Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Petőfi születésnapja
  2009-12-31 12:20:09, csütörtök
 
   
 
JANUÁR 1. - PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSNAPJA - 1823

(Kiskőrös?, 1823. január 1. - Fehéregyháza, 1849. július 31.)


Petőfi Sándor több, mint százhúsz esztendeje a magyar nép legkedvesebb költője maradt.
Élete nemzeti történelmünk része, annak egyik legszebb emberi teljesítménye: a forradalmár küzdelmeinek örök mintája. Tanulni belőle - minden új nemzedék kötelessége.
A világ sok országában vannak olyan fiatalok, akik azért tanulnak magyarul, hogy eredetiben olvashassák az ő műveit. Nekünk könnyebb a dolgunk: beleszülettünk abba a nyelvbe, amelyen a világirodalom legjelentősebb nagysága írt.

Nincs még egy költő a világirodalomban, akinél az élet és a költészet oly' tökéletes egységet alkotott volna, mint Petőfinél.
A költő általában jó, időnként kitűnő tanuló volt.

Petrovics István, ,,a jó öreg", ahogyan fia nevezte, meg is érdemelte azt a szeretetet, amit fia hozzá intézett verseiből kiolvasható. Szegény embernek született, nehéz munkával kereste kenyerét mint mészárossegéd, hogy azután hússzékek bérlésével, árendálásával - gyűjtse azt a vagyont, ami fia neveltetéséhez szükséges volt. Szigorúan bánt elsőnek született Sándor gyerekével.
Mint a neve is mutatja, családja szláv származású volt, de ő maga Pest megyei Kartalon született 1791-ben, színmagyar környezetben. Magyar érzésének meggyőző bizonyítékát akkor adta, amikor a szabadságharcban ,,vén zászlótartóként" részt vett Jellasics seregének megkergetésében.
1818-ban vette feleségül a költő leendő anyját, Hrúz Máriát.

Hrúz Mária férjével egy esztendőben született, sőt ugyanabban a hónapban is, 1791. Augusztusában. Ötvennyolc évvel később, 1849 tavaszán megint csak egyszerre fejezték be életüket: az apa márciusban, az anya májusban halt meg -
pár hónappal szeretett fiuk előtt...
------
A tíz Hrúz gyerek közül Mária ötödiknek látta meg a napvilágot. Turóc megyében született, megállapíthatóan szlováknak.
Az indulatos, kemény, ,,katonás" apától eltérően az anya a megtestesült szelídség és jóság volt. Egy kortárs feljegyzése szerint ,,Kedveskedő beszéd, engedékeny, szelíd természet" jellemezte.
A költő külsőleg nem szőkés és köpcös apjára, hanem kicsiny, vékonyka és fekete anyjára hasonlított. Ami viszont a lelki tulajdonságokat illeti, az apa makacssága és indulatossága inkább emlékeztet a költő lelki alkatára, mint az anya megadó szelídsége.
Tudjuk azt is, hogy az apa indulatainak rohamai elől sokszor az anya nyújtott védelmet fiának.
S mert Hrúz Mária cselédként, Petrovics István más boltjában mérve a húst dolgozott, házasságuk után szorgalommal igyekeztek önálló és jómódú otthont teremteni, ezért Kiskőrösre 1821 őszén költöztek. Itt Petrovics István három évre bérbe vehette a községi mészárszéket.

Itt keresztelték meg ötévi házasság után született fiukat Alexander, vagyis Sándor néven, amint azt a kiskőrösi evengélikus egyházi anyakönyv megsárgult lapjain ma is olvashatjuk, mégpedig 1823. január 1-én.

A költő felnőtt korában többször is a kiskun föld szülöttének vallotta magát, egy ízben pedig Félegyházán jelölte meg születése helyét.


Gyermekkori emlékei, miként az akkor tanult ,,cserebogaras" dal is, egész életében elkísérték.
Petrovics Sándort 1828. május 10-én beíratták a kecskeméti evangélikus elemi iskolába. Öt és fél esztendős volt ekkor. A szegénynek született gyerek ekkor már jómódban élt, Kecskeméten is egy tekintélyes rokonnál kapott kosztot és kvártélyt.
Tanítója szigorú, sőt éppenséggel kegyetlen ember volt.
Amikor háromévi kecskeméti tanulás után apja hazavitte Szabadszállásra - akkor már a szülők is ott laktak, szép házuk volt a kiskun városban - egy helyi tanárt kért meg arra, készítse elő fiát a középiskolára.
Nyolc és fél esztendős volt Petőfi, amikor elkerült az alföldi tájról: 1831. szeptember 28-án íratták be a Sió-Kapos csatorna menti Sárszentlőrinc alsó fokú középiskolájába. Itt kötött életre szóló barátságot Sass Istvánnal, aki később Tolna megye főorvosa lett.

Kevéssé ismerjük, hogy Petőfi Pesten is járt iskolába két évig, két különböző iskolába. Nem ismerjük Petrovics István szándékait sem, nem tudjuk, miért vitte fiát új iskolába.
1833. augusztusában tiz és fél éves fiát a pesti evangélikus gimnáziumba íratta be.
Elképzelései azonban nem váltak valóra: a gyerek rossz bizonyítványt szerzett az év végén, épp, hogy elégséges lett. Az iskolában németül oktattak, a diáknak németül kellett számolnia, írnia, fogalmaznia.
Az első év végén apja Sándort kivette a német nyelvű gimnáziumból és a piaristák - szintén pesti, de országos hírű - iskolájába íratta át. A kis Petrovics itt is csak elégséges lett, aránylag jobb jegyet csak magyarból kapott.
Pesten a kisdiák a színházak iránt kezdett érdeklődni.
Az igazi élmény azonban mindenekelőtt a fejlődő város lehetett.

A pesti bizonyítványokkal elégedetlen apa 1835 szeptemberében Aszódra vitte fiát, Koren István tanár keze alá. Petőfi ekkor tizenkét éves és nyolc hónapos volt. Már az első tanévben jeles lett, később pedig kitűnő tanulónak bizonyult.
Ez az időszak azért is jelentős Petőfi életében, mert itt mutatkozott meg először költői tehetsége. A verselés a szerelem eredménye volt.
Fölöttébb eleven kamasz lehetett Petőfi.
A szerelmet, mint a kamaszkor velejáróját még csak tudomásul vette Koren tanár úr, s megelégedett azzal, hogy az érzelmeiről versben árulkodó diákot szégyenpadra ültette. De amikor ,,Könyves Sándor" már nem egy korához illő kisleányba szeretett bele, hanem az éppen Aszódon időző színésztársulat primadonnájába, bizonyos Borcsa kisasszonyba, sőt meg is akart szökni vele és a társulattal, Koren komolyabbnak látta a dolgot.

