November 4. - Hollós Ervin-Lajtai Vera,Kossuth Könyvkiadó,Budapesti Pártbizottság,Budapesti Pártbizottságot,Király Béla,Forradalmi Munkás-Paraszst Kormány,Forradalmi Munnkás-Paraszt Kormánynak,Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány,Kádár János,Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány,Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány,Nagy Imre-kormánnyal,Palmiro Togliattinak,Olasz Kommunista Párt,Magyar Szocialista Munkáspárst VII,Szabad Európa Rádió,Munkás-Paraszt Kormány,Magyar Népköztársaság,Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

November 4.

2011-08-15 17:00:57, hétfő


	Köztársaság tér 1956 Hollós Ervin-Lajtai Vera Kossuth Könyvkiadó 1980 Az ellenforradalom szélsőséges irányzatai kezdettől fogva maguk előtt lökték, taszították a különböző áramlatok és irányzatok képviselőit, de oly módon, hogy "...azok vállán jó erősen rajta tartották a kezüket". Az így folyamatosan előrelendített revizionista csoportok nélkülözhetetlen szerepet játszottak, de csak mint segédcsapatai a szélsőséges irányzatoknak, s létük lényege tulajdonképpen azok győzelmének elősegítésében rejlett. Ezt oly módon próbálták igazolni, nem kevesen még önmaguk előtt is, hogy makacsul hajtogatták: a "forradalomnak", amely egy "...semleges, független, szocialista és demokratikus Magyarországot szült", semmi köze az ellenforradalmi jelenségekhez, a jobboldali kilengésekhez. Ezért a revizionisták közül azok, akik 30-án még nem oltak kifejezetten árulók és nem játszottak össze a fegyveres ellenforradalmárokkal, nemcsak átvették ezt az érvelést, hanem önmagukat meg is nyugtatták vele: a Köztársaság téren történtekért a pártházban levők a felelősek. Az eseményeknek ez sajátos, 1956. októberéig talán sehol sem tapasztalt jellegzetességet kölcsönzött, a párton belüli jobboldali revizionista irányzat olyan párton kívüii erőkre támaszkodott, amelyeknek nem egyszerűen a revizionisták párton belüli ellenfeleivel volt elszámolnivalójuk, hanem az egész renddel. Bizonyos idő után tehát a revizionistákkal is! Egy ideig úgy tűnhetett - a párt tömegei és a pártonkívüliek számára is -, hogy a fegyveres harc voltaképpen nem más, mint a párt különböző irányzatai közti politikai harc folytatása. Ebben csupán annyi az igazság, hogy a párton belüli harc a kirobbant ellenforradalmi lázadást motiválta, de semmiképpen nem fejezi ki annak a lényegét. Mert az igazi kérdés a fegyveres harc közepette, a különböző események sorozatába nem az volt, hogy a párt melyik irányzata kerüljön ki győztesen, hanem a rendszer léte vagy nemléte. A párton belüli revizionista "felkelés" nélkülözhetetlen volt az "igazi" felkeléshez, néllküle az nem jöhetett volna létre. a revizionisták maguk is a "forradalom" előkészítőinek vallották magukat. Ám ez a "szabadságharc" egyáltalán nem valamiféle eddig soha nem látott "antitotális, antibürokratikus forradalom" volt, nem is a XX. század ötvenes éveinek valamilyen teljesen új társadalmi jelensége. Bármilyen sajátos volt, bármennyire is új körülmények között, korábban nem látott új vonásokkal jelentkezett, tartalmát az az alapvető tény döntötte el, hogy mely osztályok álltak egymással szemben. Igaz, azokban a napokban nem kevesek előtt tűnhetett úgy, hogy a harcoló Budapesti Pártbizottság nem a munkások, a dolgozó parasztok, az eyszerű emberek forradalmi érdekeikért szállt síkra, hanem ez csupán az elbürokratizálódott párt és állami vezetés utóvédharca. De mint már oly sokszor hazánk történetében, a látszat és a valóság nagyon távol