Belépés
simocsi.blog.xfree.hu
"Egy ősi kínai bölcsesség szerint nem az számít, mi történik veled, hanem az, hogyan éled meg." Simányi József
1956.08.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Népi díszítőművészet szakrális jelentései...
  2013-07-19 06:42:25, péntek
 
   
 



Népi díszítőművészet szakrális jelentései
Az, amit ma tárgyalkotó népművészetnek, népi iparművészetnek, esetleg hagyományos kézművesiparnak nevezünk, néhány évszázaddal ezelőtt, természetes közegében, a paraszti kultúrában az életvitel benső szervezőerejeként működött, a megalkotott tárgyak az emberek hétköznapi életének részei voltak. Az emberek akkoriban még beleszülettek a hagyományba, a környezetük rendezettségének élményét is adó tárgyak megalkotásához szükséges tudást, miként korábban, évezredeken keresztül mozdulatról mozdulatra adták át. Az utóbbi századokban a rendkívül felgyorsult társadalmi, gazdasági változások következtében gyengült a hagyomány korábban meghatározó ereje. A népi kultúrát évszázadokon keresztül őrző, ápoló, gazdagító és örökítő hagyományos paraszti közösségek felbomlottak. Az idősebb nemzedékek kihalásával szertefoszlott az élő népi műveltség, a hagyomány őrizte tudás. A gyors életformaváltással az egyén helyzete is gyökeresen megváltozott, a hagyománytalan világban talajvesztetté, gyökértelenné vált. Mindezekből fakadóan megváltozott a népművészet szerepe, jelentősége is. Ez a folyamat hol kisebb, hol nagyobb lendülettel máig folytatódott. Visszatekintve úgy tűnik, nagyobb lendületet mindig akkor vett, amikor a nemzeti identitás, önmeghatározás vált bizonytalanná. Ma is, egy olyan időszakban, amit sok szempontból a széthullás és talán újraépítkezés jellemez, hasonló kihívásokkal vagyunk kénytelenek szembenézni. Olyan korban élünk immár több mint kétszáz éve, amikor a változások rendkívül felgyorsultak. A fordulat kihívása végső soron abban áll, hogy az immár globális egységbe szerveződő emberi társadalom a kultúra folytonossága érdekében újra megbecsüli-e az elődök felhalmozott, megőrzött tapasztalatát és keresni kezdi-e, majd hasznosítani igyekszik-e a hagyományban, mint a közösség kulturális emlékezetében megőrződött tudást. A magyar parasztság a múltból nemcsak egy-egy motívumot, emléktöredéket hozott magával, hanem az egész motívumkincsben, mint összefüggő jelrendszerben benne lappang archaikus világszemléletének sok alapvető eleme is. Ez a világlátás, a jelekben rögzített és jelekkel közvetített tudás pedig ma is érvényes üzenettel szól az ember helyéről a világmindenségben: feladatáról, lehetőségeiről, természethez való viszonyáról, a természetben és az ember önnön természetében fellelhető törvényszerűségek megfigyeléséről és alkalmazásról, a természetben természetesen és a természettel való együttélésről. A faragott tárgyon, fazekas által készített edényen a minta nem pusztán díszítés, hanem sokkal inkább képi üzenet. Azt mondhatjuk, hogy a jelentést hordozó kép (jelkép) díszít is, de jelentése az elsődleges. Az ember ősidőktől fogva úgy alakította tárgyait, hogy azok hasznosak legyenek, de ne csak hasznosak, hanem szépek is, ám a rendeltetésen és formai megjelenésükön túl valami magasabbat is kifejezzenek. A szentséghez kapcsolódni: ez a törekvés jellemezte évezredeken keresztül a hagyományos emberi közösségek kultúráját. Praktikum, esztétikum, szakralitás elválaszthatatlanul együtt volt egy-egy tárgyban. Egy szerves kultúrában a hétköznapi használati tárgyak az embereknek a szent tér és idő, környezet megteremtésében segítenek. A népművészet díszítő mintái, helyesebben: a világ, mint egységes, összefüggő egész tudását közvetítő szimbólumai ugyanis a mindenség rendjéről szólnak, gyakran világmodellt közvetítenek, végső soron pedig azt a tudást, hogy a világ jelenségei között érzékfeletti