|
2011-02-18 23:23:55, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A farkas és a fiú
Volt egyszer egy farkas, aki nagyon egyedül érezte magát. Már minden farkast elfogtak, megöltek, vagy elkergettek, és ő egyedül maradt. Egy barlangban élt, magasan a hegyek között. Néha elragadott egy-egy bárányt.
Amikor a késő esti órákban megjelent a mezőről a faluba futó ösvényen, megijedtek tőle a tejes lányok, és a későn kóborló fiúk. A faluban nem örvendhetett jó hírnévnek, sok történet keringett a bozontos, hatalmas fogú, lógó nyelvű és égő tekintetű szörnyetegről.
De nem ez volt a legrosszabb. Időről időre, hideg, holdas éjszakákon a hegyi falu közelében, egy magas szikla tetejére ült, és üvöltött. Az emberek ereiben megfagyott a vér, ha meghallották. Mindenki rettegett tőle...kivéve egy személyt.
Élt a faluban egy fiú. Ott élt egész életében, mégsem ismerte senki. Beszélgetett az emberekkel, de senki sem értette meg igazán. Még a szülei sem értették a tetteit és a gondolatait. Elveszettnek érezte magát az emberek között. Néha sírt, és gyakran volt dühös emiatt. Amikor meghallotta a farkas hívását, rögtön tudta, hogy ez az a hang, amit más nem ért meg. Ez a hang olyan érzelemmel szólt hozzá, ahogyan senki más nem tette eddigi életében. Minden idegszálával figyelt, és tudta, meg kell találnia a farkast, hogy kiderítse, miért sír az éjszakában. Ő is hallotta a történetet a villogó fogakról és a lángoló szemekről, de nem hitte el.
http://www.farkasok.abbcenter.com/weboldal/farkasok/cikkek/A_fiu_es_a_farkas2.jpg
Egy napon, mielőtt felkelt a nap, elindult a hegyre azon az ösvényen, ahol sokan látták a farkast. Az út hosszú és meredek volt, de a fiú se botot, sem kalapot nem vitt magával. Nem vitt magával fegyvert sem, hogy megvédje magát. A táj kopár volt és sziklás, sehol nem volt gyümölcsfa, a fiú mégsem vitt magával élelmiszert, és innivalót sem. Soha nem járt még ezen az úton, de nem követte a térképet, a szívét követte, történjék bármi is. A nap végére megszomjazott, és kezdett éhes is lenni. Ahogy besötétedett, kénytelen volt megállni. Egyedül ült a sötétségben étlen-szomjan, egy pillanatra arra gondolt, hogy visszafordul, és végigrohan az ösvényen egészen a faluig. Azonban tudta, hogy nem teheti. Így ült egész éjszaka, fázott, míg végül elaludt. Álmában a hold ezüstösen ragyogott a köveken, a levegő tiszta volt, és az egyik csúcsról farkasüvöltés hallatszott, és a fiút hívta. Hajnalban felébredt, és arra gondolt, hogy talán nem is álom volt, a farkas tényleg hívta őt az éjszaka.
Még mindig éhes volt, de felállt és folytatta útját. Hamarosan az ösvény egyre meredekebb és sziklásabb lett. Ahogy a Nap egyre magasabban járt, egyre melegebb lett. Egyszer csak a fiú észrevette, hogy egy csapat madár fürdik és játszik egy pocsolyában az út közepén.
A fiú rohant, hasra vetette magát, és az utolsó cseppig kiitta a tócsát. Amikor felállt, a madarak csendben nézték egy közeli fa ágáról. Rádöbbent, hogy félbeszakította a játékukat, elmosolyodott, köszönetet mondott és folytatta útját. Bár már nem szomjazott, még mindig nagyon éhes volt. Úgy gondolta leül egy fa tövébe, és megvárja, mi fog történni. ,,És mi van, ha soha többé nem kerül elő? Fog hiányozni bárkinek is?" - tette fel magának a kérdést. Valami viszont azt súgta neki, hogy az útjának még nem itt van vége. Ha nem folytatja, soha nem fogja megtudni, hogy mi volt útjának a célja, vagy miért üvöltött a farkas éjszakánként. Úgy döntött, tovább gyalogol, bár nem tudta, mi vár majd rá.
El lehet képzelni, mennyire megkönnyebbült, mikor pár perc után az ösvény mellett a bokrok tele voltak lédús, hívogatóan piros bogyókkal. Rájuk rontott, és enni kezdte az édes, érett gyümölcsöket. Azután zajt hallott. Felnézett, és látta, hogy egy hatalmas medve alig néhány méterre tőle eszegeti a finom bogyókat. Ekkor döbbent rá, hogy nincs nála semmilyen fegyver, amivel megvédhetné magát. Így aztán nem mozdult, miközben fehér volt az arca a félelemtől.
A medve csak nézte a mozdulatlanná dermedt fiút, majd kivillantotta fehér fogait, mancsát meglendítette... és tovább szedegette a bogyókat. A fiú, felismerve, hogy a medvét csak a bogyók érdeklik, elmosolyodott, fellélegzett, majd ő maga is tovább falatozott. Néhány perc múlva jóllakottan odaintett új barátjának és folytatta az útját.