Első esküm című verse szerint azért akart színészek közé állni, csak hogy szabad, hogy független legyen. Felidézte azt a napot, amelyen e lázadó szándékot megtudó tanár szobafogságra ítélte őt, így vallja meg, hogyan hatott rá a kényszerítés:
...S rab voltam, míg a színésztársaság
Határunkon túl messze, messze járt,
Sírás, könyörgés, lárma, mindhiába!...
Nagy és szent esküt mondék börtönönben,
Hogy életemnek egy főcélja lesz,
S ez: a zsarnokság ellen küzdeni.

Ez a tanév mégis úgy ért végett, hogy a kényszerrel megszelídített diák tisztességgel levizsgázott. Mint kiváló poéta, ő kapta meg azt a feladatot, hogy a tanévzáró ünnepélyen verses búcsút vegyen a megjelent előkelőségektől, tanárától és társaitól.

Petrovics Sándor ekkor már minden bizonnyal tudta, hogy odahaza szomorúság fogadja majd: az 1838-as nagy árvíz elvitte Duna menti házukat, tanyájukat, jószágaikat. S már ennél is nagyobb csapás körvonalai rajzolódtak ki.
A családi vagyon romlása nem részletezhető, évekig tartó folyamat, amelynek végére a jómódú bérlőből elszegényült kocsmáros lett. A bukást az tetőzte be, hogy Petrovics István nagyobb összeget adott kölcsön egyik rokonának, akinek egyéb adósságaiért is kezességet vállalt. A rokon nem tudott fizetni, s Petrovics nemcsak a saját pénzét vesztette el, hanem a jótállott összegért megmaradt vagyonát is fel kellett áldoznia.
Az apa egyre kevésbé látta értelmét annak, hogy erejét meghaladó áldozatokat hozzon gyermeke tanításáért, a fiúban viszont éledeztek a költői-művészi hajlamok, s hallani sem akart arról, hogy apja mesterségét folytassa.

1838 őszén tehát Petőfi megjelent Selmecen. Kitűnő aszódi bizonyítványa jó ajánlólevél volt, az alumneumban ingyenkosztos lett. A selmeci líceium első osztályába vették föl.
Az osztályfőnök a szlovák hazafiak ama szerencsétlen tipusának képviselője, aki az oztrák elnyomók előtti buzgó hajbókolással akart magyarellenes izgatásához támaszt találni. Megdöbbent, amikor a szlovák származású Koren keze alól hozzá érkezett szlovák nevű fiú nem a ,,Tót Irodalmi Kör", hanem a ,,Nemes magyar társaság" tagjául jelentkezik. S még jobban elszörnyülködhetett, amikor Petrovics Sándor a történelem órákon tüzes magyar szellemben mert beszélni.
Az osztályfőnök megbuktatta Petrovics Sándort - s épp magyar történelemből buktatta meg.
Amikor az anyagi gondoktól hajszolt Petrovics István megtudta, hogy fia bukással hálálja meg a szülői áldozatot, indulatának első rohamában kitagadta őt.
Mindez 1839 februárjában történt, tehát félévkor. Apjánál nem látta értelmét a könyörgésnek. Amikor egy barátja azt javasolta neki, próbálja megengesztelni haragvó atyját, így felelt:
- Ismerem atyámat, nem bocsátana meg, de kegyelemért esedezni atyámnál sem fogok.
Itt Selmecen a német színház gyakori látogatása ismét felébresztette benne a művészi vágyakat. A diákok magyar társaságában sikereket ért el verseivel. A tizenhat éves fiú itt Selmecen érthette meg, hogy az ő útja csak a művészi út lehet. Barátjának, ki alkalmazkodásra szeretné inteni, ismételten nemet mond, s némi gyötrődés után elhatározza, hogy megszökik Selmecről, az iskolából.

A jómódú bérlő fia néhány hét alatt megismerkedett a nélkülözéssel. Tudhatta, hogy Selmec és az iskola elhagyásával hosszú időre vállalnia kell a nyomort is. De nem riadt vissza, mindennél erősebb ösztön vezette: egyéniségét, művészi-költői tehetségét kellett érvényre juttatnia, a legkegyetlenebb végzet ellenében is.
1939 februárjában majd tíz esztendő választja el a költőt ama nagy márciustól. De Selmecet elhagyva, anélkül, hogy akkor ezt csak sejthette volna, arrafelé indult.
A kitagadott fiú 1839 február közepén hagyta el Selmecet. Pest felé tartott.
,,Hat esztendeig voltam istentül, embertül elhagyott földönfutó; tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig (Úti levelek.)

Pestre érkezve sikerült bejutnia a pesti magyar színházhoz. Színházi szolga lett.
Az ország első számú magyar színháza. Petőfi itt a Rónai ,,művésznevet"vette fel. Közelről láthatta a kor legjobb színészeit: Egressyt, Megyerit és a többieket.

Először láthatta, ha csak tisztes távolból is, a magyar közélet és művészeti élet országosan becsült nagyságait: Széchenyi Istvánt, Bajza Józsefet, Vörösmarty Mihályt, későbbi atyai jó barátját.

Pontosan alig megmagyarázható körülmények közepette, mintegy három hónap után elhagyta Pestet. 1839 május első felében már Ostffyasszonyfán volt, Salkovics Péter földmérnök házában. A jómódú rokon elemi iskolába készülő gyereke mellé fogadta be Petőfit házitanítónak.

Petőfi azonban döntött, Sopronba ment és felcsapott - katonának.

Tizenhat éves és nyolc hónapos volt, amikor felvették a 48. Gyalogezredbe. Az önkéntes újonc felvételére 1839 szeptember 6-án került sor.

