Bajnai beszéde az övéi előtt - Bajnai Gordon MSZP-kongresszuson,Tisztelt Kongresszus,Herendi Porcelánmanufaktúra,Berwin Ruhagyár,Kapuvári Húsipari,Gyurcsány Ferencet,Magyar Szocialista Pártnak,Magyarország Európai Uniós, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Bajnai beszéde az övéi előtt

2009-04-05 16:47:40, vasárnap

	Bajnai beszéde az övéi előtt 2009. április 05. 16:29 HunHír.Hu A Népszabadság közölte Bajnai Gordon MSZP-kongresszuson elhangzott beszédét. Alább olvashatják. Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kongresszus! Magyarországnak nincs vesztegetni való ideje. A világválság már hónapok óta nemcsak külföldi tudósítás a tévében, hanem magyar valóság. Közvetett, vagy közvetlen, de személyes tapasztalat - barátainkat, szeretteinket, vagy akár a saját sorsunkat fenyegető gond. Akik szorítanak nekem, elhalmoztak jó tanácsokkal. A legtöbb arra vonatkozott, hogy igyekezzem minél pontosabban, minél konkrétabban leírni, milyen gazdasági és társadalmi katasztrófa előtt áll Magyarország, ha nem vállalja ezt a fájdalmas programot. Ajánlottak a figyelmembe mindenféle hasonlatokat. Védőoltásról, amely fáj, de jótékony a hatása. Kezeletlen betegségről, amely szövődményekhez, vagy halálhoz vezethet. De én úgy döntöttem, hagyom a képes beszédet. Nem szónok akarok lenni, csak eredményes válságkezelő. Ezért én az igazság legpőrébb és talán legkegyetlenebb megfogalmazását mondom: a magyar embereknek most aközött kell választaniuk, hogy elveszítik az állásaikat, vagy átmenetileg lemondanak a jövedelmük néhány százalékáról? Ez nem retorika. Több olyan gyár, vállalkozás van Magyarországon, amelynek a munkásai nagyon is konkrétan szembesültek ezzel a dilemmával. Megszűnik a gyár, vagy négynapos munkahét és kisebb fizetés. A Herendi Porcelánmanufaktúra, a Berwin Ruhagyár, vagy a Kapuvári Húsipari vállalat munkásainak ez a hétköznapi valóság. Tudjuk, hogyan döntöttek és meg is értettük őket. A világválság ehhez hasonló kihívással szembesíti az egész országot. Lemondunk a 13. havi nyugdíjról, vagy kockáztatjuk az első tizenkét havi értékét is? Kockáztatjuk-e, hogy aki 5 vagy 10 év múlva megy nyugdíjba, annak nem marad annyi, amennyiért becsülettel megdolgozott? Lemondunk a családi pótlék emeléséről két évig, vagy inkább hagyjuk veszélybe sodorni több százezer család otthonát? Hiszen az elmúlt 6 hónapban a 10 millió árfolyamszakértő országa lettünk. 750 ezer család otthonát finanszírozzák ma devizahitelek és több mint egymillió család autóját. Ha a forint árfolyama tovább gyengül, ki védi meg a fedelet a fejük fölött? Ezzel a dilemmával néz most szembe Magyarország. Ezekkel a húsbavágó kérdésekkel. És ne tévedjünk: a válság újra és újra megtorolja az önámítást és nem hagyja, hogy megkerüljük az egyenes választ. Meg kell védenünk, egyben meg kell tartanunk azt, ami működteti a munkahelyeket, kisvállalkozásokat. Egyben kell tartanunk, működtetnünk kell az országot, sokszor a részérdekekkel szemben is. Önök közül sokak számára nem titok, miért lenne hát titok az ország előtt: január óta a kormányon belül sokat vitatkoztunk a válságkezelő lépéseink mélységéről. Azt mondtam, azt sürgettem, hogy többet merjünk, többet tegyünk. Egy hónappal ezelőtt odaálltam a miniszterelnök elé és azt mondtam neki: ha nem tudom meggyőzni a kormányt arról, hogy sokkal komolyabb válságkezelő lépéseket tegyünk - én kiszállok. Most úgy hozta az élet, hogy hozzáfoghatok annak a válságkezelő programnak a teljesítéséhez, amelyben hiszek. És úgy hozta az élet, hogy a válság mélyülése miatt ezek a lépések már nem tűrnek halasztást. Most tehetem is azt, aminek a