|
2010-11-19 19:15:58, péntek
|
| |
| |
/Mintha csak ma lenne, vagy Nagy István a jövőbe is belelátott?/
Nagy István: A FARKAS ÉS A BÁRÁNY
Éhségtől és szomjúságtól gyötörve érkezett a farkas a csörgedező patakhoz. Mohón hasalt neki a kristálytiszta víznek, és ki sem emelte a fejét a vízből, míg kínzó szomjúságát el nem oltotta. Akkor aztán körülnézett, hátha akadna valami, amivel az éhségét is lecsillapíthatná. Amint így néz lefelé a patak folyásának irányába, szinte nem akarja elhinni, amit lát. Egy bárány! Élő, igazi bárány! Micsoda szerencse! Már azt hitte, hogy éhen kell pusztulnia, annyira gyötörte az éhség. Legszívesebben azonnal rárohant volna a bárányra, és fölfalta volna. Ilyesmit azonban nem tesz meg egy mai farkas. Ezért hát lekiáltott a báránynak:
- Hé, te bárány! Miért zavarod fel a patak tiszta vizét? Hogy ne tudjak inni?
A bárány ott lenn, kortyintott még egyet a vízből, megtörölte szája szélét, fölnézett a farkasra, aztán megszólalt:
- Mi bajod van farkas koma?! Rosszul aludtál talán az éjjel? Vagy mulattál és nem veszed észre, hogy a víz tőled folyik hozzám lefelé? Hogyan zavarhatnám fel én a te vizedet?
A farkas elámult. Hogy beszél vele ez a négy lábon járó ennivaló. Mintha nem is félne, mintha nem is tudná, hogy a farkasok legjobb csemegéje az ilyen fiatal bárány. És milyen kihívó, szemtelen a hangja.
- Ejnye, de fölvágták a nyelvedet. A hangodnál csak a szemtelenséged nagyobb. Hogy mersz így beszélni velem?
- Csak úgy beszélek veled is, mint bárki mással.
A farkasnak egyre nőtt a csodálkozása:
-- És talán nem is félsz tőlem?
-- Nem bizony! Sem tőled, sem senkitől!
A farkas értelmetlen tekintettel nézett a bárány felé. Az pedig úgy látta, hogy itt a nagy pillanat bátorsága titkának felfedésére:
- Csodálkozol ugye a viselkedésemen? De nem csodálkoznál, ha tudnád, hogy mi történt tegnap.
- Ugyan mi?!
- Megalakult az Állatok Szövetsége.
- És..., és ez mit jelent?
- Azt, hogy tagjai a Szövetség védelme alatt állnak.
- És kik a tagjai?
- Majdnem mindenki. Csak néhány csavargó - amilyen te is vagy - , nem jelent meg a gyűlésen.
- Mégis! Mondj neveket!
- Azt hiszem elég, ha csak annyit mondok, hogy az oroszlán az elnökünk és az elefánt a titkárunk.
A farkas nem tudott hová lenni a csodálkozástól. És egy kissé meg is szeppent. Mert bizony ennek a két hatalmas és erős állatnak még a nevét sem szereti hallani. Azzal próbálta megnyugtatni magát, hogy ebből egy szó sem igaz. Most találta ki ezt a mesét a bárány -, hogy megmeneküljön tőle. De őt bizony nem fogja félrevezetni egy ilyen ostoba kis birka-ivadék.
- Nem hiszem egyetlen szavadat sem. Engem meg akarsz ijeszteni, te pedig meg akarsz szökni.
- A szavaknak nem hiszel?! De az írásnak csak hiszel? - mondta nagy büszkén a bárány, és máris emelte le nyakából a kis tarisznyáját, és vette ki belőle szép új tagsági könyvét.
Beszéd közben a farkas szép lassan közeledett a bárány felé. A beszéd témája nem nagyon érdekelte, inkább csak azért beszélt, hogy szóval tartsa a bárányt. A Szövetség emlegetése azonban meghökkentette. Hátha mégis van valami a dologban! A bárány védelem alatt áll. De hol van most a védelem? Kutatva néz körül, de nem lát sehol semmit. Közben egészen odaér a bárány mellé.
- Na mutasd azt az írást -- veszi el a báránytól a könyvecskét, és okos tekintettel kezdi tanulmányozni. Ez tényleg komoly dolog! Biztosan meg fog védeni minden bajtól.
- Biztosan! A Szövetség nem ismer tréfát. A legkisebb sérelmet is megtorolja.
- Beléphetnék én is ebbe a...
- Persze, hogy be! Előbb-utóbb mindenkinek be is kell lépnie. Mert csak így lehet biztosítani az állatok között a békességet.
A farkas elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Úgy érezte, hogy eleget tett a kötelező udvariasságnak és bevezetésnek. Igazán nagylelkű volt a bárányhoz. Még az igazolványát is átvizsgálta. És elismerte, hogy most már valóban nem kell félnie semmitől. Nyugodt lehet élete végéig.
Nyugodt is volt. Nyugtalanságra már nem volt ideje. Mert a farkas nagyon éhes volt. Még a tagsági könyvet is megette. Tarisznyával együtt.
Aki ezt a kis történetet elolvassa, azt gondolhatja magában, hogy a szövetségeket akartuk kipellengérezni. Pedig ilyesmiről szó sincs! Éppen az ellenkezőjét akartuk bemutatni. Hogy milyen hasznosak a szövetségek. Milyen nagy az erkölcsi erejük. Még a báránynak is olyan bátorságot adnak, hogy a farkastól sem fél. És ez már magában óriási siker.
Hogy az lenne az igazi siker, ha a farkas nem enné meg a bárányt?!... Talán még ennek is eljön az ideje. Talán, ha a farkas is szövetségi tag lesz...
Talán!... Talán!...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: lecsillapíthatná, kipellengérezni, udvariasságnak, kristálytiszta, legszívesebben, nyugtalanságra, viselkedésemen, szemtelenséged, meghökkentette, csodálkozástól, szövetségeket, elérkezettnek, tanulmányozni, megmeneküljön, szomjúságtól, bevezetésnek, csodálkoznál, igazolványát, tarisznyával, megnyugtatni, tarisznyáját, ellenkezőjét, félrevezetni, csodálkozása, szomjúságát, gondolhatja, könyvecskét, biztosítani, átvizsgálta, zavarhatnám, csodálkozol, felfedésére, tekintettel, körülnézett, kortyintott, mindenkinek, csörgedező patakhoz, kristálytiszta víznek, patak folyásának, patak tiszta, farkas elámult, négy lábon, farkasok legjobb, ilyen fiatal, hangodnál csak, szemtelenséged nagyobb, farkasnak egyre, farkas értelmetlen, bárány felé, nagy pillanat, ilyen ostoba, írásnak csak, Nagy István, FARKAS ÉS BÁRÁNY, Állatok Szövetsége,
|
|
Online
