Október 30-a II. rész - Kossuth Könyvkiadó,Hollós Ervin,Lajtai Vera,Kertész István,Fővárosi Gázművek Köztársaság,Bozsó Imre,Mező Imrét,Kelemen Lajost,Méhes Lajos,Kelemen Lajos,Csatornázási Művek,Vörös János,Holicza István,Kálmán István,Erkel Színház,Esti Budapest,Szántó Miklós,Mező Imréhez,Szilágyi György,Budapesti Pártbizottság,Mező Imre,Csikesz Józsefnénak,Lovas Márton,Dezső Józsefet,Fővárosi Gázművektől,Fővárosi Gázművekhez,Tompa Károly,Várkonyi Györy,Budapesti Rendőrkapitányság,Honvédelmi Szövetség,Budapesti Pártbizottságot,Budapesti Rendőrkapitánysághoz,Központi Vezetőségnek,Nemes Dezső,Kovács János,Szilágyi Györgyöt,Zrínyi Akadémiáról,Központi Vezetősége,Gosztonyi Péter,Budapesti Pártbiottság, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Október 30-a II. rész

2011-07-27 17:18:34, szerda


	Október 30-a, reggel tíz óra tíz perc Kossuth Könyvkiadó 1980 Hollós Ervin - Lajtai Vera Mielőtt azonban rátérnénk az ostromot ténylegesen "provokáló" okra, vizsgáljuk meg, mi volt az igazság azzal a bizonyos élelmiszert szállító teherautóval kapcsolatban! A pártbizottság munkatársai és az őrök valóban olyan jól és bőségesen el voltak látva élelemmel, hogy ez okot adhatott a lakosság felháborodására a pártházban folyó "dőzsölés", "dúskálás" miatt? A gazdasági osztály október 24-én számba vette, mennyi élelem áll rendelkezésre. Hónap ége lévén, nem volt sok - az erősítésül érkezett mintegy ötve karhatalmista semmi élelmet nem hozott magával -, így tehát még a büfében található élelmet is a konyha raktárába vitték. "De a pártházban tartózkodókat mindezel is csak néhány napig, s csupán igen gyengén tudták ellátni". "Naponta kétszer kaptunk enni. A konyhaszemélyzet egy része dolgozott, több mint száz embernek főztek." "Nem voltunk ellátva: feltörtük a közértnek a pártbizottság épületében lévő büféjét, és az ott talált élelmiszert - ami igen kevés volt - kezelésbe vettük. Az épületben tartózkodók napokig ebből éltek. Nagyon szűkösek voltak az adagok. Például vacsorára egy darab öt dekagrammos májkonzerv jutott két személynek, hozzá egy bögre plantatea. A büfében talált élelemből a tartósabbakat, szalonnát, kolbászt, de még a nugátszeleteket is elsősorban az épület védelmére kirendelt katonáknak adtuk, hogy az ellátás miatt köztük ne legyen elégedetlenség. Ezzel mindenki egyetértett. Megjegyzem, az események megmutatták, hogy ezek a katonák olyan elvtársak voltak, akiknél az ellátáshiány nem okozott volna fegyelmezetlenséget, de döntésünket mégis helyesnek tartom. 29-én tehát közvetlenül a támadást megelőző nap estéjén, a vacsora sárgaborsóleves, egy szelet kenyér és egy darabka nugátszelet volt. A székházból az ostrom után sok mindent elhordtak: bútorokat, szőnyegeket, függönyöket, lámpákat, irodai felszerelést, még ágyneműt is. Keresték a nagy mennyiségű élelmet, de nem találták, mert nem volt. Egyébként említsünk meg egy apró epizódot, lehet, hogy egyik forrása volt a pártház bőséges ellátásáról szőtt legendáknak. Október 26-án a szemözt lévő színházból áttelefonált az ügyeletes tűzoltó a gazdasági osztályra. Elmondta, hogy nem tudott időben hazamenni, s most már nem is akar, nehogy valami baj történjen a színházban, sőt beteg feleségét is odahívta magához. Kérte, küldjenek nekik naponta valami élelmet. Kertész István, a