|
2011-01-22 16:21:38, szombat
|
| |
| |
Pápai Szabó György: Magyar erkölcs, magyar jellem c. előadássorozatának bevezetője. Elhangzott a Miskolci Bölcsész Egyesület budapesti magyarságtudományi szemeszterén.
Pápai Szabó György : AZ ERKÖLCSI NEVELÉS
Ha sommás ítéletet szeretnénk hozni, azt mondhatnánk, nincs miről beszélni, mert ma nincs ERKÖLCS, és nincs NEVELÉS, s akár haza is mehetünk. Az igazság azonban összetettebb, s mi mindig ebben az összetettségben vizsgáljuk az igazságot. Kétségkívül, hogy a klasszikus értelemben vett erkölcsnek és erkölcsi nevelésnek a nagyfokú hiányát élik meg mindazok, akik még ebben nőttek fel, s életük egyfajta erkölcsi értékrend szerint épül fel. Hisz az "ethos" (gör.) erkölcsiséget és erkölcsi magatartást jelent.
Hogy kinek milyen az erkölcse (ethosza) az tehát a magatartásban, a tettben, a cselekedetben, viselkedésben, a magatartásban mutatkozik meg. Mondhatnánk, hogy minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, más, tehát eltérő erkölccsel, ethosszal bír, de ez is csak részben igaz, mert vannak a történelemből és a jelenből ismert, általánosan elfogadott értékrendek, erkölcsi szabályok, amelyek meghatározták és meghatározzák egy szűkebb vagy tágabb közösség erkölcsi felfogását, magatartását, tehát összefogták, összegyűjtötték az ugyanazon elveket valló, vagy ugyanabba a közösségbe beleszülető embereket. Több ilyet mondhatnék, de a teljesség igénye nélkül mindjárt a számra kívánkozik még a keresztyénség előtti időkből a híres szkíta erkölcs, amelyről oly lelkesen írnak az antik görög szerzők: a harcban tanúsított bátorságukról, a békében tanúsított szelídségükről, békés természetükről, hűségükről, kitartásukról, szeretetükről, állhatatosságukról, hűségükről, barátságukról, bölcsességükről, türelmükről, és így tovább. Ezek valóban a legfontosabb tulajdonságok, erények, amelyek ott vannak az újszövetségi keresztyén-krisztusi erények sorában is, de éppígy a szkítaság vallási örökségében a buddhizmusban, Zoroészter vallásában, vagy éppen a Krisztus utáni gnosztikus tanokban, mint pl. a manicheizmusban.
Természetesen (ahogy Pál is vallja az 1 Korinthusi levélben - 18. fej. - minden embernek más szolgálat és más lelki ajándék adatik, de minden Istentől van, ahogy egyéniségünk, lelkiségünk, habitusunk, természetünk, gondolkodásunk meghatározottsága is.
S nem győzöm hangsúlyozni a hit erkölcsformáló szerepét. Hit nélkül nincs erkölcs. Ám mivel az erkölcs mindig a tettben, a cselekedetben ölt testet a lélek, a szó, a gondolat nyomán, ezért igaza van Jakab apostolnak abban: hogy hitetek mellé ragasszatok jó cselekedeteket... A tett, a cselekedet a keresztyén lelkiismeret, erkölcs tükre, amelybe, ha belenézünk, meglátjuk önmagunkat a maga valóságában.
Jézus az ószövetségi Tízparancsolat (2Móz 20:2-17) újszövetségi értékrendjét a jézusi nagy parancsolatban, a kettős nagy parancsolatban foglalta össze, aktualizálta, amely a keresztyén erkölcs/etika alfája és ómegája: "Szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből... Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." (Mt 22:37-40). Ez a törvény summája. Törvény. Mert az erkölcs mindig rend és törvény. Ha nem az, nem erkölcs. S e törvény, rend nélkül nem létezhet egyén, család, egyház, nemzet, társadalom.
