Nyírfacukor-Candida - Candida Albicans,Hermann Emil Fisher,Egyesült Államok,Képletük C6H12O6, - faciendum Blogja

Továbbiak »

Belépés

			faciendum.blog.xfree.hu
"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül." HELEN KELLER			dr Szűcs Ildikó 1961.01.18 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Nyírfacukor-Candida

2010-08-22 12:27:04, vasárnap

	Örömhírrel szolgálok a fogyizóknak és candidásoknak, van egy cukorféle, melyeket lehet fogyasztani. Bűntudat nélkül, mellékhatás nélkül a hízás veszélye nélkül és anélkül, hogy azok a kis gonosz candida gombák erőre kapnának tőle-úgy ahogyan azt az egyéb cukroktól szoktak. Tehát olvassátok figyelmesen az alábbiakat: Mi is az a nyírfacukor? A nyírfacukor fehér, édes, kristályos szénhidrát, egy természetes cukorféle. Íze, megjelenése szinte teljesen azonos a hagyományos kristálycukoréval, az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatása viszont épp az ellenkezője. A nyírfacukor fogyasztása önmagában nem vezet elhízáshoz, jótékony hatással van fogainkra, lúgosítja szervezetünket, nem kell inzulin a hasznosításhoz, gyorsítja az emésztési folyamatokat és segíti a kiválasztást. Felnőttek, gyermekek, cukorbetegek, várandós kismamák, fogyni vágyók és candida-diétán lévők is egyaránt biztonsággal fogyaszthatják. A nyírfacukor előnyei/tulajdonságai: Enyhíti a természetellenes éhségérzetet Csökkenti a cukor és szénhidrát iránti vágyat Elősegíti az emésztési folyamatokat, gátolja a székrekedést Alacsonyan tartja és segít stabilizálni a vércukorszintet Nem növeli a test inzulin szükségletét Alacsony kalória és felszívódó szénhidrát tartalom Lassítja a fogszuvasodást, a fogkőképződést, csökkenti a lepedékképződést Nem táplálja a kártékony baktériumokat szervezetünkben Igazoltan használható a gombás fertőzések, a Candida esetén is Lúgosító, méregtelenítő hatású Elősegíti a kalcium és B vitaminok felszívódását Hatékonyság gombás fertőzések, Candida esetén A Candida gomba egyfajta élesztőgomba, ami természetes módon is jelen van szervezetünkben. Erős antibiotikumok, stressz, dohányzás, túlzott cukorfogyasztás, fogamzásgátló tabletta hosszú távú szedése előidézhet egy olyan állapotot, melyben ezek a gombák túlzottan elszaporodnak, számos betegséget okozva. A nyírfacukor, ellentétben a Candidát tápláló hagyományos cukorral, nem nyújt táptalajt ennek a gombának. Egy 1975-ös finn kísérlet bizonyítja, hogy a különböző Candida Albicans törzsekhez folyamatosan 5% nyírfacukrot adagolva, szaporodásuk nagymértékben lelassult. Tehát, Candida kúrán lévők is korlátlanul fogyaszthatják. TÖRTÉNET A nyírfa kb. 15 méter magasra növő, jellegzetes ezüstfehér kérgű, vékony Eurázsiai fafajta, melyet a népgyógyászat régóta ismer. Levelének baktériumölő, vizelethajtó hatást tulajdonítanak, de alkalmasnak tartják reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, illetve a vér koleszterinszintjének csökkentésére is. Nemcsak levele, de a kérgéből csapolással kinyerhető nedve is felhasználható. Az édes nedvű fákból nyert cukor és édes szirup egyébként, nem új keletű dolog; elég, ha csak a manapság közkedvelt juharszirupra gondolunk. Míg az amerikai kontinensen juharfából, az eurázsiai kontinensen a nyírfa nedvéből vontak ki cukorszirupot sikeresen. A nyírfa kérge és rostja egy további cukorfélét tartalmaz, mely feldolgozás után látszólag közönséges kristálycukor, de a két cukor szerkezetét, felépítését tekintve egyáltalán nem hasonlít egymáshoz. A nyírfacukor egy teljes mértékben egyedi