|
2012-06-08 09:14:33, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A Jupiteren
A Jupiteren vidáman éltek az emberek, a sírás ismeretlen érzés volt, hát
még az egyes! A gyerekek a legjobb tudásuk szerint tanultak, hogy a bolygó
hasznos állampolgárai lehessenek.
Az iskola után kicsiny napenergiával működő űrhajókkal repdestek a bolygó
körül.
Egy napon hatalmas szél támadt, a hangosbemondó mindenütt figyelmeztetett, hogy térjenek vissza, mert vihar lesz.
Egyiküket a szél kisodorta a bolygó vonzásából a világűrbe. A Jupiter-lány
bekapcsolta a biztonsági övét, rábízta a felügyeletet a robotpilótára és elaludt.
A Vénuszon
A Vénuszra sodorta a szél, csodálatos, virágokkal tarkított bolygóra. Amint földet ért, ott várt rá egy csapat gyerek és szeretettel néztek rá, majd elkísérték a bolygó vezetőjéhez a váratlan látogatót.
A Vénusz vezetője barna hajú, szép férfi csodálatos fogsorral, mosolygott rá és kedvesen elbeszélgetett vele. Azt mondta, nagyon szeretik a művészetet, ezért náluk mindenki boldog és elégedett és szépek az emberek.
Művészileg tervezett épületekben éltek.
A művészetük érthetetlen volt a Jupiter-lánynak.
Megköszönte a vendéglátást és ajándékával, egy szál margarétával elindult vissza az űrhajójához, pedig vendéglátója marasztalta.
Repítette a szél ismét új állomás felé, s nem sejtette, hol lesz a következő landolás.
Ismerkedés a nagy Rosszal
Csapkodta a szél az űrhajót, vitte az alvó kislányt, aki talán álmában otthon járt édesanyjánál.
Nem sokkal utána landolt a Szaturnuszon. Kinyitotta a szemeit,körülnézett, s látta, hogy bánatos arcú emberek járnak mellette a téren. Nem értette a búskomorságuk okát, a gyászos bolygó feketeségét. Kiszállt az űrhajójából, faggatta őket, s csodálkozva fedezte fel, hogy itt mindenki bölcs. Talán a bölcsességgel együtt jár a szomorúság?
A bolygó vezetője komor, sötét arccal nézett a Jupiter-lányra.
Gondolta, felvidítja énekkel, s addig kedveskedet, énekelt, mókázott neki, míg derűt nem látott Szaturnusz arcán, s csodák csodája, tudott mosolyogni.
Szaturnusz urát megváltoztatta a Jupiter-lány, akinek ajándéka lett a Szaturnusz urának a mosolya.
Elindult piciny napbárkájával, hátha a szél hazairányítja majd.
Fogság a Marson
Ismét egy bolygóhoz ért. Alighogy leszállt az erdőben, s bement a város közepébe, katonák vették körül és terelték a bolygó vezetőjéhez. A katonák vezetője végigmérte és gúnyos pillantással kérdezte, milyen maskara van rajta.
- Ez az én szoknyám, mert lány vagyok és a Jupiteren a lányok szoknyában és ruhában járnak.
-
A Mars vezetője megparancsolta, hogy vegyen fel katona ruhát és fogságba ejtette, befogta konyhai mosogatónak.
A Jupiter-lány talán hónapokig raboskodott a Marson, míg egy napon sikerült megszöknie, amikor az őrök nem ügyeltek rá egy pillanatig és szaladt a piciny naprepülőhöz az erdőbe. Szerencséje volt, hogy elrejtette.
Szapora szívdobogással indította el a gépet, nehogy utolérjék, mielőtt elhagyná a Mars bűvkörét.
A magnetizmus bolygója
Egyszer csak arra lett figyelmes a Jupiter-lány, hogy valamilye hatalmas erő vonzza maga felé, mint egy mágnest.
Egy kis bolygó szippantotta magához a naprepülőt. Kiszállt,s ott állt előtte Plútó ura olyan tökéletesen, amilyet még sohasem látott. Elmondta, látta, hogy erre viszi az útja, s nem bírta megállni, hogy ne üdvözölje a világűr kis utasát.
