|
2017-11-11 18:37:27, szombat
|
|
|
|
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, hogy Marci. Ez a fiúcska nagyon szeretett bújócskázni, mindig a legagyafúrtabb helyekre rejtőzött el, nem is találták meg soha egykönnyen a pajtásai. Sokszor, a játék végén, feladva a rejtekét, ő bújt elő, nevetve és győztesen. Az udvar tele volt nagyszerű búvóhelyekkel. Fákkal és bokrokkal, ott volt zeg-zugos titkaival a csűr és a pajta. Mind-mind fel nem fedezett kuckó, egy bújócskázó kisgyerek számára. Egyszer aztán a baromfiólban bújt el. Arcán huncut kis mosollyal hallgatta az őt keresgélő társait. Összekucorodott, amikor egy csapat liba tért vissza az óljába, és riadt gágogással jelezték, betolakodó van közöttük. Marci megpróbálta csitítgatni őket, a szájához emelt ujjal pisszegett, de annál hangosabban gágogtak az oktalan jószágok. Követve a hangzavart, hamarosan meg is találták őt a gyerekek. Marci mérges volt a libákra, zajos riadalmukra, mert elrontották a játékát. Oda volt a megszokott győzelem.
Ősz volt már, november eleje, és korán leszállt az est. A kisfiú rosszkedvű volt a vacsoránál. Amikor lefeküdt, még akkor is a bújócska járt a fejében. Mérges volt az árulkodó libaseregre. Győzelemre számított, és lám, őt találták meg legelsőnek. Mellébújt az anyukája. Betakargatta, megpuszilgatta morcos kis arcát. Marci elmesélte neki az árulkodó libák esetét. Ezer csillag ragyogott az égen, és a sárga fényű telihold bekacsintott az ablakon. Az anyukája megsimogatta Marci kis buksiját és rámosolygott.
- Most én is elmesélek neked egy történetet. Szent Márton legendáját, Elmondom, miként árulták el őt a libák. Jól figyelj rám, mert minden szava színigaz.
Marci tágra nyílt szemekkel hallgatta a mesét. A szoba csendjébe belopódzott a tűz duruzsolása, a parázs halk pattogása, és érezte anyja ölelését. Magába szívta az éjszaka ezer meghitt hangulatát.
- Hol volt, hol nem volt, élt egyszer, nagyon régen egy vitéz, Márton volt a neve. Apja kívánságára a római császár katonája lett. Francia honban sok győztes csatát megjárt, de a szíve csak egyre szomorúbb lett. Látta a harcmezőt, és látta a háborúzó embereket. Különösen hideg tél volt abban az esztendőben. Nagy pelyhekben hullott a hó, számtalan csillogó kristállyal virágzott az ablakokban a jégvirág. Mintha a szívek hidegségét sugározta volna a tél. Jeges szélvihar kapta fel a tiszta havat, és Márton vitéz arcába szórta. Ő összehúzta magán a kabátját, de a hideg így is a csontjáig hatolt. Így érkezett Amiensbe, a város kapujába. Itt megállt, megigazgatta magán köpönyegét, de hiába, nagyon hideg volt. Megitatta megfáradt lovát, és tovább indult a zord időben. Még mindig havazott, amikor elébe került egy félmeztelen koldus. Éhes volt és fázott. Márton, a száz csatát megjárt hős vitéz szíve összeszorult ennyi nyomorúság láttán. Kardjával kettévágta kabátját, és a felét a koldusnak nyújtotta. Abban a percben melegség járta át a szívét. Az emberség és a szeretet melege. Amikor csatákban járt, a győzelem mámora soha nem volt ennyire édes.
Aznap éjjel különös álmot látott. A hóviharban újra szembejött vele a félmeztelen koldus, fény lengte körül, és amikor nekiadta kettéhasított kabátját, megállt a havazás. Isten hangját hallotta, és olvadni kezdett a hó. Megszűnt a hidegség. Az álom hatására Márton soha többé nem ment ki a csatatérre, és a jó cselekedeteknek szentelte az életét. Jótetteinek hamarosan híre ment, mindenki szerette, és püspökké akarták szentelni. De az igazi nemes tett nem vár hálát. Így Márton sem kért hírnevet és jutalmat cserébe. Elég volt neki az a mosoly és szeretett, amit a rászoruló emberektől kapott.