összefüggés létezik. Ezt a transzcendens tudást a hagyomány szimbólumrendszerekben őrizte meg. A hagyományos közösségek jelképeket teremtő, jelképekben gondolkodó, jelképeket átörökítő emberekből álltak. Szimbólumok rendszerén keresztül alakult ki egy közösség identitása is. Egy díszített tárgyban a szimbólum célzást és lehetőséget jelent egy magasabb értelem megragadására is. Ezért beszélhetünk úgy a népművészetről, mint a magyar nép szakrális művészetéről. A művészet célja, hogy az ember a lényeglátását megőrizze és segítse, hogy ne veszítse szem elől a rendet és a létfeladatát, az élet lehetőségeit. Ez a művészet szakrális művészet, a létezés transzcendens arculatára figyelmeztet és emlékeztet. Az a művészet szakrális, melynek formái a szellem időtlen tartalmát tükrözik vissza. A felhasznált szimbólumok végső lényegét nem ismerheti mindegyik kézműves, egyedül a mintákat továbbadó és a megformálás szabályait előíró hagyomány az, mely a formák szellemi hitelességét garantálja. Az a kézműves munka pedig, amely alapjában véve a kozmikus valóságot tükrözte vissza, valódi rítussá, szakrális cselekménnyé vált. A szakrális művészet azt jelenti, hogy a díszített tárgyak díszei nem csak díszek, hanem legalább egyenértékűek a tárgyak gyakorlati hasznosságával. A tárgyak éppen azáltal használhatóak igazán, hogy ezek a díszek többletjelentést, többletfunkciót biztosítanak nekik, illetve biztosítják azt, hogy a tárgy használata közben megszülessen a harmónia is a szakrális renddel. A minták, szimbólumok minőségileg megváltoztatják, megnemesítik az anyagot és a formát, áttörik a hétköznapiságot, a létfenntartás szükségszerűségét, a profanizálódó környezetet és utat nyit a szent, az igaz, az örök felé. A természettel közösségben élő ember számára a világgal való rend, a világ rendjébe való ágyazódás pedig mindenek fölötti cél volt, hiszen ez biztosította léte értelmét. Ez az elsődleges, ez a legfontosabb az életszükségletekhez, csak ezt követi az olyan individuális és időleges szükségletek figyelembe vétele, mint az ízlés vagy a divat s ezek csak az utóbbi évszázadokban játszottak szerepet. A szimbólumok mindig együttesen hordoznak igazán értelmet, együtt olyan mondatot alkotnak, amely mögött mítosz, ősi világlátás és világmagyarázat tárul fel. Ezt a nyelvet ma már alig értjük. Nem értjük egy tárgy értékét és használati célját sem addig, amíg ezt a nyelvet nem értjük és a nyelv által közölt üzenetet legalább meg nem sejtjük. Nem csak a mívesség határozza meg tehát a népi iparművészek által alkotott tárgyak értékét - azok akkor teremtenek köteléket az ember és természetes környezete között, ha élővé teszik a népművészeti jelrendszer jelentésszintjeit. Nem csak azért nem mindegy, hogy milyen tárgyak között éljük életünket, hogy szép, harmonikus környezetet teremtünk-e magunk köré, hanem azért sem, mert ezek úgy is hathatnak ránk, hogy a szimbólumokon keresztül az egész érzetét biztosítják, amely nélkülözhetetlen az ember lelki egészségéhez. A népművészet képi kifejezési útjain érkező üzenet emberi mivoltunk legmélyén kell megérintsen minket. Így válhat számunkra is üzenettel és szellemmel telítővé egy festett bútor, egy faragott mángorló, vagy egy napos-holdas házorom. A világegyetem kozmikus erői, a Nap, a Hold, a csillagok ugyanúgy megjelennek itt, mint a víz, a szél hullámvonalai, a buja élet rügyező, sarjadó, elágazó, kivirágzó indamotívumai, vagy a gyakorta szívet formázó növényi levelek, a különféle gyümölcsök, állat- és emberstilizációk számtalan változata, sőt egymásba való átmenete. Nem üres díszítmények, nem puszta formák ezek sem, hanem egytől egyig olyan kozmikus analógiák ismeretét nemzedékről nemzedékre közvetítő, archetipikus szimbólumok, jelrendszerek, amelyek az embert szó szerint minden lépésében a teremtett világba