|
2010-08-18 20:12:42, szerda
|
| |
| |
SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN
I. István magyar király
I. (Szent) István király (eredetileg Vajk, 969 - 1038. augusztus 15) az első magyar király. A Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot, és az ezer éves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Ő szervezte meg a magyar keresztény egyházat, nevéhez fűződik a tudományosság magyarországi kezdete is. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját /1083 augusztus 20/ ünnepeljük.
Faludi Ferenc: SZENT ISTVÁN KIRÁLYHOZ
Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.
Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.
Elbujdostál, megkerestünk,
Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bévezettünk,
Szivünk örömében ég!
Drága kincsünk, feltaláltunk:
Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
Ezer áldásokat hoz.
Ime a te reménységed,
Inségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
Mególtalmaz ez a kéz.
Megvigasztal minnyájunkat,
Hatalmunkban vastagit,
Megtágitja országunkat,
Végig megtart, bóldogit.
Budán nyugszik; Buda vára,
E szentséget megböcsüld!
Atyja után, nem sokára,
Biztat az ég: Imrét küld.
István mellett itt lész fia,
Megtestesült angyalunk,
Megszerzi ezt két Mária,
Égi s földi asszonyunk.
Link
Tandari Éva - SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN
Nézz le most reánk ,
Szent István király !
Bajban van az Ország
mit Te hagytál reánk .
Szekerünk elakadt .
~ mély kátyúba ragadt ...
Ki a vészből kiragadja :
mára senki sem maradt !
Most a nehéz járom
a Nép nyakába szakadt ,
s mi nyögve kell cipeljük
...a sok nehéz vasat !
Van számtalan " Vezetőnk " ,
de egynek nincs ott helye ,
ahová letette őt
az Idő vak szele !
Nyújtsd hát fölénk jobbod !
Te nyújts segédkezet !
- Mert elsöpri az Élet
szegény Nemzetedet .
Szuhanics Albert: BOLDOGASSZONY ANYÁNK
Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!
Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!
A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!
Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!
Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
Apostol-királyink, országunk szentjei,
Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.
Érdemük láthatják, angyalok az égben,
Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!
Szuhanics Albert: ÁLLAMISÁGUNK ÜNNEPE
Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.
Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,
Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.
Magyaroknak koronája, népünket jelenti,
Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek feletti!
Azt hirdeti, országunknak léte földön, égen,
Örökkön az Istennél van, ahogy egykor régen.
Új kenyér az új búzából, szalagdíszben áll,
Piros-fehér-zöld e szalag, s éhezőkre vár.
Éhezzük mi szép és igaz, az emberi szót,
Magyar létnek biztonságát, és a földi jót.
Mivé lettünk, István király, tekints végre ránk!
Ugye zokogsz, fáj a szíved országod iránt!
Legyen bőség, jövőnk nekünk, legyen sok gyerek.
Legyen kenyér, legyen gyümölcs amit egyenek!
Legyen bor, békesség, búza, erény, szeretet,
Legyen munka, megbecsülés, s boldog emberek!
Ím augusztus üzenete, s huszadika vár.
Ünnepeljünk újra ismét, István a király!
Nemzedékről-nemzedékre mindig így legyen.
Áradjon ránk áldás, erő, bőség, kegyelem!
Reviczky Gyula: SZENT ISTVÁN NAPJÁN
1
Hatalmas, bölcs, előrelátó,
Jézus tanát megismerő;
Néped' pogányságból kiváltó,
Te jóság, bölcsesség, erő!...
Kinél dicsőbbet és nagyobbat
Nem szűlnek hosszú századok:
Első királya magyaroknak,
Áldassék áldott jobb karod!
Hazámnak szentje, nagy királya!
Tisztelni meg nem szűn' e nép.
Kezében a kereszttel állta
Meg ezer éven át helyét.
Török félhold, tatár s a német
Hiába vívták ekkorig:
A vésszel mindig szembenézett,
Mohácstól le Világosig.
Ha néha hallád is fohászát,
Midőn kitört az érckebel,
Panaszkodón, hogy ős hazáját
Egy rosszabbal cserélte fel:
Véres csatákban, végveszélyben
Azért nem ingott, csüggedett;
Mint büszke cédrus, oly kevélyen
Állott meg századok felett.
S lesz még idő, lesz még olyan nap.
Midőn, dicsőséges király,
Hatalmát a rég' vert magyarnak
Majd nem gyöngíti belviszály,
Ha majd a népek viharába'
Csak a te koronád nem ing,
S a magyarok fölkent királya
Magyar király leszen megint!
2
Magyarok első szent királya,
Hitetlenből hivőt csinálva,
A honszerzés másik felét,
Mely még dicsőbb, te végezéd.
Körülhordatva a keresztet,
A kóbor lábat, kósza kedvet
Egy helyhez, egy honhoz kötéd.
Örök dicsőség a tiéd!
Ím, ezer éve fenn ragyog már
A szent kereszt, és áll az oltár,
Honnan tömjénfüst és ima
Hozzád repül, Isten fia.
Üdvünk sehol se volt, csak éppen
A megváltó kereszt jelében.
Te tudtad ezt, ó, bölcs, dicső!
S nem ölt meg ellenség, idő.