Minél jobban kiábrándult a katonaéletből, annál makacsabbul kellett a szökésre gondolnia. A félévi kiképzés után csakugyan elindultak Sopronból, ám csak Grazig jutottak. Petőfi nem tartott velük. A piszkos laktanyák népe közt akkoriban oly' gyakori tifusz ágynak döntötte. Kórházba vitték. Meg sem gyógyult tisztességesen, beosztották egy transzportba és mennie kellett társai után. Ismét kórházba került. A derék orvos szolgálatképtelennek minősítette az olvasgató közlegényt, majd felülvizsgáló bizottság elé küldte. ,,Gyenge testalkat, hajlam a tüdőbajra és a szívedények tágulására - állapította meg a bizottság.
1841 február 10-én hatvannyolc elbocsátott társával együtt elmasírozott a zágrábi dandárparancsnok előtt, s azután gyalogmenetben Sopronba indultak. 28-án kapta meg a ,,búcsúlevelet", az obsitot.
Továbbállt, Pápára gyalogolt, hol rokona és jó cimporája, Orlay Petrics Soma is tanult.
Keresete nem volt, megpróbálkozott a tanulással, de nem érezte jól magát Pápán. Pár hét múlva már Pozsonyban tűnt fel. Itt a betegség marasztotta, mely újra erőt vett rajta. A kórházból kikerülve hazaindult - szüleihez, Dunavecsére.
A szülők, akik oly' régóta nem láthatták fiukat, bizonyára szeretettel fogadták.
Itt két hónapig pihent, máris unatkozni kezdett.
Világosan tudta, hogy nem folytathatja apja mesterségét. Munka nélkül viszont nem maradhatott. Keresnie kell egy olyan pályát, amelyen művészi vágyainak élhet és meg is élhet. Nem volt más választása - vándorszínésznek kellett állnia.

Másnap már fel is lépett az akkori idők egyik legnépszerűbb darabjában, Gaál József A Peleskei nótárius című népszínművében. Így indult el Petőfi színészi pályája. A társaság Ozorától Mohácsig vándorolt, majd szétoszlott. A költő ősszel ismét Pápán jelentkezett - a kollégiumban. Megengedték neki, hogy a gimnázium VII. (logikai, bölcseleti) osztályába járjon. Az volt a feltétel, hogy a hatodikos anyagból félévkor tegyen külön vizsgát, aminek eleget is tett.
Kosztért és pár forint havi bérért házitanítóskodott. Rávetette magát a könyvekre, Schillert, Heinét, Lenau-t, s kivált Vörösmartyt olvasott.
Hallgatóságra is talált. 1841-42-es télen többször is fellépett saját költeményeivel.
1842 májusában küldte el néhány versét Bajza Józsefnek aki az Athenaeum című folyóirat szerkesztője volt.
Petőfi május 5-én küldte el a levelet és május 22-én megjelent A borozó.
A szerkesztő elolvasta a verset és betette az Athenaeum következő számába.

Tekintélye megnőtt - Pápa az első hely életében, ahol megízlelhette a költői dicsőséget. Különös módon még mindig nem látta ba, hogy mi az ő igazi hivatása.
Három igazi művészlélek volt a kollégiumban: Orlay Petrics Soma mellett Jókai Mór.

S ekkor jöttek ismét a színészek Pápára, köztük Egressy is. Valami szerelem-féle ismét fellángolt az ifjúban az egyik színésznő iránt, s még inkább megerősödhetett benne a színpad iránti vonzalma.

Bizonyítványa tűrhető lett, magyarból, németből, földrajzból éppenséggel kitűnőt szerzett, de ő már sejthette, hogy nincs értelme tanulmányai befejezésének.
A nyári szünidőben szokása szerint barangolt az országban, megkereste szüleit is, akik támogatást ígértek neki arra az esetre, ha tovább tanul. 1842 október végén, az új tanév kezdetén újra meg is jelent Pápán. Útja Fehérvár felé mutatott. November 5-én Petőfi már a színháztársulat tagja volt.

1842 novemberében-decemberében rendszeresen feladatot kapott a székesfehérvári társulatban. A feltárt okmányok, az előkerült színlapok bizonyítják, hogy a költő - Rónai, majd Borostyán néven, végül Petőfi Sándorként igenis a színészek névsorában szerepelt.

A költőnek voltak színészi sikerei, méghozzá olyan darabokban, amelyekben paródiázni kellett, vagyis torzító tükörben megmutatni egy-egy figura jellemvonásait. Nem azért nyomorgott tehát továbbra is, Fehérvárott is, mert nem volt tehetsége a színészethez. A pártoló közönség hiányzott.

1842 karácsonyán a költő fellátogatott Pestre, megkereste a magyar irodalom két, általa legjobban tisztelt vezéralakját: Bajzát és Vörösmartyt.

Volt már Sió, Dalma, Borostyán, Rónai, Pönögei, míg 1842 karácsonyán Petrovicsból végérvényesen Petőfi lett.

Az új, az 1843-as esztendőben a társulat néhány napig még Fehérvárott játszott, azután Kecskemétre vonultak. A kecskeméti csaknem három hónap alatt a költő sokszor lépett színpadra. De mit ér a legszebb művészi siker, ha közben a társulat anyagi csődbe kerül! Petőfi sem tudta kifizetni szállásadóját, zálogba hagyta nála színészi eszközeinek egy részét, s ő maga Pestre, majd Pozsonyba sietett, a széteső társulatból. Nagy nehezen sikerült végre felvetetnie magát a társulatba, de addig is meg kellett élnie valamiből.
Működött Pozsonyban egy iroda, amely kéziratos Országgyűlési Tudósításokat készítetett a diéta szónokainak beszédéiről. Ide jutott be Petőfi, diktálni és másolni a mások gondolatait.
Bajza tudomást szerez a költő sanyarú állapotáról, gyűjtést indított Petőfi számára. Nagy Ignác fordítói munkával kínálta meg.
1843 július végén érkezett meg Petőfi Pestre, három hét alatt elkészült egy francia regény fordításával, majd egy angol regénybe kezdett (a Robin Hoodba). Három hét alatt ezzel is végzett Gödöllőn, pedig 900 oldalt kellett magyarra áttennie (mindkét könyvet németből fordította).

Mezőberénybe igyekezett barátjához, Orlayhoz, de csak tíz napra; az igazi cél Debrecen volt.

A hajdúváros direktora befogadta Petőfit. A kis társaság az Ér és a Berettyó menti vidéken ,,faluzott". November vége felé ez a társulat is felbomlott. A költő visszatért Debrecenbe.

