Az ellenforr.újabb térhódítása - Hollós Ervin-Lajtai Vera,Kossuth Könyvkiadó,Budapesti Pártbizottság,Fővárosi Tanácsot,Végrehajtó Bizottságot,Fővárosi Nemzeti Bizottságot,Keresztény Magyar,Demokrata Néppárt,Keresztény Ifjúsági Szövetség,Magyar Párt,Fővárosi Tanács,Nemzeti Bizottság,Bechtler Péter,Kővágó Józsefet,Varsói Szerződés,Keresztény Magyar Párt,Nagy Imre-kormány,Varsói Szerződést,Magyar Dolgozók Pártja,Győri Nemzeti Tanács,Dunántúli Nemzeti Tanács,Nagy Imre-kormánnyal,Varsói Szerződésből,Dunántúli Nemzeti Tanácsnak,Szabad Európa Rádió,Franczia Kiss Mihályéval,Héjjas Ivánéval,Varga Sándort,Debrecenben Ménes Jánost,Tatár Kis Lajost,Debreceni Hírlaő,Vadnai Lászlót,Végrehajtó Biottság,Zalaegerszegen Gyarmati Horváth János,Horváth László,Szücs István,Papp János,Köműves László,Horváth István,Horváth Antalt,Nagykátai Járási Pártbizottság,Bene Mihályt,Dabason Kovács Imre,Neményi Józsefet,Zana Pál,Petőiszálláson Tóth Imre,Gavló Józsefet,Lengyel Lászlót,Élet Tsz,Lázár Flórián,Horning Ferenc,Horváth József,Reynolds News,Daily Telegraph,York He - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Az ellenforr.újabb térhódítása

2011-08-15 11:47:41, hétfő

	Köztársaság tér 1956 Hollós Ervin-Lajtai Vera Kossuth Könyvkiadó 1980 A Budapesti Pártbizottság elfoglalását követő, számos arra irányuló kísélet közepette, hogy a reakció a hatalmat megszerezze, egyik kiemelkedő mozzanat volt az az esemény, melynek során a törvényesen megválasztott Fővárosi Tanácsot és Végrehajtó Bizottságot megszűntnek nyilvánították és helyébe az úgynevezett Fővárosi Nemzeti Bizottságot állították.Mostnem foglalkozunk azzal, kik és hányan választották meg a Fővárosi Tanácsot és a Végrehajtó Bizottságot október 30-a után a Kisgazda-, a Szociáldemokrata, a Keresztény Magyar, a Petőfi és a Demokrata Néppárt, valamint a Keresztény Ifjúsági Szövetség két-két képviselője választotta meg, igaz, bevonták még a kommunisták két képviselőjét is. Különösen figyelemreméltó itt a keresztény Magyar Párt színre lépése, amely valójában a horhysta időszakban jól ismert fővárosi Wolff-féle párt örökébe akart lépni. Ez a párt a Fővárosi Tanács épületében azonnal szobát foglalt, s központot szervezett. A Nemzeti Bizottság két ülést tartott, mindkettőn a jobboldali szociáldemokrata Bechtler Péter elnökölt. Az első intézkedés az volt, hogy azonnal "visszaállítják a polgármesteri tisztséget, valamint a régi közgyűlést." Polgármesternek a Kisgazdapárt egyik jobboldali politikusát, Kővágó Józsefet nevezték ki. Ugyancsak az első ülésen, november 1-én az úgynevezett Keresztény magyar Párt vezetője javaslatot tett: "...hogy osztályvezetőtől felfelé minden vezetőt nyilvánítsanak leváltottnak". Abba az albizottságba, amelynek felül kellett vizsgálnia, hogy kiket vesznek át a polgármesteri hivatalba, már kommunistákat nem választottak. Még egy kérdést megvitattak ezen az ülésen: A Varsói Szerződés felbontását. Ebben is a Keresztény Magyar Párt vezetője volt a kezdeményező, de dönteni nem tudtak. Mire november 2-án ismét tanácskozni kezdtek, a Nagy Imre-kormány már döntött: egyoldalúan felbontja a Varsói Szerződést. Ezen az ülésen a Keresztény Magyar Párt képviselői követelték, hogy mindazokat, akiket a Magyar Dolgozók Pártja javasolt funkcióba, váltsák le, azokat viszont, akik 1945 előtt a fővárosi közigazgatásban dolgoztak vagy fővárosi üzemek élén állta, de 1945 után elbocsátották őket, vissza kell helyezni funkcióikba. A Keresztény Magyar Párt vezetőjének javaslata így hangzott. "A Nemzeti Bizottság rendelje el azt, hogy az 1945-től politikai magatartásuk miatt elbocsátott összes dolgozókat a főváros és üzemei ugyanazokra a helyekre fogadják vissza, ahonnan elbocsátották őket." Indoklása a következő volt: "A Nemzeti Bizottság a javaslatot jól szívlelje meg, mert ezzel a forradalmi szellemet igazolják, hogy tényleg változás történt". A vitában annyi engedményt tettek, hogy a visszavétel ne vonatkozzék azokra, akiket nyilas magatartásuk miatt bocsátottak el. Az 1956-os ellenforradalmi felkelés jellemző