|
|
|
2007-04-30 12:29:48, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Tudományos képzés piaci alapon?
Őszinte leszek: nehezen tudok elképzelni rettenetesebb ötletet az oktatás, ezen belül a felsőoktatás piacosításánál. Márpedig lényegében ezt a jelszót adta ki a múlt héten, immár hivatalos formában, Hiller István oktatási- és kulturális miniszter.
Az okfejtés első hallásra egészen ésszerűnek tűnhet: az kormányzat módosítani kíván a különféle szakmákat tanulók arányán a gazdaság számára fontosabb területek javára (érdekes persze, hogy a tervezett változtatások konkrét számadatait nézve a ,,felesleges" területeken tanuló diákok számának csökkentése jóval nagyobb arányú a ,,hasznos" tudományokat tanulók létszámának bővítésénél). Amint az elhangzott, a kormányzat kevesebb pedagógust és egyéb bölcsészt, továbbá kevesebb jogászt óhajt taníttatni állami hozzájárulással, ezért csökkenti az ezekre a területekre jutó, államilag finanszírozott helyek számát. Talán nem mindenki előtt világos: a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a ,,haszontalan" szakmákat oktató egyetemi karok ennyivel kevesebb pénzből gazdálkodhatnak majd a következő tanévben, hiszen a felsőoktatás finanszírozásának jelenlegi rendszere a fejkvótán alapul, az intézmények nem tanszékeik, tanáraik, tevékenységük egésze alapján kapják az állami hozzájárulást, hanem a hallgatók száma szerint. Ha csökken az államilag finanszírozott diákok száma, a többnyire már amúgy is kiéheztetett karok az anyagi kiesést tanárok elbocsátásával, intézetek összevonásával tudják csak áthidalni. Az egyetemi vezetők azonban már azt is tudják: ezt a megkapó őszinteséggel bejelentett ,,racionalizálást" a kormányzat nem egyszeri reformtettnek szánja, hanem egy évről évre folytatódó tendencia első lépéséről van szó.
Az egyetemek előtt a kényszerű öncsonkításon kívül persze elvileg egy másik út is nyitva áll: ahogy a miniszter fogalmazott, ,,a jelenlegi 72 hazai felsőoktatási intézmény sorsáról majd a színvonal alapján a piac fog dönteni". Ez magyarul annyit jelent: az államilag csökkenő mértékben finanszírozott ,,haszontalan" tudományokat oktató karok természetesen pótolhatják a kieső hiányt, ,,piaci alapon", vagyis borsos költségtérítésért ugyanott ugyanazt tanuló, további hallgatók felvételével. Majd a minőség eldönti, hogy melyik intézmény marad talpon, hiszen ahol ,,piacképes" az oktatás, oda nyilván pénzért is özönlenek majd a felvételre váró diákok, a ,,piacképtelen" intézmény pedig megérdemli a csődöt, amely a tudományos materializmus értelmében nyilvánvalóan bizonyítja életképtelenségét és egyben társadalmi értéktelenségét is. Azonban gondoljunk bele: ha egy költségtérítéses szemeszterre több százezer forintos nagyságrendű tandíjat kell fizetni, vajon hányan fogják ezt a valóban befektetésnek minősíthető összeget ,,humánerőforrás-menedzser" vagy ,,marketing-kommunikáció" szakra, és hányan matematikára, geológiára, irodalomtörténetre vagy éppen klasszika-filológiára költeni? A ,,szabad piac" hamarosan el fogja dönteni, hogy a tudós- és pedagógusképzés, de még jó néhány műszaki képzési terület is ,,életképtelen", ,,nem jó befektetés" - a jelenlegi kulturális kormányzat pedig éppen azt deklarálja, most már nyíltan, hogy ezeket a piacilag ,,nem jól eladható" képzéseket csak egy egyre szűkülő kör számára kívánja fenntartani a jövőben.