Egy napon a keresésére indultak páran. Márton úgy érezte, hogy nem méltó a püspöki címre. Jó szándéka és segíteni akarása, hitte, hogy nem egy szent munkálkodása, hanem csupán emberi cselekedet. Szerénységében elrejtőzött az őt keresgélő atyafiak elől. Éppen egy libaólban bújt el, ahol úgy gondolta, hogy sohasem találnak rá. De a libák hangos gágogása elárulta rejtekhelyét, és hamarosan megtalálták. Még azon a napon püspökké avatták. Emlékét megőrizte sok-sok nemzedék. Soha nem felejtették el őt, Mártont, a megtért vitézt, aki megjárt már száz csatát, ismerte a háború kegyetlenségét, és tudta jól, nem a győzelem ad igazi örömet, hanem az emberi jócselekedet. Azóta is minden évben, Márton napján megemlékezik róla a nép, tiszteletére megkóstolva a sült libát, jelképezve azt a napot,amikor hangos gágogásukkal elárulták az embereknek, hol rejtőzik Márton, a jó vitéz.
Szárnyaló vadludakon érkezett az álom. Fények táncoltak az éjszakában, és Marci lehunyta a szemeit. Már aludt, de érezte, ahogyan átöleli valami különös melegség. A szeretet melege.
Forrás : Internet
|
|
|
0 komment
, kategória: Márton nap |
|
Címkék: cselekedeteknek, összekucorodott, megpuszilgatta, kegyetlenségét, legagyafúrtabb, szerénységében, kettéhasított, búvóhelyekkel, munkálkodása, megemlékezik, baromfiólban, betakargatta, összeszorult, megigazgatta, tiszteletére, bekacsintott, gágogásukkal, jócselekedet, rejtekhelyét, megsimogatta, rámosolygott, belopódzott, félmeztelen, jótetteinek, libaseregre, csitítgatni, megpróbálta, megtalálták, hangosabban, felejtették, elrontották, riadalmukra, elrejtőzött, duruzsolása, megkóstolva, bújócskázni, fiúcska nagyon, legagyafúrtabb helyekre, játék végén, udvar tele, bújócskázó kisgyerek, baromfiólban bújt, csapat liba, szájához emelt, oktalan jószágok, megszokott győzelem, kisfiú rosszkedvű, bújócska járt, árulkodó libaseregre, árulkodó libák, sárga fényű, anyukája megsimogatta, Szent Márton,
|
|
|
|
fiúcska nagyon, legagyafúrtabb helyekre, játék végén, udvar tele, bújócskázó kisgyerek, baromfiólban bújt, csapat liba, szájához emelt, oktalan jószágok, megszokott győzelem, kisfiú rosszkedvű, bújócska járt, árulkodó libaseregre, árulkodó libák, sárga fényű, anyukája megsimogatta, szoba csendjébe, parázs halk, éjszaka ezer, római császár, szíve csak, háborúzó embereket, szívek hidegségét, tiszta havat, csontjáig hatolt, város kapujába, zord időben, félmeztelen koldus, száz csatát, koldusnak nyújtotta, percben melegség, szeretet melege, győzelem mámora, hóviharban újra, álom hatására, igazi nemes, rászoruló emberektől, keresésére indultak, püspöki címre, szent munkálkodása, libaólban bújt, libák hangos, napon püspökké, megtért vitézt, háború kegyetlenségét, emberi jócselekedet, sült libát, cselekedeteknek, összekucorodott, megpuszilgatta, kegyetlenségét, legagyafúrtabb, szerénységében, kettéhasított, búvóhelyekkel, munkálkodása, megemlékezik, baromfiólban, betakargatta, összeszorult, megigazgatta, tiszteletére, bekacsintott, gágogásukkal, jócselekedet, rejtekhelyét, megsimogatta, rámosolygott, belopódzott, félmeztelen, jótetteinek, libaseregre, csitítgatni, megpróbálta, megtalálták, hangosabban, felejtették, elrontották, riadalmukra, elrejtőzött, duruzsolása, megkóstolva, bújócskázni, esztendőben, kívánságára, kristállyal, emberektől, bújócskázó, legelsőnek, csatatérre, nyomorúság, keresésére, győzelemre, megszokott, pisszegett, pelyhekben, gágogással, hangzavart, összehúzta, rosszkedvű, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
29 | 30 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1684
- e Hét: 13768
- e Hónap: 32741
- e Év: 261678
|
|
|