sajátossága volt, hogy a fegyveres ellenforradalmi testületek, alakulatok, csoportok - különösen Budapesten - meghatározó szerepet játszottak az úgynevezett forradalmi bizottmányok, valamint a munkástanácsok létrehozásában. Sőt a legkülönbözőbb pártok, társadalmi egyesületek, intézményeks újraszületésében, életre keltésében és abban is, hogy ezek ismét a politikai harc arénájába lépjenek. Bizonyos kölcsönhatás jött létre, mert a "foddadalmi bizottságok", a munkástanácsok és a politikai pártok is visszahatottak a fegyveres csoportokra, összefonódtak velük. A IV., a vii., a VIII., a IX., a XII., a XVIII. és a XIX. kerületben például a fegyveres csoportok részt vettek az újabb és újabb választásokon, s jelenlétükkel és befolyásukkal elősegítették, hogy az amúgy is jobbra csúszó intézmények mind összetételükben, mind vezetésüket illetően még inkább szélsőségesen jobboldali irányba torlódjanak. A kibontakozó politikai harcba, amely elsősorban akörül éleződött ki, hogy kik kerüljenek be a bizottságokba és még inkább, hogy kik legyenek a vezetők, a fegyveres csoportok beleszóltak, útmutatást adtak, elősegítették, hogy a még ott lévő kommunisták, a népköztársaság hívei elszigetelődjenek. S ez nemcsak Budapesten volt így! A budapesti események jobboldali erőket bátorítottak és mozgósítottak országszertes. Jól mutatják ezt a folyamatot a Miskolcon, Veszprémban, Szombathelyen, Szolnokon, Fehérvárott, Győrött és még jó néhány megyeszékhelyen történt események. Bár különböző úton-módon, de mégis egyöntetűen a szélsőjobboldal tört előre. A szélsőjobboldaliak mininkább kiszorították a kommunistákat, s a velük együttműködőket, és elszigetelték a jobboldali szociáldemokratákat, a kisgazdákat, a parasztpártiakat, sőt a revizionistákat is. A hangadók, akiknek helyzete egyre szilárdabb lett, a szélsőségesek lettek. Kétségtelenül a legjellemzőbbek voltak a Győrben történtek. A Győri Nemzeti Tanács kezdeményezésére Dunántúli Nemzeti Tanács alakult, és ez november 1-től mindinkább ellenkormányként kezdett működni. Kapcsolatot teremtett a dunántúli megyék különböző bizottságaival, de Miskolc, Eger és már megyeszékhelyek ellenforradalmi vezetőivel is. Hozzáfogott egy úgynevezett dunántúli hadsereg szervezéséhez. A Dunántúli Nemzeti Tanács kifejezte bizalmatlanságát a központi kormánnyal, tehát a Nagy Imre-kormánnyal szemben, jobbról nyomást gyakorolt a kormányra. És bár a Nagy Imre-kormány teljesítette követeléseiket, hiszen kilépett a Varsói Szerződésből, bejelentette az úgynevezett semlegessési politikát, visszaállította a többpártrendszert, mindez a Dunántúli Nemzeti Tanácsnak kevés volt. Elhatározta, hogy elkobozza az MDP összes épületét és vagyonát. A Szabad Európa Rádió munkatársainak közvetítésével az ENSZ főtitkárához fordult segítségért. Csongrádon november 1-én egy 1919-ben hírhedtté vált különítményest választottak meg polgármesternek, akine a neve az ellenforradalom 1919-1921-es éveiben vetekedett Franczia Kiss Mihályéval és Héjjas Ivánéval. Nyíregyházán a megyei vezetést magához ragadó munkástanács vezetője egykor Gestapo-felderítő iskolát végzett. A vezetőségben voltak még nagygazdák, illegális szervezkedők, egy horthysta tiszt, a Kisgazdapárt egykori megyei vezetője és Szabolcs-Szatmár megye egykori horhysta főispánjának a fia. A városi karhatalom szervezését egy egykori jutasi őrmester kezébe és azonnal felajánlotta szolgálatait a megyei munkástanácsnál. A letartóztatások és a terrorcselekmények vidéken is rohamosan követték egymást .30-a után Szabolcs megyében elfogták a tanácselnököt és a megyei pártbizottság első titkárát, Varga Sándort, Debrecenben Ménes Jánost, a városi tanács elnökét, és Tatár Kis Lajost, a Hajdú megyei tanácselnököt. November első napjaiban harminc kommunistát tartóztattak le, köztük a tudományegyetem pártbizottságának titkárát is. A "Debreceni Hírlaő" november 3-i száma közölte, hogy a letartóztatások "a munkástanácsok és a forradalmi bizottmányok határozata" alapján történtek. Besenyőtelken őrizetbe vették Vadnai Lászlót, a