2007-04-19 15:12:47, csütörtök
|
|
|
|
|
|
Még egy szót a fociról.
Mint köztudott, a nemzetközi európai labdarúgó szövetség elnöke Michel
Platini, kinek a jobb keze nem más, mint a romániai Mircea Sandu, akit amúgy
a román sajtó, évek óta csak, mint "keresztapát" szokott emlegetni,
s aki ellen, a lefolytatott ügyletei miatt, nemrégiben még több ezres
számban tüntettek, a felhevült román szurkolok.
Egyes helyeken a demokráciáért tüntetnek másutt a fociért, ilyen is van még
a világon.
Míg a magyar kormány nem tartotta érdemesnek az EB-bel behatóban is
foglalkozni,
s a szakembereknek az ügyben megejtett vélemény nyilvánításain kívül, szinte
alig hallottunk határozott
meggyőző erejű egyéb érveléseket az ügyben, el addig nagyon úgy tűnik, a
románok tudják azt,
mi a jelentősége egy ilyen nemzetközi rendezvény lebonyolításának.
Kérdés, mennyire tettek már megint keresztbe testvérék a magyar pályázatnak,
akik amúgy is egy picit
neheztelnek ránk, hiszen, ha még emlékszünk, az első változat szerint
Magyarország
velük bonyolította volna le a rendkívüli sporteseménynek számító
rendezvényt.
Túl a Mészőly által hullatott könnyeken, mondjuk el azt, hogy az
elszalasztott lehetőség miatt,
kár volna bánkódnunk.
És most visszalépek ismét a román térfelületre: higgyék el, itt majd minden
csak a fociról szól:
kávéházakban, a sajtóban, a tévékben, naponta több órás berzenkedéseket
hallani a román fociban megtapasztalható áldatlan állapotokról.
Képzeljék, ezek még a parlamentben is csak a fociról tudnak beszélni.
Mit hogy beszélnek, az ország első emberei ott vannak majd minden fontosabb
bajnoki vagy nemzetközi mérkőzésen, és nemcsak jelen vannak, de véleményt is
nyilvánítanak ilyenkor.
Mindez nagyon szép, de ugyanezek, a román kormányzatban résztvevő személyek
soha egy színházba
nem mennek el.
Még hogy könyvről beszélgetni velük, no, ez is egy érdekes élmény lehetne
számunkra.
Igen, mi tényleg Futbolliában élünk, s ha nem megy a csapat, legyen az, klub
vagy pedig nemzeti válogatott szinten, majd szinte azt lehet mondani, ha nem
megy a román foci, az itteni többségieknek máris úgy tűnik,
hogy jön a világ vége, mármint ez értendő az ők szempontjukból.
Győzelem van, van ország, ha nincs, akkor már kemény bajok vannak, hiszen
olyan,
hogy nemzeti érzések náluk nem igen vannak, mint minálunk.
Azaz, nincs mihez kötni ezeket, az érzéseket, nincs dicső történelmi múlt, a
kultúra pedig, csak amolyan alapfokon, a tám-tám dobok szintjén működik, a
dalosabbik fajta testvérüket pedig hevesen megtagadják.
Másként szólva: tényleg szükségünk van nekünk a focira, a mai globalizációs
folyamatok fő játékszerére?
Amely játék már nem is a sportról szól, hanem egyre inkább arról, hogy
vannak felsőbbrendű,
legyőzhetetlen nemzetek.
Ez a foci már, nem az a foci, mint volt régen, észre sem vettük, de Puskás
Öcsivel, a Királlyal együtt,
eltemettük szép emlékeink, egy igazi mesevilág egy csodálatos darabját.
Igen, záróra van manapság a foci háza táján, minden, ami e sport körül
történik,
csupán csalás és ámítás, van akinek, ennyi a nívója, de mi magyarok annál
többek volnánk, hogy korhely, másnapos, pénzben dúskáló alakok, az orrunknál
fogva vezessenek minket.
És most akkor jönnék a példázatokkal, mindaz, ami történik a futballpályákon
ma, azok a szinte már elmaradhatatlan vandál kirohanások meg egyéb
őrjöngések arra vezethetők vissza, hogy mai túldoppingolt fociban, a nézők
tudatalattija nem tudja elfogadni a kreált természetellenes állapotot,
és úgy reagál a megváltozott természetellenes körülményekre, hogy
önkéntelenül is kiborul, és ettől szabadul el, az olykor beláthatatlan
következményekkel járó igazi pokol.
Egy másik példázat, valaki még emlékszik-e arra, hogy a múlt évben ki nyerte
a VB döntőt, és hogy milyen arányban győzött az illető csapat.
Annyira túlgyógyszerezett a mai foci (gyógyszer vagy dopping, mi köztetek a
különbség valaki
ezt meg tudja-e nekünk mondani még ép ésszel) hogy a tudatalattink
egyszerűen kiveti magából
a mesterségesen ránk erőltetett valóságot.
Nem különös, hogy Zidan-nak a Matterazii-ra mért "fejesén" kívül, majd
szinte senki sem emlékszik
annak a bizonyos döntőnek a más részleteire, ellenben az egykoron történt
belgrádi
Szőke féle bomba még mindig előttünk van, úgy ahogyan a budapesti Fazekas
féle leheletfinom
kapuba emelést is még mindig fel tudjuk idézni magunkban.
Még mindig ott van előttünk Bene alakja a harmincméteres görög gyászoló
bombája, a táncos
lábú Törö leutánozhatatlan cselei is előttünk vannak, majd mindre emlékszünk
közülük,
és akkor kérdem én azt: Mészőly úr, minek is itt sírni?
Más szóval: akkor lesz még igazi foci a világon, amikor a hamiskártyások
végleg kikerülnek a képből,
és a csapatok újra becsületesen próbálnak eredményesek lenni.
Addig is, míg ez megtörténik, a magyar kormányhoz lenne egy tippem, ha célt
akarnak érni frátyééknál,
bármilyet, mert már rosszabbra nem is merünk gondolni, szóval, ha
eredményesek akarnak lenni, gyorsan vetkőzzenek rövid alsóra, és úgy
álljanak ki román kollégáikkal.egy mérkőzésre.
Mert szóval, mivel itt Futbolliában egyes-egyedül, csak a foci számít,
feltehetőleg a pöttyös segítségével,
jóval több mindent lehet elérni ezeknél, mint bármely más jól felépített,
szakszerű politikusi érveléssel.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: természetellenes, megtapasztalható, leutánozhatatlan, lebonyolításának, sporteseménynek, futballpályákon, elmaradhatatlan, berzenkedéseket, szempontjukból, harmincméteres, nyilvánításain, legyőzhetetlen, hamiskártyások, szakembereknek, demokráciáért, kormányzatban, túldoppingolt, tudatalattink, többségieknek, példázatokkal, tudatalattija, globalizációs, elszalasztott, mesterségesen, beláthatatlan, nyilvánítanak, körülményekre, becsületesen, felsőbbrendű, önkéntelenül, kollégáikkal, futbolliában, parlamentben, feltehetőleg, eredményesek, megváltozott, nemzetközi európai, jobb keze, romániai Mircea, román sajtó, lefolytatott ügyletei, felhevült román, demokráciáért tüntetnek, magyar kormány, ügyben megejtett, ilyen nemzetközi, magyar pályázatnak, első változat, rendkívüli sporteseménynek, román térfelületre, fociról szól, román fociban, Mircea Sandu,
|
|