|
|
|
2010-03-03 23:12:04, szerda
|
| |
| |
Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966
Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató
Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."
Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)
...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).
Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.
Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.
Huszonhetedik fejezet Harminc ezüstsékel
Jézus közben nyugtalanul várta Júdás visszatértét. Miért késlekedik? Nem talált senkit, akitől kardot vásárolhatott volna? Igaz, a polgári lakosságnak egy rendelet tiltotta a karviselést, de a galileai városnegyedben könnyen lehetett szerezni ilyen fegyvert. Vagy talán történt valami Júdással? Talán a vérontástól való irtózása elfojtotta jogos felháborodását, visszariadt a rábizott feladattól, és inkább megfutamodott? Ha rövid időn belül nem tér vissza, egy keményebb, elszántabb tanítványnak kell lesújtania rá.
Ezúttal nagyobb nyíltsággal jelentette ki.
- Meg vagyon irva, hogy a Mihaszna Pásztort megölik, és juhai elszélednek. Gyermekeim, kis idő múlva nem láttok többé engem.
- Hová akarsz menni, uram? - kérdezte Péter. Hadd menjek veled.
- Ahova én megyek, oda nem követhetsz.
- De én követni akarlak, bárhová mégy, és megteszek mindent, amit parancsolsz, még ha meg is kell halnom érte.
Jézus körülnézett, majd így szólt:
- Mielőbb véget ér ez az éjszaka, valamennyien meg fogtok sértődni, ha az én tanítványaimnak neveznek majd benneteket. És szégyellni fogjátok látomásaitokat meg prófétai köpenyeteket. Ha megkérdeznek titeket, így válaszoltok majd: ,,Falusi emberek vagyunk, nem értünk egyébhez, csak a marhahajcsársághoz."
Péter hevese tiltakozott:
- Uram, én nem fogok megsértődni. Lehet, hogy a többiek igen, de én, soha!
- A második kakasszó előtt háromszor fogsz megtagadni engem!
- Én sohasem tagadlak meg téged!
,,Kövérítsd meg e nép szívét, és föleit dugd be, és
szemét kend be, ne lásson szemeivel, ne halljon fülei-
vel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne
gyógyuljon."
Az utolsó falatig elfogyasztották a húsvéti bárányt, az utolsó morzsáig megették a kenyeret. Utána megitták a harmadik, majd a negyedik kupa bort, s elénekelték az utolsó himnuszt: Magasztaljátok az Urat, mert jó. János ismét felszította a tüzet, és elégette a bárány csontjait. Körbejárt a kézmosó edény, valamennyien megmosták ujjaikat, és megtörölték a kendőkkel. Elérkezett a távozás ideje. Jézus felkelt, ágyékkötőjén kívül minden ruháját levetette, széles törülközőt csavart a dereka köré, vizet töltött egy tálba,s mintha fürdőszolga volna, nekilátott, hogy megmossa, és a törülközővel megszárogassa tanítványainak lábát.
- Mester, mi értelme ennek a tréfának? - szabadkoztak zavartan a tanítványok.- A szolgánk lettél-e te minekünk?
- Mindenki szolgája valaki másnak. A király szolgája a népének. És mindenki szolgája az Égnek. Ami engem illet, én vagyok az a Szolga, akiben Izrael minden bűne megtaláltatik.
- Te mint bűnös? Ez rejtvény számunkra.
- Hamarosan megoldjátok a rejtvényt.
Péter először semmiképpen nem akarta engedni, hogy Jézus megmossa a lábát. Jézus megfenyegette, hogy ha nem engedi, eltaszítja magától, mire Péter felkiáltott:
-Akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!
- Mivel János megkeresztelt, csak a lábadnak van szüksége megtisztulásra. Nagyon tisztának kell lennie, mivel Isten Ellensége mocsárba vezette, márpedig ma éjjel helyen kell majd állnia.
Melyik az a hely?
- Az Olajfák Hegye, ahová az Ember Fia majd alászáll az Égből.
Elhagyták a házat, s elindultak az utcán. Jézus megkérdezte:
- Melyikőtök engedelmeskedett nekem?
- Én - felelte büszkén Péter. Mialatt a többiek készülődtek, én két kardos vásároltam a házbeliektől. Mert végül is megértettem, mire kell használnom azokat.
- Ne siess, Jóna istenfélő fia! Az egyik kardot tartsd meg, a másikat bízd Jánosra. Kettő elég lesz az Úr bosszújának végrehajtására. Mert, jaj, meg vagyon írva: ,,Ismerjük a mi vétkeinket: törvényszegések és hazugságok az Úr ellen, az elnyomás és a lázadás hirdetése, a szív hamisságának eltitkolása és kinyilvánítása."
A keleti kapun át elhagyták a Várost, leereszkedtek a Kedron völgyébe, és egy pallón átmentek a patak túlsó partjára. Onnan felfelé kezdtek kapaszkodni az Olajfák Hegyére. Azon az ösvényen haladtak, amely a Getsemáné nevű, magas kőfallal körülkerített olajligethez vezetett fel. A név ,,olajprést" jelent. A liget Nikodémusé volt, felajánlotta Jézusnak, hogy ha veszedelem fenyegetné, itt keressen menedéket. Útközben nem találkoztak senkivel, minden nehézség nélkül eljutottak a kertig, kinyitották a kaput - a kulcsot már két napja elhozta Júdás -, és beléptek. Az olajfák nagyon öregek voltak, és görcseik, bügykeik fantasztikus formákat kölcsönöztek nekik, Nikodémusnak hiteles feljegyzései voltak arról, hogy négy-öt fát még abban az esztendőben ültettek el, amelyben Salamon király felavatta a Templomot. Falusi emberek közt az a mondás járta: ,,Ha ökröt vagy szamarat veszel, az téged szolgál, amig csak él, de ha olajfát vásárolsz, annak te leszel a szolgája életed végéig." A kertben volt egy olajütő, egy kemence, amelyben az összezúzott magvak héjából szenet égettek, meg egy kunyhó, benne durván ácsolt fekhelyek, amelyeken a munkások háltak, amikor eljött az olajbogyó-szüretelés időszaka.
