2009-05-31 22:43:27, vasárnap
|
|
|
Sunday, May 31, 2009
www.WebsiteName.com
Polgári időgép -avagy Így múlik el a világ dicsősége
május 28, 2009 - 11:21 du.
Visszarepültünk az időben? Felcserélődtek a szerepek? Valami ilyesmi jutott az eszembe, amikor a barikád.hu internetes oldalon (http://barikad.hu/node/29755) a Multimédia szekció alatt Kövér László Balatonalmádiban tartott EP-választási fórumát néztem.
Valamit mégiscsak tudhatnak ezek a jobbikosok. A bajusz-berendezésével talán még Bokrost is felülmúló, egykor radikális szókimondásáról elhíresült Kövér László hosszú, elsőre szinte végeláthatatlannak tűnő pillanatokig a Jobbik programját olvassa - ahogyan tőle magától hallhattuk -Vona Gábor tollából. Egy Fidesz rendezvényen! Barátom, ez azé' nem semmi. A csávót leküdték megalázóba. Ráadásul úgy, hogy a szerencsétlen még csak észre sem vette.
Apropó bajusz! A videó bejátszó tanúsága szerint egy röpke szösszenet erejéig becsusszan a képbe Csoszogi, az öreg suszter (vagy annak alteregója) is, aki valóban szóba hozza a politikus pofaszőrzetét, bár ez a cikkünk által tárgyalt problematika szemszögéből nézve teljesen indifferens. Mindenesetre érdekes egy fórum lehetett a' mán szent igaz.
No, de beszéljünk a lényegről!
Arról, hogy pofátlanság-e felszólalnia egy fideszes rendezvényen az egyik konkurens párt helyi főmuftijának, avagy állampolgári jogon neki is jár a “Ius murmorandi" - azaz a morgás joga, hosszasan lehetne polemizálni, amit ez alkalommal most nem teszünk meg. Itt ez - talán hibaszázalékként - megképződött.
És itt van rögtön az első alkalom, amikor az a bizonyos sokat emlegetett biztosíték, hogy úgy mondjam, azonnal kiverődött. Ha tetszik, szinte önmagától, szinte fél-automatikus üzemmódban, a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott ,,Bugyli" márkájú, bicska típusú evőeszköz szintén hasonló metodika szerinti kinyílásával egyetemben.
,,Na de hát azért mégiscsak kell egy rendes szittya magyar radikális párt, amelyik azért mégiscsak megmondja, ha a Fidesznek ez nem is megy. Aztán 4,3%-ot vitt el a MIÉP 2002-ben. Ha azok a voksok, azoknak a voksoknak csak a fele a Fideszre esik, akkor a Fidesz nyeri a választásokat 2002-ben. Aztán ezt 2006-ban megismételtük. Akkor már nem volt 4,3%, talán 2,2, ha jól emlékszem a MIÉP meg a Jobbik közös listáján, de hát nem tanulunk a bajokból, úgy látszik, ma is remek ajánlatokkal bombázzák Önöket, hogyan lehetne mégis nagyobbakat mondani, mint amit a politikában ténylegesen végre lehetne hajtani."
Eddig az idézet Kövér Lászlótól. Most nézzük meg, hogyan tette helyre pillanatokon belül Kepli Lajos, a Jobbik helyi vezetője a Fidesz országos választmányának elnökét.
,,Én a pontatlan választási matekot kicsit kiigazítanám. Már csak azért is, nehogy itt úgy menjenek haza a jelenlévő emberek, hogy ezzel a téves hittel... Tehát, a 2002-es választásokra visszatérve, 42%-a volt az MSZP-nek és 41 a Fidesz-MDF közös listának, a MIÉP-nek 4%-a. Ha a 41-et és a 4-et összeadjuk, tehát az összes MIÉP-szavazatot hozzáadjuk a Fidesz-MDF listához, az 45%, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együtt 47%-a volt, tehát akkor sem nyerte volna meg a Fidesz a választásokat.