való szerves beletartozására, a természetire és társadalmira még nem különválasztott környezetével szembeni oszt(hat)atlan kötelezettségeire figyelmeztették. A mágikus-szimbolikus gondolkodás áthatotta az emberek mindennapi életét. A mágikus gondolkodás és a művészet még kart karba öltve, szétválasztatlanul működött a létezésben. Egy tárgy készítésekor vagy használatakor ne jelent volna meg? A Somogy megyei honfoglaláskori vaskohók feltárásakor találtak például olyan sípot, amelyre rovásírással írták: "Fújjék". De nem csak varázsmondásokkal segítették, hogy sikeres legyen a cselekvés, hanem a vésett, karcolt, festett minták is azt a cél szolgálták, hogy az eszköz hatékonyságát a mágia is segítse. Idézzük csak itt a jelenségek néhány jellegzetes példáját! A díszesre faragott székelykapuk két oldalsó oszlopa nemegyszer ember formájú kapubálvány, amelyben a ház védőszellemei lakoznak. A miskakancsók eredetileg áldozati, a halotti toroknál használt edények, üres emberformájuk, a két sújtássor között középen tekergő, felkúszó zöld kígyó, a végtelen jele, a dolmánygombok által jelzett hét szint arra is példa lehet, hogy az archetípusok korábbi előzmények nélkül is megjelenhetnek, hogy kifejezzék az ember lelki-szellemi lehetőségeit. Folytathatnánk a sort, részletesen elemezve az újjászületést jelképező hímes tojások stilizált, ismétléssel geometrikussá vált, eredetileg kozmikus (Napot, Holdat, csillagokat jelképező) elemeit, a szőttesek mintáit és kompozícióit. Hasonlóképpen a szimbolika ősi kelléktárából maradt fenn például a halálra utaló, az elszálló lelket jelképező lepke, amely a hímző művészet motívumkincsét gazdagítja. Hosszan részletezhetnénk, mit jelentenek a lőportartó szaruk központjának "ahol az agancs három ága találkozik" egyik felületét díszítő mértanias, karcolt mintázatok: a férfiarcú napkorong (szvasztika), az életfa kis Nap-ábrákkal, körülötte a forgó rozetták, a holdsarló szarvasbikával, a körtánc ábrázolás, a koronás oroszlán. Ám már az anyag kiválasztása is fontos volt a készítőjének a sikeres és szerencsés vadászat érdekében: "Az agancs lőportartók esetében az agancs jelképes része lévén a szarvasnak, a" pars pro toto" elve alapján már a rész birtoklása is segíti az állat elejtését". Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy-egy tárgynál azt az ősi világlátásból fakadó ismeretet, hogy az égi eredetű tűzzel edzett vas gonoszelhárító erejű, a faragott fa pedig az életfa, a régi áldozati szertartásokban szent faként, az ősök hitében a lelkek útjaként megjelenő, földet éggel összekötő világfa "része", amely Boldogasszony óvó-védő erejét közvetíti. Amire érdemes kitérni, az a növényi ornamentika, amely a művészetnek évezredekig archetipikus eleme volt. A növényhez hasonlóan, amely maga is egy műalkotás, a növényi elemekből álló motívumok egységes ornamentummá komponálása önmagában is élő, alkotó folyamat, szabad formálódás, s szemlélője számára a jelentés is úgy bomlik ki, mint ahogy egy növény nő: élettel telik meg, teremtődik. Az ornamentika maga is szimbólum: ebben az értelemben nem a díszítésről szól, hanem a folytonosságról, hiszen fizikai és szellemi értelemben egyaránt a kultúra folyamatosságát biztosította. A növényiornamentika a szakralitás érvényesítésére, az ősi világ, a paradicsomi állapotok harmóniájában való feloldódásra áhítozó törekvést jelzi, ébren tartja a természethez való kapcsolódás, a természeti rend velünk született igényét és lehetőségét. A növényi ornamentika legfontosabb motívumai és kompozíciói az ókori közel-kelet bronzkori civilizációiban jöttek létre a Földanya termékenységét, tehát a növénytermesztés eredményességét, avagy a növényként, faként is ábrázolt istennő áldását célzó mágikus-kultikus szereppel. A magyar kultúra egyik megőrzője volt ennek a régi