A Budapesti Pártbizottság... - Budapesti Pártbizottság,Hollós Ervin,Lajtai Vera,Kossuth Könyvkiadó,Központi Vezetőségnek,Csepel Vas-,Budapesti Igazgatósága,Vörös Csillag Traktorgyárban,Láng Gépgyárban,Ganz Vagon-,Rádió Bródy Sándor,Elektronikus Mérőműszerek Gyárában,Csepel Autógyár,Központi Vezetőséghez,Ganz Hajógyárban,Egyesült Ízzót,Északi Járműjavítóban,Óbudai Hajógyárban,Fővárosi Tanács,Budapest Pártbizottság,Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Veres Pálné,Beloiannisz Gyárban,Szabad Nép,Fővárosi Tanáccsal,Budapesti Pamutipar,Fővárosi Villamosvasút Igazgatósága,Budapesti Pártizottság,Csikesz Józsefné,Mező Imre,Chajesz Ida,Ferencffi Gyuláné,Dezső József,Erős Józsefné,Kállai Éva,Kelemen Pál,Keleti Ernő,Ketler Pál,Méhes Lajos,Nagy Károlyné,Prieszol Olga,Szilágyi György,Tapolcsányi László,Molnár László,Radnai György,Szatmári Miklós,Tóth Ágnes,Wiesner János,Balla Ferenc,Vándor Béla,Baranyai Ferenc,Kornidesz Mihály,Kurucz Imre,Ladányi Sándor,Lovas Márton,Kertész István,Bartik András,Guzsella János,Krska Gyula,Kuhári Ferenc,Pusztai Jáno - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A Budapesti Pártbizottság...

2011-07-29 11:57:40, péntek


	A Budapesti Pártbizottság életéből, 1956. október 23-30. Hollós Ervin - Lajtai Vera Köztársaság tér 1956 Kossuth Könyvkiadó 1980 A pártbizottság élete, harca ezekben a napokban természetszerűleg összefonódott az ellenforradalmi felkelés leverésére, a támasába lendült ellenforradalmárok elszigetelésére irányuló kísérletekkel, erőfeszítésekkel. Ezek arra irányultak, hogy politikailag széválasszák az összekuszált frontokat, leválasszák a népköztársaság tudatos és szervezett ellenségeinek oldaláról a hozzájuk csapódott dolgozókat, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből kikerült embereket, különösen a fiatalokat. A dokumentumok, a visszaemlékezések egyértelműen bizonyítjáks azt a küzdelmet, amelyet a Budapesti Pártbizottság is folytatott a fentiek érdekében. A kerületi pártbizottságok az üzemi, a vállalati, a minisztériumi pártszervezetekkel köösen a legkülönfélébb módszerekkel próbálkoztak. Figyelmet fordítottak azokra a pártbizottságokra, amelyekhez sok üzem tartozott és közvetlenül is kapcsolatba léptek igen sok üzemi pártszervezettel. A Budapesti Pártbizottság vezetői, munkatársai fenntartották az érintkezést a kerületi, az üzemi, a hivatali pártszervezetekkel, az egyetemekkel, munkásokkal, értelmiségi csoportokkal, ifjúsági szervezetekkel. Rendkívüli erőfeszítéseket tettek, hogy a Központi Vezetőségnek az első időben helytálló és helyes határozatait a pártszervezetek végrehajtsák. A pártbiottság munkájának középpontjában az események valós értékelésének védelme és megindokolása állt. Intézkedései, a személyes kapcsolatok, a telefonok, az újságok, röpiratok, felhívások kiadása - mind azt a helyes törekvést mutatták, hogy megértessék a pártbizottságokkal, a pártszervezetekkel, a munkástömegekkel az ifjúság különböző rétegeivel, főleg az egyetemistákkal: ellenforradalom robbant ki Magyarországon. Nincs módunk és nem is feladatunk e könyv kerestében az ellenforradalom kibontakozásának és az ellene folyó harc történetének megírása vagy akár csak felvázolása. De azt mindenképpen érzékeltetni szeretnénk, hogy a Budapesti Pártbizottság erőfeszítéseinek, harcának, tevékenységének középpontjában az ellenforradalom elleni politikai, szervezeti és fegyveres harc állt. A rohamos ütemben kibontakoó események közepette az első napokben a Budapesti Pártbizottság túlzás nélkül állíthatjuk - nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a pártbizottságok és az üzemek vezetése, az üzemi munkások egy része a népköztársaság védelmében, az ellenforradalom ellen kiállt. Igaz, súlyos belső politikai harcokról és nézeteltérésekről megosztva, de ez az egészséges erő október 23 és 28-a között kibontakozóban volt, megmutatta létét és erejét. Csak vázlatosan van módunk felsorolni és érzékeltetni, ohgy a Budapesti Pártbizottság a kerületekben és a legfontosabb üzemekben milyen akciókat serkentett és támogatott. Segítséget nyújtott Budapest legnagyobb üzemének, hogy az ellenforradalmi csoportok betörését meg tudják akadályozni, ez az első napokban sikerült is. A Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága 24-én az üzem vezetőségével közösen felhívást adott ki, amelyben az üzemek dolgozóihoz fordult, hogy október 25-én jelenjenek meg a termelés tovább folytatása érdekében. Hasonló felhívást adott ki a MÁV Budapesti Igazgatósága is. A Vörös Csillag Traktorgyárban a zavart keltőket el tudták szigetelni. A Láng Gépgyárban a munkások őrséget szerveztek az üzem védelmére. Hasonlóképpen a Ganz Vagon- és Gépgyárban is őrséget szerveztek azzal a céllal, hogy a gyárat megvédjék az ellenforradalmi támadásokkal szemben. A gyári munkásőrség nyilatkozatot adott ki, amelyben legszögezte: "Mélységese elítéljük aokat az ellenforradalmárokat, akik a munkáshatalmat akarják fegyveresen megdönteni" Továbbá: "Készen állunk gyárunk és épülő szocialista társadalmunk védelmére". Amikor a katonai alakulatok a Rádió Bródy Sándor utcai épületét visszafoglalták az ellenforradalmárktól, ezt a tényt ismertették a pártbizottságokkal és üzemekkel. Az IKARUS-ban és az Elektronikus Mérőműszerek Gyárában