|
|
|
2007-07-31 15:19:51, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Benedek Elek: HONSZERZŐ ÁRPÁD
A REGÉK VILÁGA
A Dnyeszter menti végtelen síkságon tüzesen sütött vissza a lemenő nap.
Ennek a végtelen síkságnak közepe táján, szelíd emelkedésű dombon állott a fejedelem hatalmas nagy sátra, melynek arannyal, ezüsttel szőtt selyme bíborpiros fényben látszott égni a nap ráverődő sugaraitól.
A színarany oszlopok, melyeken a sátor pihent, szemet kápráztatóan ragyogtak, s az oszlopok tetején az óriási aranyalmák, mintha pótolni akarták volna a lemenő nap világát: messze bevilágítottak a végtelen, csendes pusztaságba.
Nyugat felől gyenge szél kerekedett s megmelengeté a turulmadaras zászlót, mely uralkodni látszott a síkságon meghúzódó nagyobb és kisebb sátrak tengersokasága felett.
Árpád népe készülődött az éjjeli pihenőre.
A sátrak előtt lobogott a tűz, s a fejedelem sátrától nézve úgy tetszett, mintha az égnek minden csillaga leszállott volna, hogy itt megpihenve, újra visszaszálljanak az égre s őrködő szemükkel vigyázzanak majd a pihenő, alvó magyar népre.
Az agg Álmos egyedül ült a fejedelemi sátor előtt s gyönyörűséggel pihent meg lelke a felséges képen.
Az alkonyat csendjében ide hullámzott a tüzek mellől a hosszú, tikkasztó nyári nap után egyszerre megelevenült élet zsibongó morajlása.
Asszonyok, leányok forgolódtak a tüzek körül, kipirult arcú fiúk forgatták nagy serényen a nyársra húzott vadpecsenyét a csillogó parázson, míg a férfiak, akik most kerültek haza vadászatról, a tűz mellé heveredve beszélték vadászkalandjaikat.
Öregebb rendű asszonyok a sátrak mellett csendesen kérődző tehenek és bivalyok tejét fejték nagy sajtárokba, s a feszült tőgyekből csorgó tej zubogása, mint távoli csendes eső zúgása jutott el a fejedelem sátrához...
Az apró, egyszálinges gyermekek settenkedve lesték, mikor telnek meg édes, meleg tejjel a sajtárok, s egyszerre hárman-négyen tartották oda fakannájukat: töltse meg, nannyó! Nekem is, nannyó! Ide is loccsintson egy cseppet, nannyámasszony!
A legtöbb sátor mellett kancák is állottak. Szépen, nyugodtan álltak s tűrték, hogy az asszonynép utolsó cseppig kifejje tőgyükből a forró, meleg, méznél édesebb tejet. Az öregebb rendű emberek, kik kancatejen nevelkedtek fel, többre becsülték azt a tehén, meg a bivaly tejénél.
Azt mondták s tartották, hogy a kancatejből lesz az igazi vér.
Tüzes álltnak tüzes a teje.
Kancatejet ivott Attila, az Isten ostora; azt ittak a vitézei.
Bezzeg meg is hódították az egész világot...
De lám, hogy csendes vérű tehénnek s bivalynak is issza a magyar, mindenféle népek belekötnek, nincs maradása sehol, örökös vándorlás a magyar élete...
Fel-felkapott egy-egy szót a szél s vitte szárnyán a fejedelmi sátor felé. De a sátor előtt most csak Álmos ült, az agg Álmos, egyedül.
- A kancatej tűzzé-vérré válik - mondotta egy erős hang - a tehén- s a bivalytejből savó lesz. Én mondom ezt nektek, a farkas khán. Hej, ha én!...
Tovább nem mondotta, úgy látszik, bölcsebbnek találta, ha nem folytatja, fűzi szóval a gondolatját.
De az agg Álmos így is eleget hallott. Elkomorodva tekintett a farkas khán sátra felé, mely egy nyíllövésnyire volt a fejedelem sátrától.