A társadalmi értéket a piaci haszonnal, a profittal azonosító szemlélet persze nem Hiller István, az egykor népszerű bölcsész docens miniszterségével tört be az oktatáspolitikába: a szocialista miniszter e tekintetben csupán a liberális elődje által kijelölt úton halad tovább. A felsőoktatásban dolgozók legalább másfél-két éve jól tudják, hogy a piacképtelenség bélyegével a szégyenpadra ültetett karokon a ,,bolognai folyamat" örve alatt áterőszakolt szerkezeti átalakítás is elsősorban ezt a célt, a ,,pazarlóan működő párhuzamos képzések megszüntetését", a gazdasági ,,racionalitást" szolgáló első lépés volt.
Nem felesleges talán emlékeztetni rá: az idén induló kétciklusú felsőoktatási rendszer bevezetésével egy időben egy miniszteri rendelet új szerkezetű oktatást írt elő az egyetemek számára, amely mind a bölcsész- mind a természettudományi karokon radikálisan csökkentette az első ciklusban indítható szakok számát. Pontosabban fogalmazva, a tavalyi évig önálló szakként induló képzéseket általában négyesével-ötösével egymásba olvasztva, összevonva, olyan nagy ,,alapszakokat" alakítottak ki, amelyekre beiratkozva a diák a rendelkezésre álló három év első szemesztereiben általánosságban ismerkedik több, sokszor nehezen közös nevezőre hozható szakma ,,közös alapjaival", majd a maradék néhány szemeszterben megpróbál(hat)ja elsajátítani az mostanáig nyolc-tíz szemeszter alatt átadott szakmai minimumot. Ezután kap egy BA-diplomát, amelynek munkapiaci értékéről a fentiek fényében nem nehéz fogalmat alkotni. Hogy tovább lépjen és legalább megközelíthesse az eddig öt év alatt diplomát szerző diákok tudásszintjét, feltétlenül be kell iratkoznia a második ciklusra, a remélhetőleg már specializáltabb képzést nyújtó MA szintű képzésre; csakhogy a jelenleg érvényes reform-szabályozás értelmében erre az első ciklusban végzett hallgatók 35 százalékának lesz csak lehetősége.
Ráadásul jelenleg, első ,,bolognai" évfolyamaink képzésének harmadik hónapjában még senki nem tudja, hogy milyen tartalmú MA-képzéseket indíthatnak majd az egyetemek. Ennek csak az egyik oka az, hogy a minisztérium egyelőre nem foglalkozik az MA-szakok terveinek elbírálásával. A bizonytalanság másik, nyomós oka az, hogy a mesterképzések megindítása anyagi akadályokba is ütközhet, hiszen lassan kiderül, hogy ez nem minden területen és nem minden egyetem számára lesz gazdaságos. Könnyen előfordulhat így akár az is, hogy nem egy patinás egyetemünk több tudományág esetében kénytelen lesz megmaradni a hallgatók tömegeinek szórakoztatására alkalmas BA-képzéseknél, vagyis a hagyományos értelemben vett főiskolai szintnél, miközben anyagi megfontolásokból lemond a mesterképzések egy részéről. Az érintett tanszékek így gyakorlatilag visszaminősülnek főiskolai tanszékké, legalábbis addig, amíg az intézmények éles szemű gazdasági vezetői rá nem jönnek, hogy ezen körülmények között már felesleges is fenntartani őket... Szinte ugyanígy megjósolható ugyanakkor, hogy a különféle szakképzés-szerű, régebben főiskolainak tekintett szakok, amelyek jó befektetésnek tűnnek (pl. pénzügyi, kereskedelmi, kommunikációs, informatikai vagy akár katonai téren), fizetőképes tömegeket vonzanak majd és nagyon is életképes lesz a fenntartásuk mesterszinten is.
