|
2007-08-15 16:28:03, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bizón, nagyon,
Hős estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmivelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Tul vánkoson, leplen, igen
Sirva láttuk meg: ez se Minden.
Be' busak vagyunk, be' nagyok,
Csókokban élő csóktalanok
A Végtelent hogy' szeretjük:
Sirunk, csókolunk s ujra kezdjük.
Ady Endre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: jóllakottság, csókjainkból, vonaglottunk, pillanatnyi, szerelmesek, csókmivelők, csóktalanok, roskadjunk, végtelent, csókokban, csókolunk, szeretjük, akartunk, fabatkát, vánkoson, hajnalon, kevesebb, pállott, testünk, lestünk, szegény, harctér, mindent, mindegy, csókunk, vagyunk, kezdjük, voltunk, küldték, hajrás, láttuk, minden, nagyok, leplen, koldus, örömre, pillanatnyi jóllakottság,
|
|
Offline