szükségességéről beszéltem, amit sürgettem. És tennünk is kell, mert ha nem kezeljük a válságot, a válság fog kezelni minket. Tisztelt Kongresszus! Hallom, vannak, akik ki akarják törölni az emlékezetből az elmúlt éveket. Tévútnak, a rendszerváltozás mellékvágányának mondják. Van, amit én is szívesen elfelejtenék. Magyarország baját évtizede súlyosbítják a belpolitikai viszonyok. Az életünket szinte felzabálja a politika. Úgy mérgezi meg a hétköznapjainkat, mint egyetlen csepp méreg az egész kutat. A politika, a pártpolitika beszivárgott mindenhova. Ott van a munkahelyünkön, a baráti beszélgetéseinkben, a családi asztalnál. A sportban, az iskolában, a kórházban, a sajtóban, a tudományban. Olyan megosztott lett az ország, mintha nem is egy nemzet lennénk, hanem egymással háborúskodó régimódi törzsek. Osztályozzuk is egymást: ez fideszes, ez szoci, vagy éppen ez fasiszta, ez meg komcsi. A politika része az életünknek, de az élet nem a politikáról szól. Az élet munkáról, családról, barátságról szól. Kinek érdeke az, hogy kettévágja, táborokba szervezze Magyarországot? Kinek érdeke, hogy a válság okozta félelemből hétköznapi gyűlölet, nem ritkán utcai erőszak legyen? Magyarországnak biztosan nem ez az érdeke. A válság most különösen nagy erővel fenyegeti az ország lelki épségét. A múltról beszélve ugyanakkor az elmúlt három évben végrehajtott és megkezdett változásokat megőrzendőnek és továbbfejlesztendőnek tartom. A mögöttünk hagyott években Magyarország visszatalált a felelős és takarékos költségvetési gazdálkodás útjára. Elérhető közelségbe került az az egyensúly, ami a gazdaság megerősítésének, az euró bevezetésének alapvető feltétele. A megindult, de még félkész változások az állam működésében, az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásban, az ártámogatások rendszerében javítottak Magyarország helyzetén. Jó irányba indultunk, de nem jutottunk elég messzire. Sokat tettünk, de még nem tettünk eleget. Arról nem is beszélve, hogy a válság viharában ma már az sem elég, ami tegnap még soknak tűnt. Sokan mondják, hogy többre lenne szükség, de csak keveseknek volt erejük tenni a változásért. Még kevesebben voltak hajlandóak személyes áldozatra. De ül itt a széksorokban egy ember, akinek a döntéseinek egyetlen közös nevezője Magyarország érdeke volt. Aki mindig azt tette, amit az adott helyzetben a leghelyesebbnek látott. Mindig úgy cselekedett, hogy arról az volt a meggyőződése, ha kompromisszumok árán is, de szolgálja a haza érdekeit. Ez az ember nemrégiben azt mondta, ő nem akar akadály lenni - ha tényleg csak ezen múlik, hogy az ország érdekében végre összefogjanak, és együtt dolgozzanak azok, akik eddig miatta nem voltak hajlandók, ő elhárítja ezt az akadályt. Nem hiszem, hogy sokan lennének képesek erre. Ezért a legutóbbi döntéséért is tisztelem Gyurcsány Ferencet. Az első sajtótájékoztatón azt mondtam, hogy fájni fog. Sokan bíráltak ezért. És sokan kritizálták a politikai nyilatkozatot, hogy abban miért nincsenek benne a pozitív intézkedések is, miért nincs benne az az új és erősebb Magyarország, amit ezzel a programmal el lehet érni. Hogy miért nincs benne a baloldali karakter... Pedig egyszerű a válasz. Én nem a valóságot akarom szépíteni, hanem a válságot kezelni. Muszáj durva, időnként kegyetlenül hangzó mondatokat is kimondanunk, mert durvul a válság és így egyre kegyetlenebb a valóság is. Mindannyiunk életét elérte. Nem hiszem, hogy ezt ragozni kéne. A válság itt van körülöttünk. A munkahelyeden, a családodban, a szomszédodban. Vagy talán már a saját sorsodban. A válságot már mindenki érzékeli, a valóságos megoldásokat, a válságkezelés