Az egyetemi diploma évek óta tapasztalható értékvesztéséhez így néhány év alatt egy újabb jelenség is társul: a tudományos képzés és a gyakorlati szakképzések rangjának felcserélődése. Végső soron a megreformált felsőoktatási rendszertől az várható, hogy az egyik oldalon felületes elméleti képzésben részesített tömegeket bocsátanak majd ki hagyományos, tudományegyetemi karaink, míg a másik oldalon piaci alapon virágoznak majd a gazdasági vállalkozásként működő, divatos szakfőiskolák, amelyek gyakorlati haszonnal kecsegtetnek ugyan, mégsem adnak az eddig megszokott értelemben véve egyetemi színvonalú tudást. Hiszen nem szentségtörés talán, ha bevalljuk, hogy ezek az intézmények egyre növekvő presztízsük dacára sem nyújtanak valódi értelmiségi-képzést, gyakorlati jellegüknél fogva egyre távolodnak az eredeti egyetemi gondolattól, amely nem is olyan régen még európaiságunk sarokkövének számított.
A leírt folyamatok, tendenciák következményei sajnos ma már nem is beláthatatlanok, hanem egyre világosabban sejthetők. Az itt végzett rombolás véleményem szerint mélységében és jellegében is hasonlatos ahhoz, amely éppen most az egészségügyet fenyegeti. Éppen ezért nehezen érthető az a hallgatás, amely a magyar felsőoktatás keserű ,,reformját" övezi a közbeszédben. Az egyetemi hallgatók érdekvédelmi szervezete és az ellenzék szakpolitikusai elsősorban a tandíj bevezetése ellen emelik fel szavukat, az esélyegyenlőség, a társadalmi igazságosság szempontjaira hivatkozva. A tiltakozás helyes, sőt elengedhetetlen; az elvi megközelítés szintén helyes, de nem elégséges. A novemberben bejelentett kormányzati döntések ismeretében ugyanis már egyértelmű, hogy a tandíj bevezetése valójában a felsőoktatás piacosításának egy újabb, valószínűleg döntő jelentőségű lépése lesz. Ez a piacosítás pedig elkerülhetetlenül rombolást hoz magával, kutatói műhelyek, tudományos tevékenységet folytató közösségek felszámolásával fog járni.
Ha korszerűsítésre, jobbító reformokra van szükség felsőfokú oktatásunkban, annak sem a célja, sem a módszere nem lehet a pénzbehajtás - ezen a területen sem. Csatlakozásunk a bolognai egyezményhez, amellyel nem vállaltunk többet, mint felsőfokú képzésünk felosztását két - illetve, a PhD-képzést is bele számítva három - ciklusra, annak idején nem ezt az utat jelölte ki számunkra, csupán a többi 44 európai országhoz hasonló, könnyen átjárható adminisztratív keretek kiépítése volt a célja.
Önmagában a két ciklusú tagolás nem is lenne összeegyeztethetetlen a tudományos képzés céljaival sem, mindössze arra volna szükség, hogy a piacképesség és gazdasági racionalitás dogmái helyett az egyes szakmák egyetemi képviselői (és ne csak intézményi vezetői!) egzisztenciális szorongások nélkül (!), tisztán szakmai alapokon, több különböző külföldi tapasztalatot is figyelembe véve tölthessék meg tartalommal ezt a keretet, maguk alakíthassák ki az első és a második ciklus szakjainak szerkezetét. Anyagi téren nyilvánvaló, hogy a fejkvóta-alapú finanszírozás rendszere káros a szakmai színvonalra nézve, hiszen az egyetemeket igényeik leszállítására kényszeríti, a hallgatókat pedig a tudományos kíváncsiság felől az egyre pragmatikusabb, sőt, egyre cinikusabb hozzáállás felé tereli.
