|
2008-03-21 23:18:23, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Március 22., szombat
Emlékünnep
naplemente után
Krisztus, a pászkaáldozatunk
feláldoztatott (IKorinthus 5:7)
Mivel Jézus mentes volt a bűntől,
a halála nagyon értékes áldozat volt.
Megszabadította vele Ádám és Éva
hűséges leszármazottait a bűntől és
a haláltól. Akkor lett a megígért Mag
'sarka szétzúzva', amikor Jézus
meghalt a kínoszlopon (I Mózes 3:15,
Héberek 9:11-14).
Jézus i. sz. 33. niszán 14-én halt meg.
Izraelben niszán14-én ünnepelték a
pászkát, ami örömteli esemény volt.
A családok minden évben elfogyasztottak
ezen a napon egy ételt, mely egy
fiatal, ép bárányból készült.
Ez az emlékezetünkbe idézte, milyen
szerepet játszott a bárány vére az
izraelita elsőszülöttek megszabadítá-
sában, amikor a halál angyalai
i. e. 1513. niszán 14-én lesújtott
Egyiptom elsőszülöttjeire (2 Mózes
12:1-14). Ahogyan a pászkabárány
vére, úgy Jézus kiontott vére is sok
ember megmentését teszi lehetővé
(János 3:1616. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
, 3636. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
). w07 1/1 1:3-4
Emlékünnepi biblialolvasás:
(Niszán hó 13-ának és 14-ének
eseményei)
Máté 26: 17-19
17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
18. Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19. És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
Márk 14: 12-72
12. És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14. És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
15. És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
16. Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
17. Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
18. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
19. Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20. Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
21. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22. És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
26. És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
27. És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
29. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
31. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
32. És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
33. És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
34. És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
36. És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37. Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
38. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
39. És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
40. A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
41. Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
42. Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
43. És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44. Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
45. És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
46. Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
47. De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
48. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49. Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
50. Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
51. Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
52. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
53. És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
54. Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
55. A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
56. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
57. És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
58. Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
59. De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
60. Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
61. Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62. Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
63. A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
64. Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
65. És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
66. A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
67. És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
68. Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
69. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
70. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
71. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
72. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márk/Újszövetség |
|
|
|
Címkék: bizonyságtételük, pászkaáldozatunk, elsőszülöttjeire, bizonyságtételek, megbotránkoztok, tanítványaimmal, leszármazottait, elfogyasztottak, tanúbizonyságot, megbotránkoznak, beteljesedjenek, megszabadította, biblialolvasás, tanítványainak, feláldoztatott, emlékezetünkbe, megszaggatván, megnehezedtek, tizenkettővel, elsőszülöttek, feltámadásom, megkészítsük, írástudóktól, hasonlóképen, pászkabárány, fegyverekkel, imádkozzatok, biztonsággal, csináltatott, cselekedének, gyümölcséből, megszabadítá, rátekintvén, tanítványai, galileabeli, szomorkodni, halála nagyon, családok minden, emlékezetünkbe idézte, bárány vére, halál angyalai, kovásztalan kenyerek, husvéti bárányt, husvétot tanítványaimmal, mint Jézus, húsvéti bárányt, korsó vizet, hová bemegy, házi gazdának, nagy vacsoráló, mint nékik, mikor leülnek, Holnap, Nagy Nap, Mivel Jézus, Isten Fia, Názáreti Jézussal,
|
|
Offline
