az isteni terv beteljesedése. Gábriel tehát harmadszor jelenik meg a Bibliában, miután már megjelent Dánielnek és Zakariásnak, mielőtt most Máriához fordult volna.
2. A názáreti József eljegyezte Máriát
A második személy, aki megnevezve van ebben az igeszakaszban, József. Olvasunk egy szűzről aki "egy József nevű férfi jegyese" (27. v.). Az ő nevét még azelőtt említi az Ige, mielőtt Máriát említené. Mindketten Názáretből származtak, és ez a település sokat szerepel az Újszövetségben. Huszonhét utalást számoltam meg erre a falura. Betlehem városa Lukács második fejezetében és Máté második fejezetében jelenik meg, és ez minden. Egyszerűen csak az a hely, ahol Jézus születése történt, és aztán nem vesznek róla tudomást. Betlehem volt az a város, ahol Dávid király született, és Dávid összes leszármazottjának szeretett központja. Józsefnek nem volt közömbös, hogy ebből a királyi vonalból származik; ő dávidi volt. Van olyan érv, amely szerint József a saját törzsén és házán belül házasodott volna, és így Mária is Dávid családjából származott volna. Én nem osztom ezt a nézetet. Lukács azt mondja nekünk, hogy Mária rokona volt Erzsébetnek, aki Áron házából származott, amiből az következik, hogy Mária vagy Áron vagy Lévi házából való volt, nem pedig Dávid házából. Ő papi, nem pedig királyi vonalból származik; ez volt József leszármazási vonala. A harmadik fejezetben József családfájáról olvasunk amiből kiderül, hogy József Dávid leszármazottja. Vajon volt-e neki birtoka Betlehemben? Nagyon valószínűtlen, hogy ott született volna, vagy hogy a családja Betlehemben élt volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor ő és Mária biztosan náluk maradtak volna, és Jézus a vendégszobájukban született volna meg.
Nyilvánvaló azonban, hogy a Dávid király családjából való származás elég fontos volt ahhoz, hogy József elhagyja Názáretet, és Betlehembe utazzon, hogy az ottani népszámláláshoz bejegyeztesse magát. Képzeld csak el! Elviszed a feleségedet egy kilencvenhat kilométeres sétára egy héttel azelőtt, hogy gyermeket vár. Mégis volt egy nagyobb ok, amiért ezt tette - amiről József nem volt tudatában. Betlehem volt az a város, amelyről megjövendölték, hogy ott fog megszületni a Messiás. Tudjuk, hogy Jézus a legrövidebb ideig tartózkodott ott. A legtöbb korabeli embernek fogalma sem volt arról, hogy Betlehemben született, és ő sem mondta el senkinek. Az ő szemükben ő egy megvetett galileai paraszt volt. A szüleihez és nagyszüleihez hasonlóan ő is Názáret falujából származott, ahol vidéki parasztok éltek. Názáreti akcentussal beszélt, akárcsak az egész családja. Amikor az emberek később vitatkoztak Jézusról, néhányan közülük ezekkel a szavakkal utasították el azt az állítást, hogy ő lehet a Messiás: "Hogyan jöhetne a Krisztus Galileából? Nem azt mondja-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid családjából és Betlehemből, abból a városból jön, ahol Dávid lakott?" (Jn 7:42)?
Ő volt a "názáreti Jézus", akárcsak Mária és József. Tehát arra kell gondolnunk, hogy József apja, és Mária apja összeült, minden bizonnyal feleségeik sok tanácsával, és a két apa megegyezett a hozományról és a gyermekeik, Mária és József házasságának feltételeiről. József tehát hivatalosan is eljegyezte Máriát, de még mindig a szüleiknél éltek, amíg a lakhatás részleteit kidolgozták. Egy új lakást kellett felépítsenek, és akkor házasodhattak össze és költözhettek be. A teljes házaséletüket egy kis faluban élték le egy domb oldalán, melyet tövisbokrok, szűk ösvények, keréknyomokkal teli utcák (a főút néhány mérfölddel távolabb volt), és szétszórtan elhelyezkedő kis házak és egy kút vett körül. A semmi közepén lévő település csak önellátó gazdálkodók közössége volt. József egész életében oszlopokat, kerítéseket és jármokat, ajtókat, ablakkereteket és redőnyöket, székeket, szekrényeket és asztalokat, szekereket és kerekeket készített. Szegény emberek voltak, de nem koldusok. Mégis bizonyosan szegények voltak; ezt onnan tudjuk, hogy amikor Jézus életének nyolcadik napján bemutatták újszülött fiukat körülmetélésre, két fiatal galambot áldoztak (Lukács 2:24), a nemzet legszegényebb tagjainak áldozatát.
