|
2010-11-16 22:56:30, kedd
|
| |
| |
Link Charlotte szülei!
A szép idők emlékére!
Serge Gainsbourg, eredeti nevén:
Lucien Ginsburg (Párizs, 1928. április 2. - Párizs, 1991. március 2. 62 évet élt) francia költő, zeneszerző, énekes, színész, filmrendező.
Az elátkozott költő és provokátor szerepét magára öltő mûvész egyike volt kora legtermékenyebb énekes-dalszerzőinek, aki minden zenei stílust kipróbált, de belekóstolt a filmkészítésbe és az irodalomba is. Számos film, videoklip, és több mint negyven filmzene szerzője.
Orosz zsidócsalád gyermeke. Szülei, Joseph és Olechka Ginsburg 1919-ben, a bolsevikok elől menekülve hagyták el Szovjet-Oroszországot és mentek Konstantinápolyon keresztül Marseille-be, majd Párizsba. Joseph bárokban és kabarékban zongorázott. A család első gyermeke, Marcel nagyon korán meghalt. 1927-ben született az idősebb nővér, Jacqueline, majd 1928-ban a kétpetéjû ikrek, Liliane és Lucien Ginsburg.
A kis Lucien gyermekkorát Párizs szegénynegyedeiben töltötte. Apja megtanította zongorázni és a klasszikus zene, valamint a festészet világa felé terelgette.
A háború éveit nehezen élte meg: vidékre került, sárga csillagot kellett viselnie (,,seriffcsillagot" - mondta később viccelődve). Több napon át egy erdőben kényszerült meghúzni magát, miközben az SS gyûjtötte be a zsidókat.
Visszatérve Párizsba a kis család az előkelő 16. kerületben telepedett le. Az egyre fegyelmezetlenebb Lucient sorozatos iskolai kudarcok érték, nem sokkal az érettségi előtt abba is hagyta a tanulást. Beiratkozott a Képzőmûvészeti Főiskolára, hogy építészetet tanuljon, azonban a magasabb szintû matematikai tanulmányok elkedvetlenítették, ezért a főiskolát is otthagyta. Ekkor találkozott későbbi első feleségével, Élisabeth Levitsky-vel, aki összehozta őt a szürrealistákkal.
Az 1948. év fontos dátum az éppen sorkatonai szolgálatát teljesítő, géppuskás mesterlövész Lucien életében: egy engedély nélküli eltávozás miatt ugyanis sötétzárkát kapott. Ekkor kezdődött az eltávozástól megfosztott mûvész életében az alkoholizáló időszak - ezredbéli bajtársaival rendszeresen lerészegedett.
Találkozás Boris Viannal
Harmincéves koráig Serge kisebb munkákból élt. Volt rajztanár, énektanár, felügyelő tanár... Fő tevékenysége azonban a festészet volt. Festőzseni szeretett volna lenni, mint Francis Bacon ír festő vagy Fernand Léger, akinek diákja volt, de hamar otthagyta a bohémvilágot, hogy nevet és keresztnevet váltva (,,a Lucien olyan fodrászfiús..." - mondta) a Deauville-környéki kaszinókban és olyan híres párizsi éjszakai mulatókban zongorázzon, mint a Madame Arthur.
Számos dalt komponált, sőt, még egy zenés revüt is összeállított. Ezidőtájt vált féktelen nőcsábásszá, nagy számban hódította meg őket, elhagyta első feleségét, akitől hat év házasság után, 1957-ben hivatalosan is elvált.
Első albuma - rajta a később befutott Le Poinçonneur des Lilas címû dallal - feltûnést keltett ugyan, de üzleti katasztrófának bizonyult. Marcel Aymé író azt mondta róla, hogy dalai ,,egy hatósági jegyzőkönyv ridegségével bírnak". Ugyanakkor mestere, Boris Vian - nem sokkal 1959-ben bekövetkezett halála előtt - az amerikai Cole Porter zeneszerzőhöz hasonlította.
1968-ban a Slogan címû film forgatásán találkozott Jane Birkin angol színésznővel, akit a következő évben feleségül vett, és akivel újabb dalokat adott elő: a Je t'aime... moi non plus (Szeretlek, én már nem - hazánkban többnyire csak Je t'aime-ként ismert), valamint a 69 année érotique (69, erotikus év) - annak ellenére, hogy nagyon sok országban indexre tették - világsikert arattak.
Az elkövetkező tíz évben mindketten rengeteget forgattak, de Gainsbourg és Birkin sokat szerepelt együtt a médiában is: egyfajta ,,francia Lennon - Yoko Ono páros" lettek.