- Ihatsz te akármiféle tejet - dörmögte magában Álmos- a véred baskír vér marad. Hűtlen szívvel elhagytad véreidet, te farkasfejű, farkaslelkű cudar, merthogy főkhánnak nem fogadtak el. Hozzánk szegődtél cselédjeiddel s azt szeretnéd, hogy nemzetségszámba vegyünk maréknyi népedet. Mindig fúrsz, faragsz, virrongást szítsz a magyar nemzetségek közt nagy alattomban. Bárcsak a hazádban vesztél volna, kutyalelkű, kutyafejű khán!
Az utolsó szavakat fennhangon mondta az agg vezér, csak úgy zihált a hófehér szakáll alatt. De lelke háborgásának senki tanúja nem volt.
Lent a domb aljában óriási máglyatűz körül forgolódtak a férfi s asszonycselédek.
A fejedelem legnagyobb fiával, Leventével s a nemzetségek főbbjeivel már három hónapja járja az etelközi új hazát, hadd lássa színről színre az ő népét, melyet Lebediából az öt folyó közé vezetett.
Vajon ez lesz-e az álladó haza? Vagy csakugyan az van írva a csillagokban, hogy a magyarnak nem lesz addig állandó hazája míg meg nem szerzi Attila földjét?...
(folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: visszaszálljanak, asszonycselédek, nemzetségszámba, gyönyörűséggel, tengersokasága, nyíllövésnyire, nannyámasszony, bevilágítottak, cselédjeiddel, megmelengeté, csillagokban, turulmadaras, megelevenült, fakannájukat, egyszálinges, háborgásának, bivalytejből, kápráztatóan, vadpecsenyét, vigyázzanak, nemzetségek, bölcsebbnek, készülődött, gondolatját, pusztaságba, forgolódtak, vadászatról, kancatejből, nevelkedtek, loccsintson, settenkedve, elkomorodva, farkaslelkű, kancatejen, leventével, kutyalelkű, végtelen síkságnak, fejedelem hatalmas, színarany oszlopok, sátor pihent, oszlopok tetején, óriási aranyalmák, turulmadaras zászlót, síkságon meghúzódó, éjjeli pihenőre, sátrak előtt, fejedelem sátrától, égnek minden, fejedelemi sátor, felséges képen, alkonyat csendjében, tüzek mellől, Benedek Elek, Honszerző Árpád, HONSZERZŐ ÁRPÁD, REGÉK VILÁGA,
|
|
|
|
|
|
| végtelen síkságnak, fejedelem hatalmas, színarany oszlopok, sátor pihent, oszlopok tetején, óriási aranyalmák, turulmadaras zászlót, síkságon meghúzódó, éjjeli pihenőre, sátrak előtt, fejedelem sátrától, égnek minden, fejedelemi sátor, felséges képen, alkonyat csendjében, tüzek mellől, tüzek körül, nyársra húzott, csillogó parázson, sátrak mellett, feszült tőgyekből, fejedelem sátrához…, legtöbb sátor, asszonynép utolsó, öregebb rendű, bivaly tejénél, kancatejből lesz, egész világot…, magyar élete…, fejedelmi sátor, sátor előtt, erős hang, bivalytejből savó, farkas khán, nyíllövésnyire volt, véred baskír, magyar nemzetségek, hazádban vesztél, utolsó szavakat, hófehér szakáll, domb aljában, fejedelem legnagyobb, nemzetségek főbbjeivel, álladó haza, visszaszálljanak, asszonycselédek, nemzetségszámba, gyönyörűséggel, tengersokasága, nyíllövésnyire, nannyámasszony, bevilágítottak, cselédjeiddel, megmelengeté, csillagokban, turulmadaras, megelevenült, fakannájukat, egyszálinges, háborgásának, bivalytejből, kápráztatóan, vadpecsenyét, vigyázzanak, nemzetségek, bölcsebbnek, készülődött, gondolatját, pusztaságba, forgolódtak, vadászatról, kancatejből, nevelkedtek, loccsintson, settenkedve, elkomorodva, farkaslelkű, kancatejen, leventével, kutyalelkű, hullámzott, csendjében, főbbjeivel, asszonynép, aranyalmák, legnagyobb, sajtárokba, kerekedett, emelkedésű, fennhangon, kancatejet, alattomban, virrongást, mindenféle, megpihenve, leszállott, bíborpiros, lebediából, sugaraitól, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 495
- e Hét: 1332
- e Hónap: 9936
- e Év: 45877
|
|
|
Offline
