|
2010-10-28 20:14:17, csütörtök
|
| |
| |
Október versekben
Petőfi Sándor: ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Kányádi Sándor: JÖN AZ ŐSZ
Jön már az ismerős
százlábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz,
krumplit ás, szüretel..
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja , kurtítja
a hosszú napokat.
Juhász Gyula :OKTÓBER
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.
Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!
Dsida Jenő: ÖREG OKTÓBER
Be jó lenne még azt mondani mindig:
Szívem fürösztik tavaszi kegyek,
a napsugár is éget,
virágosak a rétek,
és holnap kirándulásra megyek.
Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor,
és boldog marad mindig, aki boldog.
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet...
Majtényi Erik: OKTÓBERI SZÉL
Hej, hogy reccsen, hej, hogy roppan a sok száraz ág.
Hűvös őszbe, nyirokos őszbe fordul a világ.
Ha ilyenkor duhaj kedvvel nekilendülök,
és a fázó bokrok között táncra perdülök,
Hogy bokázik a sok sárga zörgő falevél,
Én vagyok az, én vagyok az októberi szél.
Vivaldi: Négy évszak - Ősz
Link
Dsida Jenő - Ősz /Zene: St. Martin - Kell, hogy várj/
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: kézlegyintéssel, nekilendülök, kirándulásra, levetkezett, megpendítem, krizantémet, bóbiskolnak, természetet, megcsókolsz, dombtetőre, felöltözik, legnagyobb, szerteszét, mosolyogva, gyermekére, elringatok, szótlanul, megszépül, természet, elintézni, versekben, levetette, csendesen, fürösztik, levelének, hallgatom, lelkemben, szendergő, virágosak, tűzhelyet, arannyal, kurtítja, októberi, nagyokat, ilyenkor, megérzem, szerető anya, hosszú napokat, fény arannyal, szőke akác, alkony lila, kertben tarkán, este harmata, szép kézlegyintéssel, egész őszi, fázó bokrok, októberi szél, Petőfi Sándor, Kányádi Sándor, Juhász Gyula, Dsida Jenő, ÖREG OKTÓBER, Majtényi Erik, OKTÓBERI SZÉL,
|
|
Offline