2006-ban az MSZP-nek volt 43%-a, a Fidesz-KDNP-nek 42%-a, az SZDSZ-nek 6,5%-a. Tehát MSZP-SZDSZ együtt 49%, Fidesz-KDNP együtt 42%, a Harmadik Út 2%-ával együtt is ez elenyésző. Igazából a kérdésem pedig ahhoz kapcsolódna, hogy miért kell most már két, vagy ha úgy tetszik három elbukott választás után ezt a jobboldali egypártrendszer stratégiát erőltetni, s miért nem lehet abból tanulni, hogy ha a jobb oldalon egy párt van és egy párt megy neki a választásoknak, akkor a jobb oldal elbukja a választásokat? És ne baloldalra és jobboldalra osszuk fel az országot, hanem nemzeti, álnemzeti és nemzetellenes erőkre, és hogyha tényleg mindenki, aki a nemzet felemelkedését akarja, összefog, akkor sikerül megbuktatni, de ha arról van szó, hogy a Fidesz jusson be, vagy a Jobbik jusson be akkor nem fog sikerülni. “
So say we all. Vagyis: így szólunk mind.
Ezt kérdezzük mind. Legalábbis mindazok, akik kicsit is józanul gondolkodnak.
Ezt kérdezem én is.
Meg azt is, hogy a Fidesz miért nem tanul a hibáiból, kedves Kövér László? Úgy tűnik, most sem akarnak tudomást venni arról, hogy a nép nem akarja az egy-párt rendszert. Ezen az oldalon sem! Elutasítja azt. Bizony, nem tanulnak a hibáikból. Nem tanulnak abból, hogy két pártból sokkal könnyebben összejön a kétharmad, mint egy pártból. Nem tanulnak abból sem, hogy a másik oldalon már kétszer nyertek választást azzal, hogy a nagypárt mellett mindig ott volt egy kisebb, szatellit párt is. Amolyan biztonsági, vagy vésztartalék gyanánt. A Fidesz mellett meg nem. El is bukták mind a kétszer.
Most is el fogják, ha mindenkit megpróbálnak elüldözni, vagy rossz színben feltüntetni. No, nem arra gondolok, hogy nem fogják megnyerni a választásokat. Meg fogják. Ilyen szar helyzetben az lenne a csoda, hogy ha ezt is, hogy ha innen is el tudnák veszíteni. De nem fogják. Ezúttal hagyják nyerni önöket. Az elbukás szót, most már mindenki számára világos, a kétharmados többség tekintetében használtam. Mert most, jobban, mint bármikor, a kétharmados többség elérése a cél!
Megmondom az őszintét, örülök annak, hogy a körülmények némiképp kényszerpályára lökték az utóbbi időkben tesze-toszáskodó, tutyimutyivá váló, a jogszerűséghez a végletekig ragaszkodó, azt sok esetben a moralitás és az erkölcs fölé helyező ellenzéki ,,néppártot". Gondoljunk csak a román EU-tagság feltétel nélküli megszavazására, vagy az uniós tagállamok közül elsőként a lisszaboni szerződés olvasatlanul történő ratifikálására.
És akkor ettől a társaságtól várjuk a nemzet megvédését? Ugyan kérem! Épeszű ember ezt egy pillanatig sem gondolhatja komolyan. Azok, akik egy ránk erőltetett parancsuralmi, birodalmi berendezkedést előíró jogi rendszert bebetonozó dokumentumot szemrebbenés nélkül, s ami aztán igazán felháborító és vérlázító, olvasatlanul aláírnak, egyszersmind ezzel a mozdulattal hazánkat gyakorlatilag de jure, azaz jogilag, mint nemzetállamot megszüntetik, sok mindenre alkalmasak, de egyre, a haza, a nemzet megvédésére, egész biztosan nem.