vegyület, melyet a tudomány csak később ismert meg pontosan, a XIX. század végén fedezte fel egy német tudós (Hermann Emil Fisher), aki a biokémiában elért eredményeiért kémiai Nobel díjat kapott 1902-ben. A nyírfacukor tömeges, ipari méretű gyártását - a hagyományos cukor pótlásának céljával - Finnország fejlesztette ki a második világháború idején. A fejlesztés egyszerű okkal volt magyarázható: mivel az ország a háború alatt minden beszállítási lehetőségtől el volt zárva, a kristálycukor beszerzése sem volt számára elérhető. A klimatikus viszonyok miatt, Finnországban sem a cukorrépa, sem a cukornád nem terem meg, ezért a cukorhiány leküzdésére más, országon belül elérhető megoldást kellett találni. A fa, mint cukorforrás már régóta ismert volt, így a nyírfa kérgéből és rostjaiból kivonható cukor kézenfekvő alternatívának tűnt. Finnország ekkor fejlesztette ki és kezdte meg az országban nagy számban előforduló nyírfából a nyírfacukor ipari előállítását. A nyírfacukor előállítása azonban jóval drágább és kevésbé hatékony, mint a hagyományos cukoré. Ennek eredményeképpen gyártása a háború után háttérbe szorult. Bár a nyírfacukrot a tudomány már 115 éve ismeri, az egészségügyi hatásaira és diétás előnyeire vonatkozó kutatások csak a 60-as években indultak meg, szintén finn kutatók vizsgálatainak eredményeként. Míg 1970 előtt a nyírfacukrot főleg a cukorbetegek étrendjében alkalmazták alternatív cukorhelyettesítőként, a 70-es évektől már antibakteriális és fogszuvasodást gátló hatásait tanulmányozták. Ezt követően világszerte végeztek további kutatásokat, melyek a nyírfacukor számos egyéb jótékony hatásra mutattak rá. Az eredményeknek köszönhetően az egykori Szovjetunióban például évtizedekig használták diabetikus célokra, míg Németországban intravénás tápláláshoz alkalmazták. A nyírfacukor előállításának hatékonyságára vonatkozó, illetve az egyéb gazdaságossági tényezőkre irányuló kérdéseket, problémákat a tudomány és technológia fejlődése oldotta meg. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen, ma már szinte bármilyen növényből ki lehet vonni különféle cukorvegyületeket. A nyírfacukorra irányuló egyre növekvő tudományos figyelem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a technológiai fejlesztések, kutatások kiterjedjenek a nyírfacukor előállítására vonatkozóan is. Hatalmas előrelépést jelentett, mikor kiderült, hogy - mint a szőlőcukrot sem csak szőlőből - úgy a nyírfacukrot sem csak a nyírfából, hanem több más hasonló rosttartalommal rendelkező növényből is ki lehet vonni. Sőt, kis mennyiséget még az emberi szervezet is előállít belőle. Bizonyítást nyert, tehát, hogy a nyírfa helyett már más alternatív forrásokból is kivonható, méghozzá sokkal gazdaságosabban, hatékonyabban és környezetkímélőbb módon. Egyes ipari növények fel nem használt részeiről - melyek feldolgozásának célja eddig csupán kényszerű eltüntetésük volt - kiderült, hogy hasonló felépítésűek mint a nyírfa kérge. Ez új távlatokat nyitott egy gazdaságos és környezetkímélő gyártástechnológia kialakítása felé. Hazánkban évente kb. 22-23 millió tonna mezőgazdasági melléktermék keletkezik, és ez a mennyiség elenyésző a Föld egészének termeléséhez képest. Új módszerek kerültek kidolgozásra, melyek teljesen környezetkímélők, figyelembe veszik a XXI. századi ökotörekvéseinket és beilleszkednek az élet körforgásába. A 2000-es évek elejétől elkezdtek ezek az újfajta üzemek megjelenni a világ számos pontján. Ezen módszerek kifejlesztésében Kanada és az Egyesült