Ma reggel Beni fiam arra ébredt, h matekból nem teljesen világos számára, h mennyi is 6 ötöd,
Nos fel órás beszélgetés után, nagy nehézség árán, túl néhány könnycseppen és hisztin, eljutottunk az eredményig, Miközben néztem a fiamat azon gondolkodtam, h hogy lehet, h ezt a számomra oly egyszerű példát nem fogja fel, A dühkitörés közeli állapotát végkép nem tudtam hova tenni, így anyai szigorommal közbelepve javítottam a reggelünkön,
Szóval arra jutottam a matematikai példa levezetése óta, h megmondhattam volna egy rövid válasszal a feladványt, megkímélve a reggel csendes varázsát efféle helyzettől, Bár látva, h többször megharcol magával és a feladattal is, mégis vártam, figyeltem, háttérben maradva egészen addig, amíg végre leesik neki a megoldás,
Talán azért osztottam ezt meg Veletek, mert úgy érzem valahogy mi is így vagyunk az életben, az élettel, egymással, Mindig van aki jön és pont annyit segít ami ahhoz kell, h tovább tudjuk csinálni, Máskor meg úgy adódik, h valahogy mindig megmondjuk rögtön az adott válaszokat,
Ez tényleg remek, csak éppen a harc, a verejték, a közben szerzett sebek nem érhetnek így bennünket, ami nem baj, mondhatná bárki, persze, de ebből rengeteg öröm, tanulási folyamat, boldog elégedettség is származik, h igen, nem hiszem el meg tudtam csinálni, Képes vagyok rá, Ez a gyógyulás menete,
Van, h néha én is egyből tálalom az élet adta feladványokra az általam vélt helyes választ Másoknak, de úgy vélem legtöbbször háttérjátékos szeretek lenni, Csendes figyelőjeként az eséseknek, bukásoknak, mert sokszor a Másikra kell hagyni a dolgokat, Mivel ez is a terv része, a küzdés veleje, Így aztán vannak helyzetek, pillanatok, amikor a legtöbb és a legjobb amit tehetünk, h távolról segítünk, de bármikor ott vagyunk ha szükséges, imáinkkal pedig állhatatosan hordozzuk egymást, Bárkit, aki szembe jön velünk az utcán,
Szóval 6 ötöd kicsit több mint 1, mert az élet ilyen egyszerű,
Az Istentől érkező ajándékokat pedig, legyenek azok bármilyenek is, nekünk magunknak kell kicsomagolni, levéve a masnit, feltépve a csomagolást, csodálva a benne levőket, mert csak és kizárólag ebben áll a fejlődés, Néha persze jó, ha körénk állnak Mások osztoznak a tartalommal, így vagy úgy, De az élvezet akkor is csak a miénk, mert mi kaptuk,
és ha a jót örömmel fogadjuk, akkor a rosszat is hősként küzdjük meg, mert ez a feladatunk, ettől kezdünk haladni, Vállalni, vállalni, mert mi mind tartozunk egymásnak ennyivel, Hiszen néha az én vállalásommal hordozok Másokat, máskor mások visznek engem előre, amikor gyönge és fáradt az ember,
A lényeg mégis egyszerű, ha mindig Istenre tudunk tekinteni, akkor hősként tudjuk vinni a keresztjeinket,
Szép napot!
Szabolcsi Zsóka : Tél
És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fű.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:
Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy őt is szeretem?
Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt időből.
Lesz-e még igazi telünk?
A ködből lassan felkúszik
a sápadt erőtlen napsugár.
Cipőm talpa alatt megmozdulnak
az első kíváncsi hóvirágok.
Adélka!
Régen olvastam már a bejegyzéseidet, és amikor a mai Lélekemelőt olvastam, késztetést éreztem a blogod megnyitására.
Rátaláltam az alábbi mondatra és ide ollóztam egy verset a Lélekemelőből.
"Hiszen néha az én vállalásommal hordozok Másokat, máskor mások visznek engem előre, amikor gyönge és fáradt az ember, "
Valószinü sokan érzi mindezt, csak nem mondják ki. KÁR.
Csider Sándor: Építs hidat!
Egymás mellett
áll két hegy:
Enyém-hegy és
Tiéd-hegy.
xMagazin
Offline