Ez volt tehát Jézus élete első három évtizedének a helyszíne. A Galileai-tenger mellett nem voltak ünnepek. Évek teltek el, mire Jézus meglátta a Földközi-tengert. A Názárettől távol töltött időt a jeruzsálemi ünnepeken való részvétellel töltötte. Jézus, amint betöltötte a tizenkét évet, az apjával együtt dolgozott az ácsműhelyben reggeltől estig, és ezt majdnem húsz éven át tette. Így éltek meg a kis házukban, néhány hálószobával, a szelíd istenfélő Mária főzött és mosott a családra, a szomszédban lakó nagyszülőkre, nagybácsikra és nagynénikre. Jézus bizonyára sokat köszönhetett apja, az igaz József hatásának és példájának. De bármennyire is fontos volt ez, még fontosabb volt, hogy a József és Jézus közötti jogi kapcsolat Jézust a dávidi vérvonalba helyezte, és így lehetővé tette Urunk számára, hogy beteljesítse a Dávid fiának tett ígéreteket. József révén Jézus a törvény szemében a nagy Dávid nagyobbik Fia lett.
A mi Urunk tehát a názáreti Jézus volt. Soha nem volt "betlehemi Jézus". Még a démonok is így kiáltottak hozzá: "Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus?". A vak Bartimeusnak azt mondták: "A názáreti Jézus jár arra". Pilátus ezt a feliratot szögezte a keresztre: "Názáreti Jézus, a zsidók királya". Péter, aki pünkösdkor prédikált, azt mondta a jeruzsálemi népnek: "A názáreti Jézust... akit az Isten igazolt előttetek...". Aztán a feltámadt és felmagasztalt Krisztus megjelent a damaszkuszi úton a tarzuszi Saulnak, és így mutatkozott be: "Én vagyok a Názáreti Jézus, akit üldözöl". Krisztus nem szégyellte, hogy a bűnösökkel azonosuljon az ő alacsony helyzetükben, hogy galileai legyen a jelentéktelen Názáretből. Ez volt az ő földi szülővárosa, ahol minden felebarátját, szomszédját úgy szerette, mint önmagát.
3. Máriához küldte Isten Gábriel angyalt.
,,A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve" (26-27 versek). A nők ugyanolyan világosan látják a dolgokat, mint a férfiak; Isten ugyanolyan világosan beszél hozzájuk, mint a férjükhöz. Sok asszony jobb olvasó, mint a férje. Úgy tűnik, sok feleség komolyabban imádkozik, mint a férje. Beléptünk az új szövetségbe, amelyben Isten a férfiakhoz hasonlóan a nőkre is kiárasztja a Lelkét. A tizenhetedik században élt Skóciában, Edinburgh városban egy Jenny Geddes nevű hölgy, aki piaci kereskedő volt és aki egy magányos dacos cselekedetéről volt híres. A skót egyház vezetői megpróbálták az egyházat eltávolítani az evangélium egyszerűségétől, és Jenny szemében úgy tűnt, senki sem tesz ellene semmit. Zöldséget árult egy standon a Tron-templom előtt, és a Szent Giles templomban vett részt az istentiszteleten, de egyre jobban aggasztotta, amit látott és hallott. Valamikor 1637-ben az egyik istentisztelet alatt annyira feldühödött, hogy felállt a gyülekezetben, és egy zsámolyt dobott a Szent Giles-székesegyház lelkésze fejére ilymódon tiltakozva a sokat nehezményezett angol imakönyv teológiájának bevezetése ellen, amely számára és a gyülekezetben sokak számára nem volt elég biblikus. Azt kiáltotta: "Gazember! Misét mondasz a fülembe?", és tettei majdnem lázadást indítottak el, a lelkésznek és a püspöknek gyorsan ki kellett vonulnia az utcára, akik után botok és kövek repültek. Isten megtanította őt a kegyelem általi üdvösség igazságára. Isten reformátorrá tette őt. Hála Istennek, hogy Ő ugyanolyan szeretettel és hűséggel bánik a nőkkel, mint a férfiakkal, megtanítja őket a katekizmusra és a hitvallásra, átadja nekik a Biblia teológiáját, és ugyanolyan krisztusivá teszi őket, mint férfitársaikat. Itt tehát azt látjuk, hogy Isten kegyelme egy jelentéktelen helyre és egy alacsony sorban élő lányhoz érkezik.