Jézus tanítványait a kunyhóhoz vezette, amely a kaputól távol, a liget sarkában állott, és betaszította az ajtaját.
- Péter, Jakab és János velem marad. Ők a legerősebb szívűek köztetek. Ti, a többiek, itt várjatok, amíg nem hívlak benneteket, ha fáradtak vagytok, alhattok egyet.
Amikor a három kiválasztott tanítvánnyal elment onnan, Jakab megkérdezte:
- Hol van Júdás? Miért nincs velünk?
- Attól tartok, áruló lett, és visszariadt a feladatától.
- Mindenki árulója lehet feladatának, de én nem! - heveskedett Péter. - Én bátran döföm majd kardomat abba a nyomorultba, aki szégyent hozott mindannyiunkra. Megteszem én egész Jeruzsálem szeme láttára, még ha az életembe kerül is.
- Én is félelem nélkül sújtok le - mondta János -, bár szerettem őt, de egy másikat mindig is jobban szerettem. És nem kötelességem-e gyűlölni az mi Istenünk ellenségeit?
Jézus kiváncsian kérdezte:
- Mikor sejtettétek meg először az igazságot?
- Amikor mulatoztál az esszénusok házában.
- Jól van. Most jöjjetek vissza velem a kapu felé, és őrködjetek fölöttem reggelig, mialatt én megbékélek az Atyával, akit megsértettem. Élesek a kardjaitok?
- Mint egy pap áldozati kése.
- Egyetlen pillanatra se vegyétek le rólam a szemeteket. Amennyire szerettek engem, annyira éber legyen a figyelmetek is. És amikor le kell sújtani, ne hibázzatok!
Ennek az ebjonita hagyományban megőrzött, félreértékesen alapuló dialógusnak az iróniáját még a legügyesebb attikai tragédiaíró is aligha lett volna képes még jobban kiélezni.
Jézus a három tanítványt egy odvas fa alatt hagyta, maga pedig vagy egy kőhajításnyira továbbment, ott letérdelt, és imádkozott. Azok hárman ki tudták venni szenvedélyes szavait.
 Atyám! Minden lehetséges Neked. Vidd el tőlem ezt a poharat....mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.
A három tanítványt kifárasztották a hosszú nap izgalmai, elnehezítette a bor és a báránysült. Köpönyegükbe burkolózva gubbasztottak egy ideig, de aztán elnyomta őket az álom. Talán fél órát bóbiskolhattak, amikor arra riadtak fel, hogy a kopenyüket valaki lerángatja róluk,kezében a két karddal.
- Látjátok, milyen könnyen elvihettem volna fegyvereiteket. Őrködjetek éberen, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, és el ne mulasszátok kötelességeteket. Érettem is imádkozzatok, hogy a kísértés csábításának engedve el ne meneküljek tőletek Galileába.
Visszaadta karjukat, és ők megszégyenülve térdeltek fel, Jézus pedig visszament imádkozni. De megint csak elaludtak. Jézus másodszor is felébresztette őket.
- Péter, hát egyetlen óráig sem tudsz őrködni?
- Uram, a lelkem kész rá, de a test erőtlen.
Jézus megint elvonult imádkozni, és a három tanítványon ismét csak erőt vett az álom. Hirtelen emberi hangok lármája és a csukott kertkapu betörésének zaja verte fel a csendet. Jézus imbolygó gyertyalángokat, majd fehér ruhás alakokat pillantott meg, akik az olajfák között feléje siettek, Jézus visszabicegett az alvókhoz, hevesen megrázta Jakab vállát, és rákiáltott:
- Gyorsan, kelj fel! Rohanj a kunyhóba, és figyelmeztesd a többieket, hogy ellenség tört be ide. Mondd meg nekik, hogy szóródjanak széjjel, és futással mentsék életüket.
Jakab dünnyögött, mormogott, de nem ébredt fel.
- Horkolj hát, aludj csak! - kiáltotta keserűen Jézus. - Most már úgyis késő felébredni.
Péter és János azonban felriadt, mert ösztönösen megérezték a hirtelen támadt veszedelmet. Talpra rángatták Jakabot, és addig gyomrozták, míg végre életet leheltek bele. De addigra már egy csapat lévita alabárdos közeledett futólépésben feléjük, Júdás meg egy lévita tiszt vezette őket.
Júdás halkan odaszólt a tisztnek:
- Azt tartóztasd le, akit majd megcsókolok.
Jézushoz lépett, megcsókolta, s közben bíztatósan suttogta:
- Minden rendben van. Bízzál Nikodémusban!
Majd a válla fölött hátrakiáltott:
- Itt az emberetek! Ez a názáreti Jézus.
- Júdás, megcsókolod azt, akit elárulsz? - kérdezte Jézus. - És rabló vagyok-e én, hogy ezek a Lévi-fiak fegyverrel a kezükben jöttek ellenem? Mindennap prédikáltam a Templomban, miért nem fogtak el akkor?
- Álljatok hátrább, emberek! - parancsolta a tiszt. - Fegyvert csak akkor használjatok, ha ellenáll.
Jézus félelmetes hangon mennydörögte:
- Jaj az én Mihaszna Pásztoromnak, aki elhagyta a juhokat. Karja szárazra száradjon, és jobb szeme sötétre sötétedjék! Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen, és a férfiú ellen, aki nékem társam... Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok!..
Kezéből a földre ejtette azt a mészároskampót, amelyet egész idő alatt magával hordozott, és karját széttárva várta a csapást.
János tétovázva állt ott, de Péter megragadta a maga kardját és nagy ordítással előrerontott.
- Mentsétek meg, mentsétek meg! - kiabálta Júdás.
Péter azonban nem Jézusra, hanem Júdásra támadt.
Egy lévita odaugrott, hogy alabárdjával elhárítsa a kardcsapást, Júdás oldalra szökött, majd egy fa mögött keresett menedéket. Péter ekkor a lévitára sújtott le, de kardja félrecsúszott a sisakján és csak a fülét vágta meg. Több fegyveres odarohant a társa védelmére, amikor Péter ötvenszeres túlerővel találta magát szemben, sarkon fordult és futásnak eredt. Jó futó lévén, gyorsan átmászott a kőkerítésen. János eldobta kardját, és követte Péter példáját.
