|
2010-11-29 16:37:07, hétfő
|
| |
| |
Szabó Lőrinc:
Kár elrontani, kár,
buta kis életünket,
úgyis ritka az ünnep,
úgyis jön a halál.
Mind, ami konc, ami érdem,
ami lehet, be kicsi!
Maga az ember, ahogy van,
túl hitvány valami.
Sír bennünk az igaz szív
s éppúgy sír a komisz;
kár, hogy túl sokat ártunk
fölöslegesen is.
Pénz, hiúság, becsület: mind
szánalmas csatatér,
s csábít a szó, hogy a lélek
nyugalma többet ér.
Csábít a szó, de a béke
ahogy jön, megy is a perccel;
(könnyű annak,
aki helyett más a gazember!)
Tűnik a perc, s az örök föld
bestiái miatt
meggyűlöljük az égi
prédikátorokat.
Kár elrontani, mégis
rontjuk az életünket,
pedig ritka az ünnep
s úgy is jön a halál.
Küzdünk, sírva, vagy árván,
mint kit a cél megunt,
s mindegy a cél, az eszközökért
együtt lakolunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
Címkék: prédikátorokat, meggyűlöljük, fölöslegesen, eszközökért, életünket, elrontani, szánalmas, nyugalma, csatatér, gazember, lakolunk, becsület, mindegy, perccel, bennünk, hitvány, helyett, bestiái, küzdünk, rontjuk, csábít, valami, többet, lőrinc, megunt, könnyű, komisz, éppúgy, ártunk, hiúság, együtt, halál, lélek, sírva, ahogy, sokat, igaz szív, örök föld, Szabó Lőrinc,
|
|
Online
