|
2012-01-16 18:40:56, hétfő
|
| |
| |
ISMÉTLŐDŐ TÖRTÉNELEM
1920 februárját írjuk. Bécsben összeül az egyik legnagyobb európai szakszervezeti tömörülés, a postás internacionálé. Fő téma a magyarországi fehérterror" elítélése, majd február 8-án 14 órakor bojkottot hirdetnek Magyarország ellen. Ez volt a jeladás. Márciusban az amszterdami Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség úgy döntött, hogy felhívja az entente hatalmak kormányait, lépjenek közbe a magyar kormánynál, és bírják szakításra eddig követett belpolitikájával". Kijelentették továbbá, ha felszólításuk eredménytelen marad, Magyarországot teljes bojkott alá fogja. Értesítette ugyanekkor valamennyi ország munkásszervezetét, főleg a tengeri szállítómunkásokat, a vasút-, posta- és távíró-alkalmazottakat, hogy legyenek készek adott jelre - a nemzetközi iroda utasításait követve - minden olyan munkát beszüntetni, amely közvetlen vagy közvetett módon a jelenlegi magyar kormány érdekeit szolgálja."
Mire ezek a bojkottfelhívások megszülettek, a Tanácsköztársaság - Tormay Cécile találó kifejezésével élve: a patkánylázadás - emigrációja már elvégezte munkáját. A nyugati közvélemény csak az emigráció torzító tükrében látja a magyar eseményeket. Senki sem beszél az oroszországi terrorról, senki nem emlékszik már a magyarországi vörösterrorra, mindenki csak a fehérterrorról hall. Az emigráció sikere volt ez. Büszke is volt rá. Kunfi megelégedetten állapította meg évek múlva, hogy bár »a finn fehérterror vérengzőbb és kíméletlenebb, szörnyűbb volt, mint a Horthy-terror«, erről az utóbbiról mégis hasonlíthatatlanul többet hallott a világ, éppen az ő propagandájuk következtében."
Végső céljuk természetesen nem pusztán az, hogy megbuktassák a törvényes magyar kormányt, hanem hogy visszatérjenek a hatalomba. A visszatérésnek azonban útjában áll az otthoni polgári kormányzat. Arra, hogy ezt a kormányt a magyar közvélemény megnyerésével buktassák meg, nem is gondolhatnak. Hitelüket ugyanis otthon, azon nép körében, amely hónapokig szenvedte ballépéseik súlyát, s amelynek unokái még évtizedek múlva is érezni fogják azt, teljesen elveszítették. Ettől megértést soha többé nem remélhettek, csak a legnagyobb ellenállást várhatják. Maradt még egy menedékük: a külföldi államok közvéleménye, amely - szerencséjükre - rosszul vagy alig van informálva otthoni szereplésükről, s amelyet ennélfogva könnyű félrevezetni."
A vörös emigráció gyűlölete, aljassága határtalan. Mindenkivel szövetkeznek Magyarország ellen. Elsősorban a kisantanttal. Beneshez rohangálnak, a szerbeknek, románoknak gazsulálnak, és Jászi Oszkár vezetésével arra biztatják az utódállamokat, hogy indítsanak háborút az ország ellen, vonuljanak be Budapestre, és döntsék meg a kormányt. Totális háborút hirdetnek az elszakított területek magyarsága ellen is. Kun Béla így ír 1921-ben a Vörös Újságban: Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvű kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok entente-imperializmus által megszabott határainak integritását. Ez a tétel a kommunisták nemzetközi politikájának alapja Közép-Európában."
Az elszakított területeken élő magyarok jogfosztottságáért a magyarságot okolják. A vezető szerepet ebben is Jászi Oszkár viszi. Maniu gárdistái Nagyajtán fejszével vágják le a székely férfiak fejét az iskola udvarán, Jászi pedig a Bécsi Magyar Újság 1920. december 19-i számában ömlengve dicséri Maniut fölényes intelligenciájáért és korrektségéért". 1922. június 23-án pedig így ír ugyanott: A magyarság az, amely szervezetlen, vezértelen és passzívan viselkedik.
()
Lám, Jorga Miklós, az ultrasoviniszta román professzor is megmondta, hogy azért nem lehet román-magyar kultúrligát alakítani és a magyarsággal együttműködni, mivel a magyarok még mindig megtartották régi felfogásukat, és olyan nagy szerepet akarnak játszani, mint Szent István korában. Szokjanak hát bele végre a kis szerepbe."
Legalább tudjuk, honnan szedte a kései utód, Kovács László a 2002-es jelszót: Merjünk kicsik lenni!"
A legmegdöbbentőbb mindezeken felül az a gátlástalanság, amellyel a legképtelenebb hazugságokat is habozás nélkül leírják.