Jakabot kis híján elfogták a léviták. Valaki elkapta a tunikáját, de Jakab hevesen küzdött, tunikája kettéhasadt, s ő meztelenül kitört az üldözők gyűrűjéből. Sikerült elmenekülnie, bár a vállán megsebesítették. Így teljesült be Ámos próféciája.
Júdás visszament a csüggedten álló Jézushoz. Lehajolt, felvette a mészároskampót, s megkérdezte:
- Mester, szükséged van még erre?
- A te zsákmányod. Tartsd meg!
Időközben a kunyhóban maradt tanítványoknak sikerült elmenekülniük. A zajra András ébredt fel elsőnek, és gyorsan felkeltette a többieket is. Észrevétlenül a kunyhó mögé lopakodtak, és egymást segítve átmásztak a kerítésen. Tamás biztatta őket:
- Nem kell aggódnunk a Mesterért. Ha fényes nappal és nyílt terepen el tudta kerülni az elfogatást Názáretben, akkor ez még inkább sikerül neki itt, az olajfák között, a gyér holdvilágnál.
Jézus azonban meg sem kísérelte a menekülést. Kivezették a kertből, s elindultak vele Annás volt főpap háza felé. Ott szállt meg az ünnepekre Kajafás főpap, Annás veje. Az Olajfák Hegyén az volt a legnagyobb és legfényűzőbben berendezett ház, s alig néhány száz lépésnyi távolság választotta el a Gethsemánétól.
Péter messziről követte a menetet. A nyugodt, csendes éjszakában lopakodva minden pillanatban azt várta, hogy hirtelen ragyogó sugárkévéktől övezett angyalok csapata száll alá az égből, s megmenti a Mestert. Hiszen éppen itt, az Olajfák Hegyén látta meg egykoron Ezékiel a Kereket és az Úr dicsőségét. És nincs-e megírva, hogy a Messiás is ezen a hegye fog majd állani a Nagy Napon?
,,Örülök, hogy elávetettem magam a lábmosási szertartásnak - gondolta.- Így most méltóképpen fel vagyok készülve mindenre."
De semmi különös dolog nem történt, csak a Kedron patak túlsó partja felől hallatszott erősebben és kitartóbban a kutyák vonítása. Húsvétkor a telihold meg a rengeteg bárány őrjítő látványa mindig nagy nyugtalansággal töltötte el a Város kutyáit, s ma este majd megbolondultak izgatottságukban, mert a galileai városnegyed ezernyi tűzhelye felől a báránysült ínycsiklandozó szagát sodorta feléjük a szellő. De a húsvéti bárányoknak még a csontjaiból sem kaphattak semmit.
Jézust bekísérték Annás házába. Péter a fal árnyékában lapult meg, még most is karjának markolatát szorongatta. Hallotta, amit a lévita tiszt jelentést tett a templomőrség parancsnokának.
- Jó, jó - mondta a jelentésre a parancsnok -, de hogyan oldhattak kereket a felfegyverkezett latrok? Embereiddel előbb be kellett volna kerítened a kertet.
A tiszt mentegetőzni próbált, a parancsnok azonban a szavába vágott:
- Küldd az informátort a kincstartóhoz, és legyen rá gondod, hogy megkapja a vérdíjat. Százhúsz darchma jár neki.
(Amikor ugyanis Júdást megkérdezték, mennyit kíván, visszaemlékezett Zakariásra és harminc templomi sékelt kért, egy-egy ilyen sékel értéke négy drachmának felel meg.
- Az nagyon sok - tiltakoztak, de Júdás ragaszkodott az összeghez:
- Nem sok. A Törvény ennyiben állapította meg egy kánaánia rabszolga értékét. Én pedig egy szabad izraelitát adok el nektek.)
Péter rémülten hallgatta. Hát lehetséges ez? Elképzelhető ez? Júdás, a társa, Júdás, akit ő a legnemesebb lelkűnek és a leglelkiismeretesebbnek tartott a Tizenkettő között - ez a Júdás odáig aljasodott volna, hogy néhány hitvány ezüstért eladja Mesterét? Biztosan Isten Ellensége kerítette hatalmába a lelkét.
Amikor felharsant az első kakasszó, amely tudvalevően még nem igazi hírnöke a hajnalnak, mert hiszen még sötét van, Péter köpenye alá rejtve kardját, beosont a ház előcsarnokába. Körülnézett, Júdást kereste, mert eltökélt szándéka volt, hogy megöli. De Júdás már nem volt ott. A tűzhelyhez húzódott, hogy megmelegítse elgémberedett tagjait. A tűz fényénél vette csak észre, hogy vérzik az ujja. Még akkor vágta meg a karddal, amikor felmászott egy olajfa felső ágára, hogy onnan átvesse magát a kőkerítésen.
Egy szakács megszólította:
-Hogy sebezted meg a kezedet?
- Egy barátom házában. Sokat ittunk, aztán összeverekedett a társaság.
- Kicsoda vagy te voltaképpen?
- Marhahajcsár vagyok. Mindig is az volt a foglalkozásom. Most hajtottam ide a csordát északról. Csupa remet állat.
Ekkor megszólalt egy nőcseléd:
- Ismerlek én téged, te bugris! Láttalak a minap a bazilikában, amikor azt a nagy felfordulást csináltátok. A názáreti Jézus bandájához tartozol, annak a Jézusnak vagy a követője.
- Dehogy vagyok! Semmi közöm hozzá.
- Pedig meg mernék esküdni rá. A kiejtésedből meg tudom állapítani, hogy galileai vagy.
- Ugyan ne jártasd a szádat, mint egy lotyó! Lelkemre mondom, hogy soha nem is láttam Jézust.
- Hazudsz! Hiszen te engedted ki a galambokat! Felismerlek én akárhol.
- Hogy a Sátán nemzzen egy falka ördögfiókát neked, te kövér boszorkány! Mindössze tizenkét órája vagyok Jeruzsálemben.
- Akkor hát mit keresel itt, az Olajfák Hegyén, ebben az órában?