Ha van még egy pici, halványan pislákoló reménység arra nézvést, hogy a jelen pillanatban még legnagyobb ellenzéki párt néven futó politikai tömörülés hajlandó a Haza, a Nemzet érdekében történő alkotmányozási folyamat beindítására, akkor bizony kénytelen kelletlen, muszáj lesz együttműködniük az új erőként megjelenő, s ma már gyakorlatilag biztosra vehetően a törvényhozásba bejutó, egyelőre még harmadik erőként, de nagyon könnyen lehet, hogy a végső befutónál második erőként szereplő Jobbikkal.
Én a magam részéről csak reménykedni tudok abban, hogy a végére végre mindenkinek megjön a józan paraszti esze és megfelelően fog cselekedni, azaz összefognak egymással. És még abban is reménykedem, hogy nagyívben tesznek arra, hogy ez az Európai Unióban vagy a mindent mindenkinél jobban tudó médiában ez a frigy eurokonformnak (értsd: szalonképesnek) számít-e, avagy nem.
Megdöbbentő volt számomra az a pártállamot idéző retorika, ahogy Kövér az egykoron ellene ármánykodó Ferenc testvér stílusát felvéve, felteszi a kérdést a Jobbik helyi elnökének, ha már ilyen szépen egyetértünk a programpontok túlnyomó részében, akkor ugyan mi szükség is van önökre? A ,,közösön játékpénzért történő túladás mellett (a vagyonértékesítés, a privatizáció szinonimájaként) a műminiszterelnök kedvenc szavajárása volt amikor aszonta nagy vehemenciával: ,,Én tudom, mi a jó ennek az országnak!" Azt ugyan nem tett hozzá, hogy ,,csak én tudom" vagy azt, hogy ,,nektek meg halványlila segédfogalmatok sincs róla", de a dagadó karotisz (nyaki verőér, ha elvágod, a delikvens biztosan elvérzik) a megemelt hangerő, a heves gesztikuláció, valamint a túlmozgásos ripacskodás nem hagyott kétséget afelől, hogy ez utóbbi kifejezések is hozzáértendőek, s a nagyember ezeket természetesnek veszi.
Kövér úr úgy tűnik megfeledkezett a húsz évvel ezelőtti időkről, amikor ők jártak, járhattak hasonló cipőben. Megfeledkezett arról, hogy honnan indultak anno. Úgy tűnik elfelejtett, de talán korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk, nem is akar már visszanézni. Mint Ali, a kis kéregető, az Égi lépcső című indiai tanmesében, akihez egyszer leereszkedik a csodatévő Dzsinn. Kézen fogja, aztán elindulnak felfelé a csodálatos égi lépcsőn egyre feljebb és feljebb. Időnként megállnak, és a Dzsinn megkérdezi Alit, mit lát, ha visszanéz. Ali pedig arról beszél, hogy látja a társait, a többi szegény koldust, ahogy a porban kéregetnek a napi betevőért. Milyen jó lenne, ha ők is itt lehetnének vele. Ez így megy egy darabig, aztán egyszer csak Ali már nem látja a többieket, hanem csak annyit mond, milyen gyönyörű itt fent.
Azt kérdezed, mi lett a többiekkel, akik lent maradtak? Ezt kérdezem én is. Úgy tűnik Kövér úr és pártja, párttársai, Alihoz hasonlóan olyan magasságokig jutott(ak) el, ahol már nem kíváncsi(ak) a lent maradtakra. Húsz esztendő elegendőnek bizonyult, hogy megkopjanak az emlékek. Pedig örülhetne is! Végre itt egy friss, fiatal társaság. Új gondolatokkal, új szemléletmóddal, legalább a teher egy részét levehetnék a vállukról!
De nem.
