|
2010-01-24 12:59:02, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
"Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én
vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem;
megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a
simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a
gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli
villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és
belőle lett minden, ami Szeretet."
*
"Ha csalódtál, mindig tedd fel magadnak a kérdést: kiben,
miben csalódtál? És miért? Csalódtál egy emberben? Nem
lehet, hogy csak nem ismerted? Nem lehet, hogy csak a
saját vágyaidat vetítetted ki rá, te halmoztad el olyan
tulajdonságokkal, amivel soha nem is rendelkezett?
A jelenben éltél vele, észrevetted, hogy már nem ugyanaz az
ember, aki tegnap volt?
Csak figyeld meg most azokat az embereket, akiket régóta
ismersz. Milyennek látod? Még mindig olyannak, amilyennek
megismerted?
Pedig ő már nem ugyanaz, s te sem vagy ugyanaz. Változunk
a világgal együtt, de mintha nem vennénk tudomásul ezt a
változást. Ha most valóban megfigyeled a szeretteidet, a
barátaidat, a családodat, ha VALÓBAN a másik arcát látod,
a másik mozdulatait látod, észre kell venned, hogy
csukott szemmel jártál mellette, körülötte. Még önmagad
sem ismered, hogyan is ismerhetnéd a másikat? Ha magad
sem tudod, mi is lenne neked jó, hogyan is várhatsz el
bármit is? S honnan is tudnád, mi jó a másiknak, ha
magadat sem ismered, s fogalmad sincs arról, hogy mindaz,
amit a másiknak adni tudsz, öröm-e, boldogság-e a számára?
Szétcsúszott kapcsolatokban élünk, s ha vége van,
megsértődünk. Ha ezt ki merjük mondani: elválnak útjaink,
s ilyenkor valakiben mindig tüske marad. És elhangzik a
felkiáltás: Csalódtam! Na de kiben? A másikban?
Nem, nem a másikban csalódtál: saját magadban. Mert
rávetítetted a vágyaidat, rávetíttetted az általad
megálmodott tulajdonságokat. S olyan ez, mint mikor egy
sötét szobából a fényre lépsz: minden világossá válik.
Azt hitted itt van, azt hitted ő az, s kiderült, hogy mégsem.
Saját magadban csalódsz, s ez nagyon fájdalmas tud lenni.
Hiszen hiszékeny is te voltál. Hittél hamis
mozdulatoknak, hamis mosolyoknak, hamis ölelésnek. Míg
nem a valóságot látod, míg nem a jelen pillanatban vagy,
míg nem azt látod, aki most és ott áll előtted bizony,
bizony sok-sok csalódásban lesz részed.
Az álmok jók. Az álmodozások is jók. A vágyakozás is. De
sose uralkodjon el rajtad annyira, hogy ettől már nem
látod a valóságot. Mindent itt rontunk el:nagyon
vágyakozunk valamire, valakire. S mindenkire, minden
élethelyzetre kivetítjük ezt a vágyakozást, mindenkiben
és minden helyzetben ennek megvalósulását látjuk.
Minden vágyakozás valósággá válik, ha kitartóan
vágyakozunk rá, de csak akkor, ha már megértünk rá. S az
érés folyamata az is, hogy megtanulj a jelenben élni, ne
a jövődet színezd a jelen helyett. S ne múlton búslakodj.
Azok a helyzetek, azok az emberek, akikkel
kiteljesedhetsz, azok a helyzetek, amiben jólérzed magad,
mindig ott vannak körülötted.
A létezés nagyon okos és nagyon szeret téged. Tudja, mi a
jó neked."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
Címkék: tulajdonságokkal, kiteljesedhetsz, tulajdonságokat, megvalósulását, kapcsolatokban, élethelyzetre, mozdulatoknak, rávetíttetted, szeretteidet, rendelkezett, szétcsúszott, rávetítetted, megsértődünk, pillanatban, vágyakozunk, mosolyoknak, csalódásban, ismerhetnéd, megálmodott, megismerted, mozdulatait, megfigyeled, álmodozások, észrevetted, mindenkiben, megcsókolom, vágyakozást, villódzása, barátaidat, kivetítjük, családodat, simogatást, vetítetted, helyzetben, gondolatok, körülötted, egész világot, szemem itta, fülem fogta, kezem érezte, lábam vitt, fejemben születtek, szívem gyűjtötte, jelenben éltél, világgal együtt, másik arcát, másik mozdulatait, másiknak adni, másikban csalódtál, fényre lépsz, valóságot látod, jelen pillanatban,
|
|
Offline