- Már egyszer megmondtam. A piaci bódék közelében, a barátaim társaságában ettem meg a húsvéti bárányt. A lakoma verekedéssel végződött.
- De mit csinálsz most itt?
- Hát mit gondolsz, mit csinálok? A kezemet melengetem. Galileában az a szokás, hogy ha valaki nyitott kaput lát, s odabent tűz ég, egyszerűen bemegy melegedni. A háziak meg borral, kenyérrel, hallal kínálják. Itt azonban, úgy tapasztalom, sértő szavaknál egyebet nem kap az ember. Gyere el egyszer hozzánk Galileába, te hatvan teve leánya, majd megtanítunk, hogyan kell illetően viselkedni!
Miután sikerült leráznia magáról a kotnyeles cselédet, majdnem egy óra hosszat időzött még ott, magában káromkodva, szitkozódva. Végül kibotorkált az utcára. Éppen akkor kezdtek másodszor is kukorékolni a kakasok, ezúttal valóban a hajnalt köszöntve. Péter keserves sírásra fakadt.
Jézust közben kihallgatásra vitték a főtörvényszékre, alkalmasint ugyanabba a helyiségbe, ahol harminchárom esztendővel ezelőtt Zakariás kihallgatása zajlott le, mert ugyanazok a bútorok és falikárpitok voltak benne. De ezúttal a szanhedrinnak csak igen kis részét hívták össze. Nem értesítették még Nikodémust, sem az arimathiai Józsefet, sem más olyan személyeket, akikről fel lehetett tételezni, hogy pártfogó vagy elnéző magatartást tanúsítanának Jézus ügyében. A jelenlevők valamennyien a vezető családokhoz tartozó szadduceusok voltak, és mind azt a legfőbb elvett vallották, hogy szorosan együtt kell működni a rómaiakkal. Pilatus és hivatali elődje félreérthettlenül tudtára adta a szanherdrinnak, hogy a rómaiak a templomi kultuszt még valahogy eltűrik, de haladéktalanul betiltják, ha a provinciában még egyszer valami zavargás üti fel a fejét. A szanhedrin szadduceus tagjai tehát azon a véleményen voltak, hogy nem szabad elnézni vagy büntetlenül hagyni a vallás nevében elkövetett semmiféle olyan erőszakos aktust, amely kedvezőtlenül befolyásolná a Rómával fennálló jó viszonyt.
A szadduceusok vezére az öreg Annás volt. Kilenc évig töltötte be a főpapi tisztet. Abban az esztendőben lett főpap, amelyben a császár letette Arkhelaoszt, az athnarkhoszt. Veje, Kajafás tizenegy éve ült már a főpapi székben, de fontos ügyekben sohasem döntött anélkül, hogy előbb apósával ne tanácskozott volna.
Annásnak öt fia volt, az egyik főpapi tisztre jutott abban az átmeneti időszakban, amely Annás leköszönése és Kajafás hivatalba lépése közé esett, a többi négyre is főpapi karrier várt.
E hét tehetséges ember alkotta azt a vezető csoportot, amely a szanhedrin egész tevékenységét iránytotta. Állandóan azon sopánkodtak, hogy a rómaiak és a zsidók közötti béke legnagyobb ellensége a főtörvényszék tagjai, akikből teljesen hiányzik a politikai józanság, s ez valóságos országos szerencsétlenség. A farizeus főtörvényszék - mondták - még a látszat kedvéért sem törődik azzal, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is tekintetbe vegye a rómaiak érzékenységét, minden békebontást szigorúan a műszaki normák szerint ítél meg, mintha a rómaiak egyáltalán nem is léteznének, ráadásul olyan enyhe, elnéző az ügyvitelben, hogy szinte lehetetlen elérni bárkinek is az elítéltetését még akkor is, ha notórikus bűnözőről van só. Ezért a szanhedrin vezető szadduceusai magukhoz ragadták a kezdeményezést,s minden politikai fontosságú ügyet megvizsgáltak még mielőtt arról a főtörvényszék tudomást szerzett volna. É ha a legkisebb eshetősége is fennállt annak, hogy felmentő ítélet esetén a helytartó megsértődnék, az ügyet végleges döntés végett elébe terjesztették. Megküldték neki a bizonyítékanyagot és az ideiglenes ítélet szövegét, hogy a helytartónak megfelelő támpontja legyen.
- A főtörvényszék ülését ezennel megnyitottnak nyilvánította - kezdte Kajafás. Igazi neve József volt, de mindenki csak Kajafásnak, azaz ,,látnoknak" vagy ,,jósnak" nevezte erősen fejlett megérző képessége miatt. Pilátus meg így szokta emlegetni: 'a tökéletes belső inas" - mert jól tudta róla, hogy urai iránt engedelmes, az alatta állókhoz dölyfös, hogy okos, ügyes, korrekt, s mindamellett jellemének alapja a kétszínűség.
- Előljáróban - folytatta Kajafás - őszinte köszönetet mondok e tiszletetre méltó törvényszék itt levő tagjainak, akik e merőben szokatkan időpontban eleget tettek a felszólításnak, és eljöttek, hogy megtárgyaljuk a názáreti Jézus ügyét. Őszintén szólva attól tartottam, hogy mivel ez a ház jelentős távolságra fekszik a Várostól, nem jövünk össze elegen. Hogy a törvényszéket miért kellett ilyen sürgősen összehívni, azt az ügy tárgyalása során valamennyien látni fogjátok. A foglyot tegnap, fényes nappal nem tartóztathattuk le biztonságos körülmények között, mivel erős támasza van a galileai zarándokok tömegében. Másfelől a szükség azt parancsolta, hogy ne hagyjuk szabadon húsvét estéjén. Egyetlen incidens, amely indokolttá tenné a rómaiak fegyveres beavatkozását, katasztrófális következményekkel járna az egész népre nézve. Gondolom, szükségtelen ezt bővebben kifejtenem. Ügynökeink átkutatták a galileai városnegyedet, mivel olyan jelentést kaptunk, hogy a szóban forgó egyén ott fogyasztja el a húsvéti lakomát. De nem jártak eredménnyel. Csak éjfél után egy órával kaptuk meg azt az információt, amelynek nyomán sikerült őt elfognunk, mégpedig nem messze attól a háztól. Mihelyt jelentették nekem, hogy biztos őrizetben van, azonnal üzentem értetek.
