|
2015-03-16 19:19:38, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Link  Link 
Megjött a tavasz, leterítette köpenyét, s leült a dombra. Végignézett a berkeken, a kerteken, a lankákon s a réteken, a csupasz-kopasz fák és bokrok kopárló gyülekezetén:
- No, amíg ezeket felöltöztetem... - szaladt ki a száján, de már mosolyogva szólt oda a körülötte legyeskedő szellőnek: - Eredj, szolgám, suttogd közhírré a fák és a bokrok között, hogy aki megmondja, meddig ér el a rigófütty, azt elsőként s tetőtől talpig aranyvirágba öltöztetem.
Illant is már a szellő, térült-fordult, s egy pillantás alatt szétsuttogta a suttognivalóját.
Nagy mozgás támadt a szellő nyomában. Minden fa és bokor azt hitte, hogy ő aztán igazán meg tud felelni a tavasz kérdésére.
A parti fűzek kihúzták öreg derekukat, és legényesen kezdték pödörgetni pelyhedző barkáikat. A rekettyebokrok sem akartak lemaradni. Nem is beszélve a gyümölcsfákról. A meggy, a cseresznye, a szilva, az alma, a körte, de kiváltképpen a dió, akin egész nap füttyögni szokott a rigó, ő ne tudná, ők ne tudnák, hogy meddig ér el a rigófütty?
De bizony nem tudták. El is csendesedtek valamennyien.
- Hát ennek fele sem tréfa - kottyantotta el a korán érő cseresznye.
- Kerek egy kérdés - gondolta az alma s a körte.
- Kemény dió! - sóhajtotta el magát a vén diófa.
A szilva meg se mukkant.
- Ha legalább egy rigónk volna - savanyodott el a meggy -, akinek a hangjáról mértéket vehetnénk.
- Egy rigó, egy rigó.
- Bár egy rigófiú.
De nem volt.
S mert tudták, hogy a rigó a lombos fákat kedveli, elkezdtek csöndben, szorgalmasan rügyezni, levelezni.
- Mi az a nagy csönd odalenn? - kapaszkodott a fölfelé igyekvő szellőbe a sombokor a domboldalon.
- A töprengés csöndje.
- Miféle töprengésé?
- Azt kell kitalálni, hogy meddig ér el a rigófütty.
- S aki kitalálja?
- Aranyvirág lesz a jutalma - mondta a szellő szűkszavúan, s azzal már föl is szusszant a dombra a tavasz mellé.
Ültek, és várták az eredményt.
Napok vagy talán hetek múltán, amikor már szépen zöldellt a környék, megjelent az első rigó is. És hová is szállt volna másra, mint a diófára. El is füttyentette magát. Hegyezték a fülüket a fák, de mind hegyezhették, mert abban a pillanatban innen is, onnan is felharsant a rigófütty.
Zavartan álltak a fák a nagy rigófüttyögésben. A tavasz kacagott, kacagott a tréfán, a szellő meg táncot járt örömében.
Ekkor megszólalt a sombokor a domb oldalában:
- Én megmondom, meddig ér a rigófütty.
- Kicsoda mondja meg? - néztek föl a kicsi sombokorra.
- Én mondom meg - húzta ki magát a sombokor. - Rigótól rigóig ér. És ilyenkor meg körbeéri a földet.
Nagyot néztek a bölcs fák, hümmögtek, de aztán belátták, hogy a bokornak igaza van. Annál is inkább, mert látták, hogy maga a tavasz is helyeslően bólogat a sombokor válaszára. S láthatták azt is, amint elnyeri méltó jutalmát, mert abban a minutumban tetőtől talpig aranyvirágba borult.
Kányádi Sándor egyberostált versei Link  Link RIGÓFÜTTY Link |
|
| |
|
2 komment
, kategória: Kányádi Sándor |
|
|
|
Címkék: rigófüttyögésben, suttognivalóját, gyümölcsfákról, rekettyebokrok, felöltöztetem, valamennyien, kottyantotta, szorgalmasan, csendesedtek, aranyvirágba, kapaszkodott, gyülekezetén, szétsuttogta, kiváltképpen, hegyezhették, egyberostált, füttyentette, domboldalon, pillanatban, leterítette, végignézett, szűkszavúan, savanyodott, legyeskedő, minutumban, megszólalt, felharsant, öltöztetem, sombokorra, töprengésé, aranyvirág, cseresznye, helyeslően, pödörgetni, mosolyogva, legényesen, körülötte legyeskedő, bokrok között, pillantás alatt, szellő nyomában, tavasz kérdésére, parti fűzek, kérdés –, rigónk volna, meggy –, hangjáról mértéket, lombos fákat, fölfelé igyekvő, töprengés csöndje, jutalma –, szellő szűkszavúan, tavasz mellé, Kányádi Sándor,
|
|
Offline
