|
2011-03-24 14:07:31, csütörtök
|
| |
| |
/AURANKA/
Egy évvel ezelőtt, külső-belső indíttatásból, velem is elkezdődött az a folyamat, amely idő közben pránaizmusként Magyarországon is közismertté vált.
A pránaizmus lényege dióhéjban az, hogy egy átállítási módszer segítségével olyan állapotba kerülünk, amikor szervezetünk az egészséges működéséhez szükséges energiát közvetlenül a térből képes meríteni. Ennek következtében a szilárd ételbevitel, az evés, szinte vagy teljes mértékben szükségtelenné válik.
A prána-táplálkozás elsődleges előnyét abban látom, hogy a közvetlen energia felvételre való ráhangolódás olyan belső élményeket, jóérzést, nyugalmat, tisztulást eredményez, ami nagyot lendíthet a lelki fejlődés, megértés, egészség átélésében.
A 21 napos átállás egy meghatározott, szigorú folyamat. Az első hét napon teljes szárazböjtöt kell tartani. Sem étel, sem ital, még egy csepp víz sem fogyasztható! A második harmadik héten már víz, gyümölcslé megengedett. Fontos tudni, hogy az ember szokványos körülmények között három, négy napig bírja folyadék nélkül, utána kiszárad, meghal. A prána átállás harmadik, negyedik napja között is bekövetkezik az a pillanat, amikor a lélek elhagyja a testet. Mivel azonban itt egy irányított, tudatos folyamatról van szó, ez a testelhagyás (legtöbbször) nem végleges. Ez az a pillanat, amikor a valódi átállás elkezdődik. Olyan, mint egy lelki beavatás, személyes tapasztalat az alagúton túli fénylő dimenzióból.
Ezekről az élményekről nagyon felemelő, ugyanakkor mégis nehéz beszélni, írni. Most mégis erre vállalkozom, mert úgy gondolom, hogy egyrészt egy év távlatából már valamennyire letisztultak az élményeim, másrészt magam számára bebizonyosodott, hogy a folyamat hosszabb távon is működik, harmadrészt és nem utolsó sorban pedig azért, mert a személyes élményeim talán másokat is érintenek.
A testemet kívülről láttam, ami hatalmas belső biztonságérzést adott, közelebb kerültem az önvalómhoz. - Ez vagyok én, az ott pedig a testem! Sokkal inkább most vagyok én, mint amikor a testemből nézek kifelé!
A valóság érzékelésének lassító, tompító, szürkítő szűrője eltűnt, mihelyst a test korlátolt érzékszervei és az agy gondolatközvetítő működése kimaradt a tudat és a külvilág közül. A durva fizikai beavatkozás lehetősége is megszűnt. Lényem könnyedén lebegett át az anyagi formákon. Ezt az állapotot olyan természetesnek éltem meg, hogy még így visszaemlékezve is eltölt a határtalan jóérzés.
A test sejtjeinek átállítása komoly beavatkozás. Fénylő, jóságos lények jelenlétét érzékeltem, akik szerveimen dolgoztak. Parányi energiákkal, finom apró érzésekkel segítettek, hogy a szervezetem alkalmas legyen az éhezést, szomjazást elviselni, a végtelen erőtérből meríteni.
Külön kegyelemnek tartom, hogy ezt a folyamatot gyönyörű belső élményekkel, érdekes, kellemes testi érzetekkel élhettem meg. Ezt azért hangsúlyozom, mert az átállás sokaknál borzasztóan kellemetlen külső-belső élményekkel szokott járni. Gyakran fájdalmak és félelmek jelentkeznek.
Tapasztalatom szerint az átállítás egyrészt jelentős tisztulást eredményez, ami szükségszerűen szembesít a felgyülemlett mocsokkal, másrészt a kemény próbatételek sorozatát is elhozza.
Intenzív, valóságosnak tűnő álomban a személyes félelmeimből fakadó helyzetekben találtam magam.