sikerült a munkásokkal megértetni, hogy az ellenforradalommal szemben a gyárat, a kerületet védeni kell. A Csepel Autógyár munkásai táviratot küldtek a Központi Vezetőséghez, és a kormányhoz, amelyben elítélték az ellenforradalom támadásait. Hasonló megmozdulásokra került sor más üzemekben is, amelyeket a Budapesti Pártbizottság a kerületi pártbizottságokkal együtt szervezett. A Ganz Hajógyárban háromórás ostrom után a pártizottság tagjai és a munkások kiverték a felfegyverzett ellenforradalmárokat az üzemből. Megvédték dolgozói a Danuviát és az Egyesült Ízzót is az ellenforradalmi támadásoktól. Éjjel-nappal őrséget álltak a MÁV Északi Járműjavítóban. A III. kerületi Óbudai Hajógyárban bent tartózkodó dolgozók szintén elítélték "az ellenforradalmi erők vezette támadást népi demokráciánk ellen". A Budapesti Pártbizottság a naponta váltakozó helyzetben megpróbálta a kerületi pártbizottságok, üzemi párthelyiségek, közintézmények védelmét biztosítani. Október 24-én hajnalban a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács közös felhívással fordult Budapest dolgozóihoz és lakosságához: akadályozzák meg az ellenforradalmi támadóknak azt a törekvését, hogy támaszpontokat építsenek ki maguknak a házakban, a lakónegyedekben. "A Budapest Pártbizottság és a Fővárosi Tanács felhívja a lakosságot, hoy saját érdekében igyekezzék megakadályozni ezeknek az elemeknek a házakba való bejutását. Javasolja a lakóbizottságoknak, hogy szervezzenek lakóőrségeket, és akadályozzák meg, hogy a fegyveres elemek a lakóházakban elrejtőzzenek." A felhívást 25-én a Rádióban többször is beolvasták. A központi Vezetőség és a kormány többször felszólította a támadókat, a harcban álló ellenforradalmi csoportokat is, hogy tegyék le a fegyvert. E felhívások kifejezték azt a törekvést, hogy visszalépésre bírják a támadó ellenforradalmárok befolyása alá került dolgozókat, fiatalokat. Az első napokban még sikerült elérni bizonyos eredményt egyes egyetemeken is. Például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Veres Pálné utcai diákotthonában levő több, mint kétszáz diák állást foglalt az ellenforradalmi támadás ellen. Mé 25-én is sikerült jó néhány üzemben visszaverni az ellenforradalmi támadást. Így a többi között az Április 4. Gépgyárban, a Chinoinban, a Beloiannisz Gyárban munkásokból és műszakiakból alakult gyárőrség megvédte az üzemet az "ellenforradalmi kísérletektől". Több helyen a telefonközpontokat is megvédték. Ugyanakkor az ellenforradalmároknak sikerült elfoglalniuk a "Szabad Nép" székházát, ahol azután az egyik legjelentősebb ellenforradalmi alakulat ütött tanyát. Hamarosan nyilvánvalóvá vált a Budapesti Pártbizottság előtt is, hol vannak az ellenforradalmi csoportok centrumai. A pártbizottság a Fővárosi Tanáccsal karöltve intézkedett, hogy Budapesten a közművek, a közlekedés, a gázszolgáltatás, az élelmiszer-ellátás működjön. Jelentékeny erőfeszítéseket tettek, hogy az ellenforradalmi támadás következtében mindinkább terjedő válságnak gátat vessenek. Ezekben a napokban a fővárosi kenyérgyárak teljes kapacitással dolgoztak. Teherautókkal szállították a kerületekbe a kenyeret. Biztosították, hogy a Nagyvásártelepen az élet a rendes kerékvágásba lendüljön vissza, és a Budapestre felhozott zöldség- és főzelékfélék, a gyümölcs és a burgonya a lakosság rendelkezésére álljon. 25-én a közértek ötven százaléka, a külső kerületekben nyolcvan-kilencven százaléka kinyitott. A Budapesti Pamutipar pártbizottsága jelentette, hogy a munkások negyven százaléka bent van az üzemben és dolgozik. Szorgalmazták, hogy a Fővárosi Villamosvasút Igazgatósága biztosítsa a közlekedést. El is érték, hogy 25-én reggel meginduljon a fogaskerekű, a HÉV ésa villamosok a Váci úton, az újpesti vonalakon és egy sor már útvonalon. Október 26-án a Budapesti Pártbizottság újabb felhívással fordult Budapest dolgozóihoz. Ebben leszögezte, hogy a "rendszer ellenségei eddig ki tudták használni a múlt bűneit, a dolgozók jogos, hosszú ideig ki nem elégített követeléseit. Sok becsületes hazafit megtévesztettek." Majd a munkásokhoz fordult: "Minden becsületes munkást, minden hazáját szerető fiatalt, minden kommunistát pártmunkára hívunk, álljatok be a megalakult munkásőrségbe. Alakítsatok öntevékenyen mindn üzemben és háztömbben rendfenntartó bizottságot. Kövessetek el mindent a további vérontás elkerülésére." A Budapesti Pártbizottság felhívása 26-án este nyolc óra negyvenöt perckor elhangzott a Rádióban, majd többször is megismételték. Október 27-én a VII, a VIII. és a XIII. kerületben a pártbizottság, több munkáscsoport, katonai és rendőri alakulat részvételével közreműködött a fegyveres ellenforradalmárok lefegyverzésében, a rend és a fegyelem helyreállításában. A tények e korántsem teljes felsorolásával csupán érzékeltetni kívántuk általában azt a sokirányú politikai, katonai és szervezőmunkát, amelyet ebben a rendkívüli helyzetben a Budapesti Pártizottság végzett. A következőkben a pártbizottság életét, konkrét tevékenységét követjük nyomon, a 30-át megelőző hét folyamán. Nézzük meg mindenekelőtt, kik tartózkodtak a Budapesti Pártbizottság épületében a támadás napján. Először is azok, akiknek ott volt a munkahelyük: Csikesz Józsefné, Mező Imre és Naegy mária, a pártibzottság