Ki volt ő? Mária minden bizonnyal tinédzser volt; nem volt személyes tapasztalata arról, hogy mivel jár az anyaság. Nyilvánvalóan látta, hogyan viselkednek más anyák, és gyermekkorától kezdve megtanult néhány szükséges részletet. A zsidó nőknél az volt a szokás, hogy tizenévesen házasodtak meg, és Mária akár tizenöt éves is lehetett. Tisztában vagytok ennek a következményeivel? Hogy Isten az egész világegyetem legdrágább és legkedvesebb lényét, az ő örökkévaló és egyszülött Fiát egy ismeretlen tinédzser gondjaira bízta egy ismeretlen helyen. Micsoda kockázat! Nem volt kórház a közelben, és nem volt ügyeletes orvos. Micsoda őrület, ha nem lett volna a Mindenható szerető hatalma, aki akarata szerint cselekszik a mennyei seregekben és a föld lakói között.
Bátorság férfiak és nők! Isten ma azt mondja nektek: "Meg tudtok birkózni vele. Soha nem hozom a gyermekeimet olyan helyzetekbe, ahol az én kegyelmem nem tudja őket megtartani". Képesek vagytok megbirkózni a szülői felelősséggel, és képesek vagytok megbirkózni a betegséggel, vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő szeretteitek ápolásával, vagy egy új munkahely nyomásával - vagy a munkahely hiányával. Isten harminc éven át támogatta Máriát, aki egy házban élt Isten Fiával, annak minden feszültségével és dicsőségével együtt, és Isten téged is támogathat. Mária tudta, hogy a neki született szent az Isten Fia, a Magasságos Fia, akinek országa soha nem ér véget. Nagyon fiatal volt, amikor Gábriel elmondta neki, hogy mi fog történni vele, és ez úgy jött, mint egy villámcsapás a semmiből. Bármilyen megrázó hír is ért életedben, az egy vakondtúrás ahhoz az Everest-hírhez képest, amit Mária kapott Istentől. Vagy hadd fordítsam meg a dolgot úgy, hogy nem kellene-e néhányatoknak, tizenöt éveseknek annyi érettséget mutatnotok, mint amennyit itt Máriának kellett mutatnia?
A legfontosabb dolog azonban, amit Lukács szeretné, hogy megértsünk az, hogy Isten Máriát nem az ő eredendő és egyedülálló méltósága, még kevésbé a bűntelen tökéletessége miatt választotta ki. Az, hogy Isten Máriát választotta ki, annak a megmutatása volt, hogy miként emeli fel az alázatosokat. Ő maga fogja dicsérni az Urat Gábriel hírére válaszolva, mondván, hogy Isten "rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára" (48. v.). Bizonyára nagyon szerény körülmények között élt. Mária Názáretre gondolt, és a két szobás, vályogfalú kunyhóra, amelyet családja otthonának nevezett; a hálószobára, amelyet testvéreivel osztott meg. Alig volt valamilyen vagyona. Nem voltak ékszerei; nem voltak szép ruhái; a játékait - talán egy babát, egy ugrókötelet és az ostort - az apja készítette neki. Talán volt egy különleges cicája. Nem volt semmije; egy senki volt, és ő volt az egyetlen az egész világon, aki megkapta ezt az üzenetet Istentől. Megértette, hogy Isten nem azért választotta őt különleges szolgájává, akin a legnagyobb csodát fogja véghezvinni - "a mi Istenünk egy araszra összehúzódott" -, mert "valahol fiatalkorában vagy gyermekkorában valami jót tett". Sokkal inkább annak megmutatása volt, hogy Isten mennyire szereti a mi gyengeségünkben megmutatni hatalmát, a mi tehetetlenségünkben az ő szuverenitását, a mi elveszettségünkben az ő tervét. Lukács tehát arra irányítja figyelmünket, hogy Isten elküldi Gábrielt a jelenlétéből a kozmoszba, Galileába, az eldugott Názáretbe, és a földműves családok csoportjából egy bizonyos fiatal tinédzsert, Máriát keresi meg, és szabadon osztja ki neki mérhetetlen kegyelmét. Megmutatja nekünk, hogy az ő céljai mindig a gyengék és alázatosak felmagasztalása. Isten ezt teszi. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Ez az alapelv látható abban, ahogyan az Úr Gedeonnal és embereinek csoportjával bánik, ahogyan egyre kisebbre és kisebbre csökkenti a létszámukat, míg végül mindössze 300 embert használ fel a győzelemhez és a győzelem megszerzéséhez. Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkem által, mondja az Úr. Egyetlen embert küld, Jónást, hogy vigye el üzenetét a nagy Ninive városába, és minden vonakodás és hideg lélek ellenére, amikor Jónás hirdeti nekik az üzenetet, amit Isten adott neki, egyetlen ember elegendő a feladatra. Az egész város megbánja gonoszságát a legnagyobbaktól a csatornában élő koldusig. Kit használ az Úr arra, hogy elhozza Izraelnek az ő országa eljövetelének üzenetét? Egymillió ember felvonulását kéri Róma ellen? Nem. Csak tizenkét embert választ ki, akik halászok, vagy az adóhivatalban dolgoznak, és több ezer másik mellett megy el. Itt az alapelv látható annak az asszonynak a felkészítésében, aki azt a feladatot kapja, hogy harminc éven át gondoskodjon az Úr Jézus családi szükségleteiről és anyagi szükségleteiről. Ő nem a fáraó lánya; nem Heródes palotájában él; Názáretből származik, és egy alacsony, névtelen tinédzser. Amikor végigsétált az ösvényen, nem viselt kék vagy fehér, teljes hosszúságú köntöst. A ruhája tiszta volt, de kézzel készült és foltos. Nem volt glória, amely állandóan vele együtt mozgott, a feje fölött lebegett. Istenről azt mondta: "Ő az én Megváltóm. Ő emeli fel az alázatos embereket. Áldott legyen az ő neve."
Milyen egyedülálló kiváltság volt Mária számára, hogy az Úr Jézus hordozója lehetett, és hogy Krisztus osztozott az ő testében és vérében, és mégis azt a tényt szeretném érzékeltetni, hogy van egy szorosabb kapcsolat Krisztussal, mint Mária test és vér kapcsolata, és minden hívő bűnös rendelkezik vele. El tudjátok ezt hinni? Ez a szorosabb kapcsolat az Úrral a hívők vele való egyesülése, egy hitbeli egyesülés, amikor benne hisznek. Ezentúl benne élnek, és ő is bennük él, nem kilenc hónapig, vagy harminc évig, amíg együtt laknak, hanem örökkön-örökké. Később volt egy alkalom, amikor Jézusnak az egyik követője egy együttlét során súgott egy üzenetet a Mester fülébe. Az emberek köréje zsúfolódtak, és hallgatták, ahogy tanít, és akkor megjelent az anyja és a testvérei. Úgy tűnik, haza akarták vinni őt, vissza Názáretbe. Nem tetszett nekik ez az új fordulat, hogy elhagyta az otthonát, embereket gyűjtött maga köré, és vándor rabbivá vált. A házon kívül álltak, nem tartoztak azok közé az emberek közé, akik olyan lelkesen hallgatták Jézust, és rideg üzenetet küldtek neki, amelyben arra kérték, hogy jöjjön és csatlakozzon hozzájuk. Valaki azt mondta Jézusnak: "Tudod, anyád és a testvéreid azt akarják, hogy menj hozzájuk. Emlékeztek Jézus válaszára? "Anyám és testvéreim azok, akik hallják Isten szavát, és a gyakorlatba is átültetik" (Lk 8:21).