A külső szemlélő számára úgy tűnik, itt bizony a legelején el lett döntve minden. Nyilván nem az idők végezetéig tervezték a dolgot, de hogy bebetonozták, atom-biztosra, az hétszentség. Akik a sors, vagy valamilyen más szeszély folytán odakerülhettek a tűz és a konc közelébe, azoknak életük végéig be van biztosítva minden. Boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A gyerekek pedig - akik természetesen nem tehetnek a szülők vétkeiről, bűneiről, de a hasznát annál inkább élvezhetik - nos, majd ők viszik tovább az üzletet. Legalábbis a dolgok mai állása szerint valahogy ez a kép sejlik fel az egyszeri adófizető barom státuszába besorolt állampolgár előtt.
Ráadásul, hogy tetézzem a bajt, asszem épp itt az ideje, hogy rátegyünk még egy lapáttal, ez a gyakorlat, mármint a hatalomnak egyenes ági leszármazáson keresztül történő továbbadása, továbbélése, nem új keletű gyakorlat. Aki járt a Terror Háza Múzeumban az tanúsíthatja. Gondoljunk csak a körmös Bauerre, meg a Pető Iván felmenőire.
Mondanám, hogy csak mostanra jutottunk el odáig, hogy megelégelte a nép az úri huncutságaikat, amikbe majdnem beledöglöttünk, de nem mondom, mert ez nem biztos, hogy igaz. Az is lehet, hogy nekik lett elegük ebből az országból. Az ilyen emberekre jellemző viselkedési forma, hogy amikor mindent feléltek, odébb állnak. Amolyan társadalmi paraziták módjára.
Visszatérve még egy gondolat erejéig Kövér László sajátos leszerepléséhez. Kiábrándító volt hallgatni a szánalmas érvelést. Mondjuk ki: megfogtak öreg! Ha sarkosan akarnék fogalmazni azt is mondhatnám: HAZUDTÁL! A számok, akárcsak a tények, makacs dolgok. Lehet velük vitatkozni, csak nem sok értelme van. Hozhatunk ugyan egy törvényt, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén holnap nulla óra nulla perctől 2+2 az nem 4, hanem 5, de attól az még ugyanúgy 4 marad, mint annak előtte.
Semmitmondó üres közhelyekkel meg jópofizással ezt már nem lehet elütni, ez ide már nem elég. Az embereknek az egy-párt rendszerhez hasonlóan elegük van az üres lózungokból, a semmitmondó ígérgetésekből. A hazudozásból meg aztán végképp elegük van! Ezt a fajta foglalatosságot hagyjuk már meg a politikai ellenfélnek! Járassa le magát vele ő!
A polgári jólét programja ide már nem elég! Ennél több, nemzeti jólét kell! Azt pedig egy elkényelmesedett, a birodalmi érdekrendszerbe tökéletesen, talán túlontúl tökéletesen belesimuló, mindent egybe és összemosó ,,néppárt", de legalábbis olyan, mint amilyenné a Fidesz mára vált, egész biztosan nem fogja tudni biztosítani a Nemzet számára.
Legalábbis egyedül nem. Kell mögéjük, de talán még inkább melléjük valaki, aki időről időre noszogatja őket, ha kell erélyesebben is, hogy ,,Gyerekek! Idő van! Munka van!"
Úgyhogy DOLOGRA!"
Jómagam eddig is tudtam, hova fogom már most is, és ezen túl is behúzni azt a bizonyos x-et, Kövér László balatonalmádi EP-fóruma csak megerősített a döntésemben.
Túlélésünket a sokszínűség, az élet általa kitermelt minták biztosítják. Ha nem sokszínű rendszert üzemeltetünk, nem képződnek minták, melyek biztosíthatják a túlélésünket. Az uniformizáltság könnyen kiismerhető, függőségben tart, egysíkúvá és kiszámíthatóvá tesz, éppen ezért könnyen legyőzhetővé válhatunk. Az egysíkú gondolkodás, a vélemények ütköztetésének, az érdemi vitának a hiánya, a tekintély elven alapuló hatalomgyakorlás könnyen végzetessé válhat. És általában azzá is válik.