állt egymástól. Október 30-án a legsúlyosabb körülmények között a két "ősellenség" találkozott. A pártházat támadók képében a magyar reakció, az ellenforradalom, a fasizmus és a velük szövetkezett alvilág ütközött össze a forradalmi magyar proletariátus képviselőivel. A támadók jól tudták, hogy a Budapesti Pártbizottság elsöprése erős csapás a egész kommunista mozgalomra, ennek következtében sikeres és eredményes támadás a népköztársaság rendje ellen. Nagyon hamar világossá vált, milyen lehetőségek vannak azoknak a revizionista politikusoknak és irodalmároknak, akik meg akartak szabadulni minden "tsehertől" és akik számára a hacoló, véző Budapesti Pártbizottság is súlyos "ballaszt" volt. Milyen eshetőségek nyíltak számukra? Milyen erővel rendelkeztek? Milyen demokratikus és forradalmi alternatívát tudtak adni? Mindent csak szavakban, a valóságban semmit. Hiszen a revizionista alternatíva valójában azok előtt tárta szélesre a kaput, akik egymás után hozták létre az ellenforradalmi, reakciós, kleriko-fasiszta pártokat, társadalmi intézményeket, akik gyors ütemben olyan mértékben formálták és alakították át a végrehajtó hatalmat, hogy annak már szinte köze sem volt eredeti tartalmához és formájához. A gyakorlat leleplezte: a szovjetellenes revizionista alternatíva lényege, az "antibürokratikus, antitotális forradalom" igazi tartalma - az ellenforradalom. S amikor a revizionista irányzat vezetői összefogtak a Budapesti Pártbizottságot támadó, lincselő ellenforradalmárokkal, ezzel az árulásnak szinte páratlan mélységéig süllyedtek. Azóta sokszor megállapították már: Király Béla, a Corvin köz parancsnokai, a Baross téri felkelők, a Víg utcai osztagok attól nem lettek forradalmárok, szocialisták, a szocialista rendszer hívei, hogy a revizionisták támogtták őket s összefogtak velük. Ellenkezőleg, az események megmutatták, hogy a "foradalom" (értsd ellenforradalom) nem akaert megállni semmiféle liberizálódásnál, hívei nem azért fogtak fegyvert, nem azért harcoltak, hogy egy "rossz kommunista vezetés" helyébe egy "jobb kommunista vezetés" lépjen. A szavakat a helyükre kell rakni, s így egyértelmű választ lehet adni a fiatal olvasónak, ha a már már történelemmé vált eseményekről hallva vagy olvasva, megkérdezi, mi lett volna a helyes alternatíva, ki cselekedett helyesen. a több mint húsz év távlatába merült eseménsorozat valóban úrzavaros és ellentmondásos volt, de nem volt kiúttalan. 1956-nak azokban a napjaiban, amikor már hidegre fordult az idő és az őszi szél egyre több falevelet kergetett Budapest utcáin, New York, Párizs, München, London legnaegyobb újságjai örömmel írták: eltűnt, megsemmisült a népi demokratikus Magyarország. Ám ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben az igazi alternatíva ott érlelődött a harcoló, vérző, gondolkodó kommunistáknak, a pártbizottságok épületeiben küzdők cselekedeteiben. az alternatíva a harcnak és az összeköttetésnek arról a csúcsáról volt látható, ahová a Budapesti Pártbizottság felemelkedett. Ott élt a központi vezetésben, a kormányban, az ország legkülönbözőbb városaiban, üzemeiben, az egyre inkább szétszóródó, de harcolni kész emberek gondolataiban, szívében. Nem voltak egyedül a Budapesti Pártbizottság épületében harcolók. Sőt,magatartásuk gondolkodásra késztette és tettekre ösztönözte azokat is, akiket a történtek egy időre megzavartak, megbénítottak, szétszórtak. A kommunistáknak a válságból életük talán legkritikusabb helyzetéből a Budapesti Pártbizottság harca segített kiutat találni. A november 4-i