Lehetséges, hogy az ember az Úr Jézus közvetlen fizikai közelségében él, és mégsem tudja, hogy ki volt ő. Ott volt az otthoni zsinagógája Názáretben, ahová minden szombaton a családjával együtt járt. Abban a gyülekezetben mindannyian ismerték őt, de amikor prédikálni kezdett nekik, annyira gyűlölettel töltötte el őket az, amit mondott, hogy kivonszolták az épületből azzal a szándékkal, hogy a szakadékba taszítják, halálát okozva ezáltal. Fizikailag mindent tudtak róla, de lelkileg a sötétben tapogatóztak. A testvérei évekig egy ágyban aludtak vele, de nem tudták, hogy ki ő, és az édesanyja, Mária, akinek Isten elmagyarázta az eljövetelét, és aki a méhében hordozta őt egész idő alatt, nagymértékben nem volt tisztában annak következményeivel, amit Gábriel mondott neki. Mindent átélt, és mégis megvilágosulatlan maradt a feltámadásig és pünkösdig. Évekig gondoskodott róla az otthonában, amíg azon a napon búcsút intett neki, amikor végleg elhagyta Názáretet, hogy elvigye az evangéliumot egész Galileába és Jeruzsálembe. De azok, akiknek a szívébe Jézus eljött, hogy hit által éljen, ott van örökkön-örökké. Ő soha nem int búcsút nekik. Ő az ő prófétájuk, papjuk és királyuk örökre. Ők az ő testvérei, anyái és apái. A lehető legszorosabb kapcsolatban állnak az Úr Krisztussal. Helyénvaló, hogy tiszteljük azt a különleges helyet, amelyet Mária elfoglalt Isten tervében, de nem szabad azt feltételeznünk, hogy Krisztus hordozójaként betöltött egyedülálló szerepe miatt mi (mi, a kereszténység többi tagja) másodrendű viszonyba kerülünk az Úr Jézus Krisztussal. Nem, nem! Megkaptuk azt a kiváltságot, hogy korlátlanul hozzáférhetünk a bennünk lakozó Megváltóhoz. A Magasságos örökbefogadott fiaivá és leányaivá váltunk. Kegyelemből Jézus Krisztus örök testvéreivé lettünk, akik hit által egyesültünk vele. Micsoda Megváltó!
Hogyan történik ez? Hogyan válik ő a mi Megváltónkká? Nézzétek a dicsőséges Gábriel üdvözletét amit intéz ehhez a tizenéves lányhoz, akinek semmije sem volt. Nézzétek az üdvözletének a három összetevőjét a huszonnyolcadik versben:
A.Üdvöz légy! Ez egy egyszerű, őszinte szó volt, az ismerős üdvözlő szó, amelyet az egész görög nyelvű világban használtak, amikor találkoztak valakivel, akit ismertek. Mi is szoktuk mondani ismerősöknek, hogy: ,,Üdvözöllek" vagy arra kérünk valakit, hogy adja át az üdvözletünket egy vagy több ismerősünknek.
De a mi szövegünkben nem emberek beszélnek emberekhez, hanem Isten beszél egy szegény tinédzserhez aki egy jelentéktelen házban élt a Közel-Keleten. Annak az Istennek a hangját hallja Mária a szolgáján keresztül, aki Lélek, végtelen, örökkévaló, lényében, bölcsességében, hatalmában, jóságában és igazságában változhatatlan. Azt mondom, hogy ő ma itt van - Gábriel Istene, a ti Teremtőtök és Bírátok, és ő valóban hozzátok szól. Az, akitől minden jó dolog érkezett az életedbe, beszél hozzád; nem hagy figyelmen kívül, nemhogy hibáztatna vagy szidna téged. Ő meleg üdvözletét küldi nektek. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében, ott van a mi Urunk. Ő velünk van, és az Újszövetség teljes tekintélyével mondhatom, hogy örül, hogy itt lát téged; annyira szeret téged, hogy elhozott ide, hogy felfedezd, megértsd, hogyan küldte el Fiát, Jézus Krisztust, aki asszonytól született, a törvény alatt és ő azt mondja neked: "Üdvöz légy! Nagyon szívesen látunk téged, titeket ezen a helyen". Bár mindent tud rólatok, és látott benneteket a legrosszabb pillanatotokban, ebben a pillanatban kedvesen és kegyesen szól hozzátok. Ha nem szeretne téged, nem hozott volna ide.