Felruházta magnetizmussal, olyan hatalommal, amivel bármit elérhet, amit akar. Jupiter-lány megköszönte az ajándékot és mintha fényben lépkedett volna, ragyogva szállt be a repülőjébe.
Emberek a föld alatt
Egy kihalt bolygóra ért. Sehol egy ház, egy ember nem volt, csak komor sziklák, szikes talaj.
Ahogy kutatott a tekintetével, észrevett egy ijedt szemű, félénk embert egy barlang bejárata mögé húzódva. Elindult feléje, de erre ő rettenettel elmenekült. Jupiter-lány utána ment a barlangba, ahol mindnyájan rémülten néztek rá. Kifaggatta őket, mi történt velük, miért húzódtak a föld alá. Elmondták, hogy megtámadták őket az idegenek, ahányszor felfedeztek valamit, s a hajdani újítók találmányait az elrablók rosszra használják. Ez volt az Uránusz bolygó.
A Jupiter-lány mesélt a többi bolygóról és adott nekik a magnetizmus erejéből.
Barátként búcsúztak el és folytatta az útját, hátha hazaér.
A káosz bolygója
Új bolygó tűnt fel a láthatáron. A Jupiter-lány leszállt egy elhagyott helyen és elindult a legközelebbi városba.
Papokat látott énekelve menni az utcákon fekete ruhába öltözve és csúfolták őket a járókelők.
Sehogy sem értette, mi történik itt. Találkozott egy pappal, Róbert atyának hívták, aki elmagyarázta, hogy éppen káosz van itt, mert már az emberek nem hisznek a régi vallásokban, s akik hisznek, azok gonoszok lettek, s semmi nincs, ami pótolhatná a törvényeket. Aztán adott neki egy keresztet, azt mondta, majd később rájön, mit jelent.
A Jupiter-lány nem látott reményt, hogy itt bárkivel is szót érthetne,
Elindult ismét a Neptunuszról ki a galaxisba.
A hold felett
Elálmosodott, amikor feltűnt a láthatáron a Hold. Álmában megjelent egy fehér szakállú ember a Hold felett és rámutatott a keresztre. Elmondta, hogy fontos küldetést bízott rá.
A föld
Szeme előtt új bolygó tűnt fel. Ezt már ismerte, tanulta az égitestek tudományából. Egy füstös város végére ereszkedett le a repülő. Kiszállt, körülnézett.
Pár lépésre patak csordogált, de olyan bűzös a vize, hogy nem lehet lélegezni fölötte. Szürke emeletes házak sorakoztak egymás mellett. Hát itt jól felborították a természet harmóniáját! - gondolta, s bement a legközelebbi presszóba.
Mást nem hallott, csak káromkodást, részegek eltorzult kiáltásait, a lányok visitozását, ahogy ráncigálták őket a mocskos kezek.
Az utcákon az öregek félősen sietnek, mert a kapuk alól eléjük ugrottak kifosztani, megverni őket. De ne riadnak vissza az emberöléstől sem egy kis nyereség reményében.
Az emberek nyomorognak, éheznek, mert az állam a fél évszázados adósságait rajtuk akarta behajtani adók kivetésével. Amiért megdolgoztak - a felét az állam tette zsebre, a maradékból fizették az adóval terhelt energia árakat, élelmiszereket.
Sokan munkanélküliek. Ők már olyanok, mint a koldusok. Ha meglátnak egy szelet kenyeret, remegnek és csorog a nyáluk, összeszűkült gyomrukkal alig tudnak emészteni. Inkább, hogy elfedjék az éhség fájdalmát, italra fordítják a könyöradományt, amit néha kézhez kapnak.
Nagy bűn egyetlen ember, vagy jószág éheztetése is, nem hogy egy egész országé!
Itt rosszabb a helyzet, mint az Uránuszon, ott más bolygók népétől tartottak, ezek pedig egymást bántják, egymást alázzák, testvér a testvért, fiú az anyját, apa a lányát. A gazdagok önfeledten tivornyáznak, ahogyan a Petőfi nevű költőjük megírta, de az már mikor volt?
Azóta fejlettebbnek kellene lenniük az összes bolygónál, mert ide eljut a Szaturnusz bölcsessége, a Vénusz szeretete, az Uránusz újítása, a Neptun hite, a Hold fantáziája, a Nap fénye, s ezeket mind semmibe véve egyedül a Mars erejét engedik szabadon garázdálkodni
.