reális lehetőségeit azonban, attól tartok, még mindig nem fogja fel, nem érzi át minden honfitársunk. És ezen nem is igen csodálkozom: a politika nagyobbik része nem sietett szembesíteni őket a valósággal. Számomra felfoghatatlan, hogy Magyarországon ma még akad olyan parlamenti (!) politikus, aki képes azzal hitegetni az embereket: a válságot lehet fájdalommentesen is kezelni; elég kevesebbet elvonni, hogy többet lehessen újraosztani... Ez a szemfényvesztés az oka annak, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint az emberek mintegy háromnegyede tudja, hogy fájdalmas lépésekre van szükség. Amikor azonban konkrét intézkedésekről, nyugdíjról, ártámogatásról, vagy táppénzről van szó, ugyanilyen arányban utasítják el a válságkezelést. Én azonban minden egyes alkalommal el fogom mondani, hogy baj van és még nagyobb baj közeleg, ha nem hozunk azonnali és fájdalmas döntéseket. Nagyon is konkrétakat. És mindent el fogok követni azért, hogy a lehető legtöbb honfitársammal értessem meg: holnap még jobban fájna és holnapután már elviselhetetlenül. Az elmúlt napokban, a félreértéseket elkerülendő sokszor hangsúlyoztam: a nyilvánosságra került pontok, vagy a képviselők által aláírt politikai nyilatkozat, csak a válságkezelő programnak azokat a részeit tartalmazzák, amelyek a legtöbb fájdalmat és feszültséget okozzák majd. Nem cselezek a szóval: a megszorításokat. E pontokat aláírni bizonyára nehéz szembesülés, lelki válság volt minden egyes szocialista képviselőnek. De abban a küzdelemben, amely most ránk vár, csak az egri csillagokat tudom idézni: inkább kevés oroszlánra, mint sok nyúlra van szükségem. De oroszlánból is kell legalább kétszáz ahhoz, hogy a küzdelmet sikerre vigyük. Ezért köszönöm a szocialista párt képviselőinek, hogy aláírásukkal vállalták ezt a nyilatkozatot. A válságkezelés programja azonban jóval több, mint az aláírt nyilatkozat. És egyenesen beszélek erről is. Nem akarok hamis reményeket táplálni. A készülő program többi eleme sem osztogatás, jóléti intézkedés -cukormáz a keserű pirulán. Nem. De olyan intézkedések, amelyek élénkítik a gazdaságot. És a munkát - a tisztességesen végzett és tisztességesen megfizetett munkát helyezik végre a középpontba. Azt mondta a héten a tévében egy elismert gazdasági elemző, hogy ha ezt a programot végigcsinálják, akkor a forint és a magyar állampapír lesz a legvonzóbb befektetés a világon fél éven belül ilyen kamatokkal. Látnotok kell: ennek az útnak a végén az euró van, a magyar euró, ami lehet, hogy kicsi lesz, és sárga is, de nem lesz savanyú (Derültség. - Taps.) - és a mienk lesz. Az euró, az euró biztonsága mást is jelent: egy olyan gazdasági hátországot, amelyben egy, a mainál sokkal inkább megerősödött gazdaság van, stabil és növekvő számú munkahely, újra gyarapodó polgárok és végre újra gyarapodó, növekvő ország. Azt mondják, a legjobb szociális politika az, amely teremt és megőriz munkahelyeket. Nos, a válság könyörtelensége, hogy ma erre az a program képes leginkább, amely a legkíméletlenebbnek tűnik. Nem azt várom, hogy az emberek szeressék a válságkezelő programot. Hanem azt, hogy elfogadják, belássák annak szükségességét. Én nem akarok ideologizálni. És eszem ágában sincs megmondani, milyen legyen a modern magyar jobb-, vagy baloldal. Nem akarok politizálni. Sem ebben az egy évben, sem azt követően. Ne is várja senki, hogy ideológiát gyártsak ahhoz, miért lehet a válságkezelő program a magyar baloldal programja. Nem az. Ez nem a baloldal és nem a szocialisták programja. Ez a program egyszerűen a józan ész parancsa, a felelősség programja. Nincs világnézete, nincs pártállása. Ahogy