|
2012-08-07 23:36:00, kedd
|
| |
| |
Pósa Lajos: ANYÁM INTÉSE
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!
Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
TransylMania - Anyám intése
Link
Pósa Lajos: ANYÁM SÍRJÁNÁL
Szülőfalum szép vidéke,
Jaj de rég nem láttalak!
Kimegyek a temetőbe,
Elém fut a kis patak.
Itt vagyok a domboldalon
Őszi napnak alkonyán...
Itt alussza örök álmát
Az én édes jó anyám.
A hunyó nap sugarában
Nézem, anyám, sírodat:
Sárga-piros rózsáival
Szórja be az alkonyat.
Sárga-piros rózsáiból
Szövi rád a takarót...
Lágyan lengő, fúvó szellő
Suttogja az altatót.
Az én lelkem sóhajtása
A suttogó fuvalom...
Képed mindig, mindörökké
A szívemben ringatom.
Rólad való álmodásom
Olyan sokszor hívogat:
Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Simogasd meg arcomat!
Pósa Lajos: AMÍG ÉLEK, MINDIG BÁNOM...
Amíg élek, mindig bánom,
Hogy elhagytam kisvilágom:
Falumat a bérc tövében,
Csendes enyhe völgy ölében.
Boldogabb volnék én ottan
Egy alacsony kis kunyhóban,
Mint e zajos nagyvilágban
Cifra, fényes palotában.
Idegen itt nekem minden,
Más emberek vannak itten,
Más erkölcsök, más szokások...
Csillogások, csalfaságok.
A teremtés koronája
Itt a földnek rabszolgája.
Levetette égi arcát,
Úgy harcolja a lét harcát.
Hogy nyüzsögnek, hogy zajognak!
Egymásra hogy agyarkodnak!
Mindeniket űzi, hajtja:
Saját önző gondolatja.
Homlokukra, zászlajukra
A kedves "Én" van felírva.
Ezért készek csalni, lopni,
Mást, ha lehet, eltiporni.
Összetörik a szívedet,
Meggyilkolják a lelkedet.
Életedet kirabolják...
Az istent is megtagadják!
Amíg élek, mindig bánom,
Hogy elhagytam kisvilágom:
Falumat a bérc tövében,
Csendes enyhe völgy ölében.
Ott az élet, a szép élet!
Egyszerű, mint a természet.
Ott fehérlik, ott honol a
A tiszta erkölcs lilioma.
Az istenben bízva, híve,
Nyugodt minden ember szíve.
Szeretetben, békességben
Foly le minden óra szépen.
Több öröm van ott egy házban,
Több boldogság, mint itt százban.
Istenem, ha köztük élnék:
A királlyal sem cserélnék!
Szívesebben őrzenék én
Nyájat ott az erdő szélén
A felhőkön elmélázva,
Fütyörészve, furolyázva!
Más világ van ott egészen,
Ragyogóbb a nap az égen.
Illatosabb a virág is,
Szebben dalol a madár is.
Ej, ha a sors engem innét
Valamikor hazavisz még:
De kisírom majd magamat,
Ha meglátom kis falumat!
Pósa Lajos: NEM TUD ÚGY SZERETNI...
Nem tud úgy szeretni a világon senki,
Mint a hogyan ő tud engemet szeretni.
Akármit kívántam, megtette egy szóra,
Még a csillagot is mind rám rakta vóna.
Mikor odahaza iskolába jártam:
Rangosabb egy gyerek nem igen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába' járjon.
Nekem volt a legszebb iskolatarisznyám,
Nekem volt a legszebb magassarkú csizmám,
S úgy kitisztogatta, kifényesítgette,
Hogy magát a vak is megláthatta benne.
Milyen tulipántos, cifra szűrbe' jártam!
A király fia is hordhatta vón bátran.
Nyakravalóm rojtos, olyan volt, hogy rája
Még a rekt'ramnak is elállt szeme-szája!
Ha felöltöztetett, rendbe hozott szépen:
A kapun kikísért s megcsókolta képem.
S úgy nézett utánam, gyönyörködött bennem,
Ha az iskolába rátartian mentem.
Tarisznyám ellátta mindenféle jóval:
Szép fehér cipóval, mogyoró-, dióval.
Mikor hazamentem: hogy örült, ha bátran
"Mindközönségesen" jó napot kívántam.
Mikor a vásárra elment Rimaszécsre:
A cakói hegyig ballagtam elébe.
Ott vártam és ha már messziről meglátott,
Szedte kosarából a mézes kalácsot.
Hozott mézes lovat, kardot, szívet, órát,
Szép árvalányhajat, piros pesti rózsát,
Süvöltőt, dorombot, cifra képes könyvet,
Nevető szemében drága örömkönnyet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pósa Lajos |
|
|
|
Címkék: iskolatarisznyám, mindközönségesen, kifényesítgette, felöltöztetett, kitisztogatta, gyönyörködött, árvalányhajat, meggyilkolják, szántófölded, transylmania, nagyvilágban, gyümölcsfáid, agyarkodnak, kalásztermő, megtagadják, rabszolgája, szeretetben, csillogások, rendezgeted, domboldalon, békességben, tisztogatod, csalfaságok, zászlajukra, szívesebben, megláthatta, nyakravalóm, megcsókolta, örömkönnyet, fütyörészve, rimaszécsre, szülőfalum, tarisznyám, gólyamadár, hazamentem, nyesegeted, csűrön késő, régi dalba, csörgő patak, utakat rendezgeted, suttogó fuvalom, szívemben ringatom, bérc tövében, teremtés koronája, földnek rabszolgája, szép élet, tiszta erkölcs, istenben bízva, erdő szélén, felhőkön elmélázva, sors engem, világon senki, Pósa Lajos, ANYÁM INTÉSE, ANYÁM SÍRJÁNÁL, AMÍG ÉLEK, MINDIG BÁNOM,
|
|
Offline