- Az ügy különleges természetű. A törvényszék most alighanem meglepődik, ha elmondom, hogy a fogoly, a názáreti Jézus, jóllehet galileai fanatikus, eddig kvietista hírében állottm ls galileai rendőrügynökeink bizalmas nyilvántartásából ezt a bejegyzést kaptam nemrégiben róla: ,,a kormányzat barátja". Úgy látszik, olyan értelemben bírálta az ájtatoskodó helyi farizeusok egynémelyikét, amely megérdemli dicséretünket, sőt még azt is megkísérelte, hogy Galilea parasztságát barátságosabb érzületre hangolja az adóbérlők és adószedők iránt. Szavahihető jelentések szerint bizalmas viszonyban van a zsidók több, nagy befolyással rendelkező adószedőjével, köztük a jerikói Zákeussal. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy valamiféle gonosz szellem szállja meg, valahányszor feljön ide egy-egy ünnep alkalmából. Az idei sátoros ünnepen botrányos rendzavarást okozott Siloám tavánál, de ezzel sem elégedett meg, mert most már egyenesen valami egészen nagy prófétának képzeli magát. Sőt, mi több, Niszán hó tizenegyedik napján királyi pompát majmolva, szamárháton bevonult Jeruzsálembe. Ma pedig, miután szenvedélyes hangú uszító beszédben magasztalta a zarándokok csőcseléke előtt a dávidi királyság dicsőségét, állítólag erőszakkal behatolt a Tűzhely Termébe, és ott felült a Messiás trónszékére. Sajnos, az utóbbi eszeveszett tettének csak egyetlen szemtanúja van, a lévita őr. A közönség köréből még senkit sem sikerült találni, aki megesküdne rá, hogy látta a foglyot a terembe bemenni, vagy onnan kijönni. Minthogy nem támadt zűrzavar - elismerem -, a lévita tanúvallomását fenntartással kell fogadnunk. Mindazonáltal lehetséges, hogy még mielőtt ezt a vádpontot kezdenénk tárgyalni, sikerül további bizonyítékot szereznünk, talán attól az informátoromból, akinek közreműködésével elfogtuk a vádlottat.
- A bazilikai incidens viszont teljesen bizonyított, és legutóbbi ülésünkön beszéltünk róla. Megvallom, én akkor nem vettem olyan komolyan, mint kellett volna, mivel nem gondoltam, hogy akkora hatással lesz az események további alakulására. És ige sajnálatos, hogy fiam, a főleváltáros, és a templomőrség parancsnoka tegnap a Pogányok Udvarában nem tudta megfékezni ennek az embernek az arcátlanságát. No de most a kezünkben van, és meg vagyok győződve, hogy minden nehézség nélkül kiszabhatjuk rá botrányos békebontásért járó maximális korbácsütést. Ha azonban a tiszteletre méltó Anás vagy Izrael előljárói közül bárki más úgy gondolná,, hogy főbenjáró vétek vádját kell emelnünk ellene, én a magam részéről a legkevésbé sem vonnám kétségbe nézetük helyességét.
Ekkor felkelt helyéről a főtörvényszék egyik idős tagja, s megkérdezte Kajafástól, hogy a bazilikai incidens követelt-e emberéletet.
- Halálesetet nem jelentettek, de Falerón, a pénzváltók területének vezetője megbetegedett a megrázkodtatástól. Az ügy súlyosságát fokozza az a körülmény, hogy ma éjjel a fogoly egyik tanítványa brutálisan megtámadta informátorunkat, aki segítségünkre volt a letartóztatásában. Egy lévitának, aki a támadást elhárította, karddal majdnem teljesen lehasította a fél fülét. Sajnos, a zűrzavarban sikerült annak a gazfickónak megszöknie.
- Volt-e a fogolynál fegyver?
- Nem találtunk nála.
- Nos, kezdjük meg a kihallgatását - mondta nyűgös hangon az öreg Annás. - Húsvét előestéjén mindig fárasztó nap, és ha már álmomból zavartál fel, szeretnék mielőbb újra ágyban lenni.
- Vezessétek be a foglyot - adta ki a parancsot Kajafás. Egy fegyvertelen őr bekísérte Jézust, és ahhoz a korláthoz vezetik, ahová a kihallgatandó személyeket szoktak állítani.
- Te vagy a názáreti Jézus?
- Betlehemi vagyok.
- A galileai Betlehemből?
- Az efratai Betlehemből.
- Azt hiszem, ez megfelel a valóságnak - vetette közbe a főlevéltáros -, de most lényegtelen.
A törvényszék írnoka felolvasta az első vádpontot:
- Názáreti Jézus, az a vád ellened, hogy békebontást és rendzavarást követtél el folyó hó, azaz Niszán hónap tizenkettedik napján déltájban, amikor is bizonyos személyeket zendülésre bujtogattál. Heródes király bazilikájában, felforgatva a pénzváltók asztalait, szabado engedve az állatkereskedők gerléit, galambjait és bárányait. Továbbá sértő szavakat kiáltoztál, kötélkorbáccsal hadonásztál, és fejére sújtottál a pénzváltó Falerónnak, súlyos testi bántalmazást okozván neki.
Kajafás föltette a kérdést:
- Vétkesnek vagy ártatlannak tartod magad?
- Ennek a teremnek az ajfófélfáján a mezuzát láttam felszerelve - mondta Jézus.
Kajafás elvörösödött dühében. Jézus szavai ugyanis arra figyelmeztették, hogy főpapi tisztje ellenére sem ismerheti el egyetlen hithű zsidó sem ennek az általa egybehívott törvényszéknek az illetékességét.
- Bűnös vagy-e, vagy ártatlan? - ismételte meg a kérdést.
Jézus nem válaszolt.
- Ebből is nyilvánvaló, hogy galileai, nem judeai. A galileai bűnözők mindig ilyen arcátlanul hallgatunk.