titkárai, Chajesz Ida és Ferencffi Gyuláné, Dezső József, Erős Józsefné, Kállai Éva, Kelemen Pál, Keleti Ernő, Ketler Pál, Méhes Lajos, Nagy Károlyné, Prieszol Olga, Szilágyi György és Tapolcsányi László a párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársai, Molnár László, Radnai György, Szatmári Miklós, Tóth Ágnes és Wiesner János az agitációs és propagandaosztály, Balla Ferenc, kocka György és Vándor Béla az ipari és közlekedési osztály, Baranyai Ferenc, Kornidesz Mihály, Kurucz Imre, Ladányi Sándor és Lovas Márton a kulturális és köznevelési osztály munkatársai, Kertész István, a gazdasági és ügykezelési osztály vezetői és beosztottai: Bartik András, Guzsella János, Krska Gyula, Kuhári Ferenc, Pusztai János, Solt Imréné, Tóth Ibolya, Várnai Vilmosné, a telefonközpontban Kajdi Lajosné és Rózsi Zoltánné, a technikai dolgozók közül Fazekas Lászlóné, Filó Józsefné és Faragó (tudakozó), Lenkó hadnagy és Ulicska Schulz László fodrász, Nagy Gyula szakács, Nagy Jakabné, Cseh jánosné, Flschoff Györgyné, Kurunczi Jánosné, Varga Jenőné és takarítónők, Forgó József fűtő, Ispán Antalné és Pechlov György-János és Fejfer gépkocsivezetők. Argyelánt a támadás előtt fél órával az osztály vezetője megbízatással elküldte, s mire visszatért, már folyt az ostrom. A munkatársakon kívül a házban tartózkodott Nemes Dezső, a pártfőiskola igazgatója, Kelemen Lajos és Bassa Endre, a Központi Vezetőség munkatársai, továbbá a Honvédelmi Minisztériumból Asztalos János, Papp József és Tóth Lajos ezredes, Surányi Jenő és Szabó Lajos alezredes, Kovács László, Orbán István és Vágó János őrnagy, Szmokai Imre százados. Október 30-án sokan voltak a pártbizottságon olyanok is, akik azért mentek be, hogy segítsenek az ott dolgozóknak. Így Kalászi Antal a SZOT-tól, Lakatos Péter a pártfőiskoláról, továbbá Gaál Lajos, Kelemen Ágnes, Lakatos Péterné, Poór Antal, Takács Kálmán, Szántó Miklós és Vadász Frigyes. A pártbizottság, illetve a DISZ-bizottság titkára, Hollós Ervin, a DISZ KV titkára, továbbá Ambrusné, Boros Éva, Kiss mihály, Nagy Gábor, Petrovics Ilona, Tábor István, Tóth József, Uszokai Sándor, Vagyóczky Béla, Várnai Ferenc és Vásárhelyi József DISZ-vezetők. A felsoroltakon kívül gyerekek is tartózkodtak bent, néhány dolgozó - főleg asszonyok - magukkal hozták kisgyermeküket is. Ezen a napon több ember volt a székházban, mint az előző két-három napban. Sokan azok közül, akik korábban másutt voltak elfoglalva vagy egyéb feladatokat kellett ellátniuk, visszatértek a pártbizottság székházába, mivel úgy gondolták, hogy e nap valamiféle kibontakozás kezdete, a fegyverszünet után a megnyugvás napja, s a pártmunka is normálisabb körülmények közzött folytatódhat. Mások pedig éppen azért mentek oda, mert úgy gondolták, hogy még csak most lesz igazán szükség rájuk. Általában 23-tól 30-ig igen sokan jelentkeztek üzemekből, hogy segítsenek, úgy goldolták, hogy leginkább a Budapesti Pártbizottságon van meg a lehetősége annak, hogy valamit tegyenek. Rengetegen érdeklődtek telefonon, vane-e rájuk szükség, sokkal többen, mint ahányukról a párttörténet valaha is tudni fog. Nem készült róluk lista. A Budapesti Pártizottság bizonyos értelemben centrum lett, sok pártmunkás látta az ellenforradalom növekvő veszélyét, a pártvezetőség és a kormány nagy részének nyilvánvaló fejetlenségét és tehetetlensgégét, s egyre inkább a Köztársaság téri pártház felé tekintett. Mivel foglalkozott a pártbizottság október 23-a és 30-a között? Már a jelenlevők összetétele is utal a pártintézményben folyó munka jellegére, az adott helyzet követelte eltéréssel. A pártizottságon 28-án estig nyolc, azutánnégyórás ügyeleti rendszert vezettek be. Az ügyeletet felváltva hárman vezették: Kelemen Lajos, Kovács János és Méhes Lajos. Bármiféle intézkedés csak valamelyikük személyes hozzájárulásával történhetett, még az éüüleet védő karhatalmisták parancsnokai is csak tőlük fogadhattak el utasítást. Később, miután a pártbizottság előzőleg eltávozott titkárai visszaérkeztek, az ügyelet vezetését Csikesz Józsefné, Mező Imre és Nagy Mária vette át, Kovács és Méhes pedig helyettesítette őket. Október 23-án délután Mező Imre összehívta munkatársait. Mintegy negyvenen voltak jelen. Néhányuknak az volt a véleménye, hogy helyes, ha kimennek a tüntetésre, ha "mi, kommunisták igyekszünk lecsillapítani a tömeget és megakadályozni, hogy rendbontás történjék". A tüntetésen főként pedig az utána tapasztaltak alapján szinte egyöntetűen arra a véleményre jutottak, hogy Budapesten ellenforradalom van. Mező a maga nyugodt modorában próbálta megnyugtatni őket: "Nem kell megijedni, meg fogjuk oldani a helyzetet". A pártbizottság vezetői, a titkárok, és a munkatársak csaknem valamennyien még a tüntetés ége előtt visszatértek a székházba. Mindenki megkapta megbízatását, s elindult a számára kijelölt helyre. Az ellenforradalmi erők tényleges nagyságát egyelőre nem ismerték a pártbizottságon. Csak később a jelentésekből, valamint a kiküldött munkatársa személyes tapasztalataiból formálhattak viszonylag áttekinthető képet arról, mi is történik valójában Budapesten. 