Emlékezés a kommunizmus áldoza - Tisztelt Egybegyűltek,Tisztelt Emlékezők,Református Parochián,Vörös Katonák,Megtorlásképpen Szamuely Tibor,Khon Kerekes Árpád,Szamuely Tibor,Rajk László,Nagy Imre,Dél-Amerikától Ázsiáig,Kányádi Sándortól, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Emlékezés a kommunizmus áldoza

2009-02-28 21:16:19, szombat

	Emlékezés a kommunizmus áldozataira Tisztelt Egybegyűltek, Tisztelt Emlékezők! Teológus hallgatóként a szünidőket akkori otthonunkban, a dunapataji Református Parochián töltöttem. Az épület mellett a mai napig két vadgesztenyefa áll. A településen élők jelentős része még akkor is - a 80'-as évekről van szó - tudták, egyfajta mementóként dacolnak az idő vasfogával ezek a száz évnél is idősebb fák. Súlyos emlékeket őriznek. 1919 tavaszán, amikor a kommunizmus kísértete járta be Európa ezen tájékát, arra a két fára néhány óra leforgása alatt csaknem húsz helybeli parasztembert akasztottak fel. Két nap alatt, több mint hatvan embert gyilkoltak meg a Vörös Katonák ott helyben. Történt ugyanis, hogy a Kommün kényszer sorozására a gazdák ellenállást tanúsítottak. Megtorlásképpen Szamuely Tibor különítménye, Khon Kerekes Árpád vezetésével elrettentésül pogromot rendeztek. A történet családi vonatkozása még az is, hogy nagyapám fiatal fiúként látta ezt az eseményt, mikor néhány szerencsétlen akasztott ember alatt leszakadt egy faág, s közülük egy, még életben lévő menekülni próbált, az utána küldött lövedékek közül az egyik levitte a nagyapám kalapját. Hozzánk, őseink földjére így köszöntött be a kommunizmus. Ez Magyarország egyik kis szegletének a története. A folytatás és annak részletezése, hogy az ezt követő kilenc évtized az ország egészére nézve mennyi áldozatot hozott ,,a nagy eszme oltárán", megannyi emlékbeszéd sem tudná magába foglalni. Talán még annyit szubjektív megközelítésből: származásom nyomán nem tartozom a kommunista rezsim kegyeltjei közé. Onnan kezdve, hogy egyházi iskolába jártam, majd lelkész lettem, különleges figyelmet fordított rám is, mint minden egyházi személyre az állambiztonság. Ez a fajta szocializáció nem múlik el nyomtalanul. Mára nyilvánvaló tény, hogy a kommunista rendszerek, Magyarországon 1948-tól teljes fegyverzetben, alapvető bizalmatlanságot hordoztak mindenkivel szemben, akit nem sikerült megszédíteni a már emlegetett eszmeiséggel. A rezsim paranoid vonását támasztja alá, hogy saját bizalmi embereivel szemben is gyakran véresen bánt el. Szamuely Tibor, Rajk László, Nagy Imre hit hű kommunisták voltak, de elvtársaik nem ismertek kegyelmet, így végeztek velük. Ennek az ördögi eszmének és rendszernek megannyi vonatkozását elő lehetne venni Dél-Amerikától Ázsiáig. Hozzávetőleg 80-100 millió fizikálisan likvidált áldozatról lehet tudni. Nyilvánvalóan az áldozatok jó része névtelen, a mi fogalmaink szerint egyszerű kisember. Olyanok, kiknek jó része minden különösebb ok nélkül, teljesen értelmetlenül pusztultak el. Lehet nem is egyfajta politikai ügy, vagy megtorlás áldozatai, ,,csak" e rendszer jellegéből fakadóan váltak ellenséggé. Talaj és reményvesztett emberekké lettek ők, akik a társadalom peremére szorultak. A közelmúltban láttam egy megrázó filmet. A történet a 80-as évek NDK-jában játszódik egy diabolikus rezsimben, ahol nem mindenki ördög, hanem vannak emberek is. A filmben kétszer is említik Magyarországot, mégpedig azért, mert a 70-es években az öngyilkossági mutatókban csak mi előztük meg Kelet-Németországot. Hogy mi vezetett az önpusztítás e minősített formájához, talán ismeretes. Nemcsak deklasszálódott és marginalizálódott értelmiségiek jutottak el a kilátástalanságig, hanem a gyökereiktől megfosztott, sokszor ellehetetlenített egyszerű emberek csúsztak egyre lejjebb, dobták el maguktól az életet, megnyomorítva ezzel családjuk életét is. A 80-as években lassan megjelenhető szociográfiák, ha nagyon burkoltan is, de már beszéltek a magyar lelkiállapot tragikus megromlásáról. A tisztelt jelenlévők bizonyára saját életükből, vagy családjuk, környezetük megélt történelméből egyértelmű alátámasztást tudnak erre adni. Mint minden totális rendszer, így a kommunizmus is igyekezett mindenhová behatolni és ebből fakadóan csaknem mindent megnyomorítani. Ahogy egy korabeli alternatív zenekar énekelt: ,,Agyamban kopasz cenzor ül, minden szavamra ezer fül. Valaki helyettem gondolkodik, valaki helyettem távozik. Nem nyerhetek, nem veszthetek, ha nem leszek, hát nem leszek." Depressziós szöveg egy depressziós világban. De vajon a fizikai, szellemi, lelki rombolásnak hol a vége? El lehet mondani mindez már a múlt? Zárásképpen hadd idézzek egy nagy ráérzést hordozó verset a kortárs líra kiváló alakjától, Kányádi Sándortól. Részleteket olvasok a ,,Kuplé a vörös villamosról" című verséből: ,,Holtvágányra döcögött végül a kopott vörös villamos kalauz és vezető nélkül döcögött holtvágányra végül a kopott vörös villamos meg volt rakva virágos néppel bezzeg amikor érkezett bíborló színben sok beszéddel meg volt rakva virágos néppel bezzeg amikor érkezett vöröslött, de mint utólag utólag minden kiderül bíborát nem a pirkadó nap vértől vereslett, mint utólag utólag minden kiderül, de holtvágányra döcögött e vajon a veres villamos eljárt e az idő fölötte és holtvágányra döcögött e vajon a veres villamos, s nem lesz é vajon visszatért e boldog, aki nem éri meg halomra halnak miatta, s érte most is, s ha lenne visszatérte boldog, aki nem éri meg." A költő képei nagyon beszédesek és a kérdése nagyon valóságos: ,,de holtvágányra döcögött-e vajon a veres villamos". A választ hadd ne én adjam meg. Azonban az nyilvánvaló tény: az egyik magyarországi párt március 21-én kongresszust tart, az évforduló, a résztvevők és az örökség - önmagáért beszél. Ha ironikusan fogom fel a dolgokat, akkor a mozgalmi ének sorai jutnak eszembe: ,,ezt a nagy eszmét a vész viharában védeni, menteni kell csoda bátran" látva az ország jelenlegi helyzetét azonban rezignáltan szólok. Némileg átalakítva a költő sorait, de a formális logika mentén: ,,boldogtalan, aki látja ezt". Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Bán Béla református lelkész ************** Ehhez nem kell hozzáfűzni semmit. Fiataloknak történelem, amiből tanulni kell...