Ezután beszólítottak három tanút, s azok elmondták, hogy mit láttak a bazilikában. Meghallgatásuk után a törvényszék bűnösnek mondta ki Jézust idegen tulajdon megrongálására és elpusztítására való felbujtás vétkében, de - csekély szótöbbséggel - felmentette őt a gyilkosságra irányuló uszítás vádja alól.
A következő vádpont szerint Jézus befolyásolására egy ismeretlen személy súlyosan megsebesítette Málkust, a főpap szolgálatában álló alabárdost, aki a letartóztatással megbízott tisztnek segédkezett. Noha Jézus erre sem szólt semmit, ezt a vádpontot a bíróság elejtette. Ugyanis a beidézett Málkus, aki bekötözött fejjel jelent meg, maga tanúsította, hogy a fogoly kifogástalanul viselkedett. Vallomását még az alábbi szavakkal egészítette ki:
- Szentségtek engedelmével azt is kijelentem, hogy Jézust nagyon megdöbbentette a dolog. Megérintette a fülemet azon a helyen,ahol a kard fölhasította, és közben néhány szót mormogott, de nem értettem, hogy mit.
- Mit gondolsz Málkus, mi célból tette ezt?
- Meg akarta gyógyítani a sebet, Szent Atya.
- Nocsak! És sikerült neki?
- A fájdalom tüstént megszünt, Szent Atya. A fülem pedig szépen gyógyul, úgy mondja az orvos. Szerinte olyan a testem természete, hogy ha sebet kap, a vágás rendkívül gyorsan összeforrad.
- Tiszteletre méltó Atya - mondta Kajafás Annásnak -, ha te is helyesled, indítványozom, hagyjuk utoljára a legsúlyosabb vádat, amely szerint a vádlott a Tűzhely Termében felült a Messiás trónjára.
- Jól van, hagyjuk a végére.
Így hát a következő vádpontként azt olvasták fel, hogy Jézus szántszándékkal olyan hangnemet használt a templomudvarban, amely alkalmas volt zavargás szítására. Újabb tanúkat hívtak be, de az első három-négy nem tudott ellene komolyabb vádat felhozni, csupán arról beszéltek, hogy némileg szertelenül dicsőítette Dávid és Salamon király uralkodását, s buzdította hallgatóit: legyenek méltók atyáikhoz. Egyikük idézte Jézus ama kijelentését, hogy nem szabad Istennek fizeti azt, ami a császáré, sem a császárnak azt, ami az Istené. Annás és Kajafás azonban kénytelen-kelletlen beismerte, hogy bármilyen lázító szándék lappang is e szavak mögött, önmagukban véve nem kifogásolhatóak.
Majd egy olyan tanú következett, aki szerint Jézus az előző húsvétkor a Pogányok Udvarában az alábbi kijelentést tette:
,,Rontsátok le ezt a Templomot, és én varázslattal három nap alatt egy másik, ugyanilyen nagy és szép templomot építek."
Ekkor Júdás - aki szintén a beidézett tanúk listáján szerepelt, s a terem hátsó részében várt sorára - előremerészkedett, és korrigálta az idézetet.
,,Romboljátok le ezt a Templomot, és én Isten kegyelmével éppoly megfelelő lakóhelyet építek neki három nap alatt, mert ács a ti szolgátok, aki szól most hozzátok. Izrael akkor volt nagy, amikor őseink úgy imádták Istent, mint aki akácfából ácsolt frigyládában lakozik."
Ily módon el kellett ejteni azt a vádat is, hogy Jézus mágikus erőkkel dicsekedett. Bár a szadduceusokat e kijelentés szerfelett felbőszítette, Kajafás kénytelen volt megállapítani, hogy az ellentétes tanúvallomások miatt a vád nem tekinthető bizonyítottnak. Már éppen az utolsó vádpontra akart rátérni, amikor belépett az ajtónálló, és jelentette:
- A Helytartó Őkegyelmességének személyi szárnysegédje kihallgatást kér Szentségedtől.
Becsörtetett a szárnysegéd, barátságosan mosolygott, és hanyag mozdulattal üdvözölte a törvényszéki testületet. A nyegle, elpuhult fiatal férfit Lucius Aemilius Lepidusnak hívták, egyetlen érdeme az volt, hogy Augustus császár dédunokájának mondhatta magát. Hangos, vontatott, meglehetősen borízű hangon adta át a rábízott üzenetet:
- Őkegyelmessége, Judea helytartója üdvözletét küldi. Tudomására jutott, hogy parancsotokra letartóztattak egy bizonyos názáreti Jézust, akinek kihallgatása most folyik. Őkegyelmessége közölni óhajtja, hogy személyes jellegű okoknál fogva erős érdeklődéssel viseltetik az ügy iránt, és hogy semmiféle döntést ne hozzatok mindaddig, amíg ő maga meg nem vizsgálja a körülményeket.
Kajafás meghökkent. Megkérdezte Lepudustól, hogy miképpen juthatott ily hamar a helytartó tudomására az alig két órája történt letartóztatás híre. Lepidus nevetett és bizalmaskodva felelte:
- Megmondom, főpap, de köztünk maradjon! Olyan valakitől tudtam meg, akit nem tartottál alkalmasnak arra, hogy meghívjad erre a ti összejöveteletekre. Úgy sejtem, az illető azzal gyanúsít téged, hogy félre akarod állítani az útból a császár egyik jó barátját. Nevet persze nem tudok mondani, és a helytartó csak halvány célzást tett nekem az ügyre vonatkozóan. De megistenült dédnagyapámra mondom, jó tanácsot adok neked, amikor figyelmeztetlek: jól gondold meg, hogy milyen lépésre szánod rá magad ezen az éjszakán. Lehet, hogy kissé ostobának látszom, de a szimatom nem szokott megcsalni. Az öreg Pilatus aligha ráncigált volna ki az ágyból ilyen istenverte késő órában, hogy ideküldjön, ha nem gondolná komolyan, amit mondott. Nem igaz? Pedig tudta, hogy nem egyedül fekszem az ágyamban. Hát, szóval, véleményem szerint ebben az ügyben okvetlenül van valami, ami érdekli őt. Talán pénzről van szó, talán nő van a dologban, vagy talán egyik legjobb titkosügynökét tartóztattátok le, vagy mit tudom én... A helytartó gondolatait sohasem lehet kifürkészni.