23-án este a Budapesti Pártbizottságra hívták a kerületi pártitkárokat, egyrészt azért, hogy tájékoztassák őket, másrészt, hogy segítségükkel mozgósítsák és behívják a kommunistákat a kerületi pártbizottságokba, az üzemi pártszervezeteket pedig felkészítsék a várható eseményekre. Felhívták a figyelmet arra, hogy politikai harcra, mégpedig igen komplikált és nehéz küzdelemre kell számítani. Kelemen Lajos, Méhes Lajos és Vékony Lajos javaslatára már egyöntetű volt a vélemén. "fegyvert kell adni a megbízható munkások kezébe". Egyes kerületekben, mint például a XIX.-ben, már kezdtek is fegyvereket beszerezni. 23-án késő este összehívták az MDP Központi Vezetőségét. Ennek ülésén a Budapesti Pártbizottság titkárai is részt vettek. Távollétük idejére Kovács Jánost, a Végrehajtó Bizottság tagját bízták meg a pártbizottság vezetésével. Amikor hírek érkeztek a tüntetés továbbgyűrűzéséről, a Budapest különböző pontjain történt összecsapásokról és különösen a Rádió megrohamozásáról, a titkárság úgy döntött, hogy a székházat katonai erővel is biztosítani kell. Ennek megszervezésével Kovács Jánost és Kertész Istvánt bízták meg. Ők tárgyaltak a karhatalom parancsnokával és intézkedtek, hogy a karhatalmisták számára a DISZ Budapesti Bizottságának székházában azelső emeleti tanácstermet ürítsék ki. A kaput ekkor három rendőr őrizte. A belső karhatalom központjábó két teherautón Várkonyi György hadnagy parancsnoksága alatt meg is érkezett két szakasz - két tiszt, hat tiszthelyettes és negyven államvédelmi sorkatona -, hogy a pártház védelmében őrjáratot teljesítsen. A legénység a katonai szolgálat befejezése előtt állt, többségének novemberben kellett volna leszerelnie. A teherautók nem fértek be a kapun. A színház elé állították őket, a karhatalmisták pedig bevonultak a pártbizottság épületébe. Várkonyi és helyettese, Tompa, jelentkezett a pártbizottság titkáránál, Nagy Máriánál, majd a pártbizottság néhány munkatársával megtekintették az épületet. A szemle mintegy másfél-két órán át tartott, de azt már az elején megállapították, hogy védelmi szempontból az épület fekvése igen rossz: be van ékelődve a Rákóczi út, a Luther és a Kenyérmező utca bérházai közé, s ezeken keresztül könnyűszerrel megközelíthető. Ezután a kapuhoz, az első és a negyedik emeletre, a lépcsőházba és a Köztársaság térre néző ebédlőbe karhamatalmistákat vezényeltek. Várkonyi és Tompa körbejárta az épületet, minden csoportnek meghatározták a pontos figyeési körzetét és a lőirányokat. Szigorúan úgy rendelkeztek, hogy vegyverüket csak parancsra használhatják. Az őrszolgálatot Tompa szervezte meg, a két szakaszból az egyik mindig pihenőn volt, s a másik pedig az őrhelyén. A pártház védelmében megbízott karhatalmistákat igen kevés fegyverrel és munícióval látták el. Az összesen nyegyvennyolc tagú őrségnek mindössze két pisztolya, hat géppisztolya és negyven puskája volt. Este tíz órakor Várkonyit felhívta a parancsnokságra, s fokozott éberségre intette, mivel civil fegyveresek megtámadták a Rádiót. Az épületet védelmező katonák és karhatalmisták csak azután kaptak tűzparancsot, miután halottaik és súlyos sebesültjeik voltak. Ezért éjfél körül Orbán ezredes, Várkonyi felettese, parancsot adott telefonon: ha tüzelnek a pártbizottságra, ha fegyversesen megtámadják, abban az esetben vissza kell lőni. Ezek után Tompa a katonák között kiosztotta a tartalék lőszert. Várkonyi és Tompa ezen az éjszakán nem aludt, járták az őrhelyeket, beszélgettek a katonákkal, érezték, hogy a katonáknak szükségük van rájuk. A pártbizottságon tartózkodó pártmunkások többségének ekkor még az volt a véleménye, hogy a helyzeten a párt és a kormányzat úrrá lesz. Nyugtalanságuk azonban egyre fokozódott, mind több hír érkezett a Rádiónál folyó tűzharcról, valamint arról, hogy megtámadnak fegyverraktárakat, üzemeket, laktanyákat. A kerületi pártbizottságoktól az éjszaka folyamán egymás után jelentkeztek telefonon és érdeklődtek a Központi Vezetőség döntése felől, valamint arról, hogy milyen intézkedések történnek a kibontakozó ellenforradalommal szemben. De nagyon sokan mások is jelentkeztek: üzemektől, hivatalokból, szövetkezetekből pártfunkcionáriusok, egyszerű párttagok, dolgozók, tömegszervezeti vezetők, régi kommunisták. Útmutatást vátak és határozott cselekvést sürgettek. Egész este és éjjel szóltak a telefonok. Igen sokan otthonról telefonáltak: tudja-e a Budapesti Pártbizottság, mi folyik az utcákon? A kerületekben megkezdődött a gyülekezés. A legtöbb kerületi pártbizottság titkára jelentette, hogy "igen sok párttag keresi fel a pártbizottságokat, fegyvert kérnek, intézkedéseket várnak". De fegyvert csak igen keveset vagy semmit sem tudtak adni. Néhány helyen aktívagyűlést tartottak, és bár erősen érezhető volt a politikai és eszmei zűrzavar, egy dolog világos volt: a pártot a népköztársaságot fegyverrel is meg kell védeni. 