|
2007-08-07 10:28:43, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
ÖNELSZÁMOLÁS
,,Kísérő"levél a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) című regényem kéziratához
Olyan nehéz a szívem attól a szégyentől, amit amiatt érzek, amit elkövettek velem szemben azok, akiket szerettem és rokonaimnak hittem! Éppen ezért, ólomnehéz ujjakkal írom ezt a kísérő-levelet.
Most le kellene írnom pár sorban azt, amit 610 oldalon sem tudtam igazán megfogalmazni...
Arra azonban rájöttem - úgy a 300. oldal tájékán - sokkal nagyobb bajban vagyok, mint ahogy ötvenhárom évig (1998-ig) hittem!
Ugyanis, az azóta eltelt hat év alatt megbizonyosodtam arról, hogy valaki (vagy valakik még) a föld színéről is el akar tüntetni!
Ma már tudom, hogy csak addig kímélik meg az életemet, míg nem lázadozok rabsorsom ellen.
Éppen ezért, minden leírt szóm, mondatom lázadásértékű
v á d b e s z é d
azok ellen, akik életemre, életünkre törnek!
Mióta elkezdtem származási múltamat felkutatni, vizsla szemek követik minden lépésemet!
Ez azt jelenti, hogy ezt a levelet egy otthon nevezetű helyről (amit inkább tartok egy jól őrzött ,,börtönnek") próbálom célba juttatni.
Még abban sem vagyok biztos, hogy sikerül-e?
Miért gondolom így?
Talán azért, mert olyan emberekkel voltak a szüleimnek hitt emberek kapcsolatban, mint például ,,Laci bácsi", vagyis, Kovács László, aki azonnal felötlött emlékezetemben 2004. október 23-án.
Máskor is gondolok rá és megbízóira, de ekkor konkrét oka volt.
Végignéztem az M1-en azt a filmfelvételt, amit egy angol újságíró készített és vágatlanul kijuttatott az országból 1956 karácsonya után.
A kommentátor angolul beszélt, miközben olvasni lehetett a magyar feliratot, ezért nem tudtam kellő pontossággal megfigyelni azt, amikor a Köztársaság téri kazamatáknál hallgatóznak a felkelő forradalmárok, mert a feliratra koncentráltam, vagyis arra, hogy kellő gyorsasággal el tudjam olvasni.
Ezt követően azonban, a Hír tv-n megismételték ugyanezt a filmriportot, magyarul kommentálva az eseményeket. Pontosan meg tudtam figyelni, hogy amikor az aknába hajoló ember csendre inti a tömeget, akkor a mikrofonba behallatszó zaj, ami a föld alól jött, egy működő géphez, vagy darálóhoz volt hasonló.
Ekkor a levegőbe lőtt valaki, aki látszatra a lenti raboknak akart jelezni. Ezt követően a zaj megszűnt és akkor arra gondoltam, hogy a lövés, akár a zajkeltőt is figyelmeztethette?
Nem tudom, hogy miért, de azonnal felötlött bennem egyik gyerekkori emlékképem. Kislánykoromat nagyszüleim tanyáján töltöttem és hirtelen a szecskavágó - amit kukorica-morzsolásra is át lehetett állítani - jutott eszembe! (Lásd az erről szóló írásom 6. oldalát! Címe: Helytörténeti-néprajzi hagyományok Kunszentmiklóson...)
Már akkor kezdtem érezni, hogy nagy bajban vagyok, amikor a rádió Vasárnapi újság című műsorában hallottam A HÚSDARÁLÓ című színdarabról készült riportot!
Eszembe jutott az ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET! című regényem, III. fejezetében, a 236. oldalon leírt epizód.
Itt arról a Kovács László (aki csak névrokona az ,,egypárti" nacsalnyiknak) nevezetű emberről írok, aki 1994 őszén, a Pesti Fekete Doboz által- a pince-börtönökről készített sorozatában megjelent. Pontosabban, a Köztársaság téri pincében forgattak, amikor váratlanul felbukkant ,,Laci bácsi" és kijelentette, hogy:
,,A szóban-forgó épület alatti pince-rendszerben soha, semmiféle rabokat nem tartottak..."
A gondom csak az, hogy a regényem ezen fejezetének eredetijét egy pszichiáter számára írtam, akihez azért kellett(!) eljárnom, hogy segítsen ,,elgyászolni" az állítólagos szüleimet...
,,Kórosan elhúzódó gyász", így magyarázta ,,családorvosunk" azt a kutakodást, amibe belefogtam. Attól kezdve, hogy ,,Anyuka" megvallotta egy gyenge pillanatában élete nagy titkát: nem ő szült engem(!) nem volt egy perc nyugtom sem. Ugyanis, azt nem volt hajlandó elárulni, hogy: ha nem ő, akkor kicsoda?
