|
2008-05-07 21:48:20, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Az én csendem
Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék.
Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.
De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.
Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem.
Netelka |
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Netelka |
|
|
|
Címkék: megszólalsz, megdermedt, felszított, legforróbb, telepszik, templomok, gyökeret, könyörög, hajnalok, fellobog, énekelne, végtelen, homlokon, kőkemény, ezerarcú, ringató, netelka, szándék, ajándék, csendem, földben, csendje, alkonyi, magamra, kitartó, kicsit, neszek, szívós, bennem, olykor, ereszt, kívánt, szelíd, késben, mintha, könnye, árvák könnye, felszított harag, csendem lágy, első fény,
|
|
Offline