a válságnak sincs. Nincs jobb-, vagy baloldali válság, ezért nincs jobb-, vagy baloldali válságkezelés sem. Ez az oka annak, hogy nem azt kérem a szocialistáktól: sajátjukként szeressék a programot, csak azt, hogy támogassák azt - ha nehéz szívvel is, de tiszta fejjel és tiszta lelkiismerettel. A baloldal előtt álló kihívásokat Önöknek, a magyar baloldalnak, a Magyar Szocialista Pártnak kell megválaszolnia. Annak a pártnak, amely 20 évvel ezelőtt biztosította a békés átmenetet. Amely közreműködött a köztársaság demokratikus keretei kiépítésében, a piacgazdaság kialakításában. A pártnak, amely hozzájárult Magyarország Európai Uniós és NATO-csatlakozásához. Annak a pártnak, amelynek volt bátorsága és képessége belefogni a szükséges és felelős reformokba. Annak a pártnak, amely '95-ben egy hasonló nehéz helyzetben vállalta ezt az utat és ezt a felelősséget, és ezzel a térség éllovasává tette Magyarországot egy időre. És amely párt, mint tapasztaltam, kész arra, hogy végre megoldja a pártfinanszírozás és a képviselői költségtérítések szimbólummá vált ügyét. A választmányon és a frakción ugyanis személyesen is láttam, hallottam Önöktől. Önök személyes ügyet csinálnak abból, hogy egy ilyen helyzetben ne maradhasson üres jelszó az, hogy ,,a politika igenis magán kezdi". Ez a számomra különösen fontos hozzájárulás a válságkezeléshez. A szolidaritás ebben a helyzetben fontosabb, mint bármikor. Mert igenis máshogy fáj havi 72 500 forintból lemondani 5000 forintról, mint egymilliós keresetből elveszíteni százezret. Három csoport van Magyarországnak, akinek, válság idején, a szolidaritással példát kell mutatni. Az államnak, a jómódúaknak, és a politikai elitnek. Igen, például a költségtérítések és a pártfinanszírozás ügyének a rendezésével, vagy a mainál határozottabb és keményebb korrupcióellenes intézkedésekkel. Csak olyan válságkezelő programnak lehet ugyanis hitele, amelyben az állam, a vagyonosok és a politikusok is nyilvánvaló áldozatot vállalnak. Én e háromból az állam takarékosságáért tudok felelősséget vállalni a következő egy évre. A politika gesztusát, az MSZP felajánlását azonban legfeljebb üdvözölni tudom, kikényszeríteni nem. Ezt Önök tudják megtenni Magyarországért. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kongresszus! A válság nem csak gazdasági, társadalmi jelenség, a válság lelki folyamat is. Aki válságot kezel, annak két nagy ellensége lehet. A csodavárás és a reményvesztettség. Mindkettővel az a baj, hogy a cselekvés ellen ösztönöz. A csodavárás azt sugallja, hogy elég, ha megvárjuk, míg jön a nagy varázsló, aki csodát tesz velünk. Pedig varázslók nincsenek, csak szemfényvesztők. A reményvesztettség pedig a bennünk zajló és károkat okozó válságot jelenti. A válság ugyanis nemcsak körülöttünk van. A válság már bennünk van. Az összeroppant hitünkben, a bizakodás képességének elvesztésében, a szétporladt bizalomban - ez mind maga a válság, és nincs az a gazdasági intézkedés, nincs az a jegybanki beavatkozás, nincs az a munkahelyteremtő lépés, ami ezt önmagában megoldaná. Ha megkérdezik az embereket, hogy milyen irányban mennek a dolgok a településükön, többségük azt válaszolja, hogy jó irányba. Nem csoda, hiszen azt látják, hogy az elmúlt években megújult a főutca, most épül az iskola, bővül az ipari park, leaszfaltozták a mellékutakat. Az ország fejlődik, gyarapodik. Mégis, ha azt kérdezik, hogy milyen irányba mennek a dolgok Magyarországon, tíz emberből 9 azt válaszolja, hogy rossz irányba. Miért van ez? A válasz, attól tartok, egyszerű: mert acsarkodást látnak együttműködés helyett, és nem érzik, hogy amit a politikusok