Végrehajtó Biottság elnökét. Zalaegerszegen Gyarmati Horváth János és Horváth László tiszteket. sátoraljaújhelyen Szücs István járási párttitkárt, valamint Papp János és Köműves László honvéd századosokat. Ahogy az ellenforradalom továbbgyűrűzött, vidéken is mindinkább a párt került a támadás középpontjába. Debrecenben október 31-én elfoglalták és feldúlták a megyei és városi pártbizottság székházát. Makón egy negyvenfőnyi fegyveres különítmény elfoglalta a járási és a városi pártbizottság épületét, majd az ott talált iratokat elégették. Sátoraljaújhelyen egy volt földbirtokos vezetésével diákok fegyveresen elfoglalták a járási pártbizottságot, letartóztatásokat is eszközöltek. Kál községben a pártszervezet helyiségében elégették Lenin képeit, a párt zászlóit, a nyilvántartást viszont magukhoz vették, "intézkedés" végett. Szatymazon a lakásán keresték Horváth István párttitkárt, édesapját, Horváth Antalt találták otthon, akit súlyosan bántalmaztak. Szentmártonkátán a Nagykátai Járási Pártbizottság munkatársát, ifjú Bene Mihályt megtámadták, majd édesapját elhurcolták és megölték. Dabason Kovács Imre rendőr törzsőrmestert az utcán megtámadták és összeszurkálták. Makón egy ötös bizottságot hoztak létre, amely összeállította a kivégzendők listáját. Cigánd községben is hatvanöt nevet tartalmazó listát készítettek arról, hogy kiket kell letartóztatni és kivégezni. Kiskunmajsán a községi tanács kereskedelmi osztályának dolgozóját, Neményi Józsefet agyonverték. Zana Pál kunszállási agronómust keresték, s mivel nem találták, a lakását felgyújtották. Petőiszálláson Tóth Imre tanácsi dolgozót szintén nem találták otthon, ezért feldúlták a lakását és súlyosan bántalmazták a családját. Kakucs községben Gavló Józsefet, a tsz párttitkárát késsel leszúrták, Bugyi községben Lengyel Lászlót, az Új Élet Tsz elnökét agyonlőtték. Dány községben Lázár Flórián rendőr törzsőmestert lelőtték. Mezőcsáton a munkástanács intézkedésére a pártbizottság munkatársai házi őrizetbe kerültek, egyelőre csak a lakásukat nem hagyhatták el, de mindegyikük lakása elé géppisztolyos fegyverest állítottak. Igen súlyos terrorcselekményekre került sor Ózdon, ahol meggyilkolták Horning Ferenc ügyészségi nyomozót és Horváth József államvédelmi hadnagyot. Úgy hisszük, nem véletlen, hogy a meggyilkoltak, a meglincseltek többsége munnkás és szegényparaszt volt, a támadók, a gyilkosok többsége viszont egykori nagygazda, csendőr, horhysta tiszt, ahol nem ez volt a helyzet, ott is ők voltak a hangadók, az irányadók, a szervezők, akik az események menetét a kezükben tartották. A különböző elnevezésű bizottságok összetételének alakulása az ellenforradalom permanens voltát tükrözi. Az, hogy miképpen ment át egyik szakaszából a másikba, nemcsak az emberek és embercsoportok taktikai magatartásának, tehát a szubjektív tényezőnek a következménye volt, hanem az osztályerők mozgása folyamatának is. E mozgás sajátossága, hogy minden jelentős esemény után eggyel jobbra lépve tolják a folyamatot mind szélsőségesebb irányba. Mint már többször hangsúyoztuk, e vonatkozásban a Budapesti Pártbizottság székházának elfoglalása a szélsőjobboldalnak az egész orszgban újabb erőt, lendületet adott. A hatalomra törő és ténylegesen szerespet is játszó bizottságok összetételének változását jelzik az alábbi példák. Mezőkövesden is létrejött járási munkástanács vezetője egy egykor száztven katasztrális holddal rendelkező ügyvéd lett. Mezőcsáton a munkástanács vezetője hetven hold föld egykori tulajdonosa volt. Bogácson az egykori főjegyző, Zemplénagárdon a száz holddal rendelkező volt birtokos, Mezőkeresztesen százhuszonkét holdas volt földbirstokos, Boldogkőváralján a munnkástanács elnökhelyettese egykori horhysta katonatiszt, aki többször volt büntetve a népi demokratikus rendszer elleni bűncselekmnyért. a példákat, amelyek a folyamatot jelzik, még sokáig sorolhatnánk. Falun azonban - éppen azért, mert nagyon gyorsan talpra ugrottak a régi világ levitézlett népnyúzói, és ott akarták folytatni, ahol 1945-ben abbamaradt - az események értelme hamarabb tisztázódott, mint a városokban. A nagygazdák, az egykori csendőrök, főjegyzők, földbirtokosok és a velük együtt érzők fellépése, kezdeményező szerepe, gyors előretörése a dolgozó parasztok tömegei számára hamar nyilvánvalóvá tette, hogy milyen "forradalomról" is van szó. Vdéken már puszta jelentkezésükkel is megmutatták valódi céljaikat, önálló arculatukat, s így hamarabb vált nyilvánvalóvá a sok tekintetben zűrzavaros események igazi értelme. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe volt annak, hogy a községekben, a falvakban, a járási székhelyeken az emberek jobban ismerik egymást A nagyobb városokban, a mélyreható szociális átalakulás sajátos módon megnehezítette, hogy azonnal felismerjék, személy szerint kik azok, akik "forradalomért", a "független, szabad, demokratikus Magyarországért" szálltak síkra. Itt az egykori fasiszták, horhysta tisztek, vezető tisztviselők, a különböző klerikális és kleriko-fasiszta irányzatok hívei vagy titkos ellenforradalmi szervezetek vezetői és tagjai meglehetősen könnyűszerrel léphettek fel úgy, mintha dolgozók, demokraták lennének, s elhitethették, hogy "forradalmat, "szabadságot", "demokráciát" akarnak. Ezzel szemben a falvakban, a községekben, a járási székhelyeken "forradalmárokként" fellépő és kezdeményezést magukhoz ragadó emberek jelentős része ismert volt, s jelszavaival nem sok hitelt keltett. Ez a körülmény nagyon sok helyen nemcsak, hogy semlegesítette a paraszttömegeket, megakadályozva az ellenforradalom mögötti felsorakozásukat, hanem a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások dolgozóinak egy részét aktív harcra is késztette a szocialista vívmányok védelméért. Nem egy helyen tevékenyen felléptek a pártszervezet és a tanács védelmében, a termelőszövetkezeti vagyon megóvásáért. Nagyiván községben például munkásőrséget szerveztek, és bár 28-án a nagygazdák itt is népgyűlést hívtak össze, oda a kommunisták is elmentek. Vita, sőt összetűzés támadt. Igaz, a kommunisták azt nem tudták megakadályozni, hogy az egykori gazdagparasztok olyan tanácsot válasszanak, amelynek elnöke egy volt Barankovics-párti képviselő lett. De 29-én a termelőszövetkezet dolgozói, közöttük a kommunisták is felvonultak a községi tanács épületéhez, ahol a "forradalmi tanács" ülésezett és határozott fellépésükkel keresztülvitték, hogy a tanács lemondatta az elnököt, és tagjai közé hat kommunistát választott. Békés megye Gyulavári községében október 27-én forradalmi tanácsot választottak, amelynek elnöke egyszerű parasztember lett. De már másnap leváltották és helyébe egy egykori horthysta őrnagyot tettek. Azután egy csoport behatolt a községi pártszervezet helyiségébe, elégették a pártszervezet iratait, a párttitkárt megtámadták, az összegyűlt tömeg egy része azonban megvédte. Hasonló eseményre került sor a termelőszövetkezetnél is. Megtámadták a szövetkezetet, pontosabban, meg akarták támadni, hogy a vagyont széthordják, de a szövetkezet tagjai fejszével és kaszával megvédték a közös tulajdont. Arra az eseménysorozatra , amelyet 20-a felgyorsított és a Köztársaság téri események előrelendítettek, a nugaton megjelenő újságok, folyóiratok, hírügynökségek egy része is igen érzékenyen reagált. A Londonban megjelenő "Reynolds News" október 31-én a következőket adta hírül: "Megerősítést nyert, hogy Nyugat-Magyarországon lázas sietséggel szélsőséges katonai szervezetesket hoznak létre, hogy azok beláthatatlan következményekkel járó politikai akciókat kezdjenek" Továbbá: "A magyar "forradalmárok" jobboldali radikálisok... Magyar fasiszták özönlenek külföldről Magyarországra...Fennáll egy szélsőséges fasiszta rezsim lehetősége". A Párizsban megjelenő polgári "L'Express" 1956. november 9-i száma a következőket állapította meg az október 30-a után kialakult helyzetről: "A Nagy-kormány november 1-én a zavar nyilvánvaló jeleit mutatta...A haragvó tömeg vadul öldökölt, s a politikai rendőrség tagjai nem voltak az egyedüliek, akiket meglincseltek Vidéken a jobboldal a