Ezért fontos, hogy egyetemünkön, talán egyedüliként, tantárgy az erkölcs, s keresztyén erkölcsoktatás van. A teológiákon, hittudományi karokon tanítják a teológiai etikát, de az az un. rendszeres teológia része, teológiai diszciplína, tehát kimondottan teológiai-elméleti tárgy. Világi egyetemi tanszékeken az erkölcs és az erkölcsi nevelés ugyancsak elvont, elméleti tárgy, jobbára a pedagógia vagy a filozófia részeként.
Az erkölcsi nevelés tere maga az élet. Én magam, mint pap a mindennapokban hit és erkölcstant tanítok óvodásoknak, az általános iskola alsó és felső tagozataiban, középiskolákban, s most a felsőoktatásban is. A hit és erkölcstan minden esetben nevelés is, s nemcsak tanítás, különben nincs értelme. Tárgya az ifjúság. Célja pedig az útmutatás, a helyes magatartás, életfelfogás kialakítása. Valahogy úgy, ahogyan az idős Pál tanította az ifjú Timótheust két levelében, óvó szeretettel, gondoskodással, nagy figyelemmel, féltő szigorral.
Karácsony Sándor a két világháború közötti időszak nagy nevelője négy érési szakaszt különböztet meg: a kisgyermek, a növekedő gyermek, a serdülő és az ifjú (adoleszcens), s mind a négy életkorszak más-más fejlődési szintet, nyelvet, világot takar, s más-más nevelési hozzáállást kíván. Karácsony Sándor máig ható gondolatainak jó összefoglalása a 2003-ban megjelent "Magyarság és nevelés" c. kötet Lendvai L. Ferenc szerkesztésében.
A nevelésnek, a hitközpontú erkölcsi nevelésnek a végeredménye, úgy is mondhatnám bibliai terminológiával: gyümölcse: a JELLEM. Az erkölcsi nevelés célja és ez minősíti hatékonyságát.
Minden kornak persze megvolt az erkölcsi-nevelési-jellem-karakter ideálja. De a fő erények vonatkozásában a lényeg nem nagyon változott, s megállapítható, hogy a keresztyén erkölcsnevelés mindmáig összefoglalja, fókuszálja a különböző korok nevelési eszményeit, így az antikvitásét, s a reneszánszét, amely visszanyúlt a görög-római kor jellemeszményéhez, erkölcsi ideáljához. Mindez legteljesebben Erasmus nevelés-rendszerében mutatható ki. Azt írja: - A nevelésnek a különböző tudományok elsajátítása mellett a másik fő feladata a jámborságnak és erkölcsösségnek beoltása a gyermeki lélekbe... "semmi nehézség abban, hogy a kettőt együtt végezzük, csakhogy a vallásosságot illeti az elsőség." (Christ. Matr. Inst. Op. V. 713. C.)
A keresztyén nevelés eszménye, eszmény és példaképe persze maga a MESTER, Krisztus, aki a Legfőbb tanító, akinek a nyomában járnunk kell, aki előttünk jár, s mutatja az utat. A keresztyén nevelés módja és célja tehát nem más, mint az Imitatio Christi, a Krisztus követés, ahogyan arról oly csodálatosan ír Kempis Tamás (De imitationes Christi). Rotterdami Erasmus (aki annyiszor ütközik kora értetlen egyházával) írja: - A keresztény példányképe Krisztus legyen, aki a boldogság felé vivő utat a maga teljességében megmutatja... "Elég boldognak tarthatod azt, sőt csak egyedül azt tarthatod boldognak, aki Krisztust magában hordozza". (Op. V. 42. B.) S most már tényleg csak egy Erasmus-idézet: "Minden erénynek forrása a szorgos és lelkiismeretes nevelés." (De pueris lib. Instit. Op. I. 491. E.). Nagy nevelő volt, nevelési elvei ma is érvényesek.