hagyománynak. Hoppál Mihály az ornamentika történeti folyamatosságát is bizonyította a honfoglaláskori tarsolylemezek "indás-palmettás" stílusával, életfamotívumaival, az övveretek, szíjvégek virágmotívumaival. A stilizált növényi elemekből összetett alapkompozíció rendszerint egy biztonságot adó tőből (szívből, virágkorsóból) kiinduló, ritmikusan hullámzó, szabadon kanyargó indára épül, ennek hajlataiból nőnek ki apró szárakon, szimmetrikusan a levelek, virágok, amelyek mindig felfelé néznek, a lehajlás ugyanis az elmúlást jelképezné. A leggyakoribb, különösen régi, ősi hiedelmekre visszavezethető növényi díszítőelem az életfa, amely az élet folyamatosságára, a termékenység által biztosított örök megújulásra irányítja a figyelmet. Megjelenik hímzéseken, faragásokon, kopjafákon és sírköveken, állatgyógyító kenőcsös szarudoboz karcolt díszítményeként. A szakirodalomban ezt a jeltípust többnyire "virágtőnek" nevezik, mivel tévesnek tartják, hogy az életfa képzetével társítsák, ilyen jelentéstartalmat ugyanis az európai parasztságnál nem mutattak ki és egyébként is már a Kr. előtti évezredben ?elenyészett a kultikus tartalom?. Erre éppen a magyar népi díszítménykincsben elfoglalt központi helye cáfol rá, hiszen a magyar hagyományban élénken élt a nő-növény összefüggés ismerete, az életfa, mint a teremtés, teremtő erő, a ciklikusan megújuló örök élet jelképe. A nőt elsősorban növényi attribútumokkal, legfőképpen virággal együtt ábrázolták. A pásztorfaragásokon a leány virágot tart kezében, átnyújtja a legénynek, hiszen a virág a szerelem ősi jelképe is. A párokat kerek vagy négyszögletes virágkeretbe helyezik a faragók, mintegy a szerelem kertjét jelképezve. A szerelmi ajándékok tárgycsoportját, a legény által a választottjának jegyajándékba adott mángorlókon, sulykolókon és guzsalyokon található faragott, vésett jeleket elemezve kimutatták, hogy ezeken a tulipán a leányt jelképezi, a szív a legényt jeleníti meg. Ezek a tárgyak elsősorban tehát nem használati tárgyak voltak, hanem mint a két nembeli fiatalok közti szerelmi kapcsolat és egybekelési szándék nyilvános jegyei, valamint státuszszimbólumokként nem pusztán társadalmi és dekoratív funkciót kaptak, hanem minden vésett díszítőelemnek: a hármastulipánnak, az egymásnak fordított páros szilvamagnak, fenyőágnak, rózsának jelentése és jelentősége van. A tulipánba például gyakran szilvamag kerül, így lesz a tulipán a női szeméremtest, a mag pedig a termékenység szimbóluma. A szív megjelenhet a férfi lábai közt is, s arra is van emlékünk, hogy szívet virággá továbbfejlesztő motívum neve "tökös" volt. Íme, együtt egy jelrendszer: e jelek együtt szerepeltetése szerelmi üzenetet hordoz, sőt: az ajándékozó szándéka szerint biztosítja a vágyteljesítő szerelmi varázslás sikerét. Az a tény, hogy a tulipán és a szív megjelennek a szerelmi ajándékok mellett pásztortülkök, borotvatokok, karikásostorok, hímzések díszítéseként is, sőt festett templomi famennyezeten is, arra utal, hogy ez a jel együttes nemcsak a szerelmi varázslás eszköztárába tartozott és nem pusztán a termékenységről szólt, hanem magasabb értelmét is kereshetjük. A tulipán sokszor az életfa ábrázolás részeként jelenik meg, s mivel az életfa Boldogasszonyt jelképezi, ez esetben már nem a vágyott nő megjelenítője a tulipán, hanem általában a női teremtő erőé, amit a pogány hagyományban Boldogasszony testesített meg. A tulipán pedig mindig az életfa csúcsán nyílik, az ég felé, tehát ennek spirituális dimenziói is feltárhatók: az életfa tetején kinövő, kinyíló virág a lélek világra, ég felé tárulását jelképezi. Milyen igaza van annak a dunántúli pásztornak, aki ezt mondta: "Az az igazi virág, ami nem terem, hanem amit valaki kigondol"! A jelentés és üzenet a képi, mágikus gondolkodással összhangban alakult ki és így