gazdasági osztály vezetője először gyanúsnak találta a dolgot. Végül megállapodtak abban, hogy a tűzoltó a színház egyik kijáratán át a megadott időpontban induljon el, Kertész pedig, mivel provikációtól tartott, három fegyveres elvtárs kíséretében ment a kezében az ételhordót tartó öreg tűzoltó elé. Október 29-ig a tűzoltó minden délben átment a színházból a pártbizottságra az ételhordóval, hogy elvigye az ebédet: levest, kevés főzeléket és egy szelet kenyeret.s Mi volt hát az igazság azzal a sokat emlegetett teherautóval? Az egyre szűkösebb helyzetben a gazdasági osztály vezetője 29-én a X. kerületi Pártbizottsághoz fordult segítségért: próbáljanak vásárolni valamit a kerületi konzervgyártól. A X. kerületi Pártbizottság, mely már több támadást sikeresen visszavert, s jól tartotta magát, másnap, 30-án küldött is egy szerény szállítmányt: kenyeret, konzervet és húst. A kocsi kilenc óra után néhány perccel érkezett meg, s Kertész István három munkatársával lement, hogy a karhatalmistákkal együtt behordják az élelmet. Amikorra leértek, a téren már gyülekeztek a fegyveres csoportok. A Fővárosi Gázművek Köztársaság téri központja felől néhány fésrfi egy BSZKRT-alkalmazott vezetésével éppen a bejárathoz ért. Kertész megkérdezte tőlük, mit kívánnak, ők azonban felelet helyett az őrséggel kezdtek hangoskodni. A pártház főbejáratánál kilenc óra után őrt álló Bozsó Imre sorkatona hallotta, amint a civilek a tehergépkocsi vezetőjétől megkérdezték, kik vannak bent a pártházban, majd föl is kiabáltak az emeletre: - Kik vannak itt és mit csinálnak? A helyzetet látva Kertész felment a második emeletre, hogy tájékoztassa Mezőt arról, amit a téren tapasztalt. Mező - szokásához híven - igyekezett megnyugtatni: - Nem kell megijedni, minden rendben lesz. - Kertész ekkor megkérte Mező Imrét és a szobában tartózkodó Kelemen Lajost, nézzenek ki az ablakon. Kiderült, hogy a fegyveres gyülekezés már sokkal nagyobb méretű, mint amekkorának a teherautó mellől látni lehetett. Kertész, miután távozott Mezőtől, épp akkor ért a lépcsőházba, amikor a betörő fegyveresek a lépcsőt rohamozták. Sietve felment a negyedik emeletre és a gazdasági osztály munkatársaival együtt összecsomagolta az iratokat és az elsejei fizetésekre szánt százezer forintot. De óvatosságból nem zárták a páncélszekrénybe az egészet, hanem megosztva egy iratszekrénybe tettek belőle. Az ellenforradalmárok ezután ennek a pénznek egy részét gyrték kötegszámra az elfogottak és a legyilkoltak zsebeibe s szájába, azt a látszatot keltve, hogy ekkora fizetésük volt, szemben a dolgozók kicsiny átlagfizetésével. Így került nem egy sorkatona és pártmunkás zsebébe sok ezer forint. Egyébként a páncélszekrényben elhelyzett pénz sorsára még visszatérünk. Kertész tehát nem láthatta a további eseményeket, ám az épületben tartózkodók közül jó néhányan megfigyelhették az ellenséges felvonulást és az épület bekerítését. Méhes Lajos és Kelemen Lajos pártmunkások második emeleti szobájukból látták, hogy egy, a Csatornázási Művek dolgozóinak egyenruháját viselő géppisztolyos férfi, a székház ablakait kémlelve, néhány társával megindul a lerakódó teherautóhoz. Megfigyelték azt is, hogy ezzel egyidőben a Légszesz utcában teherautókról fegyveresek ugrálnak le és fedezékbe húzódnak a téren, más fegyveres