|
2018-07-01 07:56:40, vasárnap
|
| |
| |
Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most félsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
forrás: Link Sokszínű Vidék
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megbosszulja, dombtetőn, legapróbb, boldogság, színpadán, jégvirág, sokszínű, hallatán, holdfény, kezdetén, önmagát, vigyázz, ünnepel, álmaink, csináld, falevél, karjába, halvány, egyedül, remény, hamvad, örömök, dobban, létünk, sajnos, tudjuk, forrás, köszön, mindig, minden, félsz, sivár, örülj, vidék, semmi, addig, halvány jégvirág, tűnő boldogság, legapróbb hibád, álmaink ködén, Sokszínű Vidék,
|
|
Offline