az ősi hitvilágba avat bennünket. A népművészetbe foglalt mitikus jelképeink a hajdani mitologikus gondolkodás, egy egységes hiedelemrendszer egyes elemeit őrizték meg. A jelképek ősi tartalmát a nép idővel talán elfelejtette, de formáit hagyományaiban konzerválta, mégpedig úgy, hogy az értő szemek láttára a minták, formák, motívumok, szimbólumok szótlan, de megszólítható kincse, a szimbolikusan megfogalmazott üzenet, a virág- és állatalakokba, növényi kompozíciókba rejtett ősi szellemvilág és tudás élővé válhat. Több ezer esztendőn át alakult az a kincs, tudás, műveltség, amely a magyarság, mint sajátos és összetéveszthetetlen szellemi jelenség anyagi kultúrájában kialakult és megőrződött mind a mai napig, s amely többek között a népművészetben ért el hozzánk. Nemzedékek tehetsége, alkotókedve, leleményessége ölt testet egy-egy a mai mesterek által készített tárgyban is, így azokon keresztül őseinkkel tartjuk a kapcsolatot. A hagyomány megőrzés és átadás. A továbbadás mintái, mozdulatai őrződtek meg a magyar népművészetben. A kéz mozdulatain keresztül öröklődő anyanyelv. A szív nyelve. Ajánlott irodalom: Győri-Nagy Sándor: Megtartó jelek. In: Ökotáj 2003. 31-32. sz. p. 93-101. Hoppál Mihály: Tulipán és szív. Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen, 1990. Hoppál Mihály ? Jankovics Marcell ? Nagy András ? Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, Budapest, 2004. Hoppál Mihály ? Szepes Erika (szerk.): Erósz a folklórban. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. Kós Károly: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. Lükő Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, Budapest, 1942. Manga János: Magyar pásztorfaragások. Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
Szerző: Kovács Gábor Keve
forrás: (facebook:https://www.facebook.com/keve.kadocsabela/media_set?set=a.2962399205203 09.1073741885.100004029104898&type=1)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: többletjelentést, pásztorfaragások, részletezhetnénk, növénytermesztés, hármastulipánnak, nélkülözhetetlen, hiedelemrendszer, folyamatosságára, emberstilizációk, rendezettségének, visszavezethető, folyamatosságát, érvényesítésére, folytonosságról, honfoglaláskori, szertartásokban, civilizációiban, figyelmeztették, különválasztott, díszítményeként, eredményességét, beletartozására, választottjának, szakirodalomban, termékenységről, iparművészetnek, megteremtésében, motívumkincsben, kézművesiparnak, megfigyeléséről, megváltoztatják, többletfunkciót, hétköznapiságot, díszítőművészet, világmagyarázat, attribútumokkal, paraszti kultúrában, életvitel benső, megalkotott tárgyak, emberek hétköznapi, emberek akkoriban, környezetük rendezettségének, utóbbi századokban, rendkívül felgyorsult, hagyomány korábban, népi kultúrát, idősebb nemzedékek, hagyomány őrizte, egyén helyzete, hagyománytalan világban, népművészet szerepe, nemzeti identitás, Hoppál Mihály, Győri-Nagy Sándor, Csokonai Kiadóvállalat, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György, Helikon Kiadó, Szepes Erika, Szépirodalmi Könyvkiadó, Kriterion Könyvkiadó, Lükő Gábor, Manga János, Corvina Kiadó, Kovács Gábor Keve,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Manna OWell tollából  Facebookon kaptam  Úgy sajog ez a vad tavasz,  A máj egészségének javítása te...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Facebookon kaptam  Táplálékok a máj egészségének ...  A nagyhét eseményei  Devecsery László - Húsvét  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Dsida Jenő: ÚT A KÁLVÁRIÁRA  Nem hazudnak  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam  Kosztolányi Dezső: A komédiás ...  Facebookon kaptam  üdvözöllek!  Soli Deo gloria  Játékos kis cicák  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Márciuzs 24.  