|
2009-12-25 15:14:19, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Babits Mihály: Karácsonyi ének
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult...
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy megszületett!
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KARÁCSONYI VERSEK |
|
|
|
Címkék: koldusruháját, megszületett, visszasírsz, lelkünkben, koldusokat, zenghetnél, lenghetnél, játékunkat, csillantsd, karácsonyi, fölvetted, becsesnek, birodalom, rídogálsz, jászolban, szájának, barikára, melléért, nárdusok, lábadhoz, törékeny, rossznak, gyertyát, csengess, angyalok, istálló, éjünkön, reményt, zengjük, szeress, kenetek, fekszel, csillag, fuvalma, királya, állatok, éhes barikára, puha széna-alom, zord életet, Babits Mihály,
|
|
Offline