Szerény kérés ám egyúttal tiszteletteljes is. Tanuljunk végre a hibáinkból, túl sokszor elkövettük már őket. Jelen állapotunkban pedig nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy állandóan a múltba révedve a ,,csak a szépre emlékezem" nosztalgikus rózsaszín ködében ne vegyük észre a változást. Pedig ha van valami az életben, ami állandó, az a változás. Ha pedig ez így van, már pedig így van, akkor az eltunyulás, az elkényelmesedés luxusát sem engedhetjük meg magunknak. Ha mégis ezt tesszük, akkor viszont ne csodálkozzunk azon, ha erősödik a szélsőség, a radikalizmus (értsd: megjelenik a konkurencia) aki esetleg még nálunk is jobban tudja, hogy mit kéne tenni, vagy nálunk is jobb válaszokat ad a felmerült problémákra. Ha csak ülünk a babérjainkon és a szájtépésen kívül semmi érdemlegeset nem teszünk, könnyen úgy járhatunk, hogy észre sem vesszük, hipp-hopp, s az idő a történelemmel együtt már könnyedén át is lépett felettünk. Ne menjünk vissza a múltba mindannyiszor, de igenis nyúljunk vissza a múlthoz tapasztalatokért, nehogy újra és újra elkövessük annak hibáit.
A Tóth Gy. László által oly sokszor emlegetett szocializáció ezúttal, Kövér László esetében sem tagadható le. Nálunk a kizárólagos igazság, mi vagyunk annak letéteményesei, mostantól kezdve a mi hitbizományunk az ország! Egyáltalán mi szükség van itt rátok? Menjetek haza kis suttyók, nőjetek fel a feladat nagyságához, aztán majd gyertek vissza akkor. És persze azt is mi mondjuk meg, hogy mikor van az, amikor már felnőttetek a feladat nagyságához!
Hát így nehéz lesz összefogni! A tett az első, a szó a második, mondta a néhai fideszes választási szlogen. Hát akkor úgy is kéne viselkedni, kedves fideszes barátaim!
Ja! És még egy rövid megjegyzés a végére azoknak, akik megnézik a kétrészes, élményszámba menő videót. Javítsatok ki ha tévedek, de az én információim szerint, ha a hagyomány állításának hinni szabad, már maguknál a finneknél sem dívik a finn-ugor elmélet, merthogy a tudomány bebizonyította, hogy abból egy szó sem igaz.
Na szevasztok!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: hibaszázalékként, elkényelmesedett, balatonalmádiban, hatalomgyakorlás, tapasztalatokért, műminiszterelnök, elkényelmesedés, tiszteletteljes, szinonimájaként, szókimondásáról, együttműködniük, kényszerpályára, foglalatosságot, leszerepléséhez, választmányának, szemléletmóddal, egypártrendszer, visszarepültünk, uniformizáltság, érdekrendszerbe, segédfogalmatok, eurokonformnak, hitbizományunk, felcserélődtek, odakerülhettek, természetesnek, szalonképesnek, felemelkedését, huncutságaikat, letéteményesei, ratifikálására, alkotmányozási, magyarországot, törvényhozásba, jogszerűséghez, beledöglöttünk, világ dicsősége, csávót leküdték, videó bejátszó, röpke szösszenet, képbe Csoszogi, öreg suszter, politikus pofaszőrzetét, cikkünk által, fórum lehetett, fideszes rendezvényen, egyik konkurens, morgás joga, első alkalom, magyar ember, rendes szittya, voksoknak csak, Kövér László Balatonalmádiban, Kövér László, Kövér Lászlótól, Kepli Lajos, Tehát MSZP-SZDSZ, Harmadik Út, Európai Unióban, Mint Ali, Terror Háza Múzeumban, Pető Iván, Magyar Köztársaság, Úgyhogy DOLOGRA, Tóth Gy,
|
|