csoportok pedig a Luther utca sarkáról vonulnak a színházba. Fél tíz előtt észrevették, hogy a Köztársaság téren, a Gázművek előtt is nagyobb fegyveres csoport gyülekezik, egy másik nagyobb fegyveres társaság benyomul a színházba, majd tagjai hamarosan feltűnnek az épület tetején. Bozsó Imre és Vörös János is látták, amint a fegyveresek megszállják a környéket, a színházat és a tetejét, sőt azt is, amint a tér fái mögött géppisztolyokkal, golyószórókkal mind többen tüzelőállást foglalnak el. Holicza István és Kálmán István az első emelet egyik szobájából figyelték meg, amint a fegyveresek felszedik a kövezetet, tüzelőállást építenek ki, golyószórókat helyeznek el a tér fái között. "Reggel kilenc óra után a felkelő lövészcsoportok elhelyezkedtek az Erkel Színház tetején és ablakaiban, amelyekből a pártházat tűz alatt tarthatták, ugyancsak állást foglaltak a szomszédos lakóházak tetején és lakásaiban, sokan a tér fái mögött találtak fedezéket. Az "Esti Budapest" pártházban levő szerkesztőségének a tére nyíló ablakaiból is látták a színház tetején a géppuskaállást, s hogy a téren már elrendeződtek a támadó láncok. Szántó Miklós, aki szintén ebben a szobában tartózkodott, miután látta a helyzetet, átment Mező Imréhez és itt tanúja volt annak, hogy Várkonyi izgatottan kérdezte Mezőt: "Lőjünk? - Várjunk - mondta Mező. - Hátha tárgyalni akarnak. A kapu maradjon nyitva." Szilágyi György a második emeleti ablakból figyelte, hogy egy fegyveres, breccsesznadrágos lány óatosan, lopakodva a színház előtti fa mögé bújik, majd őt követve, a fák védelme alatt, egyre több fegyveres nyomul előre és tüzelőállásba helyezkednek. Kelemen és Méhes a második emeleti ablakból azt is látták, amint a foglyul ejtett hét karhatalmistát átvitték a téren a színház elé és szembeállították őket a pártházzal. Majd hirtelen megkezdődött a tüzelés a székházra. Körülbelül ennyit láttak a pártházból. Természetesen nem láttak mindent, s nem tudtak mindarról, ami a városban történt. Mi sem térünk ki minden részletre. De gondoljuk, ennyi is elég, hogy igazolja a fölvonulás tervszerűségét, szervezettségét, a pártbizottság székházának körültekintő bekerítését. A pártbizottságon levők is éppen eleget láttak ahhoz, hogy biztosan legyenek benne: támadás készül. Előző napi értesüléseik alapján is visszavonulhattak volna már kora reggel, elhagyhatták, kiüríthették, feladhatták volna az épületet, elkerülhették volna az egyetlőtlen harcot és következményeit. De a Köztársaság tér 26. számú ház nem egy volt a sok közül, hanem a Budapesti Pártbizottság székháza. Otthagyni, harc nélkül átengedni annyit jelentett volna, mint feladni az ellenforradalom visszaszorítására, további előretörésének megakadályozására tett kísérleteket. A harc vállalása logikusan következett a pártbizottság vezetőinek és a székházban levő többi kommunistának a magatartásából. Ismerték az utcán, a közintézményekben, az üzemekben rohamosan előretörő, a kapitalista restaurációt célul kitűző erőket. Tudták, milyen harcol dúlnak az üzemekben, a kerületi pártbizottságok székházaiért, a tanácsokért, a rendőrkapitányságokért, a legfontosabb közintézményekért - a hatalomért. Nem akarták átengedni a terepet harc nélkül, nem akartak visszavonulni, mert érezték és megértették magatartásuk rendkívüli