|
2010-07-26 22:23:24, hétfő
|
| |
| |
Kosztolányi: BÜSZKÉN VALLOM, HOGY MAGYAR VAGYOK
Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,
És nagyapám, a régi katona
hallgatja mosolyogva, boldogan,
sebforradástól lángol homloka
s én térde közt, hadarva szavalok,
hogy győznek mindenütt a magyarok.
Csak a szeme borul el néha kissé:
Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
hogy vannak messze, különös világok,
s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,
jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,
ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,
a magyar szó a hét szilvafa alján
körötte most még mint tengermoraj zúg.
Óvjátok édesen az édes álmát,
mint álmát a szegény beteg gyereknek,
hogy meg ne tudja, élete nem élet,
és meghalt már, bár alig született meg.
Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,
ha dalol és ha a távolba lát,
mert néma gyermek minden kismagyar,
s a Nagyvilág nem érti a szavát.
Kosztolányi : Büszkén vallom, hogy Magyar vagyok
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
Címkék: sebforradástól, kosztolányi, tengermoraj, mosolyogva, versailles, hallgatja, mindenütt, kismagyar, nagyvilág, született, gyereknek, nagyapám, magyarok, szilvafa, boldogan, szavalok, nyílnak, hadarva, meghalt, győznek, aranyba, gyermek, különös, világok, büszkén, óvjátok, hangjuk, körötte, szegény, homloka, távolba, messze, vannak, édesen, kertek, magyar, régi katona, szeme borul, árva gyermek, versailles-i kertek, édes álmát, szegény beteg, BÜSZKÉN VALLOM, HOGY MAGYAR VAGYOK,
|
|
Offline