Kajafás méltóságteljesen jelentette ki:
- Őkegyelmessége biztos lehet afelől, hogy igazságosságunkban, tapintatosságunkban és hűségünkben sohasem kell kételkednie. Erre nem adtunk okot eddig sem, és a jövőben sem fogunk adni.
- Remélem, hoegy így van - mondta Lepidus szórakozottan. - Az a szegény fickó ott a fogoly?
- Igen.
- Jóképű, de kissé ijesztő, nem? Azok a történetek jutnak eszembe róla, amelyeket annak idején a nevelőim szoktak mesélni az egyiptomi mágusokról. A botjukkal különböző figurákat rajzolnak a levegőbe az ember arca előtt - ilyenformán, figyeld csak! - mire az illető mély álomba merül, s mikor felébred, egy krokodil-tóban találja magát! No de most sietek vissza az ágyamba, mert ha sokáig késlekedem, meggyűlik a bajom vele, mármint egy bizonyos valakivel. Ti is menjetek aludni. Jó éjszakát, és ne felejtsétek el, mit üzent a helytartó.
A törvényszék tagjai meghajoltak, Lepidus integetett és csókot dobott nekik, majd vigyorogva kicsörtetett a teremből.
- Nikodémus - mondta Kajafás. - Biztosra veszem, hogy csak ő lehetett. Én...
Nem folytatta, mert hirtelen ráeszmélt, hogy a törvényszék még együtt van. Megparancsolta az írnoknak: olvassa fel az utolsó vádpontot.
- Az a vád ellened, hogy Niszán hó tizenharmadik napján estefelé szentségtörést követtél el. A szolgálatot teljesítő templomőr figyelmeztetését semmibe véve, arcátlan és istenfélő módon felültél arra a trónusra, amely a szent hagyomány szerint az Áldottnak, a Messiásnak, Dávid Fiának van fenntartva.
- Bűnösnek, vagy ártatlannak vallod magad?
Jézus nem válaszolt.
Első tanúként a Tűzhely Termének őrét szólították be, aki a valóságnak megfelelően mondta el az esetet, csak támadóinak számát emelte a duplájára.
Júdás volt a következő tanú. Kijelentette, hogy az állítólagos esemény időpontjában nem tartózkodott Jézus társaságában. A törvényszék hasztalan próbálta nyilatkozatának megváltoztatására bírni.
Kajafás körülhordozta tekintetét a törvényszék tagjain, majd Jézusra meresztette szemét. Az a gondolata támadt, hogy olyan vallomást csikar ki belőle, amely pótolhatja a hiányzó második terhelő tanúvallomást. Ironikus udvariassággal az alábbi szavakat intézte hozzá:
- Ha már a tárgyalás elején voltál olyan szíves, és vallomást tettél személyi adataidról, remélem, kegyeskedsz a következő kérdésre felelni. Nem te vagy véletlenül az Áldott, a Messiás, Dávid Fia?
Jézus ezúttal válaszolt:
- Meg fogjátok tudni, ki vagyok, talán még e nap vége előtt, amikor majd meglátjátok eljönni az Ember Fiát az ég felhőiben és helyet foglalni a Hatalom jobb keze felől. Ez a szennt hegy viselni fogja lábának nyomát.
Kajafás felállt, megszaggatta ruhájának istenkáromlási rojtjait, s felkiáltott:
- Szükség van-e ezek után további tanúk beszólítására? Saját szájából hallottuk az istenkáromlást.
A törvényszék kivonult az előcsarnokba, hogy megvitassa a további teendőket. Az előljárók egyike az alábbiakban fejtette ki véleményét.
- Normális körülmények között azt javasolnám, hogy az ügyet adjuk át a főtörvényszéknek. Annak joga van halálbűntetést kiszabni istenkáromlásért, míg ellenben a szanhedrin legfeljebb harminckilenc korbácsütésre ítélheti ezt az embert azért az egyetlen vétekért, amelyet sikerült rábizonyítani. Amint azt maga a Szent Atya is hangsúlyozta, nem meríti ki az erőszak agy a zendülésre való lázítás tényét sem az, hogy a fogoly Izrael elmúlt dicsőségéről beszélt, sem azt, amit állítólag a Tűzhely Termében cselekedett. Csupán egy bökkenője van a dolognak: rendkívül nehéz feladat lesz rábírni a főtörvényszéket, hogy elítélje.
- Tudós barátomnak igaza van- vette át a szót Kajafás. - Köztudomású, hogy a főtörvényszék ahhoz a nevetséges elvhez tartja magát, hogy az istenkáromlás csak akkor főbenjáró bűn, ha az Isten nevével együtt hangzik el. Mivel a fogoly a Név szinonímájaként a ,,Hatalom" szót használta, és nem állította magáról határozottan, hogy ő az Áldott, a Messiás, csupán helytelen viselkedésben marasztalható el, amiért a főtörvényszék sem szabhat ki nagyobb büntetést, mint azt a harminckilenc ütést. Fölöttébb bosszantó helyzet. Van valakinek egyéb indítványa?