politikai súlyát. Mező Imre fontosnak tartotta, hogy ha csak néhány percre is, de még egyszer beszéljen a pártmunkásokkal és a karhatalmistákkal. Ezért összehívta mindazokat, akik elérhetőek voltak, akiket nélkülözni tudtak az őrségnél. Azzal kezdte: "Aki akar, még elmehet". Mert "mind sűrűbben kapjuk a jelzéseket, hogy környékünkön fegyveresek gyülekeznek. A gyülekezők nyilvánvaló törekvése, nem is titkolt szándéka, hogy a pártbizottságot megtámadják. Mi nem fogjuk kezdeni a tüzet. Nem lövünk rájuk. Ha bejönnek, hogy tárgyaljanak velünk, megpróbálunk tárgyalni. De ha be akarnak hatolni a Budapesti Pártbizottság székházába, azt nem fogjuk megengedni. Lehet, hogy mindannyian itt fogunk elvérezni. Ezt a házat nem adjuk föl. Ezt nem adhatjuk föl, ez a pártbizottság székháza, ezt nekünk meg kell védeni. Ha valaki úgy gondolja, hogy inkább elmegy, az most még elmehet. Egyébként mindenkinek megvan a beosztása, mindenki el kell, hogy foglalja a számára kijelölt helyet. Ha harcra kerül a sor, mindenki fegyelmezetten, bátran kell, hogy viselkedjék." Elmondta azt is, hogy erősítést kér a kormánytól és igéretet kapott a segítségre. A tanácskozás egyöntetűen úgy döntött: "az erősítés megérkezéséig a pártházat megvédjük." Ezután mindenki elfoglalja a helyét. A felszólítás után nagyon kevesen hagyták el a pártbizottság székházát. Volt egy elvtársnő, aki már reggel nagyon rossz idegállapotban jött be, és ezt mondta Csikesz Józsefnénak: "Érthetetlen ez az egész. A városban lüktet az élet, csak a Köztársaság tér olyan, mintha egy sziget lenne. Mi értelme, hogy itt maradjunk? Nem tudjuk megvédeni a házat, nem kapunk segítséget." A többiek azt mondták neki, ha akar, elmehet, de pánikot ne keltsen, főleg pedig ne magyarázgassa, hogy nincs ételme itt maradni és a székházat védeni. Csikeszné kijelentette: "Mi nem megyünk el, ha ő úgy látja, nincs értelme itt maradni, nyugodtan menjen el." Ennek az elvtársnőnek is még sikerült elhagynia a házat. Lovas Márton, 30-án reggel a székház felé tartva, a Köztársaság tér és a Bezerédi utca sarkán egy fiatal, szakállas, géppisztolyos felkelőt vett észre, aki többedmagával állt ott. Lovas megnézte az óráját: még nem volt kilenc óra. Amikor beérkezett az épületbe, megtudta, hogy a felkelők a Köztársaság teret és a színház környékét megszállták, s Mező Imre megbeszélésre hívta össze a székházban levőket. Dezső Józsefet és néhány munkatársát megbízták azzal, hogy a Köztársaság téren levő Fővárosi Gázművektől, ahol megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek, hozzanak néhány tucat kitöltött, aláírt és lepecsételt munkáltatói igazolványt, amelyeket az illegalitásra való fölkészülés érdekében szétosztottak a munkatársak között. Az igazolványok azonban nem bizonyultak elegendőnek, visszaküldtek néhány elvtársat a Fővárosi Gázművekhez, ők azonban már nem tudtak visszatérni, mert közben megkezdődött az ostrom. Ezalatt az épületben tartózkodók, látva az ostrom előkészületeit, jelentetést tettek a pártközpontnak, a kormánynak, a főkapitányságnak és védelmet kértek. Ígéretet kaptak, hogy segítség érkezik. Egyébként a legfantasztikusabb hírek keringtek arról, hogy mekkora katonai erők védik a Budapesti Pártbizottság székházát. A legképtelenebb számokat dobták be a köztudatba. Így az október 30-án