Az 1970-es éveket négy sikeres album fémjelzi: 1971-ben az Histoire de Melody Nelson (Melody Nelson története), 1973-ban a Vu de l'extérieur (Kívülről nézve), 1975-ben a Rock around the bunker (Rock a bunker körül), valamint 1976-ban a L'Homme à tête de chou (A káposztafejû ember). Annak ellenére, hogy ezek az albumok csak szerény kereskedelmi sikert hoztak (a legtöbb 30000 példányban kelt el), szerzőjüket a francia sanzon élenjárói közé emelték.
A korabeli sajtó szerint a Melody Nelson ,,a pop-korszak első igazi szimfonikus költeménye".
1973 májusában Serge Gainsbourg szívrohamot kapott. Ennek ellenére tovább ivott és dohányzott: hû maradt ahhoz a személyiséghez, amivé éppen e magatartásával vált.
Családja
Serge Gainsbourg az apja Charlotte Gainsbourg színésznőnek, aki a Jane Birkin színésznő-énekesnővel kötött házasságából született. Serge vele adta elő 1984-ben a Love on the beat címû album Lemon Incest dalát.
További két gyermeke (Natacha és Paul), a második, Françoise Pancrazzi-val, a 60-as években közel 10 évig tartó együttlétből (ebből öt év házasság), míg Lucien (Lulu) a Bambou-val való kapcsolatából született.
ÉLETFORMÁJA:
Bárok, ivászatok, éjszakai dorbézolások, teljesen legyengült fizikum Serge rosszabbik énje ; egyre gyakrabban lépett Gainsbourg helyébe, aki már a televíziós fellépéseken is ittasan jelent meg. A rosszul borotvált, részeges, elátkozott költő szerepét öltötte magára. A botrányhős-zseni egyszerre undorította és késztette csodálatra az embereket. Tizenkét év együttlét után Jane Birkin nem bírta tovább, 1980-ban elhagyta őt.
Gainsbourg megírta újabb reggae-albumát, Friedrich Nietzsche Ecce Homo mûvének szövegét felhasználva.
Találkozott Bambou-val (Caroline Von Paulus), legújabb múzsájával, akit feleségül vett, és akinek - Gainsbourg mániája már csak ilyen - azonnal dalokat írt. Elénekeltetett vele néhány dalt, azonban azok nem találtak visszhangra (Made in China album - 1989)
Ezután New Yorkba utazott, ahol két nagylemezének, a Love on the Beat és You're under arrest anyagát vette fel. A reggae után a hip-hop és a funk iránt érdeklődött. A lemezbemutató koncert hosszú heteken át tartott telt ház előtt a Casino de Paris színpadán.
Teljes életmûve egy CD-csomagban jelent meg olyan, ma már szinte fellelhetetlen felvételekkel, amelyekért a gyûjtők aranyárban fizettek, azonban a csomag nem tartalmazta a más énekeseknek írt dalokat.
Az időközben az egyik májlebenyét elvesztő Serge Gainsbourg közvetlen halálát ötödik szívrohama okozta. 1991. március 7-iki temetésén - családtagjain kívül - nagyon sok híres személyiség jelent meg, többek között Catherine Deneuve, Isabelle Adjani, Patrice Chéreau, Renaud, Johnny Hallyday, és két volt kulturális miniszter: Jack Lang és Catherine Tasca. A párizsi Montparnasse temetőben található, szüleivel közös sírja Jean-Paul Sartre - Simone de Beauvoir írópáros és Charles Baudelaire költő sírjával együtt a leglátogatottabbak közé tartozik. A sírt elborítják a virágok és különféle tárgyak: fényképek, káposzta (az album címére utalva), üzenőcédulák, metrójegyek stb. François Mitterrand francia köztársasági elnök mondta róla: ,,Õ volt a mi Baudelaire-ünk, vagy Apollinaire-ünk...
A mûvészetek szintjére emelte a dalt." Párizsi otthonának, a jól ismert 5bis rue de Verneuil alatt lévő házának falát ma is grafittik és versek borítják.
Elismerései
1996: César-díj a legjobb filmzenének (posztumusz), Jean Becker Élisa címû filmjének zenéjéért.
1965: Megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált a Poupée de cire, poupée de son (Viaszbaba, rongybaba) címû dalával, amelyet a luxemburgi színekben induló France Gall énekelt el. 1990-ben a második helyen végzett a Joëlle Ursull (Franciaország) előadásában elhangzott White and Black Blues címû dalával, 1967-ben pedig ötödik volt a Boum badaboum-mal, melyet Minouche Barelli (Monte-Carlo) énekelt.
1985: A kulturális minisztertől megkapta a "Dal Nagydíját" és a Mûvészetek és Irodalom Rendjének tiszti keresztjét.
