|
2010-09-14 12:52:01, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Stignor István
Ősz
Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
Címkék: tutajként, lehullva, táplálta, fáradtan, csüngnek, sodródik, csontváz, lehullni, életében, hintázik, nappalon, hajnalon, napsugár, tavaszon, letette, takarja, széltől, érkezik, fázósan, kincsét, stignor, falevél, ontotta, pihenni, földre, sorsuk, szeles, esőben, bújunk, tovább, akárha, köddel, sorsát, anyját, hajtva, várják, őszi széltől, lomb alig, szeles nappalon, árva falevél, hűvös hajnalon, csípős esőben, Stignor István,
|
|
Offline