reggel, a Bérkocsis utca felől közeledő fegyveres csoport azt híresztelte, hogy hatszázan vannak a Köztársaság téren, "nem akarják letenni a fegyvert, kilövöldöznek a békés polgárokra". Hyvták az utcán levő fiatalokat: - Gyertek, segítsetek! A nyugaton megjelent könyvek nem beszélnek ilyan nagy számokról, de szintén erősen túloznak. Fejtő például kétszáz katonáról ír. S még azok is, akik a valóságnak megfelelően írnak a védők számáról - mint például Gosztonyi, aki azt írja, hogy október 23-án délután Tompa Károly hadnagy és Várkonyi Györy hadnagy parancsnoksága alatt két szakasz érkezett a pártház biztosítására, vagyis a két parancsnok "46 ember felett rendelkezett" -, legalább azt hangsúlyozzák, hogy "Fegyverekben nem volt hiány". Gosztonyi különben önmagának is ellentmondva megemlíti, hogy a pártházban levől "egy szombathelyi egység révén még egy golyószórót is szereztek. Nyilvánvaló, ha olyan jól fel lettek volna fegyverkezve, nem kérték volna el a szombathelyiek egyetlen golyószóróját. A fegyverhez jól értő védők létszáma negyven-ötven fő volt, s ezt a támadás vezetői elég pontosan tudták is. De lssuk, mi volt a helyzet a fegyverekkel. A pártbizottság politikai munkatársainak és vezetőinek nem volt fegyverük, tőlük a Budapesti Rendőrkapitányság - különös módon - éppen október 23-a előtt visszavonta önvédelmi fegyvereiket. 23-án a pártbizottság munkatársai elhatározták, hogy a "Honvédelmi Szövetség kis céllövő puskáit az ott tartózkodók között szétosztják". Ez kilenc daarb úgynevezett leventepuska volt, némi tölténnyel. Komolyabb fegyverekkel és katonai felszereléssel nem rendelkeztek. 23-án, mikor látták, hogy az események tovább gyűrűznek, s úgy döntöttek, hogy benn maradnak az épületben, a legoltalmi pincéből hoztak fel takarót és lepedőket, majd a Kenyérmező utca felöli részen rögtönöztek ideiglenes hálóhelyiségeket. Mivel a Budapesti Pártbizottságot a kerületi és az üzem pártszervezetek is valósággal ostromolták fegyverekért, a pártbizottság elsősorban a Budapesti Rendőrkapitánysághoz fordult, hogy gondoskodjék a kerületi és üzemi pártbizottság munkatársai részére önvédelmi fegyverekről. "Csak később derült ki, hogy a fegyverek miért nem jutottak el rendeltetési helyükre." A pártbizottság már október 25-én és 26-án javasolta a Központi Vezetőségnek, hogy helyeztessen a hatáskörébe egy zászlóaljnyi katonaságot, ezzel az erővel, valamint a kerületekben gyülekező kommunisták és munkások felfegyverzésével részt akart venni a főváros utcáinak és fontosabb központjainak megtisztításában az ellenforradalmi csoportoktól. Ám hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy a pártbizottság sem a zászlóaljat, sem a kerületi pártszervezetek számára a fegyvereket nem kapja meg. Ez természetesen igen leverően, demoralizálóan hatott. Hiába sürgettek megfelelő intézkedéseket a támadás elhárítására, a tűzszünet biztosítására, a kormányszervek - beleértve a fegyveres erők irányítóit is - ígértek ugyan segítséget és megfelelő intézkedéseket -, de ezek elmaradtak. "Ígérték a HM-ből - emlékezik vissza Nemes Dezső -, hogy félóra múlva jön a segítség". De eltelt egy félóra, majd egy óra is és segítség nem érkezett. Nemes Dezső újból érdeklődött a HM-ben, s azt a választ kapta, hogy "küldtünk egy repülőgépet". "Megütköztem ezen