|
2010-09-14 13:40:25, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Mihai Eminescu: Szonett
Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
(Ford.:Dsida Jenő) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
Címkék: szenderedve, levélkéket, ablakodhoz, gondjaimra, tékozolva, szívemhez, böngészve, eminescu, szememre, kezecske, egyetlen, gondolsz, verődnek, sikoltoz, gomolyog, telibben, padlómra, életedre, ruhárul, suhogás, tündére, nyirkos, mélázni, szélben, remegve, szonett, cseppek, libben, teljes, tűznél, múltad, zizzen, hordoz, semmit, nehéz, lépte, lomb remegve, tűznél szenderedve, Mihai Eminescu, Dsida Jenő,
|
|
Offline