Visszatérve ,,Laci bácsira", aki úgy rondított bele az életembe, hogy ,,Anyuka" ,,barátja(?)" volt. ,,Anyuka", Bóna Gáborné sz.: Bálint Zsófia (a regényben Tiborca Györgyné sz.: Győri Lídia) halála után, ,,Laci bácsi" elmondta, hogy valójában 1957-től kíséri figyelemmel ,,Apukát", Bóna Gábort (a regényben: Tiborca György). ,,Apuka", szerepet vállalt 1956-ban, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban a Nemzetőrség megszervezésében. Ő úgy mondta, hogy azért volt erre szükség, ,,nehogy széthordják a gyárat!". (Lásd a regény I. fejezetének a Forradalom című részét!)
Tehát, Laci bácsi, mint egy igazi SPION, ,,ANYUKÁN" KERESZTÜL RÁTELEPEDETT A CSALÁDUNKRA, A CSALÁDOMRA! Még ,,anyuka" halálakor is egy utolsót alázott rajtam!!! Megtehette, mert, ,,apukának" nem volt annyi pénze, hogy eltemettesse a feleségét! Férjem engem használt föl, mint közvetítőt, hogy pénzért kuncsorogjak ennél a pióca-spionnál!
Ezt követően, az egyetlen testvéremnek hitt ember közölte velem, hogy ,,Apuka", vagyis, ahogy ő hívta: ,,A Papa a nevére vett..."
Pontosabban, kiderült, hogy az anyám nem az anyám, az apám nem az apám, a testvérem sem testvérem.
És az is nyilvánvalóvá vált később, hogy a szerelmem sem volt a szerelmem 1970-71-ben...
A barátnőm, volt iskolatársam sem a barátnőm?
Lehet, hogy férjeim is ,,feladatot" teljesítettek, amikor házasságot kötöttek velem?
Most úgy tűnik, mintha ezekről a testet-lelket nyuvasztó dolgokról könnyedén tudnék írni, beszélni. Hát, erről szó nincsen!
2003. szeptemberében olvastam Kertész Imre Sorstalanság című regényét.
Azóta úgy feszít itt belül valami, amit ki kell végre mondanom, mert különben felrobban bennem!
Ez nem más, mint az a rettenetes csalódás, amit az elfuserált, elsikkasztott rendszerváltozás miatt érzek.
Akkor, 1990-ben, azt hittem, hogy eljött végre az én időm! (Adjátok vissza... III. fejezet Érvényesülési kísérleteim a rendszerváltozásban c. rész.)
Ebben leírom azt a katartikus lelki állapotot, amit az első, ,,szabad" választás előtti kampány során éreztem. Valósággal megsemmisültem, amikor a rendszert változtató párt képviselő jelöltje visszautasította a felajánlott segítségemet, mondván: ,,Maguknak ott vannak a baloldali pártok!".
Hazaérve, jajveszékelve szétszaggattam a ruhámat magamon és kisöpörtem a szekrényből, majd megtapostam az írásaimat, miközben ököllel ütlegeltem azt a senkinek sem kellő, semmirekellő ,,munkás-idiótát", akinek nézett a képviselő jelölt.
Idősebbik kisfiam akkor tizenhárom éves volt.
Ő, akkor felnőtt férfiként, koravénen reagált, mert erősen átölelve leszorította az önmagamat ütlegelő kezeimet. Addig tartott így, míg ki nem ment belőlem a szörnyű, önpusztító indulat. MERT EL AKARTAM PUSZTÍTANI AZT A SNEKINEK SEM KELLŐ MUNKÁS-IDIÓTÁT - vagyis, magamat - AKINEK AKKOR TARTOTT Dr. Vizy Béla MDF-es parlamenti képviselő jelölt későbbi önképviselő...
Az is egy rendkívüli, ma már szintén történelminek számító, rendszerváltozás nevezetű korszaka volt életünknek.
Ezt a rendkívüli korszakot megelőzte olyan negyvenhat év, melyben az EMBERI MÉLTÓSÁGTÓL, A MAGÁNÉLETI BOLDOGULÁSTÓL fosztottak meg folyamatosan.
Nekem is egy láthatatlan bélyeggel, - amit nem kívül kellett hordanom a ruhámon (mint a regénybéli ,,Köves György"-nek és sorstársainak a sárga csillagot) hanem beleégetve a lelkembe - kellett felnőnöm!
Az én tragédiám az, hogy a mai napig sem tudhattam meg, hogy miért volt a puszta létezésem is "bűn"?
A mai napig nem tudom, hogy miért kellett úgy felnőnöm, hogy nem ismerhettem meg a rokonaimat, a családom múltját, egész viszonyrendszerét, ami miatt - állítólag nekem "bűnhődnöm" kell!