tesznek, az vajon róluk szól, vagy inkább csak érthetetlen, bennfentes érdekekről. A válságot ezen a téren is kezelni kell. Nem azért kell megcsinálni a válságkezelő programot, hogy szeressenek minket, hanem, hogy újra bízzanak. Hogy elhiggyék: képesek vagyunk cselekedni, tudjuk, mit kell ilyen helyzetben tenni és meg is tesszük. Nem az emberek rajongása miatt érdemes belevágni ebbe a munkába, hanem a bizalma miatt. Ha egy év múlva azt mondják majd: ,,Ezek a válság kellős közepén se dobtak el kaszát és kapát, ezek tették a dolgukat, pedig az elején egy ország morgott rájuk, és bár nehéz volt, de megúsztuk, hogy tönkremenjen az ország", szóval, ha a válságkezelő kormány búcsújakor ezt mondják majd az emberek, én elégedett leszek. Megismétlem: minden belpolitikai vitával vagy egymás elleni kampányolással eltékozolt hét forint százmilliárdokba és munkahelyek ezreibe kerülhet az országnak. Ezért hiszek abban, hogy amíg egy határozott és előremutató program végrehajtásához biztosítható a parlamenti többség, addig a válságkezelő kormány jobb megoldás Magyarország számára, mint az előrehozott választás. Mindaddig, és csak addig. E program gyengítése a válságot erősíti. A célom az, hogy 2010-ben majd Önök és én - ennek a válságkezelő koalíciónak a tagjai - elmondhassuk: Magyarország állva maradt, hatékonyan kezelte a válságot, megvédte polgárait, megerősítette gazdaságát, hogy a válság után kilábalás és fellendülés következzen. Erre vállalkozom. Nem többre, de nem is kevesebbre és csak egy évre. Egy év múlva nem leszek politikai vetélytársa senkinek, de egy év múlva el akarom mondani mindenkinek: megtettük, amit kellett. Hölgyeim és Uraim! Két dolgot sokan tudnak rólam: Életem eddigi nagyobb részét a gazdaságban töltöttem és rendszeresen focizom. A gazdaságban megtanultam, hogy az eredmény számít. A fociban viszont azt is, hogy kizárólag csapatjátékkal lehetünk eredményesek. Talán tudják, kapus vagyok. A kapusé a leghálátlanabb szerep a csapatban. Ha egy csatár tíz próbálkozásból kétszer gólt lő, ő lesz a meccs hőse. Ha egy kapus tízből egyszer gólt kap és veszít a csapat, akkor miatta ment el a meccs. Aki ,,lelkileg kapusalkat", az vállalja ezt az aránytalanságot. És talán éppen ezért vállaltam a válságkezelés nehéz, de - mondom újra - hazafias feladatát is. Kapus vagyok. Nem fogok cselezni, nem török csatár szerepre. Védeni fogok. Köszönöm szépen! http://hunhir.hu/?pid=hirek&id=18394

0 komment , kategória: Általános

Címkék: takarékosságáért, százmilliárdokba, árfolyamszakértő, költségtérítések, korrupcióellenes, válságkezeléshez, mellékvágányának, rendszerváltozás, hétköznapjainkat, munkahelyteremtő, szükségességéről, fájdalommentesen, könyörtelensége, szemfényvesztés, magyarországnak, intézkedésekkel, lelkiismerettel, aránytalanságot, intézkedésekről, szolidaritással, szemfényvesztők, szövődményekhez, legkegyetlenebb, megerősítésének, leghelyesebbnek, megfogalmazását, magyarországért, végrehajtásához, szocialistáktól, csatlakozásához, kompromisszumok, megszorításokat, kikényszeríteni, magyarországon, tisztességesen, félreértéseket, övéi előtt, saját sorsunkat, legtöbb arra, fájdalmas programot, figyelmembe mindenféle, képes beszédet, igazság legpőrébb, magyar embereknek, jövedelmük néhány, munkásai nagyon, hétköznapi valóság, világválság ehhez, egész országot, első tizenkét, családi pótlék, forint árfolyama, Bajnai Gordon MSZP-kongresszuson, Tisztelt Kongresszus, Herendi Porcelánmanufaktúra, Berwin Ruhagyár, Kapuvári Húsipari, Gyurcsány Ferencet, Magyar Szocialista Pártnak, Magyarország Európai Uniós,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]