felszínre került, és bizonyos nemzeti tanácsok kevésbé népi irányzatokat mutattak. Hemzsegni kezdtek az "új politikai pártok". Az angol Reuter hírügynökség is kénytelen volt bejelenteni: "Bizonyos információk szerint a fasiszta mozgalom egykori tagjai megkísérlik pártjukat újjászervezni... Az egész országban olyan jelenetek játszódnak le, amelyek a "fehérek" 1919-es visszatérésére emlékeztetnek. A magyar politika jobbratolódása az ország demokratikus elemeit méltán nyugtalanítja." Október 30-án a "Daily Telegraph" tudósítója ezt írja: "A katonai és a rendőri egységek által nem korlátozott erőszakosság ragadta karmaiba Buapestet..." A "Bild-Telegraph" október 31-én: "A kommunistaellenes erők meg vannak győződve közeli győzelmükről". A terrorhullámok emelkedése, a bizottságok jobbrasúszása és bennük a szélsőjobboldali politikai erők hegenómiája, a pártok újjászervezése és megjelenése drámaian kifejezésre juttatta és kézzelfoghatóvá tette a hatalom átbillenését. E folyamat "csúcsa" Mindszenty megjelenése és politikai szereplése volt, a szélsőjobboldali antikommunista erők ő köréje kezdtek tömörülni. A Hamburgban megjelenő "Der Spiegel" 1956. november 7-i számában találóan rátapintott az igazságrae: "Mindszenty a felkelőknek antikommunista mártírmítoszt és katolikus ideológiát nyújt... Nyilvánvalónak látszik, a felkelés vezéreként Mindszenty alig jöhet szóba, de feltétlenül szóba kerülhet, mint egy új rend jelképe." Hasonlóan ír "New York Herald Tribune" 1956. november 20-án: "Számos nyugati szakértő úgy gondolta, hogy a magyaroknak, legalábbis egy ideig, meg kell elégedniük egy kommunistákból és nem kommunistákból álló koalícióval, amelynek az élén a kommunista, de ugyanakkor nacionalista Nagy Imre áll..... Amikor kiszabadították a katonák Mindszentyt, már új hangok hallatszottak. Egyesek már azt is követelték, hogy alakítson új kormányt Mindszenty..Mások viszont azt szorgalmazták, hogy Mindszenty vegyen részt egy főtanácsban, amelyet azokból a vezetőkből állítanának össze, akikben bíznak, s ez a főtanács a régensség szerepét töltené be, kinevezné a miniszterelnököt és a kormányt. A hercegprímás legközelebbi támadói egyébként nyíltan megmondták, mit várnak az ENSZ-től: Az ENSZ -megfigyelők azonnali megérkezését Magyarországra, és azt, hogy ejtőernyővel dobjanak le fegyvereket, élelmiszert és gyógyszert. Október 29-től erősödött a harc Nagy Imre kormányának már nemcsak átalakításáért, hanem megbuktatásáért is. S ez a küzdelem a pártház elfoglalása után mindinkább a Mindszenty-kormányért való harcot jelentette. Október utolsó napjaiban a Szabad Európa Rádióhoz Washingtonból, ahonnan irányították, megérkezett "a híres napiparancs" Build up Mindszenty! (Az éélre Mindszentyvel!) Őt akarták megtenni Magyarország miniszterelnökévé, hogy megkezdődjék annak a rendi államnak a fölépítése, amelyben a nagybirtokosok és az egyház megint visszakapják földjeiket és kiváltságaikat. Mindszenty fellépése tehát nem egyszerűen egy egyházi vezetős vagy akár csak egy reakciós politikus jelentkezése volt, kifejezte az ellenforradalmi mozgalom szélsőséges erőinek előretörését, egybeesett a legkülönbözőbb szélsőjobboldali pártok nyílt színre lépésével, amelyek, ha sok mindenben nem is értettek egyet, de abban kezdtek egyetérteni, hogy Mindszenty politikája jó alapp lehet a "kommunista rezsim" teljes felszámolására. A "New York Herald Tribune" november 2-án azt írta: Mindszenty "visszatérése egyike a katolikus egyház legfényesebb sikereinek... a kommunizmus ellen az utóbbi tíz esztendőben vívott harcában". Egy angol újság a "Scotsman", szintén e napokban írta "Az antikommunisták előnyomulásának színpadias csúcspontja volt Mindszenty bíboros diadalmas bevonulása Budapestre, harangzúgás kíséretében, amit a rádión keresztül az egész világ hallhatott. A körülmények ereje folytán Mindszenty lett a zendülés szellemi feje. Szavának nagyobb súlya volt, mint Nagy Imre valamennyi felhívásának." Mindszenty 1956. novembe 3-i beszédében körvonalazta is "...a régi rend elleni" harc