fordulat, a Forradalmi Munkás-Paraszst Kormány létrejötte nemcsak és nem is elsősorban azért következett be, mert az országban lincselések voltak. A lincselések csak jelezték azt a sokkal lényegesebb folyamatot, amely október 23-án elkezdődött, a hatalom teljes átalakulását, olyan osztály- és politikai erők hatalomra jutását, amelyek az osztály- és pártárulókkal együttműködve készek voltak Magyarországot kiszakítani a szocialista országok közösségéből, hazánk társadalmi rendszerét megváltoztatni, és végrehajtani a tőkés restaurációt. 1956-ban azonban merőben más volt a helyzet, mint 1919-ben. Akor még vérbe tudták fojtani az ellenséges burzsoá környezetben küzdő első proletárdiktatúrát. Négy évtized múltán azonban az országban jelentősebb forradalmi erők vannak és hazánkat szocialista országok határolják, köztük a Szovjetúnió. A forradalm erőknek van hová segítségésrt fordulniuk a külső és belső reakció elleni harcban. A magyarországi események felidézték egy világméretű háborús összecsapás veszélyét, hazánk kettészakítását: például ellenkormány létesítése Győrött, egy mindszentysta-mozgalom erőteljesebb, gyorsabb kibontakozása Budapesten és az országban, a Mindszenty vezette kleriko-fasiszta diktatúra létrejöttének reális veszélye stb. De a harcoló, küzdő pártbizottság, a forradalmi munkáscsoprtok, a rendszerhez hű katonai, rendőri, karhatalmi osztagok jelzik, hogy van erő az ellenforradalom hatalomátvételének megakadályozására, a népi demokratikus rendszer, a munkáshatalom megszilárdítására, a hatalomba már bekerült szélsőjobboldali burzsoá elemek kiszorítására. Ebben a helyzetben az egyik legfontosabb feladat éppen annak a forradalmi centrumnak a létrehozása, amely a meglevő erőket zászlaja alá gyűjti, és harcba viszi az ellenforradalomnak utat nyitó revizionisták és a nyílt ellenforradalom ellen. Ez a forradalmi centrum jön létre szinte közvetlenül a Köztársaságs téri események után, és támaszkodik az ellenforradalom ellen harcoló munkásokra, fiatalokra, katonákra, rendőrökres, kommunistákra, hazafiakra, demokratákra - mindazokra, akik számára az október 23. óta eltelt napok nyilvánvalóvá tették, milyen erők kerülnek hatalomra. A forradalmi centrumnak a létrehozása, a Forradalmi Munnkás-Paraszt Kormánynak a megszervezése ezért történelmi jelentőségű. A program, a politika, amelyet meghirdetett,alkalmas volt a hazug "nemzeti egység" széttörésére, a forradalmi tömegek tömörítésére, a tudatos ellenforradalmi irányzatok befolyása által félrevezettek és becsapottak leválasztására, a korábbi években elkövetett hibák felszámolására. Ezért a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány programja és politikája támogatásra talált hazánkban a népköztársasághoz hű emberek között, valamint a Szovjetúnióban és a többi szocialista országban, amelyek internacionalista segítséget nyújtottak az ellenforradalom gyors felszámolása érdekében. Az 1956-os október végi napokban a Szovjetúnió vezetői több kísérletet tettek a magyarországi helyzet normalizálásának elősegítésére. Elsősorban - különösen, amíg volt remény rá - politikai megoldással próbálkoztak, még a katonai erők felvonulttásakor és mozgatásakor is. De amikor a belső és a külső ellenforradalmi erők vérszemet kaptak, s fokozták támadásukat, politikai megoldásra nem volt többé lehetőség. Kádár János elvtárs 1957-ben az országgyűlés előtt, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány féléves tevékenységéről szóló beszámolójában a következőket mondta: "A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban levő Nagy Imre-kormánnyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult meg a mai Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetúnió fegyveres segítségét kéri az ellenforradalom szétveréséhez és a rend helyreállításáhozs. Ehhez a Szovjetúnió testvéri segítsége múlhatatlanul szükséges volt." A Szovjetúnió kormánya - a pillanatnyi meg nem értéssel is számolva - a lenini internationalizmus elvei alapján nyújtott fegyveres segítséget az ellenforradalom leveréséhez. A Szovjetúnió indítékait a "Pravda" 1956. november 4-i "El kell torlaszolni a reakció útját Magyarországon!" című vezércikke így határozta meg: "A népi Magyarország olyan napokat él most át, amelyek döntőek lesznek sorsának további alakulására. A kérdés most az: tovább halad-e Magyarország a szocialista fejlődés útján, vagy győznek a reakciós erők, amelyek olyan rendszert akarnak visszaállítani, amely évtizedekre visszavetné az országot." Hasonló módon ítélte meg a helyzetet a többi szocialista ország kormánya is. Számunkra sem volt közömbös a veszélyt látva, hogy egy testvéri országban milyen fordulatot vesznek az események. Érdemes még idézni Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt akkori vezetőjének álláspontját is, amely a "L'Unita" 1956. november 6-i számában jelent meg: "Lehet, hogy az ellenség féktelen propaganájának hatása alatt egyesek ingadoznak, reszketnek, hibáznak. Később vissza fogják nyerni biztonságukat. Nem különös és nem új dolog az, hogy vannak a munkásmozgalomban olyanok is, akik csak néhány hónapi, sőt néhány évi késéssel értik meg a dolgok lényegét De az események lényege világos.. A Szovjetúniónak kötelessége megakadályozni azt, hogy hatáain katonai provokációk tűzfészkei keletkezhessenek. Kötelessége, különösen a jelen pillanatban, megvédeni mindazokat a hadállásokat, amelyek a béke frontjának szerves részét alkotják, kötelessége megakadályozni, hogy ezeket a hadállásokat áttörjék, vagy akár csak kis mértékben is meggyöngítséks. Kötelessége ez nemcsak saját magával vagy a kelet-európai országokkal és népekkel szemben, hanem velünk és az összes népekkel szemben is." Helyes volt tehát a Magyar Szocialista Munkáspárst VII. kongresszusán kifejtett értékelés, mely szerint a "magyarországi ellenforradalmi lázadás nemcsak a magyar nép szocialista vívmányait, nemzeti függetlenségét fenyegette, hanem támadás volt az egész szocialista világ, Európa és az egész emberiség békéje ellen. A harc nemcsak a magyarországi forradalmi és reakciós erők ütközete, hanem egyben a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus, a háború és a béke nemzetközi erőinek összecsapása is volt. A magyar kommunisták és a haladó erők a Szovjetúnió és a szocialista országok közvetlen segítségével hozzáláttak az ellenforradalmi lázadásnak és következményeinek felszámolásához. Mindenekelőtt a fegyveres ellenforradalmi csoportokat kellett ártalmatlanná tenni. Bár a szocialista rendszer védelmére kész erők jelentősek voltak az országban, de szétszóródtak és részben demoralizálódtak. Megszervezésük és harcba vetésük viszonylag hosszabb időt jelentett volna, ezért döntött úgy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, hogy a testvéri internationalista segítséget is igénybe veszi a fegyveres ellenforradalmi bandák leverésére, a rend helyreállítására. Közben politikai és ideológiai harccal újjászervezi a belső haladó erőket és kivívja a dolgozó nép bizalmát. A Szovjetúnió kormánya, eleget téve a magyar kérésnek, segített az ellenforradalmi fegveres