Petőfi nagy elhatározásra jutott: A fűtetlen szobában, gubájába burkolózva, éhezve, lemásolt eddig írt verseiből egy füzetrevalót és megindult Pestnek télvíz idején gyalog.

Vörösmarty Mihály eddig is támogatta ifjú versenytársát, most még többet tett érte: tekintélyét latba vetette mellette a Nemzeti Körben.
A Kör elhatározta Petőfi verseinek kiadatását. Nagy esemény volt ez, ilyen még nem történt: a kóbor színész, az egykori baka egyszerre ezrek érdeklődésének központjába kerül.
Vörösmarty beajánlotta Petőfit Vahot Imrénél, aki Pesti Divatlap címen készült lapot indítani.
A költő hazalátogatott szüleihez Dunavecsére.

A megerőltető szerkesztőségi tevékenység mellett - közben - Petőfi árasztani kezdte a verseket. És micsoda verseket tett közzé! Az olvasó Csokonai óta nem hallott ilyen hangokat.

Több, mint öt negyedszázad telt el A helység kalapácsának megjelenése óta, de ez a nagyszerű paródia ma elevenebb, mint valaha is.
A helység kalapácsa vidám búcsú volt a régitől, a János vitéz a diadalmas új megtestesülése.

Verseiről még valamit el kell mondani, ami cseppet sem irodalom-verstani kérdés, de nem kevésbé jellemző rá, mint maguk a költemények: az értük kapott tiszteletdíj minden lehető részét szüleinek küldte el. A helység kalapácsát például negyven forintért adta el egy könyvárusnak, a honoráriumot úgy, ahogy megkapta, apjához juttatta el.
Egyik napról a másikra ismeretlen kis vándorszínészből felkapott költő lett - már csak a szerelem hiányzott ahhoz, hogy élete teljessé legyen.
Amikor a szőke hajú, kék szemű Csapó Etelkával (Vachott Sándor tizenötéves sógornőjével) megismerkedett, nagyon hamar meggyőzte magát arról, hogy szerelmet érez a kedves leány iránt. Már nősülésre gondolt.

Az új esztendő első napjainak egyikén Etelka váratlanul meghalt. Így született meg a Cipruslombok Etelka sírjáról című könyv, amely 1845 márciusában önállóan is megjelent.

Háromnegyed év telt el azóta, hogy Petőfi a Pesti Divatlaphoz állt.

1845 tavaszán azután, mintha csak ellenőrizni akarná népszerűségének mértékét, elhatározta, hogy felvidéki körútra indul. Felmondott Vahot Imrének, aki rávette Petőfit, legyen távozása után is mint költő az ő kizárólagos munkatársa. A költő elfogadta Vahot ajánlatát, s 1845 április 1-én Eperjes felé indult.
Utazása előtt még megjelentette az 1844-ben írt A csavargó című versét, hadd lássák az emberek, hogy sohasem állt szándékában hivatalnokként megöregedni.


Alighogy megmelegedett a Pesti Divatlapnál, azonnal támogatni kezdte ifjú társait is, az akkor még ismeretlen Jókait, Tompa Mihályt, Kerényi Frigyest és a többieket.

Petőfi nagy újítása az volt, hogy mozgalommá fejlesztette baráti körét.

Eperjesen Kerényi Frigyesnél szállt meg, ez alkalmat kínált arra, hogy kiálljon a némely kritikusok által csepült költő mellett. Eperjesről Késmárkra ment, a Kárpátok tövéhez, meglátogatta Hunfalvy Pált, a szeretett professort. Iglóra azért sietett, mert van ott egy család, mely őt már régen meg akarta ismerni. Pákh Albert szülei éltek ott. Rozsnyóról Berzéte, Berzétéről pedig Erdélyi János jutott eszébe, a mélyen gondolkodó kritikus és tudós költő, ki a népdalok kultuszával Petőfi számára is előkészítette a talajt.

Ha Pesten az egyhangúságot unta meg, felvidéki utazása során a változatossággal telt el. Rimaszombaton ,,Isten és Gömörmegye kegyelméből" tiszteletbeli táblabíró lett, de ezzel meg is elégelte a dicsőséget és kezdett hazafelé kívánkozni. Hazafelé azt jelentette, hogy Pestre.
1845 június utolsó hetében érkezett vissza Pestre, tele új élményekkel, bizakodással, reményekkel.

Sokakat taszított Petőfi modora, tüskés magatartása is, de a legtöbb irodalmi ellenfélben egy igen egyszerű, igen természetes, ám alantas érzés dolgozott: az irígység. Nem akartak belenyugodni abba, hogy egy volt baka, egy jelentéktelen vándorszínész elhomályosítja őket.

Mindenütt Petőfiről beszéltek, rajongtak érte, vagy ócsárolták, de könyvei nem fogytak olyan mértékben, hogy megélhetését lehetővé tegyék.

1845 júliusában - szüleinél, akik ekkor már Szalkszentmártonban éltek - megírta Zöld Marciját. A színházi bíráló bizottság a darabot elutasította.
Petőfi a művet haragjában megsemmisítette.
A 45-ös esztendő még további csalódásokat tartogatott számára. Huszonkét és fél éves volt. Megérett az idő az igazi szerelemre. Sürgette az alkalmat, mely végül is elébe hozta Mednyánszky Bertát, egy hercegi jószágigazgató szőke-szép leányát. A jószágigazgató nem avatkozott bele a dolgokba: egy kis irodalmi csevegés még senkinek sem ártott meg. De amikor a költő odáig merészkedett, hogy levélben megkérte Berta kezét, röviden, de határozottan visszautasította Petőfit.
A Felhők verseiben ugyanis nem csupán ,,keserűség" található meg ,,borúlátás", hanem nagyon is kemény és kegyetlen társadalomkritika.

1846 első hónapjaiban született meg a terv, természetesen Petőfi agyában, amikor Vahot azt a tájékoztatást adta neki, hogy abba akarja hagyni a lapszerkesztést, a költő elérkezettnek ítélte az időt az ijú irodalom önállósodására.
A költőnek már egyébként is elege volt a szerkesztői gyámkodásból.
Saját lapot kell teremteni, a lap körül pedig irodalmi társaságot kell szervezni. Ez utóbbi ment könnyebben. A társasághoz nem kellett egyéb, mint egyetértés és néhány megbeszélés a Pilvax kávéházban, a fiatal írók kedvelt találkozóhelyén. Elhatározták azt, hogy 1846 második félévében megvonják támogatásukat minden szépirodalmi újságtól, s csak saját lapjuknak írnak. Addig is, míg a saját lap lábra áll, ki-ki készítsen nagyobb dolgozatokat, hogy jelentős írásokkal lehessen bemutatkozni az irodalmi közvélemény előtt.