a válaszon és megkérdeztem, miért repülőgépet küldtek, mit érünk vele. a válasz az volt, hogy felderítse a teret. Ez a felderítés rajtunk mit sem segített." De ez már később, az ostrom idején volt. A fegyverszerzési akciók közül azonban néhány sikerrel járt. Kovács János, a pártbizottság osztályvezetője például megbízta munkatársát, Szilágyi Györgyöt, hogy személyes ismeretségei révén a Zrínyi Akadémiáról szerezzen fegyvereket. Kaptak is, de néhány kerületi pártbizottságnak is juttattak belőle. Egyes szerzők a pártbizottság székházát azon az alapon minősítik kaszárnyává, hogy ott tulajdonképpeni pártmunka ezekben a napokban nem folyt. Így már idézett tanulmányában Gosztonyi is ezt állítja. Ha ugyanis a pártbizottságon nem pártmunka folyik - írja , hanem katonák szállják meg, "az egész épületet, felkészültek egy esetleges támadásra", mindezek következtében tehát, hogy a pártházat katonailag így megerősítették, nem érhette őket váratlanul a támadás. Továbá: "nyilvánvaló", hogy a biztonsági alakulatok kezdeményezték a lövöldözést, hiszen ahol a felkelőket nem provokálták..."orvul tüzet nyitva a tünretőkre, ott általában október 30-i nem bántottak senkit a felkelők". Gosztonyi úgy tünteti fel a dolgot, mintha a Budapesti Pártbizottság élete és székházának védelme valamiféle légüres térben folyt volna, mintha nem egy fegyveres ellenforradalmi lázadás kellős közepén levő intézményről lett volna szó. Mintha nem támadták volna meg ezekbaen a napokban fegyverrel a középületek, kerületi párthelyiségek egész sorát! Itt csak arra utalunk, hogy október 24-től Budapesten egyre több és több pártintézményt, kerületi pártbizottságot és körzeti párthelyiséget támadtak meg. Teljesen indokolt és jogos volt tehát a budapesti pártház védelme, s ehhez szervesen hozzátartozott környékének, a térnek a felderítése és lehetőség szerinti megtisztítása. Nem azért támadták meg a Budapesti Pártbizottságot, mert az ott l evő kétszakasznyi karhatalmista négy-öt alkalommal igazoltatott embereket, leszerelet kisebb-nagyobb fegyveres csoportokat. Annál kevésbé, mert e csoportok megjelenése részben már a támadás előkészítő része volt, 28-a után mind sűrűbben kísérelték meg földeríteni a pártházat és megállapítani, milyen erők védik. A Budapesti Pártbizottságot azért támadták meg, mert ellenforradalom volt. A Budapesti Pártbizottság, éppúgy, mint a hadsereg jelentős része és mindazok, akik még reménykedtek valamilyen politikai megoldásban, be akarta tartani a kormány által 28-án meghirdetett tűzszünetet. Nem akarta azonban betartani az előrehömpölygő ellenforradalom. A pártbizottság a törvényes rend védelmezéséért harcolt. Jogos és törvényes lett volna harca akkor is, ha igen jól el van látva fegyverrel és élelemmel, és ha nem ötven, hanem ötszáz karhatalmista védi a székházat. Nem azért szállunk vitába a nay mennyiségű élelmiszerre, a fegyverekre, a nagyszámú karhatalmistára és katonaságra vagy egyéb kérdésekre vonatkozó revizionista, polgári vagy kifejezetten ellenforradalmi állításokkal, mintha igaznak bizonyulásuk esetén indokoltnak ismernénk el a pártbizottság elleni támadást. Ha az említett könyvekre hivatkozunk, amelyek a legkülönbözőbb érveket, ürügyeket kutatják, keresik a pártbizottság elleni támadás igazolására, ezt csak azért tesszük, hogy