24-én reggel a pártbizottságnak csaknem minden munkatársa benn volt a székházban. A Központi Vezetőség üléséről visszatérő Mező Imre tájékoztatta őket: a Központi Vezetőség megállapította, hogy fegyveres ellenforradalom robbant ki, ezt fegyverrel le kel verni, s e célból mozgósítani kella fegyveres erőket és a pártszervezeteket. Mező Imre utasította a legexponáltabb kerületi pártizottságok titkárait, hogy szervezzék meg a pártbizottságuk fegyveres védelmét. Feladatukká tette, hogy a kerületekben és az üzemekben észlelt jelenségekről telefonon tájékoztassák a Budapesti Pártbizottságot, s mindenekelőtt segítsék a kommunisták és a megbízható munkások mozgósítását az ellenséges fellépések, támadások leszerelésére és visszaverésére. A Budapesti Pártbizottság a kerületi pártbizottságokkal karöltve azon munkálkodott, hogy az üzemi szervezetek próbálják megakadályozni a sztrájk kibontakozását. Szorgalmazták, hogy minél többen menjenek a munkahelyükre, s akik bemennek, azok dolgozzanak. Amikor a kormány kijárási tilalmat rendelt el, azon voltak, hogy a kommunisták hatékonyan járjanak el a kijárási tilalom betartásának érdekében. A Budapesti Pártbizottság munkatársait beosztották a legfontosabb kerületekbe, üzemekbe azzal, hogy ezen célok megvalósítását segítsék. A Budapesti Pártbizottság tehát nem sündisznóállásokat kívánt kiépíteni, nemcsak a pártbizottsági székházak védelmét akarta megszervezni, hanem megkísérelte, hogy az üzemekben munkásbázsokat teremtsen. Munkatársainak egy része e célból ment a nagyüzemekbe. Erre egyébként a Központi Vezetőségtől már 24-én utasítást is kaptak, s ezt a következő két-három napon megerősítették. De "az események sajnos azt igazolták, hogy nem ismertük a városban uralkodó helyzetet eléggé. A kiküldöttek nagyon általános eligazítást kaptak, nagyon általános volt a helyzetismeretük. Várkonyi 24-én j elentette a pártbizottságra visszatért Mezőnek, milyen erőkkel rendelkeznek és hogyan osztották el azokat. Tompa Károly szóvá tette, hogy igen kevés a fegyver és a lőszer. Mező hozzáértő, szakszerű kérdéseketett tett fel. Felhívta Várkonyi és Tompa figyelmét arra, hogy a párthz sés a DISZ budapesti székháza között egy közvetlen átjáró van, erről Várkonyiék nem tudtak, így most az átjárót is biztosították. Mező Imre kérésére a Honvédelmi Minisztériumból ötven darab puska, három láda lőszer és két láda kézgránát érkezett. E fegyverek túlnyomó többségét a székházban tartózkodó pártfunkcionáriusok között osztották szét. Mivel sokan nem tudtak bánni a puskával, ezeket napközben és este Kálmán szakaszvezető és Holicza tizedes tanította. A pártbizottság a kerületekben gyülekező kommunistáknak is igyekezett fegyvert szerezni, de már 24-én nem egy kerületi pártbizottságon felháborodva szabotázsról beszéltek, mert az ígért fegyverek nem érkeztek meg. 24-én, ha még csak szórványosan is, de már megkezdődött a kerületi pártházak támadása. A XVIII. kerületből, majd rövidesen a XIX. kerületből is telefonáltak, hogy tömeg vette körbe a pártbizottság székházát s a tábla levételét követelte. Ezt a fegyveres összetűzés elkerülése érdekében meg is tették. 25-én már a II. kerületben és Csepelen is kisebb-nagyobb csoposrtok gyülekeztek a pártbizottság körül ellenséges, támadó szándékkal. Ahogyan az ellenforradalom előtört és hullámai ott csapkodtak a pártbizottságok körül, mindinkább a fegyverek szerzése lett a fő gond. A kerületi pártbizottságok egyre erőteljesebben követelték, hogy küldjenek nekik fegvert, hogy megvédhessék magukat. A VII. kerület, Újpest és Csepel katonai erősítést, harckocsikat és fegyvert kért. A Budapesti Pártbiottság minden kérést a Központi Vezetőséghez továbbított. "A vezetés mindent megígért. Biztattak, hogy lesz fegyver és a tankok is nemsokára megérkeznek Újpestre, Csepelre. " A kerületi pártbizottságok egyre kevésbé hittek ezekben az ígéretekben. "Mi is úgy ígértünk, ahogy nekünk ígértek". A katonai alakulatok az ország különböző városaiban, a statégiailag fontos helyeken voltak és harcoltak. Jelentékeny részük részt is vett az ellenforradalom elleni harcban. Újpesten például egy ilyen kiküldött egység szét is szórta az ellenforradalmárokat. De egy-két nap múlva visszahívták, vagy elvezényelték őket. Ez jó néhány kerületben - Csepelen, a Széna téren - és több városban így történt. Vontatottan vagy egyáltalán nem történt meg a megbízható munkások, dolgozók, fiatalok, de mindenekelőtt a kommunisták felfegyverzése, harcba hívása. A Budapesti Pártbizottság katonaruhákat tudott szerezni a kerületeknek, de fegyvert nem 25-én a X. kerületi bizottság jeentette, hogy a kerületi börtönt megtámadták, a rendőrség és az ottani őrség heltáll, de kevés a fegyverük. A X. kerületi pártbizottság is szüntelenül ostromolta a felső vezetést fegyverért. "Fegyvert, fegyvert - mindenhonnan ezt kértek tőlünk reggeltől estig minden vonalon. És mi beszéltünk, problémáztunk." Október 25-ig a Timót utcai fegyverraktárat, ismételten a LAMPART fegyvergyárat és egész sor kerületi pártbizottságot megtámadtak és egy részüket el is foglalták. Csikesz Józsefné és Nagy Mária 25-én fél kettőkor mindenről beszámolt a Politikai Bizottságnak. Elmondták, hogy a párthoz és a népköztársasághoz hű kommunisták bementek a pártbizottságokra, fegyvert kérnek a Budapesti Pártbizottságtól, együtt vannak, várják, hogy cselekedhessenek. Mivel azonban segítséget nem kapnak, igen sokan már elhagyták a kerületi székházakat és mind nagyobb a bizalmatlanság a Budapesti Pártbizottsággal szemben is. De fegyvert csak néhány kerület, például a III., a VII., a X., és a XIII. tudott szerezni. A X. kerületi pártbizottság hatszáz kommunistát szerelt fel a kerületi pénzügyőr laktanyából származó fegyverekkel. Ez a hatszáz felfegyverzett kommunista, katonai egységekkel karöltve, Kőbánya utcáin egészen