Töprengett Jupiter-lány, mit tegyen. Végül arra gondolt, alapít egy iskolát. Hozzá is látott a szervezéshez, segítőket is talált.
A régiek mellett új tantárgyakkal egészítette ki a tanrendet: asztronómiával, egészségtannal, gasztronómiával, csillagászattal, az időjárás tudományával, építészettel, a természeti erők kezelésével, filozófiával, a belső erők tudományával. A harmonikus zenére nagy hangsúlyt fektetve tisztogatta a gyermekek lelkét.
S mikor a hét év eltelt, csodálatos tehetségek kerültek ki kezei alól. Ők már az új kor képviselői, tudományukat átadják a következő nemzedéknek.
Mivel már minden tanár méltóan állta meg a helyét, a Jupiter-lány úgy érezte, itt az ideje visszatérni igazi otthonába.
A gyerekek könny nélkül, fegyelmezetten búcsúztatták, de a szemük annál többet elárult.
Tudták, egyszer mindennek eljön az ideje, s a búcsú nem örökké szól. A lelki barát a távolból is segít, ha valaki bajba kerül.
Beszállt a rég kinőtt piciny repülőbe, ami annyi vihart átvészelt már, de az üzemanyaga ,a napenergia változatlanul működésbe tudta lendíteni, s repült végre hazafelé.
Már mindenhol otthon
Már hetven éves. Nem érezte a kort, mert ereje inkább nőtt, mintsem csökkent. Izgalommal gondolt vissza szeretteire, de akárhogy is kívánta az érzést felidézni, amivel annak idején szülei iránt érzett, mindannyiszor elébe villan a másik, az igazi: a testvériség. Mindenkit egyformán szeretett, a rosszat és a jót,
az ellenséget és barátot, egyforma, odaadó, sugárzó szeretettel.
Akadálytalanul repült a gép, s nemsokára feltűnt az ismerős repülőtér.
Alaposan megváltozott minden. Mondták, a vihar hatalmas tisztogatást végzett, de akik életben maradtak, óriási lelkesedéssel vetették bele magukat az újjáépítésbe. És aki a lelket tartotta bennük és felemelte sorsukat, nem más volt,
mint a Jupiter-lány édesanyja.
Oly' hosszú idő óta anya és leánya megfogták egymás kezét.
Az idő nyomot hagyott testükön és mégis mindketten újjászületve állottak és gyönyörködtek a lélek-nemesség másik képviselőjében.
Közösen láttak munkához ezután, s mert ereikben megtisztulva áramlott a vér, akár a vörös rózsában a tiszta nedv, hosszú-hosszú éveik alatt úgy felvirágoztatták a Jupiter bolygót, hogy hétszeres erősséggel árasztotta a világba:
Minden ember jó,
csak nem tudja magáról.
Még a legrútabbon is van
csodálni való.
Ügyeljetek a rendre!
Miskolc, l994. júliusa, Tatárdomb Üllő u. 5.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: felvirágoztatták, csillagászattal, gasztronómiával, figyelmeztetett, elbeszélgetett, szívdobogással, élelmiszereket, munkanélküliek, magnetizmussal, akadálytalanul, asztronómiával, képviselőjében, egészségtannal, megparancsolta, fegyelmezetten, megváltoztatta, könyöradományt, fejlettebbnek, bölcsességgel, búskomorságuk, lelkesedéssel, állampolgárai, mindannyiszor, hangosbemondó, napenergiával, tantárgyakkal, napbárkájával, hazairányítja, robotpilótára, változatlanul, garázdálkodni, felborították, gyönyörködtek, találmányait, filozófiával, újjászületve, sírás ismeretlen, legjobb tudásuk, iskola után, napon hatalmas, hangosbemondó mindenütt, szél kisodorta, bolygó vonzásából, biztonsági övét, csapat gyerek, bolygó vezetőjéhez, váratlan látogatót, művészetük érthetetlen, szál margarétával, szél ismét, következő landolás, nagy Rosszal, Kohut Katalin, Töprengett Jupiter-lány, Tatárdomb Üllő,
|
|
Offline
