|
2018-01-12 08:59:14, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Benedek Elek: Az erdő télen
Oh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, a fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
Hogy nyergel át a szél hókebleden,
Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:
Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.
Mit bánod azt te? Tovább aluszol.
Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,
S a lelked messze, messze jár, ahol
Örök tavasz van, rózsák nyílanak,
S dalos erdőre mosolyog a nap.
Hej, a te álmod milyen bús lehet!
Némán szenvedi át a zord telet!
Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt
Száraz levél csak, az is a hó alatt!
Szenvedsz és hallgatsz, oh, e némaság
Az emberek közt milyen ritkaság!
Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,
Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.
Oh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
Címkék: hókebleden, fenségesen, szenvedsz, csendesen, hallgatsz, legszebb, szenvedi, hangosak, nyílanak, mozdulsz, vadászok, mosolyog, tavaszra, rengeteg, ritkaság, nyugton, nyergel, betelni, álmodol, benedek, aluszol, némaság, emberek, lelked, maradt, tovább, alszol, messze, rózsák, daltól, kürtje, milyen, erdőre, lelkem, száraz, semmid, erdő télen, lelkem veled, fáid daltól, szél hókebleden, lelked messze, zord telet, emberek közt, tavaszra nyugton, Benedek Elek,
|
|
Offline