Államok járnak az élen. Így mára lehetővé vált, hogy minden kontinensen, a világ számos országában gazdaságosan előállítható és elérhető legyen a nyírfacukor. EGY KIS KÉMIA 1. A cukor A "Sacchar", azaz cukor szó, a szankszrit (ó-indiai) nyelvből származik. Évezredek óta ismerik és használják. Pár száz éve még 1 kg cukor vagyonokat ért, és csak a kiváltságosak juthattak hozzá. Eredetileg cukornádból kivont fehér, kristályos, édes vegyületet jelent, melyet étkezési célra használnak. Szervezetünkben gyors, de rövid ideig tartó energiaforrást biztosít. A cukor egy természetes anyag, amely kizárólag növényekből származik és nem laboratóriumokból, mint a mesterséges édesítőszerek. Vannak kifejezetten cukornövények, melyekből könnyen lehet nagy mennyiségű cukrot kinyerni. A növényekben, állati és emberi szövetekben létező sokfajta cukorból mindenki ismerhet párat, mint például: krumplicukor, a szőlőcukor, gyümölcscukor, tejcukor, illetve, amit közönséges kristálycukorként ismerünk a répa- vagy nádcukor. Az adott cukor névadója általában az a növény amiből először kivonták. Nem biztos, hogy később abból is gyártják, ahogy pl. a szőlőcukor esetében sem, de a név minden esetben megmarad. Emellett, az egyes cukorfajtáknak kémiai elnevezéseik is vannak. 2. Az egyszerű cukrok Az egyszerű cukrok a szénhidrátok legalapvetőbb építőelemei, vagyis a szénhidrátok a cukrok összetettebb formái. Mind a cukrok, mind a szénhidrátok szén, hidrogén és oxigén atomokból épülnek fel. A természetben a növényekben találhatók meg leginkább. Az egyszerű cukrok vízben oldható, átlátszó, kristályos vegyületek. A legtöbb egyszerű cukornak édes íze van. Több fajta egyszerű cukor létezik. Amikor a kémiai elnevezésükről beszélünk, a szénatomszámuk alapján osztályozzuk és szerkezetükre (az oxigén és hidrogén atomok számára és elhelyezkedésére) utaló elnevezéssel, illetve végződéssel látjuk el őket. Minden latinból származó elnevezést pontosan raknak össze a tudományok képviselői, a helyesen megalkotott ragokkal együtt. Mindennek precíz jelentése van és a legapróbb változtatás is értelmetlenné teheti. Például a latin származású magyar "-óz" ("-ose") végződés jelöli az egyszerű cukrok azon fajtáját, melyekből könnyen lehet összetett szénhidrátokat felépíteni. Léteznek másfajta cukrok is ettől eltérő végződésekkel. 3. Hat szénatomos cukrok Az egyszerű cukrokat a bennük lévő szénatomok száma alapján is csoportosítják. Az általunk fogyasztott cukrok általában 6 szénatomosak (szőlőcukor, gyümölcscukor). Ezek azok a cukrok, amelyeket pl. a növények fotoszintézissel hoznak létre. Képletük C6H12O6, vagy az összetettebb vegyületek esetében a 6 egész számú többszörösei (nádcukor, répacukor). A 6 szénatomos cukrok tiszta, kalóriában mérhető energiaforrást jelentenek minden élőlény számára. 4. Öt szénatomos cukrok Az egyszerű cukrok egy másik csoportját az 5 szénatomos cukrok alkotják. Ezek szintén megtalálhatók a természetben, sőt, saját optimális működéséhez az emberi szervezet is állít elő 5 szénatomos cukrokat. Az öt szénatomos cukrok a sejtek szempontjából elsősorban építőanyagot jelentenek. Másodsorban pedig, lassabban lebomló, hosszabb ideig tartó energiaforrásokként játszanak szerepet az anyagcserénkben. 