október 30-án estig fenntartotta a rendet és megvédte a kerületi pártbizottság székházát a támadások ellen. Néhányan a kerületi kiegészítő parancsnokságoknál jutottak felszereléshez. De amikor azután a kiegészítő parancsnokságokat is megtámadták, ez az amúgy is sovány forrás is kiapadt. Amikor elkezdődött az úgynevezett "forradalmi bizottságok, bizottmányok, üzemi tanácsok" álasztása, a Budapesti Pártbizottság vezetői úgy döntöttek, hogy ebbe be kell kapcsolódni és meg kell próbálni a kommunisták s a velük egyetértők befolyásának biztosítását. Ezt fontosnak tartották azért is, mert már az első jelekből nyilvánvaló volt, hogy az újonnan választott intézményekben sok becsületes ember is részt vesz. A "bizottmányokat, bizottságokat, tanácsokat" harci terepnek tekintették, ahol megpróbálták elősegíteni a reakciós ellenforradalmi befolyás visszaszorítását, elszigetelését. Ilyen elgondolások alapján adtak tanácsots, útmutatást és küldtek ki elvtársokatsss a kerületi pártbizottságokra. Jó néhány kerületben a pártbizottságok már öntevékenyen megkezdték e feladatok megvalósítását. A bizottságokba bevonták a volt koalíciós pártok helyileg ismertebb egykori vezetők közül aokat, akik kifejezték a kommunistákkal való együttműködési készségüket. A kerületi pártbizottságok azonban hamarosan jelentették, hogy részben ezek közül, részben ismeretlen szélsőséges emberek új választásokat kezdeményeznek a kommunisták és a velük együttműködők kiszorítására, s hogy a "forradalmi bizottságok" egyre inkább ellenforradalmi hatalmi szervezetté kezdenek válni. Később, a nemzetőrség megszervezésekor, a Budapest Pártbizottság ide is megpróbált a népköztársasághoz hű párttagokat és munkásokat beküldeni. De tapasztalnia kellett, hogy a terepet ott is hamarosan az ellenforradalmárok uralják. Az első két napon mind a Budapesti Pártbizottságon, mind a kerületekben egyre az állandóan ülésező Központi Vezetőségtől vártak megoldást. Innen azonban, mint már utaltunk rá, érdemben segítség nem érkezett. Mert az első napokban, a helyes központi vezetőségi határozat ellenére, a legfelsőbb vezetésben levő szektások nem merték, a revizionisták nem akarták mozgósítani a párt- és a munkástömegeket. Sőt a revizionisták zöme az ellenforradalmi erőkre próbált támaszkodni, velük akart kiegyezni. A Központi Vezetőség és a kormányban levő forradalmi erők fokozatosan elszigetelődtek. A Budapesti Pártbizottság székházában levők is egyre inkább azt tapasztalták, hogy a Központi Vezetőség és a kormány nem tud úrrá lenni a helyzeten, nem tudja pontosan áttekinteni az országban, de még a városban uralkodó állapotokat sem. A későbbiekben világos lett, hogy nem egyszerűen erről volt szó. Nem a tehetetlenség a helyzet nem ismerése volt a legnagyobb akadálya annak, hogy a Budapesti Pártbizottság sem a szükséges politikai útmutatást, sem a kellő katonai erőt nem tudta megkapni Ebben nem kis szerepe volt annak, hogy a krsitikus napokban felelős vezetők magatartására, cselekedeteire is rendkívül erőteljesen hatottak az elkövetett hibák. Ezek az emberek valósággal megbénultak, mert a hibák és különösen a törvénysértések eredményeként elvesztették politikai és erkölcsi alapjukat ahhoz, hogy a népköztársaság rendjének védelmében határozottan és szilárdan kiálljanak, bátran mozgósítsáksss a párt- és a munkástömegeket, azokat, akik minden elkövetett hiba és belső harc ellenére jól látták, hogy mi történik, hogy a 23-i tüntetés és az azt követő fegyveres támadás ellenforradalmat jelent. A hibákért felelős vez etők részben nem tudtak, részben nem mertek támaszkodni a tömegekre, akiknek számára pedig nélkülözhetetlen volt a határozott forradalmi vezetés. A vezetés megosztottsága, meghasonlása, főként azonban a vezetésen belüli árulás volt tehát az ok. Ezért nem mozgósították a még mozgósítható erőket, ezért záporoztak az ellentétes intézkedések, ezért segítették elő, hogy a harcolni kész és a már harcoló katonai, rendőri, belügyi osztagok és egységek nagy része elszigetelődjön, demoralizálódjon, széthulljon. A támadás egyre inkább a párt ellen bontakozott ki, s ezt a kerületi pártbizottságok többsége jól megértette. Igaz, volt megingás a párttagok és természetesen a pártfunkcionáriusok és párttitkárok között is, de 23-át megelőző politikai bizonytalanság nagyrészt eloszlott, a kommunisták előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer létéről van szó, amelyet minden korábbi megrázkódtatás ellenére sajátjuknak éreztek és meg is akartak védeni. "De mert fegyvert nem vagy csak elvétve tudtak szereznis, a korábbi politikai bizonytalanság és tanácstalanság súlyos csalódottság formájában, lassanként visszatért. Az üzemi pártszervezetek mind súlyosabb helyzetbe kerültek. Érthetetlenségével és megmagyarázhatatlanságával politikailag és erkölcsileg egyaránt hallatlan romboló hatást gyakorolt az a tény, hogy azok, akik védeni akarják a pártházakat, üzemeket, kevés fegyverhez jutottak, a támadók - köztpk lumpenproletárok, vagányok, megrögzött reakciósok - kezében viszont óráról órára több van. A korább dogmatikus politika és a revizionista előretörés következtében súlyosan, végletesen és végzetesen összekeveredtek a frontok. Nem kevesen azok közül, akiket a korábbi években megbízhatatlannak tartottak, jelentkeztek a kerületekben és a Budapesti Pártbizottságon. Feladatot és fegyvert is kértek. Voltak különös esetek is. A XIX. kerületben valósággal két központ alakult ki. Mindegyik a munkáshatalmat kívánta védeni, de nem bíztak egymásban. A VII. kerületi pártbiottságot nagyobb létszámú fegyveres csoport támadta meg. Egy ideig tartották magukat, sőt vissza is verték a támadókat, amíg ezek újabb erősítést kaptak. 