Az út felfelé már sokkal meredekebb volt, így a fiú nagyon nehezen haladt. Arra gondolt, hogy megtalálja-e valaha a farkast, és megkapja-e a választ arra, miért fogja el az a furcsa érzés, amikor meghallja a farkast az éjszakában. Hirtelen zajt hallott; egy lezuhanó kő visszhangját. A szemével a zaj forrását kereste, amikor egyszer csak valami nagy ugrott ki az ösvényre. A szíve megállt egy pillanatra, majd újra dobogni kezdett, amikor már tisztán látta a látogatót. Nem a farkas volt, hanem egy szarvas, egy fiatal bak, akinek a szarva éppen kezdett nőni a feje tetején. Egy pillanatig csak bámultak egymásra kíváncsian, csendesen. A szarvas tágra nyílt szemmel bámulta a fiút. A fiú is a szarvast nézte, ám hirtelen eszébe jutott, hogy a fiatal bak esetleg veszélyben lehet. Így szólt csendesen a szarvashoz: ,,Ó, ne légy ilyen óvatlan. Van egy medve az ösvényen, és azt hiszem egy farkas is a közelben jár. Én magam a farkast keresem, na de te? Nem hinném, hogy szeretnél találkozni vele."
A szarvas csodálkozva nézett rá, és így felelt: ,,Légy óvatos, kis ember. A farkas fent van egyedül és nagyon barátságos. Legyen óvatos az, aki őt bántani akarja."
Ahogy a fiú lassan elkezdett sétálni felé, nyomban eliszkolt a sziklákon. A fiú mosolyogva sétált tovább, és arra gondolt, hogy a szarvas most már biztonságos helyen van. Addig fog bujkálni, amíg elég erős és nagy nem lesz ahhoz, hogy megvédje magát a medvétől vagy a farkastól.
Csak ezután vette észre, hogy egyre sötétedik az ég, és lehűlt a levegő. Ismét közeledett az éjszaka. Így folytatta útját tovább, és igyekezett nem nézni se jobbra, se balra, megpróbált talpon maradni. Arra gondolt, hogy talán nem volt bölcs dolog ide jönni. Lassan haladt tovább az ösvényen, amikor hirtelen... látott valamit... Nem látta pontosan, mi van előtte... lehet, hogy semmi, csak a hold árnyéka.
A szíve hevesebben kezdett verni. Ahogy szeme hozzászokott a sötétséghez, kiélesedett a látása. Nem mozdult, várta az újabb jelet. Hamarosan meg is lett a jutalma. Az árnyék előtte mozgott, hallotta a lélegzetét. Látta a négy lábát, és a ragyogó tekintetét. A farkas volt az.
Nem tudott moccanni sem. Eszébe villantak a szörnyű fogak, hatalmas karmok és az izzó szemek. De ahogy ránézett, tudta, hogy egyik sem igaz. Ahogy ott állt, és bámulta, eszébe jutott az a szomorú, édes dal, és érezte, hogy enyhülni kezd a félelme. Abban a pillanatban már tudta, hogy miért utazott, miért kereste a gyönyörű dalt, amit álmatlan éjszakákon hallgatott. Azért vezette ide, hogy elűzze a magányt. Tudta, hogy végre rátalált valakire, aki megérti őt.
Ahogy így néztek egymásra, a fiú szemében kigyulladt a megértés, és ahogy a farkas visszanézett rá, látta, hogy ő is mosolyog. Abban a pillanatban a farkas és a fiú szíve eggyé vált.
Azt beszélik, hogy a fiú soha nem tért vissza a faluba. Senki sem tudta igazán, hogy mi lett a sorsa. Soha, senki nem ment utána. De van egy mese, amit egy bátor vadász mondott. Amikor egy nap fenn volt a hegyekben, és egy szarvast üldözött, látott egy farkast és egy fiút, amint egy fa alatt aludtak. Ahogy elindult feléjük, hogy megmentse a fiút, eltűntek mind a ketten, és nem látta többé őket. Így aztán visszatért a faluba. Újra és újra elmesélte a történetet, az emberek hallgatták, de a szavak idővel elkoptak, és feledésbe merültek. A távoli hegy csúcsán a holdfényben újra és újra felhangzik egy különös duett, aminek értelmét csak nagyon kevés szív érti meg.
Forrás: http://www.wolfcountry.net)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK |
|
|
|
Címkék: félbeszakította, megkönnyebbült, elmosolyodott, szörnyetegről, megszomjazott, mozdulatlanná, kivillantotta, farkasüvöltés, meglendítette, meghallották, beszélgetett, örvendhetett, éjszakánként, hozzászokott, gyümölcsöket, visszafordul, elveszettnek, visszanézett, fellélegzett, idegszálával, besötétedett, visszhangját, pillanatban, jóllakottan, pocsolyában, biztonságos, megvédhetné, wolfcountry, élelmiszert, hallatszott, meghallotta, holdfényben, sötétséghez, csodálkozva, kiélesedett, legrosszabb, hegyek között, késő esti, faluba futó, tejes lányok, későn kóborló, hegyi falu, magas szikla, emberek ereiben, emberek között, farkas hívását, hang olyan, villogó fogakról, lángoló szemekről, hegyre azon, szívét követte, sötétségben étlen-szomjan,
|
|
Offline