5. A nyírfacukor A nyírfacukor is egy ilyen 5 szénatomos cukor, amely nagy tömegben a növényi sejtek felépítésében vesz részt. A nyírfacukor nem hagyományos "-óz", hanem a magyar (és egyben nemzetközi latin) "-itol" végződésű cukrok közé tartozik. Ezeknek szerkezetükből adódó jellemzőjük, hogy jobban ellenállnak hőnek, savaknak, lúgoknak. Rendkívül stabil vegyületek, emiatt lassabban is emésztődnek, és nem minden baktérium képes megemészteni őket. A nyírfacukor kémiai meghatározása rendkívül egyszerű. Kémiai neve xylitol, ami a görög xyl(lon): fa, ami a nyírfára utal + -itol: egy stabilabb kémiai cukorfélét jelentő végződés összetételéből származik. Ez pontosan így és sehogy máshogy nem jelenti a nyírfacukrot. A nyírfacukor eredetileg nyírfakéreg rostjaiból előállított, köznapi értelemben vett cukor, amely kémia képlete alapján az öt szénatomos cukrok egyik csoportjába tartozik. Képlete: C5H12O5 6. Kémiai és hétköznapi elnevezések A mindennapokban, annak ellenére, hogy egyes görög-latin eredetű kémiai nevek néha nem túl bonyolultak, nem sok mindent nevezünk tudományos nevén. Például sót és nem nátrium-kloridot szórunk a levesünkbe, a süteményeinket sem alfa-D-glükopiranozil-béta-D-früktofuranoziddal édesítjük, hanem (nád)cukorral. Ezért kapta ez az újfajta cukorféle a pontos és találó nyírfacukor nevet és ezért nem hívjuk másképpen. Ahogy korábban is utaltunk rá, a technológia változhat és az adott vegyületet máshonnan is ki lehet nyerni, ahogy a szőlőcukor vagy nyírfacukor esetében is történik. EGY KIS BIOLÓGIA 1. Szervezetünk A mai ember kialakulása évmilliókat vett igénybe és ezalatt egy nagyon jólműködő szervezet fejlődött ki, mely a természetes körülmények megváltozásához is kiválóan tud alkalmazkodni. Az utóbbi időkben tápanyagaink és természetes körülményeink mesterséges úton radikálisan megváltoztak, ám szervezetünk nem! A táplálkozással vesszük fel a szervezet felépítéséhez, életműködéséhez és energiaigényének fedezéséhez szükséges tápanyagokat. A szerves tápanyagok közé tartoznak a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és a vitaminok, melyeket az emésztés során a szervezetünk alkotóelemekre bont, majd elraktároz és a környezeti hatások függvényében használ fel. 2. Emésztésünk Az emésztés folyamán - optimális esetben - lassan, fokozatosan az összes emészthető szénhidrátféle különböző mértékben egyszerű cukorrá, azaz glükózzá bomlik le. Ez, attól függően, hogy mennyi tápanyagra van szüksége sejteknek, kerül be a véráramba, ezért vércukornak hívják. A szervezet - a potenciális energiaszükséglet függvényében - más anyagokból is képes előállítani vércukrot, főként zsírból, és azt a véráramba juttatni (zsírégetés). Van egy szint, ami felett a szervezet már elveszti az irányítását a bevitt anyagok felett, mert azok túlzottan koncentráltak (pl. cukor), természetellenes az összetételük (pl. cukrozott felvágottak), vagy a természetben soha nem is léteznének (pl. aszpartam). Ezek mesterséges beavatkozásnak minősülnek, amitől a szervezet egyensúlya felborul, és ezt az ,,egyensúlyvesztést" további mesterséges anyagok bevitelével próbáljuk kompenzálni. Ez így bevitt anyagokkal - pl. cukorral - a szervezet nem is igen tudja mit kezdjen. Amikor cukrosat, vagy más, finomított szénhidrátot tartalmazó ételt eszünk, az vércukorrá (glükózzá) bomlik, minek következtében a vércukorszint a vérben gyorsabban emelkedik. A szervezet nincs erre berendezkedve, hiszen a természetben nemigen található tiszta formában és nagy mennyiségben fogyasztható glükóz. Ezért, ha a vércukorszint túl hirtelen emelkedik meg, számos problémát eredményez. A szervezet gyorsan felméri és meghatározza, hogy ebből a tiszta energiából mennyit fordít felhasználásra, és mennyit tárol el. Az ember természetes környezetében csak életveszély, vagy annak lehetősége esetén jut sok cukor a vérbe. Ilyenkor a szervezet mérlegeli, hogy az egyén tényleges túlélése fontosabb, mint az ezzel járó szervezetet erősen károsító belső fizikai megterhelések. Ha nincs ilyen helyzet, akkor a hirtelen megemelkedő vércukorszintnek csak káros következményei vannak. 