Borzalmas rémségek vetültek elém pörgő egymásutánban. Pokoli szörnyek, csápok kígyóztak, démonok lebegtek felém. Először passzív szemlélőként próbáltam megélni az élményt. Folyamatosan figyelve rá, hogy én vagyok én, az árnyakat pedig úgy tekintem, mint valamiféle tőlem független horrorfilmet. A hozzáállásom eredményesnek mutatkozott, a képek nem tudtak magukkal ragadni. Rá kellett jönnöm azonban, hogy így nem juthatok túl rajtuk. Bele kell mennem a vízióba, hiszen az bennem zajlik. Ekkor felismertem, hogy a rémek a saját rejtett félelmeim, elfojtott vágyaim megnyilvánulásai. A szörnyek lelassultak és külön-külön jelentek meg előttem, mint amikor a darab végén a színészek egyenként meghajolnak. Név szerint köszöntöttem őket, - Kedves erőszakosság, rettegés, gonoszság, stb... köszönöm, hogy eljöttél, vége a szerepednek, eltűnhetsz. Be kell vallanom, hogy maradt néhány szörny, akiket nem sikerült megneveznem, csak elengedni. Ahogy az utolsó szemétke is elbújt, sokkal nehezebb helyzetben találtam magam. Látszólag általános, mindennapi szituációkban, ahol viszont teljesen elvesztettem önmagam, ugyanis valóságként éltem meg az álmot, hétköznapi tudattal hoztam meg a rutindöntéseimet. Először apró kísértések voltak ügyesen csomagolva, pl.: Tisztázatlan tulajdonú értékek szanaszéjjel, amiket látszólag büntetlenül el lehet vinni. Az ékszerek nem hatottak meg, de amikor helyes kis gyerekholmik voltak egy áruház lépcsőjére, a lábak alá hajigálva, akkor én felvettem néhányat, azzal, hogy hazaviszem a gyerekeknek. Ahogy elindultam, rájöttem, hogy nem lett volna szabad kérdés nélkül elhoznom. Vissza akartam vinni, de már késő volt... Aztán megváltozott testi adottságaim lettek. Képtelen voltam uralkodni a testrészeimen, mint egy mozgássérült, ezért haragudni kezdtem magamra... Később nagyon erős lettem, és egy kiélezett helyzetben nyers erővel akartam nyomatékot szerezni a vélt igazságomnak... A víziókban gyors gondolatkommunikációval próbáltam reagálni, de minden döntésem rossznak bizonyult. Az azonnali ítélet folytán, rögtön a rossz döntés következtében kialakult kellemetlenebb, új megoldandó helyzetben találtam magam.
A feszültség addig fokozódott, ameddig rá nem ébredtem, hogy nincs megoldás, és föl kell adnom a küzdelmet. Ekkor mint egy sugallat, megjelent a jó megoldás. Ezután már "csak" arra kellett figyelni, hogy a tiszta ráhagyatkozás állapotában maradjak, illetve, hogy a megjelenő megoldásképeket hajlandó legyek elfogadni és tenni a dolgom. A jelképek megértésének kulcsát megkaptam. Azonnal egyértelmű volt, ha vétettem. Ekkor arra kellett összpontosítani, hogy ne merüljek bele a rossz irányba, értsem meg az új helyzetet és engedjem el a feszülést.
Az élményeket csodálatos tanításként fogtam fel, amelyek sok hibámra ráébresztettek, és segítettek megtalálni a különböző helyzetben jó megoldást adó érzést. A ráhagyatkozás állapotában a "nevelést" inkább felváltotta a tanítás. Persze messze nem képzelem azt, hogy bármilyen szempontból is jobbá váltam volna, de kaptam egy létrát a labirintusban.
A találkozásom a segítő lényekkel, új erőt adott. Gondolatvetítéssel beszélgettünk, miközben úgy éltem meg, hogy ők tanítanak és gyógyítanak. A víziók alkalmával az volt az érzésem, mintha egy magasabb szellemiségű lénnyel beszélgetnék, aki hatalmas szeretettel és bölcsességgel próbál vezetgetni.
Egy alkalommal szemtől szembe láttam, azután profilból, mielőtt eltávolodott volna. Akit láttam, leginkább egy Ókori görög istenábrázolásra emlékeztető, fehérben ragyogó, markáns, áthatóan tiszta tekintetű férfi arc, a hajában apró színes virágszirmokra emlékeztető fénykoszorú. Többször nem láttam konkrét formát, inkább éreztem a jelenlétet.
Érdekes, hogy hetekkel később az Interneten rábukkantam egy leírásra, miszerint a prána átállítás szellemi segítő csoportjának irányítója az a lélek, aki annak idején Szókratész néven élt a Földön.
Mindez álom vagy vízió lett volna csupán?
Mindenesetre egészségkárosodás nélkül túléltem a hét napot, sőt a testem átállítása valóban megtörtént. A hatodik naptól nemcsak erőnlétem, hanem testsúlyom is növekedni kezdett, pedig levegőn kívül semmit sem vettem magamhoz.