0 komment , kategória: Általános

Címkék: bizalmatlanságot, megtorlásképpen, deklasszálódott, megközelítésből, vadgesztenyefa, magyarországon, megnyomorítani, reményvesztett, állambiztonság, magyarországot, szerencsétlen, nyilvánvalóan, parasztembert, elrettentésül, alátámasztást, megnyomorítva, németországot, öngyilkossági, szocializáció, értelmiségiek, magyarországi, megromlásáról, szociográfiák, fegyverzetben, történelméből, értelmetlenül, részletezése, holtvágányra, lelkiállapot, egybegyűltek, vonatkozását, közelmúltban, magyarország, kongresszust, megjelenhető, megszédíteni, kommunizmus áldozataira, szünidőket akkori, dunapataji Református, épület mellett, településen élők, száz évnél, kommunizmus kísértete, gazdák ellenállást, történet családi, utána küldött, egyik levitte, nagyapám kalapját, ország egészére, nagy eszme, kommunista rezsim, fajta szocializáció, Tisztelt Egybegyűltek, Tisztelt Emlékezők, Református Parochián, Vörös Katonák, Megtorlásképpen Szamuely Tibor, Khon Kerekes Árpád, Szamuely Tibor, Rajk László, Nagy Imre, Dél-Amerikától Ázsiáig, Kányádi Sándortól,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]