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Fotó: Fiatal pár (Szék –...  képre írva  Facebookon kaptam  A tavasz nem csak önmagában sz...  Szép estét  képre írva  képre írva  Paul David Tripp Március 25  Boldogság  Facebookon kaptam  Esti Ima !  Facebookon kaptam  Virágvasárnap: az élet és a re...  Alvó kutya  Sir Andrew Lloyd Webber  A csend aranyat ért  Maci az északi fény alatt  Facebookon kaptam  Idővel az ember megérti, hogy ...  Facebookon kaptam  Szép estét  Paul David Tripp Március 26  Amikor Jézusnak gondjai voltak...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  üdvözöllek!  Facebookon kaptam  Kékfestőről pár szóban  Jézus amikor fölment a hegyre,...  Facebookon kaptam  Mire jók ?  Haja van  Facebookon kaptam  J. Donald Walters  Ne hagyd  Boldog virágvasárnapot minden...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam Krisztinától  Idővel az ember megérti, hogy ...  Jó éjszakát  Facebookon kaptam Krisztinától  Manna OWell tollából  A nagyhét eseményei  Facebookon kaptam Krisztina b...  Nárcisz  Amikor Jézusnak gondjai voltak...  Zilahy Lajos - A régi ház küsz...  Facebookon kaptam  Amikor Jézusnak gondjai voltak...  Húsvéti üdvözlet !  Várnai Zseni - Éveim  Nem látom őket  Dsida Jenő: ÚT A KÁLVÁRIÁRA  Facebookon kaptam  Nem hazudnak  Karinthy Frigyes: Almafa  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Odaadja  Vérnyomáscsökkentés  Egy imádság Ágoston Vallomások...  Apu  képre írva  Facebookon kaptam  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti Ima ! 
Bejegyzés Címkék
paraszti kultúrában, életvitel benső, megalkotott tárgyak, emberek hétköznapi, emberek akkoriban, környezetük rendezettségének, utóbbi századokban, rendkívül felgyorsult, hagyomány korábban, népi kultúrát, idősebb nemzedékek, hagyomány őrizte, egyén helyzete, hagyománytalan világban, népművészet szerepe, nemzeti identitás, olyan időszakban, változások rendkívül, fordulat kihívása, immár globális, kultúra folytonossága, elődök felhalmozott, közösség kulturális, magyar parasztság, múltból nemcsak, egész motívumkincsben, jelekben rögzített, ember helyéről, ember önnön, természetben természetesen, természettel való, faragott tárgyon, jelentést hordozó, ember ősidőktől, szentséghez kapcsolódni, törekvés jellemezte, hagyományos emberi, szerves kultúrában, hétköznapi használati, népművészet díszítő, mindenség rendjéről, világ jelenségei, transzcendens tudást, hagyományos közösségek, közösség identitása, díszített tárgyban, szimbólum célzást, magasabb értelem, művészet célja, lényeglátását megőrizze, élet lehetőségeit, művészet szakrális, létezés transzcendens, szellem időtlen, felhasznált szimbólumok, mintákat továbbadó, megformálás szabályait, formák szellemi, kozmikus valóságot, szakrális művészet, díszített tárgyak, tárgyak gyakorlati, tárgyak éppen, díszek többletjelentést, tárgy használata, szakrális renddel, létfenntartás szükségszerűségét, profanizálódó környezetet, örök felé, természettel közösségben, világgal való, világ rendjébe, olyan individuális, ízlés vagy, utóbbi évszázadokban, szimbólumok mindig, tárgy értékét, nyelv által, mívesség határozza, népi iparművészek, népművészeti jelrendszer, szimbólumokon keresztül, egész érzetét, ember lelki, népművészet képi, festett bútor, faragott mángorló, napos-holdas házorom, világegyetem kozmikus, csillagok ugyanúgy, szél hullámvonalai, buja élet, gyakorta szívet, különféle gyümölcsök, teremtett világba, emberek mindennapi, mágikus gondolkodás, tárgy készítésekor, eszköz hatékonyságát, jelenségek néhány, díszesre faragott, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 361 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 47
  • e Hét: 244
  • e Hónap: 629
  • e Év: 5971
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.