Tíz fiatal író fogott össze e célok és tervek jegyében, természetes hát, hogy a Tizek Társasága nevet adták maguknak.

1846 májusában Petőfi Dömsödre vonult, hogy a Pesti Füzetek számára tervezett nagyobb művén dolgozzék (Salgó c. elbeszélő költeményét írta meg ott). Pálffy Albert is vele tartott, a későbbi híres forradalmi lap, a Március Tizenötödike leendő szerkesztője. A szülők ekkor már Dömsödön laktak, de a fiatalok nem náluk szálltak meg, csak kosztra jártak át.
A dömsödi egy hónap Petőfi életének egyik legfontosabb, s legrejtélyesebb időszaka. A költő Dömsödön nemcsak írt, hanem olvasott, elmélyült tanulmányokat folytatott. 1846-ban szenvedéllyel vetette bele magát a francia forradalom történetébe.

Tettvágytól égve sietett vissza Pestre, hogy a forradalmi szellemű irodalmi mozgalmat, a Tízek Társaságát tovább szervezze. Július 1-ével, a második félév megindulásával kellett volna megkezdődni a tervezett sztrájknak, amikor is a társaság tagjai kivonultak volna a lapokból.
Vahotnak azonban volt ideje felkészülni a támadás elhárítására, s egy látszatra fölöttébb tréfás, valójában galád módszert választott: a Pesti Divatlap júliusi első számában a Tízek tagjai közül ötnek közölte olyan írását, amelyet azok még korábban adtak át a lapnak.
A Pesti Füzetek megjelenésére sem kerülhetett sor. A sztrájk is, a lapalapítási terv is ily' módon megbukott.

Nem érezvén jól magát Pesten, elhatározta, hogy ellátogat Erdélybe. Itt Petőfit az ,,erdélyi kérdés" körüli politikai izgalmak vonzották keletre.

Szeptember elején írja a Csalogányok és Pacsirtákat, benne a jóslattal: ,,Már a vége felé jár az éjszaka". Pontosan: szeptember 7-én. Egy nap múlva találkozik valakivel, s attól kezdve egy hónapon át csak szerelmes verset ír. Harminc nap alatt tizenötöt.

A tizenötöt később következő kötetnyi vers követte, melynek címzettje: Szendrey Júlia. A leány apja pedig, Szendrey Ignác, a Nagykárolyban nyíltan lehazaáru8lózott Károlyi Lajos birtokainak inspektora, felügyelője, kezelője. A képlet hasonlít a gödöllői szerelemre. A különbség csak annnyi, hogy a költő azóta még híresebb lett, s az új szerelem tárgya nem szőke, hanem ezúttal, először Petőfi életében, barna.
Egyetlen pillanat alatt lett szerelmes Júliába. Annál inkább fontolgatott a barna kislány. Júlia volt annyira művelt, annyira hiú és annyira merészen álmodozó, hogy az első hetek szerelmi ostroma minden bizonnyal benne is fellobbantotta az érzelmeket.
Petőfi - külsőleg - nem volt vonzó jelenség. De milyen volt Júlia?
Jókai ízlése szerint alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön-külön, de a kettő közt nem volt összhangzás; amellett rövid hajat viselt.
A szerelmesek végül is egy tavaszig tartó próbaidőben egyeztek meg, s a költő reménykedve búcsúzott - Teleki grófhoz ment, Koltóra.

A költőt ügyei Pestre szólították, útba ejtette Debrecent, ahol a színészek örültek a látogatásnak, elszavalta Prielle Kornélia a költő versét.
Már Koltón is hallott pletykákat Júlia új udvarlójáról, itt Debrecenben pedig arról kapott hírt, hogy az erdődi várkisasszony egy dzsidáskapitányhoz készül férjhez menni. Megkérte a színésznő kezét. Kornélia zavartan, de boldogan igent mondott.
A debreceni lánykérés mégsem puszta epizód Petőfi életében. Megírta a Reszket a bokor, mert ...c. versét, azonnal válaszolt rá Júlia. Megkérte Petőfi egyik barátját, hogy ő is üzenetet küldhessen, ami csak ennyiből állt: ,,1000-szer - Júlia".

Erre már csak a leánykérő levél következhetett, amit Szendrey Ignác természetesen elutasított. A költő elszánta magát, hogy visszamegy Júliáért.


Petőfi a valóságban élt, küzdött, haragudott, szenvedett, nélkülözött és meghalt - elveiért. Ha ezek az elvek parancsolták, összeveszett Tompával, barátjával és költőtársával, megszakította Jókaihoz fűződő meleg barátságát, megtámadta 1848-ban Vörösmartyt, atyai jótevőjét, összeütközött Széchenyivel, Kossuthtal, a szabadságharc kiváló tábornokával. A szelíd Arany Jánoson és a rajongásig szeretett Bem tábornokon kívül aligha tudnánk olyan nevet említeni a reformkor és a forradalom nagyjai közül, akivel ne lettek volna kisebb-nagyobb összecsapásai.

1847 januárjában tűnt fel Arany János, pályadíjat nyert Toldijával. Petőfi egy ülőhelyben olvasta el a nagyszerű költeményt és azonnal versben üdvözölte pályatársát.