A megértések alapvetően megváltoztatták az életfelfogásomat és az életvitelemet is. Több, a múltat és a jelent tisztázó, továbbá a várható jövőre vonatkozó élményt kaptam.
Érzékenyebbé váltam az érző lények iránt, ami bizony nem mindig kellemes. A háború, a tömeges félelem sötét rettegés és gyűlölet felhőjét látni nem öröm. A düh és a betegségek emberekből kifakadó árnyai sem éppen hangulatemelő hatásúak. A nap mint nap, az előre látott rémisztő jövőképek beigazolódásáról való értesülés pedig, reménytelenségtől fájó felelősségérzetet ébresztett bennem.
Csodálatos öröm ugyanakkor, a világon együtt meditáló, segítő szellemi erők közegében, megélni a szeretetteljes nyugalmat. Mélységes jóérzéssel tud eltölteni a kiáradó harmónia átérzése, s annak tudata, hogy ezzel a fejlődés szolgálatában, személyes küldetésemként, a dolgomat teszem.
Meglátásom szerint a benső vezetőnek az a trükkje, hogy elém teszi a kész dolgokat, nekem csak meg kell tanulnom észrevenni és elfogadni, miközben kezdetben, akár még azt is hihetem, hogy én találtam ki. Amennyiben hajlandó vagyok belemenni a játékba, olyan szerencsés segítő erők és körülmények állnak mellém, pontosabban az adott ügy mellé, amitől minden akadály csupán egy érdekes szemponttá alakul. Ha azonban tényleg magamtól okoskodok ki valamit, az nem valószínű, hogy sikerül, ha esetleg mégis, akkor pedig utólag derül ki, hogy talán nem kellett volna...
A gyakori testelhagyások és az intenzív lelki élmények időszakában, miután kielégítő válaszokat kaptam a legnagyobb kérdéseimre, feltettem azt a kérdést is, hogy:
Mi a dolgom itt a földön? Mi az a munka, fizikai szintű tevékenység, amivel a leginkább meg tudnám valósítani a szellemi, testi küldetésemet?
Válaszként egy színes álomszerű állapotban találtam magam, ahol egy éttermet mutattak be. Változó, térbeli víziók magyarázták, hogy nem csupán egy étteremről van szó, hanem egy egész szemléletről, pontosabban szemléletfejlődésről. Nagyon kellemes hangulatú, természetes hatású belső képek, vidám, nyugodt emberek, békés, értelmes munkát végeztek. Először az étterem részletei bontakoztak ki. Kiderült, hogy sok ehhez hasonló működik. A pulton friss gyümölcsök, nyers és párolt zöldségek, csírák, gabonafüvek, és présgép várta a vendégeket. Frissen sült biosütemények illatát éreztem, halk zene szólt. Meglepődtem és értetlenül szemléltem a helyet. - Eszem ágában sincs éttermet nyitni! Én nem értek a vendéglátáshoz! Nem hiszem, hogy ez nekem való feladat lenne! - Próbáltam szabadkozni magamban. Az is eszembe jutott, hogy biztos azért vagyok most egy étteremben, mert abbahagytam az evést, és a tudatalattim így reagál. Egészen elbizonytalanodtam és megpróbáltam újrafogalmazni a kérdést: Nekem mit kell tennem konkrétan? A következő éjjel részletesebb és pontosabb képet kaptam. Kisebb nagyobb tanyák, farmok működnek, ahol egyrészt növényeket termesztenek, étkezési és gyógyászati céllal, másrészt az ott élő és dolgozó emberek önképző, gyógyító közösségeket alkotnak. Néhányan rövidebb időt töltenek a farmon, kifejezetten töltekezés, gyógyulás céljából, mások ott élnek, tanulnak, tanítanak, a szellemi és a fizikai munkát egymással kiegészítve végzik. A növényeket nem csupán termesztik, hanem tudatos élet-energia-közösséget igyekeznek fenntartani a természettel és egymással. A farmokról látják el a városokban, forgalmasabb helyeken lévő éttermeket, boltokat. A feldolgozásban, szállításban is a tágabb értelemben a közösséghez tartozók tevékenykednek. Ismét egy étteremben találtam magam. Ez kicsit tágasabb volt az előzőnél. Igen, ezt kell megvalósítani, jött a sugallat! Természetesen nem csak nekem! Ebben az időszakban sok-sok ember kapja meg ezt a feladatot. Mindenki a neki szóló részfeladat előkészítését. Különböző mértékben vagyunk rá tudatosak. Az, hogy valaki még esetleg kevesebbet lát át a folyamat egészéből nem jelent semmiféle hátrányt. Nekem az a feladatom, hogy a terv lényegét segítsek tudatosítani, ezzel elindítva a folyamat teljes megvalósulását.