kimutassuk eszmefuttatásuk alaptalanságát. Mint ahogy alaptalanok és minden igazságot nélkülözők voltak az 1956 . október 30-a után Magyarországon megjelent újságokban napvilágot látott hasonló híresztelések is. Hiszen a súlyos hiba éppen az volt, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő katonai alakulat, nem volt elég élelmiszer, nem volt elég erő az aktív támadáshoz az ellenforradalmárok ellen. Miután már 23-án a tüntetés a népi demokratikus rendszer elleni ellenforradalmi fegyveres felkelésbe ment át, a párt Központi Vezetősége a 24-re virradó éjjel jogosan állapította meg: "Aki fegyverrel támad, fegyverrel kell megsemmisíteni". Az idézetekkel csupán azt próbáltuk érzékeltetni, hogy az ellenforradalom, amely már 23-a előtt és után is bőven élt a provokáció eszközeivel, a Budapesti pártbiottság elleni ostromban is igénybe vette ezt a fegyvert. Térjünk vissza most röviden Gosztonyi Péter könyvéhez, annak is egyik legképtelenebb állításához: "...a nemzetőrség támadása - s itt nagyon fontos - , nem az MDP Budapesti Pártbiottság székházának, hanem kizárólag az ott befészkelt és forradalmat többször is provokáló áHV-nak szól..." Mi volt a Köztársaság téri pártház 1956. októberében? Próbáljuk meg érzékeltetni azt a harcot, amit e pártbizottság folytatott az ellenforradalom napjaiban. Elevenítsük fel, ha csak vázlatosan is, az október 23 és 30-a közötti hét zaklatott, nyugtalan, visszavonulásokkal, vereségekkel, súlyos harcokkal és hősi helytállással terhes napjait!

0 komment , kategória: Köztársaság tér 1956

Címkék: szembeállították, géppisztolyokkal, pártbizottsághoz, főkapitányságnak, megtisztításában, pártbizottságnak, hálóhelyiségeket, konyhaszemélyzet, átlagfizetésével, páncélszekrénybe, következményeit, pártbizottságot, ellenforradalom, lövészcsoportok, pártmunkásokkal, összecsomagolta, ellenforradalmi, pártszervezetek, felháborodására, nugátszeleteket, szervezettségét, megfigyelhették, osztályvezetője, pártbizottságok, pártbizottságon, sárgaborsóleves, fegyverszerzési, tulajdonképpeni, pártbizottságra, karhatalmistára, eszmefuttatásuk, legképtelenebb, előretörésének, fegyelmezetten, kapcsolatokkal, magatartásából, ostromot ténylegesen, igazság azzal, bizonyos élelmiszert, pártbizottság munkatársai, őrök valóban, lakosság felháborodására, pártházban folyó, gazdasági osztály, erősítésül érkezett, büfében található, konyha raktárába, pártházban tartózkodókat, része dolgozott, pártbizottság épületében, épületben tartózkodók, bögre plantatea, Kossuth Könyvkiadó, Hollós Ervin, Lajtai Vera, Kertész István, Fővárosi Gázművek Köztársaság, Bozsó Imre, Mező Imrét, Kelemen Lajost, Méhes Lajos, Kelemen Lajos, Csatornázási Művek, Vörös János, Holicza István, Kálmán István, Erkel Színház, Esti Budapest, Szántó Miklós, Mező Imréhez, Szilágyi György, Budapesti Pártbizottság, Mező Imre, Csikesz Józsefnénak, Lovas Márton, Dezső Józsefet, Fővárosi Gázművektől, Fővárosi Gázművekhez, Tompa Károly, Várkonyi Györy, Budapesti Rendőrkapitányság, Honvédelmi Szövetség, Budapesti Pártbizottságot, Budapesti Rendőrkapitánysághoz, Központi Vezetőségnek, Nemes Dezső, Kovács János, Szilágyi Györgyöt, Zrínyi Akadémiáról, Központi Vezetősége, Gosztonyi Péter, Budapesti Pártbiottság,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]