Két újabb nagy utazás következik egymás után. 1847 májusában Petőfi elindult leánykérő útjára, Debrecenen át Erdődre. Egyenesen Szendreyékhez. Az apa megismételte elutasító szavát. Az anya zokogott. Ekkor Petőfi már arra gondolt, hogy megszökteti Júliát.
Júlia nem szökve szeretett volna távozni a szülői házból. Május 25-én Petőfi ünneplőbe vágta magát, s ismét megjelent Szendreyéknél, komor engesztelhetetlenséggel követelve a leányt.
Az apa válaszút elé állította lányát: ha kitart a költő mellett, ám legyen, de amennyiben akarata ellenére megy férjhez, nem kap hozományt; válasszon: vagy apja, vagy a kérő.
Mindenki tudja, hogyan döntött Júlia.
Júlia makaccságától megdöbbenő szülők még mindig nem véglegesen adták fel a csatát. Az esküvőt szeptember 8-ra tűzték ki. Petőfi tehát barangolt még egy kicsit a környéken, ide értve még Szalontát is, ahol Arany Jánost látogatta meg azután június közepén visszatért Pestre. Eddig írt összes köteményét eladta egy kiadónak, azután július 1-én nekivágott 1847 második, még nagyobb útjának: Felső-Magyarországon át Erdődig. Vác, Rimaszombat, Murány, Miskolc, Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Munkács, Szatmár után végre Erdődön, jóval a határidő előtt. Az utazásról gyönyörű lapokat olvashatunk az Úti levelekben.

Egy évvel első találkozásuk után, 1847 szeptember 8-án, a kora reggeli órákban tartotta esküvőjét Petőfi és Júlia. Szendrey Ignác komor gőggel távol maradt, a családból csak az anya és a húg (a későbbi Gyulai Pálné) volt jelen.

Mint tudjuk, Júlia később elhagyta a költő nevét. Élete addig tartozik a magyar irodalomtörténethez, amíg férje élt. S amíg Petőfi Sándor élt, Szendrey Júlia a költőhöz illő és méltó feleség volt.

Pesten a Dohány utcában laktak, az úgynevezett Schiller-ház első emeletén, három szobában, amely közül az egyiket Jókai Mórnak adták ki. A fiatal pár egyetlen szórakozása a színház.
Petőfi olyan ütemben dolgozott, hogy ha néhány nyugodt hónapja van még, művei gyarapodtak volna még egy kötettel.

Hogy a tett napja elkövetkezett - rendkívüli jelenség ez a történelemben - mindenekelőtt egyetlen ember érdeme:március 15-e nem lehetett volna Petőfi nélkül. De az a csodálatos nap, 1848 március 15-e Petőfi Sándor forradalmi szellemének, cselekvő bátorságának köszönhető.

,,Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el: mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott.

Heinrich Heine, a nagy német költő, kit Petőfi igen becsült a francia forradalomról kifejtette, milyen időjárás kell egy sikeres népi megmozduláshoz: az esőnek például nem szabad esnie, mert az eső elriasztja a férfiak, asszonyok és gyerekek tömegét.

A Pilvax-ban Jókai beszélt a fiatalokhoz és Petőfi elszavalta a Nemzeti dalát, a verset, amely történelmet csinált.

Működtek a kémek, de rosszul.A Helytartótanács kapja a jelentéseket, melyek szerint az ifjúság az egyetem épülete felé menetet intéz. A Helytartótanács fegyveres elhárításra adott ki parancsot, de túl késő.

A költő Nemzeti dala, Jókai és Vasvári beszédei nyomán az egyetemi ifjúság óriási többsége késznek mutatkozott a harcra.
Landerer nyomdájához mintegy ötezer ember vonulhat. A szabadságot, az egyenlőséget és Kosuthtot éltetik, s mindenekelőtt a sajtószabadságot.

A fiatalok a nép nevében lefoglaltak egy nyomdagépet. Landerert pedig főnöki irodájába zárták. A nyomdászok szedni kezdték a 12 pontot, magyar és német változatban.

Közkívánatra Petőfi elszavalja ismét költeményét. Az egész Hatvani utca tele volt emberekkel, kik a versszakok eskürefrainjét egekig ható robajjal utánazengték.

Az első döntő diadal örömében Petőfiék elhatározták, hogy délután népgyűlést hívnak egybe a Múzeum terére. Számítaniuk kellett arra, hogy a Helytartótanács vagy akár a megijedt városi polgári hatóság erőszakhoz folyamodik.

A nárciusi fiatalok tehát a továbbiakban a szakadő eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a muzeum elé. Innen vonult a nép a Városházához. Akik befértek a tárgyalóterembe, körülvették a városatyákat és csatlakozásra szólították fel őket. Legnyomósabb azonban maga a látvány lehetett: az illedelmes viselkedésre nevelt polgárok döbbenten figyelték a padok, sőt asztalok tetejére kapaszkodó, sáros csizmájukkal tintásüvegeket felborító ifjakat. Az egyik tanácsnok mégis nekibátorodott annyira, hogy távozásra szólította fel a tömeget.

A tömeg élén Budára vonultak, hogy a cenzurát rögtön eltörölje a helytartómtanács, Stancsicsot szabadon bocsássa.

A helytartó tanács sápadt volt és reszketett, s öt pernyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.

Stancsics, vagyis Táncsics Mihály börtönének ajtaja megnyílt, s még este győzelmi hangulatban fogadta őt a Nemzeti Színház közönsége. A forradalom első napja színházi előadással ért véget, miután vér nélkül zajlott le.

A dicsőség napjai gyorsan elszálltak. 1848 májusának utolsó napjaiban Petőfi egy hírlapi cikkében ilyen keserű hangot ütött meg:
,,Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence coltam...néhány hét, s íme egyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek....."

A haladó nemesség kíváló tagjaiból állt ez a kormány, Batthyány vezérlete alatt tagja lett Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Deák is. Petőfi bizalmatlanul tekintett a nemesi miniszterekre. Még hevesebb politikai ellenszenv támad fel benne akkor, amikor tapasztalnia kellett, hogy a kormány nem meri erélyesen szervezni a nemzeti önvédelmet. A költő Szabadszállás képviselőjének jelöltette magát, azt szerette volna, hogy a nemzetgyűlés fórumán szerezhessen híveket eszméinek.
Elmondta mindazt, amit a nemzetgyűlésben nem fejtetett ki: verseiben és cikkeiben még hevesebben ostorozta a kormányt.
Ez állította szembe Petőfit atyai jó barátjával, Vörösmartyval is, aki a nemzetgyűlés többségével együtt megszavazta, hogy a honvédsereget a régi vezényleti rendszerben és nyelven állítsák fel.
A két költő összetűzésének mérlegelésénél nemcsak azt kelll még figyelembe vennünk, hogy később kibékültek és többé semmi sem zavarta meg baráti viszonyukat. Azt is látnunk kell, hogy olyan idők jártak, amikor végveszély fenyegettet a nemzetet.

