2010-03-20 05:16:18, szombat
|
|
|
|
|
|
Pucér lélekkel csak lebegtem
sebezhető voltam nagyon,
fogékony lettem mindenre,
mindenre azon a hajnalon.
A gonoszság fejedelme Ő,
Ő kísértett engem megint,
kihasználta gyengeségem,
mert Ő ismerte nézeteim.
Hallottam mázas gondolatait,
mi állítom, tán' simogatott,
balzsamos hangon szólt,:
miért tűröd te a robotot,
hisz Istened és annak fia,
tiltanak téged s az embereket,
állj be az én légiómba és
nálam mindent megtehetsz.
Mert mi is a jó s mi a rossz,
ezek csak emberi fogalmak,
majd' feledtem, rád érvényesek,
hisz Uradnak tettél fogadalmat.
De amit ajánlok én neked..,
vedd el azt, mit éppen akarsz,
legyen az tárgy vagy személy,
a mókát nem unod egyhamar.
Átgázolni azon kin gyenge,
akik fehérek,nem közénk valók,
s a félelem szagát érezni,
és a hatalmat, mámorító.
Átvágni a függő kard fonalát,
s hallgatni a hörgést,sikolyt,
bujálkodni lelken,testeken,
nos ehhez mond mit szólsz?
Használj csak céljaidra,
s veled én is ezt teszem,
mit én nyújtok cserében
annak,nem szab határt képzelet.
Hisz tudod,Angyal vagyok,
csak letaszított Urad,
én nem morzsákat akartam
s leráztam jármomat!
De fiam:,a lelkek nem a tiéd,
bár néhánnyal rendelkezel,
sorsodat Te akartad,
ám Én még szeretlek Lucifer.
Én minden vagyok és semmi
számolatlan,arcom nem takarom,
a nap s a hold és a hegyek,
Én a lélegzeted is ha akarom!
Adtam egykor célt neked,
s volt egy nagy missziód,
de meginogtál és társaid,
ember asszonnyal háltak egykoron.
Megkaptad mi alant van,
mely nyúlós ingatag, sötét,
nem elég a most neked,
miért ácsingozól a csillagért?
Szemed nem szokta a fényt,
nem látod az apró részletet,
ne csak nézz, láss is néha,
még mindig kedves vagy nekem.
Én Uram,:szóltam bátortalanul,
a kísértésnek én voltam oka,
ha szilárdabb talán hitem
a fekete angyal nem próbálkozhat.
Kicsi lélek,szólt az Úr hozzám,:
bizony acélozd meg lelkedet,
csak máz az, mit látni vélsz,
a makulátlan fehér, gyakran fekete.
Ne a szolgáim felett ítélkezz,
higgy bennem, én csalhatatlan vagyok,
teremtem az atomot, új lényeket,
s mozgatom az univerzumot.
Ne hidd, tudd, a testből bár pór lesz,
a lélek újra és újra születik,
az idő s a kor anyagtalan mint én,
a pergő homokszem nem létezik.
Ha tudod nincs olyan, jó és rossz
csak emberek, kiket befolyásolni lehet,
s ha szereted magad az kivetül,
már kezdesz érteni engemet.
Nos fiam,Te felettem nem ítélhetsz,
bár a mérlegnek nyelve Te s Én vagyok,
de az emberek imája hogy végződik,
Uram, tiéd a dicsőség és a hatalom!
Kísértsd csak, ha akarod az embert,
a súly megtöri,hozzám száll imájuk,
a te neved nem fénylik Lucifer,
ők nem a tiéid,ez az Én s ő világuk.
Nem! felesleges minden gondolatod,
vedd úgy,megengedtem Te légy a kéz,
gyomláld kinek kevés mit nyújtok,
megtévelyedett lelkük hozzám vissza tér!
De neked nem gyarapszik híveid száma,
mi nem csoda, nézd hogy sugárzik a fény,
elhagytam,véli a földi ember néha,
de ha jön az ár, tudják az Úr közbelép!
2009.06.03. Rézi.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
Címkék: megtévelyedett, próbálkozhat, csalhatatlan, befolyásolni, bátortalanul, kihasználta, gyengeségem, rendelkezel, univerzumot, megengedtem, gondolatait, letaszított, számolatlan, kísértésnek, bujálkodni, asszonnyal, felesleges, fogadalmat, megtehetsz, szilárdabb, simogatott, ácsingozól, anyagtalan, érvényesek, meginogtál, gondolatod, csillagért, lélegzeted, makulátlan, gyarapszik, elhagytam, átgázolni, céljaidra, embereket, hallgatni, homokszem, gonoszság fejedelme, tárgy vagy, félelem szagát, függő kard, nagy missziód, most neked, apró részletet, fekete angyal, makulátlan fehér, szolgáim felett, lélek újra, pergő homokszem, mérlegnek nyelve, emberek imája, súly megtöri, földi ember, Kapcsos Károly,
|
|