programját. S ha ezt nem is fejtette ki teljesen, de szavai elegendők voltak ahhoz, hogy világossá váljon, hogyan értelmezik ezek az erők az új "társadalmi rend" létrehozásának politikai feltételeit. Az osztályerők átcsoportosulásának, a hatalom átformálódásának irányát jól jellemzi Mindszenty József színre lépése. De október 30-, a Köztársaság tér, és november 3-a, Mindszenty József legjelentősebb politikai fellépése között mély összefüggés van. Ha október 23-a titkát 30-0 fejti meg, akkor 30-án, a Köztársaság téren fellépő "forradalmárok" cselekedeteinek igazi politikai jelentőségét Mindszenty november 3-i beszéde fejti meg. Amilyen brutális volt október 30-a a Köztársaság téren, annyira nyílt és világos volt politikailag Mindszenty beszéde. Ennek lényege a következő: 1. A régi rendszer megbukott. (Itt természetesen a szocializmust építő rendszerről van szó.) 2. A régi rendszer örököseit is felelősség terheli, és ezért felelősségre is kell vonni őket (Ez a Nay Imre-kormány volt.) 3. Az egyházakat vissza kell állítani erkölcsi, anyagi és olitikai jogaikba. (Ez többek között egymillió hold föld visszavételét jelentette a parasztoktól.) 4. Magyarország a korlátozott magántulajdon alapján álló kultúrnacionalista nemzet lesz. (Beszédének e mondatai valóságos politikai hadüzenetet jelentettek a szomszédos népi demokratikus országok ellen.) Mindszenty József politikai fellépését az átgondoltabb, hajlékonyabb magyar burzsoá poitikusok, az okosabb reakciósok, de még maga a Vatikán sem tartotta szerencsésnek. Hisz kimondta nyíltan és világosan, miről van szó: de nyílt és világos cselekedet volt a Köztársaság tér is! Ettől elválaszthatatlan a november 3-i Mindszenty beszéd. Bár 1956. november 4-e után a Szabad Európa Rádió is siratta a Nagy Imre-kormányt, ezt megelőzően nem keveset tett azért, hogy az ellenforradalom permanens legyen, és egyik szakaszból átmenjen a másikba.Amikor Nagy Imre-kormány kiadta a tűzszüneti felhívást és tárgyalásokba bocsátkozott a lázadókkal, a Szabad Európa Rádió azonnal reagált erre, utasítást adva a "felkelőknek" a további támadásra. A rádió katonai szakértője, Bell ezredes, október 29-én a következőket mondotta: "Nagy imre és társai ravaszul és korszerű formában akarják megismételni a trójai faló esetét. A tűzszünetre, mint trójai falóra, azért van szükség, hogy a pillanatnyilag még ualmon levő budapesti kormány, ameddig csak lehet, megtarthassa pozícióját... A szabadságért küzdőknek egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteniük a velük szemben álló kormány tervét, mert különben megismétlődik a trójai faló tragédiája." A fegyveres ellenforradalmi csoportok, egyebek között a Szabad Európa Rádió utasításainak megfelelően, nem is tartották be a tűzszünetet. Miután a Köztársaság téri székház ellen indított rohamuk sikerrel járt, 31-én a Szabad Európa Rádióban a következő hangzott el: "A magyar fegyveres erők éléről el kell távozniuk azoknak a kommunista vezetőknek, akiknek ott eddig sem volt semmi keresnivalójuk! Szabadságharcos bajtársak! Követeljétek azonnal magatoknak a honvédelmi tárcát, a főparancsnoki és vezérkai főnöki tisztséget! Ez lenne a legnagyobb szavatosságtok!" És ég ugyanezen a napon uszítva sugározta: "Még mindig övék a belügy és még mindig övék a hadügy! Ne hagyjátok, szabadságharcosok! Egy csepp szenet, egy csepp olajat ne adjatok addig a budapesti kormányzatnak, amíg a belügy és a hadügy nincs a kezetekben!" A Szabad Európa Rádió vezetői természetesen jól tudták, hogy 30-tól már egészen konkrét tárgyalások folynak a miniszterelnök néhány híve és a legnagyobb fegyveres csoportok vezetői között. Már nem arról, hogy a felkelést el kell ismerni "népforrdalomnak" "szabadságharcnak, hanem a legfontosabb hatalmi pozíciókról, sőt magáról a hatalomról. Az előbb idézett utasítások bátorítást és következetes kitartásra buzdítást jelentettek a hatalom megszerzése érdekében. Ezért a Szabad Európa Rádió folytatta a korábbi napokban kialakított politikai vonalát, harcát a Nagy Imre-kormány további alakításáért. 