Most Annás szólalt meg:
- Csak egyetlen megoldást látok: az ügyet a helytartó elé kell terjeszteni. Nem tudom, hogy mennyire lehet komolyan venni a helytartó piperkőcének azt a célzását, hogy a fogoly Róma egyik titkosügynöke. Az öreg Heródes ideje óta Judeában egyetlen ilyenről sem kaptunk jelentést, legföljebb kémekről tudunk. De hát ettől a Pilatustól minden kitelik. Lehetséges, hogy tart ilyen ügynököket. És ha ez az ember valóban titkosügynök, annál nagyobb buzgalommal kell az elítélésére törekednünk. Elég lesz rábizonyítanunk a zendüléskeltést meg azt, hogy messiási törekvései vannak. Bizonyítékaink, sajnos, a mózesi Törvény szerint elégtelenek, de ahhoz elég jók lesznek, hogy kielégíthessék a helytartót. Indítványozom, hogy említsük meg azt a választ is, amelyet a fogoly a legutolsó kérdésre adott, s amely a csavaros észjárású farizeusokon kívül mindenki számára egyértelműen istenkáromlás, következésképpen halált érdemel. A helytartótól engedélyt kell kérnünk arra, hogy a városon kívül teljesíti kérésünket, tekintettel arra, hogy rábizonyult a zavarkeltés vádja. Én majd a keleti ügyekkel megbízott titkárja révén bizalmasan tudatom vele, hogy a béke és az eredeti Törvény érdekében figyelmen kívül hagytunk bizonyos farizeusi törvénykezési szabályokat. Ami a megkövezést illeti, legjobb lesz, ha azt - persze nem hivatalosan - a Hal-kapui reakciókra bízzuk, legutóbb zavart keltett a városban. És még valami: ha nem lépünk azonnal akcióba, nem intézhetjük el az ügyet holnap estig, amikor nemcsak a húsvét kezdődik, hanem a szombat is. Ti is éppoly jól tudjátok, mint én, hogy a főtörvényszék még a régi időkben sem mondhatott ki halálos ítéletet a tárgyalás napján, és hogy egyetlen zsidó bíróság sem tarthat fogságban senkit az ünnepek alatt, amikor nem ülésezhet. A római bíráskodás azonban rövid és gyors.
Annás indítványa ellen mindössze hárman szavaztak, egyik sem tartozott a rokonságához. A törvényszéki tagok visszatértek a terembe és Kajafás kihirdette:
- A törvényszék elrendeli, hogy az ügyet az összefoglalt bizonyítóanyaggal egyetemben át kell tenni Judea helytartójához. Felszólítjuk a tanúkat, maradjanak készenlétben, hogy ha megidézik őket, azonnal a helytartó elé járulhassanak. A törvényszék ülését ezért egyelőre nem rekesztem be. Őr, vezesd ki a foglyot az előszobába.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud |
|
|
|
Címkék: felfegyverkezett, főtörvényszéknek, méltóságteljesen, rendőrügynökeink, közreműködésével, szerencsétlenség, kötelességeteket, visszaemlékezett, következésképpen, engedelmeskedett, figyelmeztetését, izgatottságukban, letartóztatással, istenkáromlásért, kifogásolhatóak, megsebesítették, nyilatkozatának, tanítványaimnak, kötélkorbáccsal, összeverekedett, szinonímájaként, tartóztathattuk, templomudvarban, nyugtalansággal, törvényszegések, rábizonyítanunk, informátoromból, állatkereskedők, figyelmeztetlek, szántszándékkal, elfogyasztották, gyertyalángokat, főtörvényszékre, figyelmeztették, befolyásolására, főtörvényszéket, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, polgári lakosságnak, rendelet tiltotta, galileai városnegyedben, vérontástól való, rábizott feladattól, többiek igen, második kakasszó, utolsó falatig, húsvéti bárányt, utolsó morzsáig, negyedik kupa, utolsó himnuszt, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Mihaszna Pásztort, Mivel János, Isten Ellensége, Olajfák Hegye, Ember Fia, Olajfák Hegyére, Bízzál Nikodémusban, Mihaszna Pásztoromnak, Olajfák Hegyén, Nagy Napon, Biztosan Isten Ellensége, Tűzhely Termébe, Pogányok Udvarában, Názáreti Jézus, Noha Jézus, Szent Atya, Kajafás Annásnak, Tűzhely Termében, Ekkor Júdás, Helytartó Őkegyelmességének, Lucius Aemilius Lepidusnak, Megkérdezte Lepudustól, Dávid Fiának, Tűzhely Termének, Dávid Fia, Ember Fiát, Most Annás,
|
|
|
|
|
|
| halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, polgári lakosságnak, rendelet tiltotta, galileai városnegyedben, vérontástól való, rábizott feladattól, többiek igen, második kakasszó, utolsó falatig, húsvéti bárányt, utolsó morzsáig, negyedik kupa, utolsó himnuszt, bárány csontjait, kézmosó edény, távozás ideje, dereka köré, törülközővel megszárogassa, szolgánk lettél-e, király szolgája, lábamat mosd, többiek készülődtek, egyik kardot, másikat bízd, lázadás hirdetése, szív hamisságának, keleti kapun, pallón átmentek, patak túlsó, ösvényen haladtak, liget Nikodémusé, kaput –, olajfák nagyon, esztendőben ültettek, téged szolgál, szolgája életed, kertben volt, összezúzott magvak, munkások háltak, kunyhóhoz vezette, kaputól távol, liget sarkában, legerősebb szívűek, három kiválasztott, életembe kerül, másikat mindig, esszénusok házában, kapu felé, ebjonita hagyományban, legügyesebb attikai, három tanítványt, kőhajításnyira továbbment, kopenyüket valaki, kísértés csábításának, lelkem kész, test erőtlen, három tanítványon, csukott kertkapu, olajfák között, hirtelen támadt, csapat lévita, lévita tiszt, válla fölött, názáreti Jézus, kezükben jöttek, férfiú ellen, földre ejtette, maga kardját, lévita odaugrott, lévitára sújtott, fülét vágta, társa védelmére, üldözők gyűrűjéből, vállán megsebesítették, csüggedten álló, kunyhóban maradt, zajra András, kunyhó mögé, elfogatást Názáretben, gyér holdvilágnál, ünnepekre Kajafás, lábmosási szertartásnak, kutyák vonítása, rengeteg bárány, galileai városnegyed, báránysült ínycsiklandozó, húsvéti bárányoknak, templomőrség parancsnokának, felfegyverkezett latrok, tiszt mentegetőzni, parancsnok azonban, szavába vágott, kánaánia rabszolga, szabad izraelitát, legnemesebb lelkűnek, első kakasszó, tűzhelyhez húzódott, olajfa felső, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
9 db bejegyzés |
| e év: |
49 db bejegyzés |
| Összes: |
7245 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1224)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 956
- e Hét: 2843
- e Hónap: 5202
- e Év: 57468
|
|
|
Offline