A nevelés összefoglalva: emberformálás, s ez a nem könnyű feladat magában hordja a vajúdást, az ütközést, a szigort, s bizony olykor a kényszerítést is. A nevelés latin szava (e-ducatio) kivezetést, kiszabadítást is jelent, ami telitalálat, hisz a nevelés kiszabadítja a gyermeket az ösztönök sokszor rossz, parlagi, vad, sötét világából.
A keresztyén nevelés mindig hármas célzatú: 1. értelmi (a sötétségből a szellem világosságát ragyogtatja fel). 2. Erkölcsi nevelés (az ösztönök öntörvényű világából szabadít ki, közösségi emberré, érték-elvű emberré tesz. 3. Vallási-hitbeli nevelés (kiszabadít a bálványok, babonák világából, érző-együttérző emberré tesz, s az élő Istenhez vezet el.
Mivel a keresztyénség a szeretet vallása, Krisztus a Szeretet Istene, ezért a keresztyén nevelés központjában a szeretetre nevelés áll. Ez is hármas egységet jelent: istenszeretet, emberszeretet, hazaszeretet.
Egy olyan korban, amelyiket a szeretet és az erkölcs hiánya jellemez újra teret kell, hogy nyerjen a keresztyén erkölcsre nevelés az élet minden területén, s különösképpen az oktatásban. Dr. Török István egykori pápai teológiai professzor külföldön kiadott Etika c. könyvében "az erkölcsi kérdés kikerülhetetlenségéről" és "etikai bizonytalanságról" ír értékvesztett világunkban. Észleli mindezt a két világháború közötti időszak nagy filozófusa, moralistája, dr. Prohászka Lajos is "A mai élet erkölcse" c. alapművében, amelyben az erkölcs, az erények háttérbe szorulásáról ír, s összefoglalja korunk etikai válságának okait és kialakulását. Könyve első fejezetében a Méltóságot és a Szeretetet jelenti ki korunk legnagyobb hiányának és egyúttal szükségének, a keresztyén morál két alapkövének.
Karácsony Sándor, a nagy magyar nevelő csodálatos könyvének ("Magyar ifjúság") egy szép gondolatával fejezem be:
- Az ifjúság erkölcsi nevelése akkor eredményes, ha a felnövekvő nemzedék nem zsarol, hanem küzd jogos igényeiért. Nemcsak ajándékozni van kedve, hanem szolgálni, áldozni is tud, mert áthatja nevelőinek példája, a belőlük áradó szeretet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
Címkék: összegyűjtötték, erkölcsösségnek, terminológiával, középiskolákban, manicheizmusban, szerkesztésében, felsőoktatásban, bölcsességükről, összetettségben, erkölcsoktatás, megállapítható, gondoskodással, erkölcsnevelés, legteljesebben, szelídségükről, természetükről, összefoglalása, erkölcsformáló, lelkiismeretes, parancsolatban, tízparancsolat, gondolkodásunk, mindennapokban, cselekedeteket, vonatkozásában, keresztyénség, vallásosságot, buddhizmusban, emberszeretet, természetesen, magatartásban, kitartásukról, teljességében, szeretetükről, barátságukról, meghatározzák, igazság azonban, összetettségben vizsgáljuk, klasszikus értelemben, nagyfokú hiányát, magatartásban mutatkozik, jelenből ismert, szűkebb vagy, ugyanazon elveket, közösségbe beleszülető, teljesség igénye, számra kívánkozik, keresztyénség előtti, híres szkíta, antik görög, harcban tanúsított, békében tanúsított, Pápai Szabó György, Miskolci Bölcsész Egyesület, ERKÖLCSI NEVELÉS, Karácsony Sándor, Lendvai, Imitatio Christi, Kempis Tamás, Rotterdami Erasmus, Szeretet Istene, Török István, Prohászka Lajos,
|
|
Offline