A legnagyobb, az elhatároló próba 1848 őszén következett be. Amint a költő mindig is előre látta, az olasz hazafiak ellen diadalmaskodó bécsi udvar Magyarországgal szemben is elszánta magát a nyílt fellépésre: fő zsoldosa, Jellasics horvát bán szeptember 11-én átkelt a Dráván, hogy leverje a magyar forradalmat.
Kossuth körül kialakult egy új vezető gárda, amely harcba vitte a nemzetet.
Azon a napon, amikor Kossuth elindult legendás alföldi toborzó útjára, Petőfi is hadikiküldetésbe ment a Székelyföldre. Feleségét, ki gyermeket várt, szintén magával vitte. Útközben Erdődön hagyta Júliát, ő pedig továbbutazott, a népfelkelést akarta megszervezni.
S a nemzet csakugyan talpra állt. Amíg Petőfi az ország keleti felén fáradozott a népfelkelés megszervezésén, nyugaton, közelebbről Pákozd mellett a felkelt nép szétszórta Jellasics seregét.

A hátráló honvédség nem tudta megvédeni a fővárost, Pest elesett. A kormány Debrecenbe menekült.
Petőfi maga is Debrecenbe sietett.
Debrecenbe hozott felesége mellett kellett maradnia a terhesség utolsó heteiben. December 15-én megszületett Petőfi Zoltán. A költő feleségét és fiát Vörösmarty gondjaira bízta, s elindult Bem táborába.
Petőfi nem azért ment Bemhez, hogy meghaljon a hazáért, hanem azért, hogy személyesen is küzdjön a hazáért. Hogy győzhessen a hazáért. Épp ezért kérte, hogy Bemhez osszák be. Nagyvárad, Kolozsvár, Szamosújvár, Beszterce, Marosvásárhely - amerre ment Petőfi menekülők, sebesülteket szállító seregek, lőszeres és élelmiszeres kocsik torlódtak az utakon, nehezen lehetett előrehaladni.

Bem nem szerette a csevegést, tömör, sőt kurta vezényszavakon kívül nem sok mondatot lehetett hallani tőle, Petőfivel kivételt tett. Féltette, óvta, fiának nevezte, s amikor csak lehetett, futárként a kormány székhelyére küldte, hogy addig is távol tartsa a csatától.
Bem a szelindeki katlanban visszaszorította az ellenséget, de erősítésért Vízaknára vonult, ahol a túlerő vereséget mért rá.
Jelenthette Kossuthnak, hogy felszabadította Erdélyt.

A fővárost, majd Buda várát is visszafoglalta a honvédség. A diadalmas tavaszi feltámadás minden igaz hazafit bizakodással töltött el.
A nagy örömből csak egy ember marad ki - az, aki az elsők között érdemelte volna meg az elégtételt.
Nem volt elég, hogy a honvédségből kimarták, hogy ismét a szegénység fenyegette, a halál is meglátogatta: két hónap leforgása alatt előbb apját, majd anyját vesztette el. Neki sincs már több ideje hátra, csupán két hónapja.

Megírta a Honvéd c. verset is, röplapokat terjesztett, az um miniszterelnök, Szemere Bertalan át is vett a kormány részére 25 ezer példányt 500 forintért. Minél nagyobb veszélybe zuhant az ország, annál inkább szükség lett volna Petőfi szavára. 1849 júniusáb an Kossuth is felkérte (miként Arany Jánost is), segítsen a főváros népének mozgósításában, az orosz intervenciótól ismét felbátorodó ellenség visszaverésében.
De olyan idők zúdultak az országra, amikor Petőfi Sándor nem maradhatott békési magányában. Egyszer már üzent érte Bem és pénzt is küldött neki, magához híva a fiát, akkor a pénzt köszönettel visszairányította, de amikor Bem hívó szava másodszor is elérte, nem habozás nélkül, de végül is határozottan, eltökélten felkerekedett, hogy vezéréhez menjen.

Bem déli egy órakor, az ütközet veszélyre forduló pilllanataiban utasította Petőfit, vonuljon vissza a harctól. A költő azonban nem tudott távol maradni a sorsdöntőnek érzett ütközettől. Délután öt óra felé a szemtanúk ismét látták Sárpatak hídjánál. 200 székely újonc épp akkor igyekezett puskatűzzel megállítani a mintegy 800 főnyi dzsidás kozáksereget.

Székelykeresztúrra mentek. Harmadnap, 1849. Július 31-én reggel három órakor fújták az ébresztőt -a maroknyi sereg megindult az oroszok ellen.
A Segesvár melletti csatában Bem vereséget szenvedett.


Menekülés közben ölték meg, szembefordult a gyilkosokkal, akik az öldöklést rablással folytatták. Úgy, ahogy annyiszor elképzelte, a csatatéren. És mégsem úgy. A fújó paripák holtteste mellett nem a világszabadság kivívott diadalára száguldtak, a győzelmes ellenforradalom zsoldosait repítették újabb és újabb gaztetteik felé.

Diadalt aratott eszméivel, amelyeket a XIX. Század költői számára fogalmazott meg, de amelyek ma is időszerűek és holnap is azok lesznek:

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog be minden ház ablakán:
Akkor elmondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már Kánaán!


szerda, 2008. január 1.