31-én este az újonnan átalakított Nagy Imre-kormány ellen is támadást intézett. Azt állapította meg róla, hogy "...semmire sem garancia". Ez az állapot olyan ostobán képtelen - jegyzi meg -, hogy átmenetileg sem lehet elfogadni. A legfontosabb teendő elérni, hogy alakítsanak új ideiglenes nemzeti kormányt. "Ebben csak a pártok igazi képviselőinek és a szabadságharc tényleges vezetőinek lehet helye." Követeli a Varsói Szerződésből való kilépést, s "szabad választásokat" nemzetközi ellenőrzés mellett. Le kell szögeznünk, hogy nem volt egységes a különböző imperialista körök taktikája, sőt még az amerikai uralkodó csoportoké sem. Hiszen, amíg a Szabad Európa Rádió siettette a jobbratolódást, a Nagy Imre-kormány elsöprését, hajtotta az eseményeket mindjobban "előre", "radikális irányba", addig az amerikai küügymnisztérium már 27-én olyan utasítást küldött budapesti követségéneks, hogy figyelmeztesse Nagy Imrét. "ne siessen és tanúsítson több bizalmatlanságot a Nyugattal szemben". Ezért amikor október 31-én az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatalának elnöke a külügyminisztérium intencióitól eltérően úgy nyilatkozott, hogy Nagy Imre kormányát csak átmenetinek tekinti, amelyet követnie kell "egy vaskezű, emigráns politikusok részvételével szervezett kormánynak, amely gyökeresen szakít a kommunista rendszerrel", s szerinta "Mindszenty alkalmasnak látszana egy ilyen kormány vezetésére", a Tájékoztatási Hivatal elnökét e nyilatkozatáért leváltották. Voltak másutt is "józanabb" burzsoá politikusok, ideológusok, újságírók, akik úgy ítélték meg a helyzetet, hogy Nagy Imrére még szükség van. A. "L'Aurore" november 2-i számában olvashattuk: "Bizonyos, hogy Nagynak még van szerepe, és erre adtak neki a kormány kommunistái megbízatást. Alkalmasabb arra, mint ők, hogy az oroszokkal tárgyaljon és elérje távozásukat." Nyilvánvaló, hogy miről van szó, miben rejlik az ellentét. Két alternatíva között lehet - és kel - választani: betartani a fokozatokat, s lassú ütemben, de biztosabban haladni a hatalom megszerzése felé, bizonyos kompromisszumokkal, kigyezésekkel, sőt a "kommunista" miniszterelnököt megtartva, és egy revizionista, "nemzeti kommunista" irányzattal szövetségben alakítani át a hatalmat, vagy pedig a revizionista és "nemzeti kommunista" irányzatokat is félrelökve, rajtuk is átgázolva, Nagy Imrét és kormányát is elsöpörve azonnal megszerezni a hatalmat. Az október 30-a utáni helyzetben, mint láttuk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Nagy Imre és hívei részben elszigetelődtek, elvesztették befolyásukat az események menetére, részben pedig, hogy megtartsák pozíciójukat, az ellenforradalomra támaszkodtak, s átmentek annak táborába. Ezért az előző napokhoz képest élesebben és sürgetőbben merült fel hazánkban a szocializmus létének és jövőjének kérdése. Mert 28-ig, de legkésőbb 30-ig még fennállhatott annak a lehetősége, még élhetett az az elképzelés, hogy Nagy Imre tárgyal ugyan a "felkelőkkel", lavíroz és egyezkedik velük, de csak annak érdekében, hogy a népköztársaságot megszilárdítsa, pozícióit megerősítse, a kommunisták pártját tömörítse, erősítse, időt nyerjen ahhoz, hogy a szervezett és tudatos ellenforradalmárok befolyása alól kivezesse a megtévesztett és félrevezetett embereket, s bizonyos tömegtámogatást szerezve, politikai és fegyveres erővel visszaszorítsa és felszámolja a hatalom és a rendszer ellen támadó ellenforradalmi szervezeteket és csoportoket. De október 28-a, illetve 30-a nyilvánvalóvá tette, hogy Nagy Imre tárgyalásai a "felkelőkkel", a különböző pártokkal, küldöttségekkel nema népköztársaság megerősödését eredményezik, hanem annak fokozatos, de gyors likvidálását. Ezt a magyar ellenforradalmi burzsoázia okos és tapasztalt politikusai jól látták. Ezért próbálta egy részük az események menetét visszatartani, az erőket ismét a hatalmától lényegileg megfosztott vagy mindinnkább megfosztott Nagy Imre köré csoportosítani. azt remélték, Nagy Imre így elérheti, hogy az országban levő forradalmi