Ami miatt még 1997-ben is a ,,T"iltom-listán lévőkkel szembeni negatív diszkriminációt kellett elszenvednem a főiskolán (JPTE FEEFI művelődésszervező szak) Agárdi Péter ,,professzor úr"-tól, a kultúraközvetítés elmélete c. szigorlaton? MIÉRT?
Miért, hiszen rendszerváltozás van?
Tettem fel és teszem fel azóta is a kérdést kompetenséknek, de választ senkitől nem kapok! Azért viselkedtem és viselkedek olyan kétségbe esetten, mert engem, a saját - magyar - fajtám kényszerít folyamatosan emberhez méltatlan élethelyzetekbe, és még azt sem tudhatom, hogy miért?
Kertész Imre hőse, aki ő maga, úgy szenvedte el az emberhez méltatlan élethelyzeteket, szörnyűségeket, kegyetlenkedéseket, hogy azoktól csak és kizárólag szeretet kapott, akikről úgy tudta, hogy a rokonai, barátai.
Az ellenség, viszont nyíltan tört az életére.
Nem is tudom, hogy ez a suttyom-terror, amiben nekem és sorstársaimnak részem van, nem kegyetlenebb-e?
Ez ellen nem lehet védekezni!
Ez ellen nem lehet elbújni, mert megeshet, hogy aki elbújtatna, azért teszi, mert valamivel erre ösztönözték és könnyen megeshet, hogy rabtartóddá válik az illető!
Ezért, a suttyomban-lassan- és fajtársainkkal való- folyamatos ,,megöletés" miatt nem lehet nemzetközi bírósághoz fordulni, nem lehet kárpótlásért folyamodni, stb...
Az egészben az fáj a legjobban, hogy ehhez az élethez asszisztálva és ezt megörökölve nőttek föl gyermekeim. Mire felnőttek, ők is elfordultak tőlem, mert csak így tudják elhatárolni maguktól mindazt a rosszat, amiben nekem kényszerű részem volt és van a mai napig!
Amikor ,,Köves György" hazajött a koncentrációs táborból, az egyik szomszéd bácsi a házból azt mondta neki: ,,Felejtsd el!" ,,Köves György" felháborodva mondta:
- Hogyan felejthetném el, hiszen egy éven keresztül, minden nap, minden órájában nekem tovább kellett lépni. Ezért, nem tehetek úgy, mintha az az egy év történése meg sem történt volna!
Meg is írta a Sorstalanság című regényében, hogy mások se felejtsék el!
Innen szeretném tudatni honfitársaimmal, hogy én sem tudom elfelejteni az eddig megélt ötvennyolc évet, mert az ötvennyolc év minden hónapjának, minden napjának, minden órájának, minden percében nekem is tovább kellett lépni!
És, hogy gyermekeimnek el tudjak számolni azzal, hogy miért azt hagyunk rájuk, amit, megírtam az ötvennyolc év történetét.
Bóna Mária Ilona, történettulajdonos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rendszerváltozás, visszautasította, kunszentmiklóson, megszervezésében, megbizonyosodtam, élethelyzetekbe, élethelyzeteket, honfitársaimmal, diszkriminációt, szétszaggattam, kompetenséknek, emlékezetemben, szeptemberében, megsemmisültem, fajtársainkkal, szörnyűségeket, családorvosunk, kislánykoromat, sorstársaimnak, nacsalnyiknak, boldogulástól, nyilvánvalóvá, teljesítettek, érvényesülési, elsikkasztott, helytörténeti, megismételték, megfogalmazni, koncentrációs, lázadásértékű, koncentráltam, forradalmárok, gyermekeimnek, filmfelvételt, jajveszékelve, történelminek, szívem attól, azóta eltelt, föld színéről, otthon nevezetű, szüleimnek hitt, angol újságíró, országból 1956, kommentátor angolul, magyar feliratot, felkelő forradalmárok, feliratra koncentráltam, aknába hajoló, mikrofonba behallatszó, föld alól, működő géphez, levegőbe lőtt, Kovács László, ADJÁTOK VISSZA GYÖKEREIMET, Pesti Fekete Doboz, Bóna Gáborné, Bálint Zsófia, Tiborca Györgyné, Győri Lídia, Bóna Gábort, Tiborca György, Magyar Gyapjúfonó, KERESZTÜL RÁTELEPEDETT CSALÁDUNKRA, Kertész Imre Sorstalanság, MERT EL AKARTAM PUSZTÍTANI AZT SNEKINEK SEM KELLŐ MUNKÁS-IDIÓTÁT, AKINEK AKKOR TARTOTT Dr, Vizy Béla MDF-es, EMBERI MÉLTÓSÁGTÓL, MAGÁNÉLETI BOLDOGULÁSTÓL, Köves György”, JPTE FEEFI, Agárdi Péter, Kertész Imre, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