29-énmár nyilvánvalóvá vált, hogy a pártbizottság erői többé nem elegendők a fegyveres támadók visszaszorítására. A New York-házból és a Lucullus-étteremből tűz alá vették az épületet. Erről azonnal értesítették a Budapesti Pártbizottságot. Az ostromolt pártháznak a Budapesti Pártbizottság ígért is segítséget, de ígéretét nem tudta betartani. Folyt az erőgyűjtés a VIII. kerületi pártbizottságon is mindaddig, amíg többszöri kísérlet után a pártbizottságot is el nem foglalták az ellenforradalmi csoportok. A III, VI., IX. és a XIII. kerületi pártbizottságok is gyűjtötték az erőt, fegyvert szereztek, s napokon keresztül próbáltak hatni a kerületükben kialakult eseményekre. Igen sok pártfunkcionárius és párttag személyes agitációval, életének kockáztatásával nem egy megmozdulás közepette fellépett és jó néhány esetben sikerrel. Ez tsörtént például egyik alkalommal a XIII. kerületi pártbizottság előtt is. Nagyobbtömeg prsóbálta elfoglalni az épületet, arra hivatkozva, hogy ott "fiatalokat tartanak fogva". A pártbizottság egyik vezetője, Kónyi Gyula kiment a tömeg közé, és bátor kiállásával el tudta szigetelni az ellenforradalmárokat. A kerületekben és az üzemekben sok elvtárs - felsorolásukra sajnos, nincs módunk - kitűnt szilárdságával és bátorságával. Személyes kiállásával különösen nagy hatást gyakorolt környezetére a III. kerületben Molnár Ernő, a IV. kerületben Andrásfi Gyula, a VIII. kerületben Bakó Ágnes, a X. kerületben Kerti Henrik elvtárs, akik hasonló akciókat vezettek. 24-én a XIX. kerületben a tüntetők először csak azt követelték, hogy vegyék le a pártbizottság falán lévő táblát, de 25-én már el is foglalták az épületet. Ugyancsak 24-én a XIV. kerületben a vörös csillag levételét követelték. Jellemző volt, hogy a pártbizottságok elleni támadás során először csak kisebb csoportok tűntek fel kevés fegyverrel, és - ez a lényeges -, valamilyen részletköveteléssel álltak elő. Később azután már nagyobb tömeg, több fegyveres jelent meg és a pártbizottságok elfoglalására törekedett. A XVIII. kerületi pártbizottság székházát 25-én elfoglalták, felgyűjtották a gépkocsikat, elégették az iratokat. A támadás során a pártbizottság egyik munkatársa tüdőlövést kapott. A kerületben olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy a pártbizottság vezetése szétesett. Október 25-e után sűrűsödtek és fokozódtak a kerületi pártbizottságok elleni támadások. Most már megostromoták a II, a XX ,és a XXI. kerületi pártbizottságot is. Október 24-én a Központi Vezetőség a fegyveres védelem megszervezésére Katonai Bizottságot hívott életre. Ennek tagja lett Mező Imre is. A Honvédelmi Minisztériumban tábornokok egy csoportjával tárgyalt a Budapesti Pártbizottság és a kerületek felfegyverzéséről. Visszaérkezve, 25-én elmondta munkatársainak tapasztalatait, s ezek rendkívül lehangolóak voltak. Vékony Lajos október 29-én az újpesti és a palotai pártszervezetek helyzetét vizsgálta meg. "Mindenütt voltak elvtársak, akik tartották a frontot, mind a kerületekben, mind az üzemekben, sőt még a körzetekben is. Gyakorlatilag azonban a pártra a szétesettség és a káosz volt a jellemző." Lássuk, mi történt ezalatt a Köztársaság téren? 24-én reggel már megjelent ott néhány fegyveres csoport. Eze azonban még nem próbálkoztak támadással. Délelőtt újabb három fegyveres közelítette meg a pártházat, őrizetbe vették őket, s fegyvereiket - egy légpuskát meg egy hadipuskát - elkobozták. Az első komolyabb kísérletre este került sor. Egy második emeleti ablakból észrevették, hogy hat-nyolc civil fától fáig szökell, és a karhatalmisták színház előtt parkoló teherautóihsoz kúszik. Értesítették Várkonyi Györgyöt, aki három karhatalmistával ebből az ablakból szemügyre vette a helyzetet. Közölte, hogy tüzelni csak az ő kifejezett parancsára lehet. Egyben utasította a kapuban álló néhány katonát, hogy álljanak készen és jeladására fogják el a támadókat. Így is történt, amikor azok elérték a teherautókat és beszálltak, sőt beindították a motorokat, s a gépkocsik lámpái kugyulladtak, Várkonyi parancsára az egyik karhatalmista a géépisztolyából rövid sorozatot adott le. Ez volt a jel, a kapuban álló katonák kiszaladtak, a támadók közül néhányat elfogtak és bekísésrték a székházba, majd innen a Mosonyi utcai rendőrlaktanyába. Egy támadó megsebesült, hozzá telefonon orvost hívtak. A Koltói Anna Kórhzból dr. Szokoli Dimitrov, a kórház párttitkára jött és részesítette elsősegélyben. Ettől kezdve rendszeressé lett a kapcsolat a pártház és Dimitrov elvtárs között. A "Szabad Nép" székháza előtt folyó harc során felrobbantott szovjet harckocsi két súlyosan sebesült katonáját 26-án a pártházba hozták, őket is Dimitrov doktsor látta el, aki ettől fogva ottmaradt a pártbizottság épületében. Példás odaadással, önfeláldozóan vett részt a székház védelmében, a sebesültek ellátásában.

