|
2010-11-10 00:00:23, szerda
|
| |
| |
József Attila Óda
1933 Június
Videó link Link
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
2
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
3
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.
4
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...
Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
5
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)
6(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
József Attila Óda című versének elemzése
- 1933-ban született a vers Lillafüreden, az Írók Gazdasági Egyesületének kongresszusán.
- Ihletője - feltehetően - dr. Szöllős Henrikné Marton Márta volt.
Előzmények:
A már említett múzsa csak közvetlen kiváltója lehetett a vallomásnak, hiszen a versből egy már megérlelt szerelmi élmény tükröződik.
Elemzési szempontok:
Műfaja: óda (szerelmes verseknél ritka - az áhítat megszólaltatására szolgál)
A szerelem látomásos körképe: annak teljességét, egyetemességét és anyaghoz kötöttségét fejezi ki
6 részből áll
A vers zenéje:
A mű egésze olyan zenei alkotást idéz, amely öt tételből, illetve a hozzá kapcsolódó záró részből (Mellékdal) áll. Jellemzőek továbbá a visszatérő motívumok és a rendkívül gazdag ritmika.
- 1. rész: meglebbenő szoknya, előreeső haj, lassú mondatok
- 2. rész: vallomással kezdődik - összeölelkezés
- 3. rész: határozottan ismétlődő ritmus
- 4. rész: beteljesülés felé lüktet
- 5. rész: tetőzés, minden összesűrűsödik (élet és halál - újrateremtés és pusztulás)
- 6. rész: Mellékdal - csöndes, békés
- Spirálos forma
1.rész: Állókép - sajátos József Attila -i nyitás
Természeti képből kiváló nőalak - látomásszerű
Vízió - az állóképpel szemben csupa mozgás
2.rész: A látomástól izgatottan tör elő a szenvedélyes vallomás: ("Oh, mennyire szeretlek téged")
Megszólal a magánytól való rettegés - vergődő sikoltás
Különös ellentétek - földön-égbolton
távol-közel
édes-mostoha
egyén, szubjektum-világmindenség kozmikus színtere
3.rész: Anaforák
Az összetartozás fontossága (gyermek - vermek - termek)
A tudat és az ösztönök tevékenysége összeolvad
(Elme, ösztön - végtelen dimenzió - visszatérés: vizespohár)
4.rész: A szerelem naturalisztikus leírása (anatómiai pontosság)
A test belső mechanizmusát elvont képzetekkel, a természet, az emberi világ és a világmindenség képeivel rajzolja körül
Alantas téma (fiziológiai leírás) felmagasztalása ("méhednek gyümölcse" - Szűz Máriához szóló imából)
Öntudatlan örökkévalóság
5.rész: Visszatér a múlékony emberi lét világába
Egyedi lét - az általános lét tisztább, elvontabb ("A lét dadog)
Tetőpont: szinte önkívületi állapotba kerül
Megteremti a megsemmisülés és újjászületés szintézisét
(lágy bölcső - erős sír - eleven ágy)
6.rész: Egyszerűség, mindennapiság hangja
A szerelem mégis csak vágyként lebeg szeme előtt - elmarad a beteljesülés
A vágyott harmóniát valóban nem érhette el életében.
Marton Mártát Gyömrői Edit követte, pszichoanalitikusa, aki iránt szinte patologikus szerelemmel viseltet.
Utolsó szerelme Kozmutza Flóra volt, aki később Illyés Gyula felesége lett.
Szerelmeibe - főleg élete vége felé - kétségbeesetten kapaszkodott, de a görcsös vágy nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: naturalisztikus, felmagasztalása, kétségbeesetten, összesűrűsödik, egyetemességét, világmindenség, összeölelkezés, mindennapiság, egyesületének, kongresszusán, tartalmaidban, örökkévalóság, alászállhatok, előrebiccenni, megsemmisülés, összetartozás, mechanizmusát, elnémuljanak, újjászületés, fölkészülnek, látomásszerű, határozottan, újrateremtés, beteljesülés, lillafüreden, ösztöneimmel, kegyetlenség, tevékenysége, dicsőségüket, csillagképek, belemartalak, szenvedélyes, teljesítette, kapaszkodott, megrezzenni, rejtelmeibe, ifju nyár, hegyek sörényét, úton senki, törékeny lombok, kerek fehér, tündér nevetés, szív legmélyebb, hallgatag vermek, pillanatok zörögve, vizes poháron, finom erezet, semmiség ködén, örök áramot, örök anyag, belek alagútjain, buzgó vesék, József Attila Óda, Írók Gazdasági Egyesületének, Szöllős Henrikné Marton Márta, József Attila, Szűz Máriához, Marton Mártát Gyömrői Edit, Kozmutza Flóra, Illyés Gyula,
|
|
Offline