 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Címkék: vándorszínésznek, helytartómtanács, megállapíthatóan, szabadságharcban, sajtószabadságot, hadikiküldetésbe, dandárparancsnok, ostffyasszonyfán, huszonkettedikig, világirodalomban, visszautasította, változatossággal, vándorszínészből, visszaszorította, megkergetésében, visszaverésében, zászlótartóként, legkegyetlenebb, megpróbálkozott, megmagyarázható, magyarországgal, felszabadította, előkelőségektől, helytartótanács, középiskolájába, szabadszállásra, népszerűségének, legrejtélyesebb, találkozóhelyén, megsemmisítette, lapszerkesztést, színésztársulat, sátoraljaújhely, tárgyalóterembe, színésztársaság, megerősödhetett, forradalmár küzdelmeinek, világirodalom legjelentősebb, költészet oly’, költő általában, szabadságharcban „, költő leendő, esztendőben született, anya májusban, megtestesült szelídség, kortárs feljegyzése, költő külsőleg, lelki tulajdonságokat, költő lelki, anya megadó, anya nyújtott, húst dolgozott, PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSNAPJA, Petőfi Sándor, Petrovics István, Hrúz Máriát, Hrúz Mária, Petrovics Sándort, Sass Istvánnal, Petőfi Pesten, Koren István, Könyves Sándor”, Petrovics Sándor, Irodalmi Kör”, Széchenyi Istvánt, Bajza Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Salkovics Péter, Orlay Petrics Soma, Gaál József Peleskei, Ozorától Mohácsig, Bajza Józsefnek, Jókai Mór, Útja Fehérvár, Petőfi Sándorként, Működött Pozsonyban, Országgyűlési Tudósításokat, Nagy Ignác, Petőfi Pestre, Robin Hoodba, Vörösmarty Mihály, Nemzeti Körben, Petőfit Vahot Imrénél, Pesti Divatlap, Csapó Etelkával, Vachott Sándor, Cipruslombok Etelka, Pesti Divatlaphoz, Felmondott Vahot Imrének, Pesti Divatlapnál, Tompa Mihályt, Kerényi Frigyest, Kerényi Frigyesnél, Eperjesről Késmárkra, Hunfalvy Pált, Pákh Albert, Rozsnyóról Berzéte, Erdélyi János, Mindenütt Petőfiről, Zöld Marciját, Mednyánszky Bertát, Tizek Társasága, Petőfi Dömsödre, Pesti Füzetek, Pálffy Albert, Március Tizenötödike, Tízek Társaságát, Szendrey Júlia, Szendrey Ignác, Károlyi Lajos, Prielle Kornélia, Megkérte Petőfi, Arany Jánoson, Arany János, Egyenesen Szendreyékhez, Ekkor Petőfi, Arany Jánost, Gyulai Pálné, Jókai Mórnak, Heinrich Heine, Pilvax-ban Jókai, Közkívánatra Petőfi, Táncsics Mihály, Nemzeti Színház, Útközben Erdődön, Amíg Petőfi, Petőfi Zoltán, Jelenthette Kossuthnak, Szemere Bertalan,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Szép estét  Meghitt estéken . . .  Alvó cica  Nyíljatok meg  Törött csészék  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  Facebookon kaptam  Egyet értesz?  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  Dóró Sándor: Tétova lét  Facebookon kaptam  Benned is ezerféle szín van  Jó éjszakát  Mélységes szomorúsággal  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Alvó baby  Esti kép  A halolaj és a hal még a migré...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Március 15-re emlékve  Az ünnepről  Üdvözöllek az oldalamon  Facebookon kaptam  Március 15-re emlékve  Benned is ezerféle szín van  Facebookon kaptam  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Facebookon kaptam  Ted Engstrőm gondolata  Facebookon kaptam  képre írva Március 15 -re emlé...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Mi a különbség  Az ünnepről  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kakaós piskóta  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Nagy László - Szerelem emléke  Gősi Vali - Tükre lennék...  Isten áldja  Facebookon kaptam  Csörög a telefonom  Szép estét kedves látogatóimna...  Paul David Tripp Március 17  Könnyáztatta asszonysorsok  Jóga férfiaknak  Vágy, élet és sugár  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Nem kell ide békemenet  Facebookon kaptam  Márciusi eső  Alvó cica  Kezdet  Mindig tud adni ,  Március 15 emlékére virágba bo...  Rőzsehordó nő szobra  Por  Isten áldja  Akit mindenki lenéz, nem tarto...  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Őri István - Dal az életről  Éljen a magyar szabadság!  Szép estét kedves látogatóimna...  Dóró Sándor: Ma  Könnyáztatta asszonysorsok  Illuziói ne legyen senkinek, a...  A közszereplő  Szabó Lőrinc: Egy kis értelmet...  A halolaj és a hal még a migré...  Rejtő Jenő versei  Sajnos ezt elBalogozták  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Esti kép  Alvó baby  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szeretettel  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó baby  Őri István - Dal az életről  Facebookon kaptam  A magukat nyílt és őszinte emb...  Ibolya  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Talpra vándor  Könnyáztatta asszonysorsok  Esti kép  Facebookon kaptam Mírjam barát... 
Bejegyzés Címkék
forradalmár küzdelmeinek, világirodalom legjelentősebb, költészet oly&#8217, költő általában, szabadságharcban &#8222, költő leendő, esztendőben született, anya májusban, megtestesült szelídség, kortárs feljegyzése, költő külsőleg, lelki tulajdonságokat, költő lelki, anya megadó, anya nyújtott, húst dolgozott, községi mészárszéket, kiskőrösi evengélikus, költő felnőtt, kiskun föld, ízben pedig, akkor tanult, kecskeméti evangélikus, szegénynek született, tekintélyes rokonnál, kiskun városban, helyi tanárt, alföldi tájról, pesti evangélikus, gyerek rossz, iskolában németül, diáknak németül, német nyelvű, piaristák &#8211, színházak iránt, igazi élmény, fejlődő város, pesti bizonyítványokkal, első tanévben, időszak azért, szerelem eredménye, kamaszkor velejáróját, érzelmeiről versben, korához illő, főcélja lesz, zsarnokság ellen, tanév mégis, kényszerrel megszelídített, tanévzáró ünnepélyen, megjelent előkelőségektől, 1838-as nagy, családi vagyon, jómódú bérlőből, saját pénzét, jótállott összegért, fiúban viszont, költői-művészi hajlamok, alumneumban ingyenkosztos, selmeci líceium, szlovák hazafiak, oztrák elnyomók, szlovák származású, történelem órákon, osztályfőnök megbuktatta, anyagi gondoktól, szülői áldozatot, német színház, művészi vágyakat, diákok magyar, tizenhat éves, jómódú bérlő, iskola elhagyásával, legkegyetlenebb végzet, pesti magyar, ország első, magyar közélet, jómódú rokon, önkéntes újonc, szökésre gondolnia, félévi kiképzés, piszkos laktanyák, derék orvos, olvasgató közlegényt, szívedények tágulására, zágrábi dandárparancsnok, betegség marasztotta, kórházból kikerülve, olyan pályát, akkori idők, társaság Ozorától, költő ősszel, hatodikos anyagból, szerkesztő elolvasta, első hely, költői dicsőséget, színészek Pápára, egyik színésznő, színpad iránti, nyári szünidőben, színháztársulat tagja, székesfehérvári társulatban, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 37 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 211
  • e Hét: 619
  • e Hónap: 12324
  • e Év: 51325
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.