Jó évtizede egyetemi hallgatóként éltem át a felsőoktatás első nagy piacgazdasági szemléletű ,,reformját", a Bokros-csomag idején. Az akkori, kétezer forintos tandíj bevezetésénél sokkal jobban zavart az, hogy a racionalitás jegyében az általam látogatott tanszékek is kénytelenek voltak leépíteni a nyugdíjas korú oktatókat - nem egy esetben éppen a legkiválóbb, nemzetközi hírű, idősebb tudósokat. Emlékszem azonban egy akkori megjegyzésre, amely jól tükrözi, hogy ehhez képest is mennyit hanyatlott értékítéletünk egy évtized alatt. Bokros vetette fel először, hogy általánosan bevezetendő arányszámok szerint kellene ,,ésszerűsíteni" az egyes szakokon tanító tanárok és az ott tanuló diákok arányát. Emlékeim szerint visszakézből érkezett a magyar értelmiségi közvélemény tiltakozása, amely rámutatott, hogy ebben az esetben például azonnal fel lehetne számolni az ELTE világhíres egyiptológia szakát, hiszen oda valóban nem érdemes évi öt-tíz embernél többet felvenni (sőt!), ugyanakkor nyilvánvaló rombolás lenne egy vagy két fősre zsugorítani vagy megszűntetni a nemzetközileg is elismert tudományos műhelyként működő tanszéket. Ma, 2006 őszén, évek óta először nem indul önálló szakként az egyiptológia az új rendszerű képzésben, sok más, még nagyobb hagyományú egyetemi szakhoz hasonlóan; ha a kormányzat következetesen végigviszi most bejelentett terveit, akkor a ,,piacképtelen" területeken hamarosan teljes tanszékek szűnhetnek meg, tekintet nélkül az ott dolgozók tudományos kvalitásaira, sőt a kisebb bölcsészkarokra gyakorlatilag már ki is mondatott a halálos ítélet. Vajon van-e még erről a lejtőről visszaút?
Bencze Ágnes
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megfontolásokból, szórakoztatására, visszaminősülnek, értékvesztéséhez, költségtérítéses, miniszterségével, tudományegyetemi, specializáltabb, bölcsészkarokra, piacképtelenség, általánosságban, korszerűsítésre, felsőoktatásban, megközelíthesse, szakpolitikusai, beláthatatlanok, racionalizálást, értéktelenségét, vállalkozásként, pedagógusképzés, szemesztereiben, felszámolásával, gazdálkodhatnak, esélyegyenlőség, hozzájárulással, elengedhetetlen, egzisztenciális, csatlakozásunk, következetesen, összevonásával, adminisztratív, megszüntetését, elbocsátásával, mesterképzések, humánerőforrás, finanszírozott, felsőoktatás piacosításánál, jelszót adta, múlt héten, okfejtés első, kormányzat módosítani, különféle szakmákat, gazdaság számára, tervezett változtatások, kormányzat kevesebb, területekre jutó, következő tanévben, felsőoktatás finanszírozásának, fejkvótán alapul, állami hozzájárulást, hallgatók száma, államilag finanszírozott, Hiller István, Bencze Ágnes,
|
|
|
|
|
|
| Miért nem menti meg Jézus a jó... Adakozás Kaffka_Margit A tömeg, a Mester, a módszer, ... Png kislány Facebookon kaptam Facebookon kaptam Kaffka_Margit Png virág Fekete István - Akác Segítsük barátainkat, hogy meg... Facebookon kaptam Png cica Facebookon kaptam Jónás Tamás – Végtelen b... A tömeg, a Mester, a módszer, ... Png nő Éretlen vers Png fotel Gonosz démon-álarc Akarat Szép estét kedves látogatóimna... Facebookon kaptam Mindig jusson idő nevetni Esti kép Png virág Akarat Kellemes vasárnapi kikapcsolód... Az engedelmesség miért nem vál... Mindig jusson idő nevetni Facebookon kaptam Illyés Gyula - Milyen hamar. Facebookon kaptam Miért nem menti meg Jézus a jó... Hogy lehet megtartani Amikor Jézus rátapos a lábadra Popper Péter szavai Nagyon különös Facebookon kaptam Cs Ildikótól Akik bántanak téged Facebookon kaptam Akarat Facebookon kaptam Facebookon kaptam Adakozás Reménység és erő Krisztustól e... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Png lepke George Byron - Ahogy itt jár -... Facebookon kaptam Facebookon kaptam A boldog családok mind hasonló... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Miért kiabálunk amikor dühösek... Próbálj meg ... Nagyon különös Kiss Éva - Amerre a ház lelke ... Hiányzik Neked tudnod kell Paul David Tripp Április 20 Hazára minden embernek szükség... Örülök, hogy látlak! A másik dolog, Németh László tollából Kellemes vasárnapi kikapcsolód... Julian Brass gondolata Bounty krémes Fehér virág Png csokor Akarat Facebookon kaptam Az a nap, amelyik nevetés nélk... Facebookon kaptam Png virág Png cica Zilahy Lajos gondolata Adakozás Fehér virág Régi emberek, akikre máig büsz... Makszim Gorkij gondolata Kiss Éva - Amerre a ház lelke ... Reggel van Tanuld meg ezt a versemet 210 éve született a SZÓZAT meg... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Egy maradéktalanul uralt világ Facebookon kaptam Facebookon kaptam Szép estét Facebookon kaptam Szabolcska Mihály – Ákác... A sors Éretlen vers
|
|
|
|
|
|
| felsőoktatás piacosításánál, jelszót adta, múlt héten, okfejtés első, kormányzat módosítani, különféle szakmákat, gazdaság számára, tervezett változtatások, kormányzat kevesebb, területekre jutó, következő tanévben, felsőoktatás finanszírozásának, fejkvótán alapul, állami hozzájárulást, hallgatók száma, államilag finanszírozott, anyagi kiesést, egyetemi vezetők, megkapó őszinteséggel, évről évre, egyetemek előtt, kényszerű öncsonkításon, miniszter fogalmazott, színvonal alapján, államilag csökkenő, kieső hiányt, minőség eldönti, felvételre váró, tudományos materializmus, költségtérítéses szemeszterre, valóban befektetésnek, jelenlegi kulturális, piacilag „, egyre szűkülő, társadalmi értéket, piaci haszonnal, profittal azonosító, egykor népszerű, szocialista miniszter, liberális elődje, felsőoktatásban dolgozók, piacképtelenség bélyegével, szégyenpadra ültetett, gazdasági „, idén induló, miniszteri rendelet, egyetemek számára, bölcsész- mind, első ciklusban, tavalyi évig, rendelkezésre álló, mostanáig nyolc-tíz, fentiek fényében, második ciklusra, jelenleg érvényes, minisztérium egyelőre, bizonytalanság másik, mesterképzések megindítása, patinás egyetemünk, hallgatók tömegeinek, hagyományos értelemben, érintett tanszékek, intézmények éles, különféle szakképzés-szerű, fenntartásuk mesterszinten, egyetemi diploma, újabb jelenség, tudományos képzés, gyakorlati szakképzések, megreformált felsőoktatási, egyik oldalon, másik oldalon, gazdasági vállalkozásként, eddig megszokott, intézmények egyre, eredeti egyetemi, leírt folyamatok, egészségügyet fenyegeti, magyar felsőoktatás, egyetemi hallgatók, ellenzék szakpolitikusai, tandíj bevezetése, társadalmi igazságosság, tiltakozás helyes, elvi megközelítés, novemberben bejelentett, felsőoktatás piacosításának, piacosítás pedig, pénzbehajtás –, bolognai egyezményhez, utat jelölte, egyes szakmák, második ciklus, fejkvóta-alapú finanszírozás, szakmai színvonalra, egyetemeket igényeik, hallgatókat pedig, tudományos kíváncsiság, egyre pragmatikusabb, felsőoktatás első, racionalitás jegyében, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 152
- e Hét: 1862
- e Hónap: 10466
- e Év: 46407
|
|
|
Offline