erők ne kapjanak támogatást, internacionalista segítséget a szovjetuniótól és a többi szocialista országtól, sőt a szovjet csapatok vonuljanak ki az országból. Az ellenforradalmi táboron belül azonban ez a józanabb, taktikusabb, megfontoltabb irányzat kisebbségben maradt, sőt mindinkább elszigetelődött. Ezt jelezték a fegyveres felkelők közti előretolódások is, s azok a változások, amelyek a lázadó fegyveres csoportok vezetésében végbementek. A megfontoltabb, taktikusabb parancsnokokat több helyen, így a Corvin közben is leváltották. Ez a folyamat ment végbe a különböző bizottságokban, bizottmányokban és az újjáalakult, vagy újonnan létrehozott politikai pártok vezetésében is. A hatalom mindinkább a szélsőséges reakció kezébe került, amely átgázolt tegnapi szövetségesein. A "Le Monde" november 1-i számában, október 31-re utalva, már a következők olvashatók: "Mire a szürkület a harcok fülstjébe burkolva budapesten leszállt, mindenki számára világos volt, hogy a magyar népi demokrácia nincs többé." Ugyanez az újság írta november 2-i számában: "A forradalom, vagy ha úgy tetszik, az ellenforradalom, győzött Magyarországon." A nyugatnéémet "Die Welt" november 3-i számában is találó sorokat olvashatunk: "a győzelmes nemzeti kommunista felkelés általános antikommunista felkelésbe csapott át. Nagy Imre belpolitikai gyengéségét erősödő szovjetellenes akciókkal ellensúlyozta. Olyan messzire ment, hogy többé nem fordulhatott vissza." Csupán annyibannem teljesen pontos ez a megállapítás, hogy a győzelmes "nemzeti kommunista felkelés" is lényegileg antikommunista erők irányítása alatt állt.

0 komment , kategória: Köztársaság tér 1956

Címkék: boldogkőváralján, átformálódásának, szabadságharcnak, szélsőjobboldali, bizalmatlanságot, paraszttömegeket, szociáldemokrata, ellenkormányként, újraszületésében, bizalmatlanságát, népköztársaságot, jelentkezésükkel, osztályvezetőtől, miniszterelnököt, küügymnisztérium, szentmártonkátán, kezdeményezésére, előrelendítettek, eseménysorozatra, parasztpártiakat, felsorakozásukat, bűncselekmnyért, szabadságharcos, nyilatkozatáért, ellenforradalmi, ellenforradalom, megyeszékhelyen, munkástanácsnál, mezőkeresztesen, letartóztatások, polgármesternek, elnökhelyettese, népforrdalomnak, figyelemreméltó, pártbizottságot, kiszabadították, hatalmat megszerezze, törvényesen megválasztott, úgynevezett Fővárosi, keresztény Magyar, horhysta időszakban, jobboldali szociáldemokrata, első intézkedés, polgármesteri tisztséget, régi közgyűlést, első ülésen, úgynevezett Keresztény, polgármesteri hivatalba, kérdést megvitattak, fővárosi közigazgatásban, 1945-től politikai, helyekre fogadják, Hollós Ervin-Lajtai Vera, Kossuth Könyvkiadó, Budapesti Pártbizottság, Fővárosi Tanácsot, Végrehajtó Bizottságot, Fővárosi Nemzeti Bizottságot, Keresztény Magyar, Demokrata Néppárt, Keresztény Ifjúsági Szövetség, Magyar Párt, Fővárosi Tanács, Nemzeti Bizottság, Bechtler Péter, Kővágó Józsefet, Varsói Szerződés, Keresztény Magyar Párt, Nagy Imre-kormány, Varsói Szerződést, Magyar Dolgozók Pártja, Győri Nemzeti Tanács, Dunántúli Nemzeti Tanács, Nagy Imre-kormánnyal, Varsói Szerződésből, Dunántúli Nemzeti Tanácsnak, Szabad Európa Rádió, Franczia Kiss Mihályéval, Héjjas Ivánéval, Varga Sándort, Debrecenben Ménes Jánost, Tatár Kis Lajost, Debreceni Hírlaő, Vadnai Lászlót, Végrehajtó Biottság, Zalaegerszegen Gyarmati Horváth János, Horváth László, Szücs István, Papp János, Köműves László, Horváth István, Horváth Antalt, Nagykátai Járási Pártbizottság, Bene Mihályt, Dabason Kovács Imre, Neményi Józsefet, Zana Pál, Petőiszálláson Tóth Imre, Gavló Józsefet, Lengyel Lászlót, Élet Tsz, Lázár Flórián, Horning Ferenc, Horváth József, Reynolds News, Daily Telegraph, York Herald Tribune, Nagy Imre, Szabad Európa Rádióhoz Washingtonból, Mindszenty József, Nagy Imre-kormányt, Amikor Nagy Imre-kormány, Szabad Európa Rádióban, Nagy Imrét, Egyesült Államok, Tájékoztatási Hivatalának, Tájékoztatási Hivatal, Nagy Imrére,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]