gócok felszámolásában, a szovjet katonák a szocializmushoz hű magyar harcosokkal együtt küzdöttek és véreztek. a külföldi propagandaszervezetek, főleg a Szabad Európa Rádió, nagy ígéretekkel ösztönözte a harc folytatását. Ennek ellenére a fegyveres harc lényegében néhány nap alatt befejeződött. Sem a nép, sem egyetlen jelentős magyar katonai egység nem nyújtott támogatást az ellenforradalmi csapatoknak, de elmaradt a nyugatról ígért segítség is. A fegyveres harc november 8-10-re véget ért. Egyes kisebb elszigetelt csoportok még próbálkoztak, de ez már nem volt összefüggő harc, és velük a magyar karhatalom egységei számoltak le. November 11-én Kádár János, a Munkás-Paraszt Kormány elnöke bejelenhette: "Közölhetem, hogy a Magyar Népköztársaság ellen intézett fegyveres támadást az ország egész területén - mind a fővárosban, mind a vidéken - leverték. Hogy 1956 októberében is valójában milyen erőviszonyok uralkodtak Magyarországon, azt jól mutatja a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikájának gyors sikere, a konszolidáció viszonylag rövid időn belüli megvalósulása. Néhány hónap alatt népköztársaságunk tudatos és szervezett ellenséges erői elszigetelődtek. Nyilvánvalóvá vált, hogy tíz- és tízezrek félrevezetés, becsapás és önbecsapás áldozatai lettek. Százezrek és milliók ismerték fel a történtek igazi értelmét és jellegét. Az események megmutatták, hová jut az ország, hová sodródhatnak a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a fiatalok, ha a tévedések, a félreértések, a tudatos menőverek ellenforradalmárokat juttatnak hatalomra. A Budapesti Pártbizottság megtámadása és az azt követő események minden bizonnyal még gyorsabb cselekvésre késztették azokat, akik a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt életre hívták. Ezért a gondolkodó, harcoló és vérző Budapesti Pártbizottság harca 1956 októberében felejthetetlen jelentőségű eseménnyé lett, a munkáshatalomért harcoló magyar kommunisták szmbólumává vált.

0 komment , kategória: Köztársaság tér 1956

Címkék: szélsőjobboldali, revizionistákkal, normalizálásának, antibürokratikus, helyreállítására, nélkülözhetetlen, felvonulttásakor, keletkezhessenek, összeköttetésnek, jellegzetességet, liberizálódásnál, demoralizálódtak, munkáshatalomért, pártbizottságok, ellenforradalom, ellenforradalmi, elszigetelődtek, tevékenységéről, kilátástalannak, megállapították, pártbizottságot, cselekedeteiben, felszámolásában, szocializmushoz, felszámolásához, kettészakítását, szovjetellenes, pártonkívüliek, ellentmondásos, előrelendített, legkülönbözőbb, megváltoztatni, felejthetetlen, magyarországot, propaganájának, szovjetúnióban, ellenforradalom szélsőséges, különböző áramlatok, szélsőséges irányzatoknak, ellenforradalmi jelenségekhez, jobboldali kilengésekhez, revizionisták közül, pártházban levők, párton belüli, revizionisták párton, egész renddel, párt tömegei, pártonkívüliek számára, fegyveres harc, párt különböző, kirobbant ellenforradalmi, igazi kérdés, Hollós Ervin-Lajtai Vera, Kossuth Könyvkiadó, Budapesti Pártbizottság, Budapesti Pártbizottságot, Király Béla, Forradalmi Munkás-Paraszst Kormány, Forradalmi Munnkás-Paraszt Kormánynak, Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány, Kádár János, Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, Nagy Imre-kormánnyal, Palmiro Togliattinak, Olasz Kommunista Párt, Magyar Szocialista Munkáspárst VII, Szabad Európa Rádió, Munkás-Paraszt Kormány, Magyar Népköztársaság, Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]