2015-03-19 17:43:16, csütörtök
|
|
|
|
|
|
Erőről erőre
(Zsolt 84,8)
Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!
Vége, nincs tovább...
Megtántorodtam, már-már elestem,
elborított a nyomorúság.
Szóltam: saját erőmből nem telik több,
nem bírom tovább!
És akkor új erő jött.
Csendben és észrevétlen.
Nem a győztesek hódító ereje,
nem az erők világrengető serege,
csak épp annyi, amire szükségem volt,
csak épp annyi, amennyi fölemelt,
megiszamodott lábam lépésre bírta,
s nyomorúságom rengetegéből
a kivezető utat megmutatta.
Csak épp annyi.
S ha elfogy?
Akkor újra küldi Ő,
a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!
Csak mindig annyit.
És épp eleget!
Eleget ahhoz, hogy el ne essem,
ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,
e szent erővel általlépjem,
s csak a túlparton roskadjam össze.
Aztán megint ad új erőt.
Naponként kinyújtom kezem
a napi mannáért, és Ő ad.
,,Erőről erőre jutok",
világlik már a szent titok!
Az ínség földjén új forrás fakad,
amerre bizakodó lábam elhalad.
Tekintetem a célt kutatja már,
nem révedek erőtlen magamra,
végtelenné tárult a láthatár.
Mindig csak előre, előre,
át a völgyön, - a hegytetőre!
Kőről kőre, erőről erőre...
Átmenvén a siralom völgyén,
erőről erőre jutok,
míg fenn a Sionon megállhatok.
Oláh Lajosné
|
|
|
0 komment
, kategória: Roma Misszió |
|
Címkék: kifogyhatatlan, megtántorodtam, megiszamodott, nyomorúságom, világrengető, rengetegéből, megállhatok, általlépjem, észrevétlen, elborított, hegytetőre, tekintetem, végtelenné, megmutatta, nyomorúság, kinyújtom, elfogyott, naponként, győztesek, túlparton, roskadjam, szükségem, csendben, fölemelt, hányszor, átmenvén, kivezető, bizakodó, világlik, zuhanjak, mannáért, láthatár, erőtlen, kutatja, elhalad, révedek, győztesek hódító, erők világrengető, kivezető utat, szörnyű mélybe, túlparton roskadjam, napi mannáért, szent titok, ínség földjén, célt kutatja, siralom völgyén, Oláh Lajosné,
|
|