3. Cukor hasznosítás és az inzulin A vércukor feldolgozását a szervezet döntése alapján az inzulin szabályozza, mely az összes cukrot kivonja a vérből. Azáltal, hogy a vércukrot a sejtekhez juttatja, minden azonnali energiaigényt képes kielégíteni. A többiből feltölti az izmokban és a májban lévő szénhidrátraktárakat, majd a fennmaradó felesleges vércukrot zsírrá alakítja és eltárolja. Mindez - ha koncentrált cukorról van szó - rendkívül megterhelő folyamat. A szervezetünk számára a hasznosabb összetett szénhidrátok - mint például a különböző keményítő vagy rosttartalmú élelmiszerek - megemésztéséhez sokkal több idő kell és lassabban szívódnak fel. Így, ezek nem terhelik a szervezetet és nem járulnak hozzá annak jellemzően modern civilizációs leépüléséhez, hanem valóban táplálják azt. A nyírfacukor, szerkezetéből adódóan összetett szénhidrátként emésztődik meg. Az emésztési folyamat a szájüregben kezdődik. A nyírfacukor gyorsan keveredik a nyállal és a benne található emésztőenzimekkel. A nyelés után az a nyírfacukor a gyomorba kerül. A gyomor, mely egyfajta ételtároló tartályként is funkcionál a szervezetben, összegyűjti az elfogyasztott táplálékot és kis adagokban bizonyos időközönként továbbítja a bélrendszerbe. A vékonybélben, ahol a szénhidrát-emésztés legnagyobb része végbemegy, az összetett keményítő enzimek hatására először egyszerűbb cukrokká alakul. A vékonybélbolyhok sejtjei tovább bontják ezeket a cukrokat glükózzá, melynek egy része helyben, másik része távolabbi bélszakaszon szívódik fel. 4. Nyírfacukor, mint egészséges szénhidrát A nyírfacukor különösen lassan emészthető szénhidrát, mely több különböző vegyületen keresztül alakul át glükózzá. Ez időigényes folyamat, ezért a nyírfacukor alig van hatással a szervezet vércukor szintjére. A teljes emésztési ciklus folyamán a nyírfacukornak nagyjából 25%-a képes átalakulni glükózzá és felszívódni a vérben. A nyírfacukor maradék 75%-a továbbhalad a bélrendszerben és más emésztési folyamatokban vesz részt, mellyel további folyamatos energiát biztosít szervezetünknek.

0 komment , kategória: Candida

Címkék: természetellenes, vércukorszintnek, energiaigényének, fotoszintézissel, lepedékképződést, elhelyezkedésére, kifejlesztésében, környezetkímélők, vékonybélbolyhok, megemésztéséhez, vércukorszintet, szervezetünkben, cukorfogyasztás, környezetkímélő, életműködéséhez, anyagcserénkben, megváltozásához, feldolgozásának, antibakteriális, eredményeképpen, gazdaságosabban, rosttartalommal, szervezetünknek, fogszuvasodást, vizsgálatainak, alternatívának, tanulmányozták, következményei, előállításának, németországban, szovjetunióban, szénhidrátként, felhasználható, fogyaszthatják, hasznosításhoz, fogkőképződést, hízás veszélye, egyéb cukroktól, nyírfacukor fehér, természetes cukorféle, hagyományos kristálycukoréval, emberi szervezetre, nyírfacukor fogyasztása, emésztési folyamatokat, nyírfacukor előnyei, természetellenes éhségérzetet, test inzulin, kártékony baktériumokat, gombás fertőzések, olyan állapotot, gombák túlzottan, 1975-ös finn, Candida Albicans, Hermann Emil Fisher, Egyesült Államok, Képletük C6H12O6,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]