Élünk, vagyunk már ezer éve
Sok harcba', sok viharba', vészbe',
S míg a kereszt marad jelünk,
Dicső király, el nem veszünk!
3
Dicsőséges szent jobb kéz,
Balsorsban reményünk;
Tanúja, hogy nincs oly vész.
Melyet túl nem élünk:
A magyarnak légy kalauza váltig,
Egészen a boldog Kánaánig.
Békülőnek békejobb,
Küszködőnek támasz.
Aki téged félredob:
Bajba' meg nem áll az.
Ezeréves szent ereklye, érd meg
A boldogabb újabb ezer évet.
Büszke, bátor öntudat
Emelje hazánkat.
Te mutasd meg az utat
A magyar királynak,
Hogy amit te kezdtél oly dicsően;
Ő folytassa, végezze dicsőbben!
Tűz Tamás: SZENT ISTVÁN KIRÁLY
Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.
Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.
Nem tétován, de biztos mozdulattal
lendül előre tervező keze,
míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal
a forró puszták zendülő szele.
Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba
s pillantásával féltőn átkarolja
a frissen szántott szűzi földeket.
Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, rendet hozó szelídség!
Arany szív, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!
Hát róla zengjen most a lelkes ének!
Uram, téged dicsérünk általa,
mert ő volt a te választott edényed,
apostolod; híved s a föld sava.
És ő volt ama bibliai sáfár;
kire be jó, hogy éppen rátaláltál,
midőn megvirradt napunk hajnala!
FRIEDRICH KLÁRA : A KORONA
Fehér villámként cikázik át
A lelkemen a fájdalom
Megvilágítja a jövőnket
Népünknek nem lesz irgalom
Hadurak jönnek, királyok mennek
Tombol a harc az árulás
Minden hun ivadékunk ellen
megindul a támadás
Minden gonosz földünkre tör
Megszabják, hol lesz a határ
Hegyeinket, várainkat,
Elfoglalja mohó kufár
Kell egy ereklye, szent hagyaték
Mely összetartja a hazát
Ezért hagyok a népemre én
Egy csodálatos Koronát
Hazudnak majd sokat róla
Feszegetik a gyöngyeit
Piszkos körmű barbár ujjak
Kicserélik a képeit
De nem árthat néki földi ármány
Mert nem földi ez a Korona
Messzi csillagról, égi útról
Hozta az Isten angyala
Ő lesz a hun utódok királya
Ő lesz az örök király
Ő lesz utódaim királya
Ő lesz az örök király
Tandari Éva - SZENT ISTVÁN ÜZENETE
Azt akarom : Három napos GYÁSZ legyen
nevemnek " ünnepén " !
Hisz rommá lett az Ország ,
~ mit Rátok hagytam én !
Mert rátok hagytam a csillogó bérceket ...
A dúsan termő Földet ,
s míg a szem ellát ; a virágzó réteket .
- S most , ha Innen lenézek Rátok ,
ebből már többé ... mit sem látok !
Csak pusztulás van Hazámban ! Átok !
Ínség , és torz - lelkű , aljas kufárok !
És látom ; ŐK ~ megtöltik önnön zsebeik,
míg Népem , az árva , ~ már alig létezik ...
Nincsenek már igaz - szívű , ÉRTŐ Vezéreik ,
Csak kik ÁTKOT hoznak a Népre ,
~ s a SEMMIBE vezetik .
Három napos GYÁSZ virradjon hát rátok
kik eladtátok ékes, élő Hunniátok ,
amint én is könnyezve tekintek addig rátok
míg nem látom hogy újra Élnek
a Szívemből elvetett magok,
s mind a nyílni - kész virágok ...
Ábrányi Emil - A haza.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
Címkék: toronyszökkentő, gyümölcsérlelő, boldogasszonya, magyarországon, szalagdíszben, boldogasszony, pillantásával, szövetségéből, körülhordatva, magyarországi, tudományosság, végveszélyben, megkerestünk, sérthetetlen, feltaláltunk, államiságunk, hajnalpírban, pogányságból, szembenézett, törvényekkel, magyarország, országunknak, királyságunk, fogyásunknak, megtestesült, minnyájunkat, megvigasztal, hatalmunkban, megvilágítja, mególtalmaz, megszentelt, súlyosabban, magyaroknak, összetartja, megbecsülés, panaszkodón, első magyar, lázadásokat pedig, magyar törzsek, egész Kárpát-medencére, ezer éves, általa alkotott, magyar keresztény, tudományosság magyarországi, vészből kiragadja, nehéz járom, mennyei székből, nyarat koronázza, emberi szót, szíved országod, kereszttel állta, vésszel mindig, Szent István, SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN, Faludi Ferenc, SZENT ISTVÁN KIRÁLYHOZ, Dicső István, Tandari Éva, Szuhanics Albert, BOLDOGASSZONY ANYÁNK, Boldogasszony Anyánk, Üdvözlégy Mária, ÁLLAMISÁGUNK ÜNNEPE, Reviczky Gyula, SZENT ISTVÁN NAPJÁN, SZENT ISTVÁN KIRÁLY, FRIEDRICH KLÁRA, SZENT ISTVÁN ÜZENETE, ÉRTŐ Vezéreik, Ábrányi Emil,
|
|
Offline