Racionálisan végiggondolva a belső víziókat, kételyeim tovább növekedtek:
Egy ilyen vállalkozáshoz rengeteg pénz kell! Szaktudásra, tapasztalatokra van szükség! A társadalom nem valószínű, hogy nyitottan reagálna egy ilyen újításra!...
A következő mélymeditációim alkalmával további megerősítések jöttek. Megértettem, hogy ez az egész is csak egy rész, de fontos rész egy nagyobb erőszakmentesebb, egészségesebb szemlélettágulást jelentő változásban. Rengeteg különböző jelentőségű részletkérdésre kaptam választ, például: hogy hívják ezt az éttermet? Ahogy felvetődött a kérdés rögtön ott álltam a portál előtt és csak el kellett olvasnom a szépívű betűket: manna
- Honnan lesz mindehhez szakértelem?
Válasz: Türelem, nem mindem a te dolgod.
- Honnan lesz rá pénz? A válasz ugyanaz.
Vissza a ébrenlétbe: Másnap felhívott Gyula, a sok éve nem látott barátom, aki közben vegán lett és az USA-ban dolgozik, azzal, hogy egy magyar származású ismerőse hatalmas összeget örökölt és egy komoly részét Magyarországon szeretné befektetni. Az egyetlen bökkenő, hogy az illető vegetáriánus és kizárólag valami erkölcsileg nagyon tiszta dologba kíván beszállni. ő életmód kúrás gyógyüdültetésre gondolt, lenne-e kedvem segíteni?...
Pár nappal később felkeresett Nagy László, aki sorozatos véletlenek folytán jutott el hozzánk. Részletes anyagot hozott Búzafűlé az Isten Mannája címmel. ő is Amerikában dolgozik és tanul. Megdöbbenve hallgattam, hogy a vízióimban megélt téma, szinte egy az egyben évek óta működő valóság az USA-ban. Rengeteg publikált kutatással, tapasztalattal, csodálatos eredményekkel.
Elgondolkodtam, hogy a Magyarországi megvalósításra is talán érik az idő.
Ezek után még megismerkedtem néhány emberrel, akik fontos feladatokat kaptak különböző módon, anélkül, hogy az egészről ilyen módon tudnának. Egyre többen vallják magukénak az ügyet.
Az eltelt egy évben nem mindig éreztem úgy, hogy éppen a dolgomat teszem. Sokszor még meg is nehezítette a napi teendőimet az a tudat, hogy már megint olyan ügyekbe merültem el, amikről érzem, hogy csak kitérők. Gyakran még nem a lényegre összpontosítok. De megértettem, hogy az egészségesebb és erőszakmentesebb élet, mennyire fontos a fejlődésünk szempontjából.
A továbbiakban közreadom azt a nem végleges vázlatot, amit a "Manna"-elképzelésről összeállítottam, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha úgy gondolod, hogy neked is szorosabb közöd van, lehet hozzá, akkor könnyebben megtaláljuk egymást.
Forrás: a cikk a Fénykeresők oldaláról való
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezotéria : Vegyes** |
|
|
|
Címkék: megnyilvánulásai, rutindöntéseimet, gyógyüdültetésre, beigazolódásáról, erőszakmentesebb, életfelfogásomat, istenábrázolásra, mélymeditációim, megoldásképeket, részletkérdésre, visszaemlékezve, megváltoztatták, biztonságérzést, bebizonyosodott, összpontosítani, összeállítottam, tapasztalatokra, ráébresztettek, elgondolkodtam, kellemetlenebb, pránaizmusként, szeretetteljes, megvalósulását, újrafogalmazni, feldolgozásban, virágszirmokra, tevékenykednek, testelhagyások, küldetésemként, szükségszerűen, vállalkozáshoz, vendéglátáshoz, megvalósításra, természetesnek, magyarországon, szükségtelenné, évvel ezelőtt, pránaizmus lényege, átállítási módszer, egészséges működéséhez, térből képes, szilárd ételbevitel, prána-táplálkozás elsődleges, közvetlen energia, lelki fejlődés, második harmadik, ember szokványos, prána átállás, lélek elhagyja, valódi átállás, lelki beavatás, alagúton túli, Nagy László, Isten Mannája,
|
|
Offline