B.Kegyelembe fogadott. Mária különleges kegyelemben részesült Istentől, mivel őt választotta ki arra, hogy a Messiás anyja legyen. Mária minden bizonnyal igaz, istenfélő és tiszta lány volt, de nem gyötrődött azért, hogy Krisztus anyja legyen. Isten már a világ megalapítása előtt kegyelmezett neki; Isten megáldotta és kiválasztotta őt; Isten adta neki ezt a megtiszteltetést.
Mit gondolsz, mekkora Isten? Tényleg nagy? Amikor mi, keresztények azt állítjuk, hogy "igazán nagy", akkor azt értjük alatta, hogy ő király, hogy valódi hatalommal uralkodik, hogy uralkodik verebek és galaxisok felett, hogy minden egyes dolog az ő uralma alatt áll. Ő szuverén minden felett, beleértve téged is, még az akaratod felett is, vagyis a szabadon hozott döntéseid felett is. Hisszük, hogy soha nem lettünk volna keresztények, soha nem választottuk volna hitben Jézus Krisztust Urunknak, ha nem vezetett volna minket Krisztus lábaihoz, és nem kényszerített volna arra, hogy meghajoljunk előtte. Nélküle ezt soha nem tettük volna meg. Az ő kegyelmét mutatta meg nekünk, hogy kényszerített minket arra, hogy hozzá jöjjünk. Azt gondolod, hogy "ezek teljesen tehetetlenek lehettek". Igen, azt hisszük, hogy azok voltunk, mert rájöttünk, hogy az Úr Jézus egyszer azt mondta, hogy "senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt" (János 6:37). Hát nem szörnyű csapás ez a büszkeségedre? Azt gondoltad, hogy idejöhetsz, és megnézhetsz minket, és talán ha úgy gondolod, hogy nem lesz túlságosan megerőltető, és nem fogja túlságosan felborítani az életmódodat és a hitedet, akkor talán leereszkedsz, és kereszténnyé válsz. Itt most azt mondom neked, hogy ez nem így van, hogy nem jöhetsz Krisztushoz, hacsak Isten nem vezet el hozzá. Nem tudsz. A választás túlságosan meredek. "Uram Te mentheted meg, és csakis Te".
A keresztény megveti minden büszkeségét. Felveszi a keresztjét, megtagadja önmagát, és élete végéig követi Jézus Krisztust. A keresztény áldott, amikor az emberek megvetik őt, és mindenféle rosszat mondanak ellene. A kereszténynek az a prioritása, hogy minden döntésében először Isten legmagasabb és legjobb célját keresi. Egy keresztény jobban szereti Istent, mint apját, anyját, feleségét, férjét és gyermekeit. Egy keresztény kivájja a szemét, vagy levágja a kezét, ha az Istent sérti: "Jobb, ha egy szemmel megyek a mennybe, mint kettővel a pokolba" - mondja. Mi lenne ha azt mondanám nektek: "Most már minden rajtatok múlik. Válaszd ezt az életmódot"? Magadra hagyva mindig nemet mondanál az Úrnak. Nem fogsz Krisztushoz jönni, hogy életed legyen. Ez bolondságnak tűnik számodra. Nem tudod megérteni vagy értékelni, amit mondok. Teljes öngyilkosságnak tűnne számodra, hogy mindannak, ami fontos számodra, hogy elfordulj attól, és elkezdd követni Krisztust. Teljesen képtelen vagy magadtól Krisztushoz jönni.
Az Atya Istennek kell benned munkálkodnia; meg kell változtatnia a vágyaidat és az értékrendedet; el kell távolítania a benned lévő önzést; meg kell mutatnia neked a keresztény élet dicsőségét; meg kell adnia neked a hitet, hogy bízz Krisztusban, és a bűnbánatot, hogy elfordulj a bűneidtől, és ezt tette Mária életében. Így hát kellőképpen félt, amikor Isten küldötte beszélt hozzá, de nem volt ellenséges, és nem volt megvetően hitetlen. Kíváncsi volt. Többet akart tudni, és mindez annak a bizonyítéka volt, hogy Isten igencsak kegyes volt hozzá, és szeretetét ráirányította. Senki sem azért jön Krisztushoz, mert úgy gondolja, hogy ez jó ötlet. Ha valaki meghallja Isten üzenetét, és rábízza magát Jézusra, az csak azért van, mert Isten magához vonzotta őt, és kegyelmet tanúsított iránta. Ha megbotránkoztat, hogy én igenis hiszek ebben, akkor vitatkozzál Jézussal - ő mondta ezt.