0 komment , kategória: Köztársaság tér 1956

Címkék: kibontakozásának, szövetkezetekből, erőfeszítéseinek, karhatalmistákat, megszervezésekor, erőfeszítésekkel, népköztársaságot, rendőrlaktanyába, pártszervezettel, munkástömegekkel, visszaszorítását, pártbizottságnak, karhatalmistával, megrohamozásáról, tehetetlensgégét, pártintézményben, lumpenproletárok, tömegszervezetek, lefegyverzésében, hozzájárulásával, demoralizálódjon, összecsapásokról, helyzetismeretük, ellenforradalmat, tapasztalataiból, nélkülözhetetlen, megszervezésével, nagyvásártelepen, cselekedhessenek, pártbizottsággal, pártbizottságtól, pártszervezetek, fegyverraktárat, ellenforradalom, egyetemistákkal, törvénysértések, pártbizottság élete, napokban természetszerűleg, ellenforradalmi felkelés, támasába lendült, összekuszált frontokat, népköztársaság tudatos, hozzájuk csapódott, társadalom legkülönbözőbb, visszaemlékezések egyértelműen, fentiek érdekében, kerületi pártbizottságok, legkülönfélébb módszerekkel, első időben, pártszervezetek végrehajtsák, pártbiottság munkájának, események valós, Budapesti Pártbizottság, Hollós Ervin, Lajtai Vera, Kossuth Könyvkiadó, Központi Vezetőségnek, Csepel Vas-, Budapesti Igazgatósága, Vörös Csillag Traktorgyárban, Láng Gépgyárban, Ganz Vagon-, Rádió Bródy Sándor, Elektronikus Mérőműszerek Gyárában, Csepel Autógyár, Központi Vezetőséghez, Ganz Hajógyárban, Egyesült Ízzót, Északi Járműjavítóban, Óbudai Hajógyárban, Fővárosi Tanács, Budapest Pártbizottság, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Veres Pálné, Beloiannisz Gyárban, Szabad Nép, Fővárosi Tanáccsal, Budapesti Pamutipar, Fővárosi Villamosvasút Igazgatósága, Budapesti Pártizottság, Csikesz Józsefné, Mező Imre, Chajesz Ida, Ferencffi Gyuláné, Dezső József, Erős Józsefné, Kállai Éva, Kelemen Pál, Keleti Ernő, Ketler Pál, Méhes Lajos, Nagy Károlyné, Prieszol Olga, Szilágyi György, Tapolcsányi László, Molnár László, Radnai György, Szatmári Miklós, Tóth Ágnes, Wiesner János, Balla Ferenc, Vándor Béla, Baranyai Ferenc, Kornidesz Mihály, Kurucz Imre, Ladányi Sándor, Lovas Márton, Kertész István, Bartik András, Guzsella János, Krska Gyula, Kuhári Ferenc, Pusztai János, Solt Imréné, Tóth Ibolya, Várnai Vilmosné, Kajdi Lajosné, Rózsi Zoltánné, Fazekas Lászlóné, Filó Józsefné, Ulicska Schulz László, Nagy Gyula, Nagy Jakabné, Flschoff Györgyné, Kurunczi Jánosné, Varga Jenőné, Forgó József, Ispán Antalné, Pechlov György-János, Nemes Dezső, Kelemen Lajos, Bassa Endre, Központi Vezetőség, Honvédelmi Minisztériumból Asztalos János, Papp József, Tóth Lajos, Surányi Jenő, Szabó Lajos, Kovács László, Orbán István, Vágó János, Szmokai Imre, Kalászi Antal, Lakatos Péter, Gaál Lajos, Kelemen Ágnes, Lakatos Péterné, Poór Antal, Takács Kálmán, Szántó Miklós, Vadász Frigyes, DISZ KV, Boros Éva, Nagy Gábor, Petrovics Ilona, Tábor István, Tóth József, Uszokai Sándor, Vagyóczky Béla, Várnai Ferenc, Vásárhelyi József DISZ-vezetők, Budapesti Pártbizottságon, Kovács János, Nagy Mária, Budapesti Pártbizottságra, Vékony Lajos, Központi Vezetőségét, Kovács Jánost, Végrehajtó Bizottság, Kertész Istvánt, DISZ Budapesti Bizottságának, Várkonyi György, Nagy Máriánál, Budapesti Pártbizottságot, Központi Vezetőségtől, Tompa Károly, Felhívta Várkonyi, Honvédelmi Minisztériumból, Budapesti Pártbiottság, Politikai Bizottságnak, Budapesti Pártbizottságtól, Budapesti Pártbizottsággal, Kónyi Gyula, Molnár Ernő, Andrásfi Gyula, Bakó Ágnes, Kerti Henrik, Katonai Bizottságot, Honvédelmi Minisztériumban, Értesítették Várkonyi Györgyöt, Koltói Anna Kórhzból, Szokoli Dimitrov,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]