Idézetek [szerkesztés]
Quand Gainsbarre se bourre, Gainsbourg se barre. (Szójáték: Amikor Gainsbarre beiszik, Gainsbourg eltûnik.)
A csúnyaságra jobban buknak, mint a szépségre. Tartós.
Trilógia az életem, mondhatjuk: egy Gitane-ból, alkoholizmusból és lányokból álló egyenlőszárú háromszög.
Lásd még: wikidézetek
Egyéb [szerkesztés]
A fiatal France Gall ; állítása szerint; nem tudta, hogy az általa előadott ;Les sucettes" (A nyalókák) címû dalnak kétértelmû a szövege, és amikor elmagyarázták neki, teljesen felháborodott. A dal egy kislányról szól, aki nagyon szereti az ánizsos nyalókát - végül is egy kisgyerek számára tökéletesen ártatlan dalocska. Ugyanakkor egy másik olvasatban és előadásban a dal nem más, mint a fellatio leírása.
A 60-as évek szexuális forradalmának termékét, a Je t'aime... moi non plus címû dalt, Gainsbourg először Brigitte Bardot-val énekelte lemezre 1967-ben, azonban a színésznő - akkori férje, Gunter Sachs német fényképész nyomására - végül nem járult hozzá a kiadásához (a vele készült verzió csak 1986-ban láthatott napvilágot).
Erős polémiát váltott ki "Lemon Incest" dalának videoklipje, amelyben egy lepedővel félig takart Gainsbourg a lányával, Charlotte-tal fekszik egy ágyban.
A rasta-próféta Bob Marley feldühödött, amikor felfedezte, hogy feleségével, Ritával, Gainsbourg pornográfiába hajló szövegeket énekeltet.
1984 márciusában ismét "szentségtörést" követett el: televíziós élőadásban elégetett egy 500 frankos bankjegyet, tiltakozásul a súlyos adóterhek miatt.
1986 áprilisában a francia állami televízió élő adásában (Drucker Show) a részeg Gainsbourg a következő szavakkal fordult a fiatal Whitney Houston-hoz: "I want to fuck you". A mûsorvezető előbb el kezdte magyarázni, hogy Gainsbourg valami mást akart mondani, majd amikor az megismételte szavait a meglepett énekesnőnek, a mûsorvezető bocsánatot kéretett vele.
Link kicsi Charlotte, Serge szeme fénye 1971-ből |
|
| |
|
0 komment
, kategória: {†Serge Gainsbourg |
|
|
|
Címkék: szürrealistákkal, legtermékenyebb, alkoholizmusból, seriffcsillagot, személyiséghez, szentségtörést, magatartásával, filmkészítésbe, katasztrófának, fellelhetetlen, elénekeltetett, elmagyarázták, bekövetkezett, dalfesztivált, lemezbemutató, franciaország, forradalmának, összeállított, családtagjain, felháborodott, nagylemezének, kapcsolatából, felvételekkel, oroszországot, lerészegedett, pornográfiába, megismételte, megtanította, gyermekkorát, hasonlította, montparnasse, beiratkozott, bajtársaival, alkoholizáló, rendszeresen, bohémvilágot, szép idők, elátkozott költõ, bolsevikok elõ, család elsõ, klasszikus zene, festészet világa, háború éveit, egyre fegyelmezetlenebb, érettségi elõ, magasabb szintû, éppen sorkatonai, engedély nélküli, eltávozástól megfosztott, alkoholizáló idõ, festészet volt, zenés revüt, Serge Gainsbourg, Lucien Ginsburg, Olechka Ginsburg, Visszatérve Párizsba, Élisabeth Levitsky-vel, Találkozás Boris Viannal, Francis Bacon, Fernand Léger, Madame Arthur, Marcel Aymé, Boris Vian, Cole Porter, Jane Birkin, Yoko Ono, Melody Nelson, Charlotte Gainsbourg, Lemon Incest, Françoise Pancrazzi-val, Friedrich Nietzsche Ecce Homo, Találkozott Bambou-val, Caroline Von Paulus, Ezután New Yorkba, Catherine Deneuve, Isabelle Adjani, Patrice Chéreau, Johnny Hallyday, Jack Lang, Catherine Tasca, Jean-Paul Sartre, Charles Baudelaire, François Mitterrand, Jean Becker Élisa, Eurovíziós Dalfesztivált, France Gall, Joëlle Ursull, Black Blues, Minouche Barelli, Irodalom Rendjének, Amikor Gainsbarre, Brigitte Bardot-val, Gunter Sachs, Drucker Show, Whitney Houston-hoz,
|
|
Offline