C.Az Úr veled van. Ez a harmadik dolog, amit Gábriel mondott Máriának. Az akkori Izraelben élő összes ember közül miért lenne Isten Máriával? A világ összes embere közül miért pont ő? Miért érdekelné Istent egy szemernyit is egy elszegényedett tinédzser lány, aki a Túlvilág hátsó részén él? Fogalmam sincs. Egyáltalán nem értem, hogy egy szent Isten egy percig is törődjön a bűnösökkel, a lázadókkal, a szemétládákkal, egy olyan emberrel, aki megérdemelte volna, hogy keresztre feszítsék azért, amit tett, egy olyan fiúval, aki fogta az apja összes nehezen megkeresett pénzét, és az egészet nőkre, italra és bulikra költötte - fogalmam sincs, hogy Isten miért szereti az ilyen embereket. Volt egy ember, aki csaló adószedő volt, aki a környéken mindenkitől elvette a pénzüket. Ha nem fizettek, börtönbe vetette őket. Miért kellene Istennek egy ilyen embert kegyeibe fogadnia, és Fiához vonzania, mint az ilyen bűnök nagy megbocsátójához? Nincs más magyarázat, csak az, hogy Isten ilyen. Jézus örül, hogy ő az elveszett tinédzserek Ura, akiknek nincs miért élniük. Az Úr megígéri, hogy velük lesz örökkön-örökké. Szeretni és segíteni fogja őket, és amikor elesnek, személyesen fogja őket összeszedni, megtisztítani és megtartani. Soha nem fogja elhagyni őket. "Én veletek leszek". Nem szeretnéd, hogy ilyen kegyelem nyugodjon rajtad, meleg üdvözlettel fogadjon, és elkísérjen téged ezen a magányos világon és örök otthonodba? Isten azért hozott el téged ennek az üzenetnek a meghallgatására, és azért adott neked kegyelmet, hogy végig hallgasd, mert szeret téged, és azt akarja, hogy halld az igazságot, az ő szuverén kegyelmét a jelentéktelen emberek iránt. Az a vágya, hogy befogadd ezeket a szavakat az elmédbe, kiálts Istenhez, hogy megértsd őket, számítsd fel a költséget, majd határozd el, hogy befogadod őt - az Irgalmast - az életedbe. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: istentiszteleten, megtiszteltetést, huszonkilencedik, huszonnegyedikén, megbocsátójához, szükségleteiről, felmagasztalása, gyógyíthatatlan, egyszerűségétől, tizenkilencedik, népszámláláshoz, felkészítésében, legnagyobbaktól, gyengeségünkben, megbotránkoztat, huszonnyolcadik, öngyilkosságnak, meghallgatására, pillanatotokban, elszegényedett, terhességükről, cselekedetéről, bölcsességében, nehezményezett, szemétládákkal, feltételeznünk, föltekintettem, gyermekkorában, szuverenitását, megszerzéséhez, változhatatlan, feszültségével, férfitársaikat, gyermekkorától, örökbefogadott, hozzáférhetünk, hatodik hónapban, szűznek pedig, legnagyobb tisztelettel, tizenkét hónapos, másik küldetésre, egyik főangyal, legdicsőbb lényeit, legfontosabb küldetéseken, isteni hírnök, népével együtt, fogságnak vége, megterhelt ember, áldozat idején, angyal eljövetele, szavakat mondja, tizenötödik verstől, Gábrielt Máriához, Hamarosan Mária, Isten Igéje, Megjelent Zakariásnak, Most Gábriel, Mindketten Názáretből, József Dávid, Krisztus Galileából, Krisztus Dávid, Názáreti Jézus, Isten Gábriel, Jenny Geddes, Szent Giles, Szent Giles-székesegyház, Hála Istennek, Hogy Isten, Isten Fiával, Isten Fia, Magasságos Fia, Isten Máriát, Urat Gábriel, Mária Názáretre, Emlékeztek Jézus, Jézus Krisztussal, Kegyelemből Jézus Krisztus, Micsoda Megváltó, Gábriel Istene, Jézus Krisztust, Jézus Krisztust Urunknak, Uram Te, Atya Istennek, Isten Máriával,
|
|
Offline