Hosszú sorozatát lehetne összeállítanunk a rosszindulatú, hazug híreknek, amelyekkel Magyarországot nemcsak gyűlöletessé, hanem minden művelt, jó ízlésű ember előtt örökre utálttá akarták tenni. Európa fekélyének nevezték, amelynek, ha a nevét hallja valaki, el kell fordítania a fejét, be kell hunynia szemét, csakhogy erőt vegyen e név kimondásakor támadó undorán. Leleményük kifogyhatatlan a hamis hírek gyártásában: Debrecent különítmények szállták meg, le akarják törni a kálvinistákat - mondja a Bécsi Magyar Újság, számítva arra, hogy nem mindenki tudja Európában, hogy Magyarország kormányzója is református vallású." (Ma az a hír járja be Európát, hogy a kormány megszüntette a vallásszabadságot)
Horthyék megmérgezik gróf Tisza István gyilkosait - újságolja Az Ember (1922., 2. szám); lassan ölő méreggel pusztítják el a börtönben a vádlottakat - akik még évek múltán is élnek." (Ma az a hír járja be Európát, hogy állami felügyelet mellett üldözik a cigányságot, ártatlanul, politikai megrendelésre állítják bíróság elé az előző kormány tagjait és tisztségviselőit, továbbá megszüntették a bíróságok függetlenségét)
Ha mozgalomról hallanak, hogy Budapestet fürdővárossá akarják fejleszteni, az európaiak elrettentésére felkiáltanak: nem lehet! Pestisveszedelem fenyeget! - s idéznek hamisított tiszti főorvosi jelentéseket a pánik készülődéséről." (Az Ember, 1922., 13. szám.)
Ma az a hír járja be a hazai sajtót, hogy az új alaptörvény megünneplésére az Operában összegyűlt fideszes közönség" ellopta a rézkorlátok gömbjeit, a kristály hamutartókat, továbbá nem fizette ki a büfében a számláit. Andrassew Iván kezdte a Népszavában, ráadásul az operaház igazgatójára, Ókovács Szilveszterre hivatkozva hazudozta tele lapját ezzel a szemétséggel. Majd a hírt felkapta az MSZP szóvivője, bizonyos Török Zsolt, megfejelve azzal, hogy ezért természetesen Orbán a felelős, akinek ezért is mennie kell. Ókovács Szilveszter közölte, soha, sehol és senkinek nem mondott ilyet, továbbá a következő apró hibák vannak az üggyel kapcsolatban: az Operában soha nem voltak rézkorlátok. Az Operában 1999 óta tilos a dohányzás, így kristály hamutartók sincsenek. Valamint a gálaest idején zárva volt a büfé. A többi stimmel. Kun-Kunfi-Andrassewet és Linder-Garbai-Törököt mindez persze cseppet sem zavarja.
Ezt az eljárást nem magyarázhatja meg semmiféle taktika. Az elvetemültségnek olyan foka ez már, amely a rosszat önmagáért követi el. Igaz, ezt könnyen megtehetik, mert semmi kötelék sem fűzi őket ahhoz a földhöz, amelyről elszármaztak. Ennek az országnak a szenvedése hidegen hagyja őket." Mályusz Elemér szavai ezek a vörös emigrációról. És fájdalmasan és unalmasan és vérlázítóan ismétlődik minden
(A szövegben található idézetek Mályusz Elemér: A vörös emigráció című művéből valók. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő, 2006).
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Média |
|
|
|
Címkék: tisztségviselőit, pestisveszedelem, elvetemültségnek, legmegdöbbentőbb, belpolitikájával, ultrasoviniszta, összeállítanunk, alkalmazottakat, megünneplésére, kommunistáknak, gátlástalanság, önkormányzatra, visszatérjenek, önrendelkezési, legképtelenebb, szakszervezeti, patkánylázadás, visszatérésnek, készülődéséről, korrektségéért, elrettentésére, szerencséjükre, internacionálé, fehérterrorról, szereplésükről, megelégedetten, függetlenségét, magyarországot, kifogyhatatlan, imperializmus, kálvinistákat, együttműködni, kíméletlenebb, rosszindulatú, különítmények, eredménytelen, egyik legnagyobb, postás internacionálé, magyarországi fehérterror”, amszterdami Nemzetközi, entente hatalmak, magyar kormánynál, nemzetközi iroda, jelenlegi magyar, bojkottfelhívások megszülettek, patkánylázadás –, nyugati közvélemény, emigráció torzító, magyar eseményeket, oroszországi terrorról, magyarországi vörösterrorra, fehérterrorról hall, ISMÉTLŐDŐ TÖRTÉNELEM, Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség, Tormay Cécile, Jászi Oszkár, Vörös Újságban, Bécsi Magyar Újság, Jorga Miklós, Szent István, Kovács László, Tisza István, Andrassew Iván, Ókovács Szilveszterre, Török Zsolt, Ókovács Szilveszter, Mályusz Elemér, Attraktor Kiadó, Bayer Zsolt, Magyar Hírlap,
|
|
Offline
