2012-11-30 08:52:04, péntek
|
|
|
|
|
|
Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most félsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Máté Péter * Album: Elmegyek
Most élsz Link Link Kapcsolat koncert |
|
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
Címkék: megbosszulja, dombtetőn, legapróbb, színpadán, boldogság, kapcsolat, kezdetén, jégvirág, elmegyek, hallatán, holdfény, ünnepel, önmagát, csináld, álmaink, karjába, vigyázz, egyedül, falevél, halvány, koncert, remény, sajnos, dobban, köszön, létünk, örömök, tudjuk, minden, hamvad, mindig, örülj, félsz, mikor, hinni, addig, halvány jégvirág, tűnő boldogság, legapróbb hibád, álmaink ködén, Máté Péter,
|
|