A mogyorófa álma - Szabó Gitta,Szervusz Nap, - bongyi53 Blogja

Továbbiak »

Belépés

			bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess!			Magyar Istvánné 1953.03.20 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A mogyorófa álma

2008-09-28 03:24:30, vasárnap


	Szabó Gitta A mogyorófa álma Áll a mezőn, magányosan egy öreg mogyorófa. Még csemetekorában, törzse kettévált, s mintha ikrek lennének, úgy nőttek tovább. Majd az idő múlásával, hogy a fa szét ne hasadjon, a törzs részek egybefonódtak, mint a lián indái összekapaszkodtak. Ha most valaki nézné, szemei, elé tárulna az öreg mozdulatlan fa szíve, lelke. Régebben, míg ifjabb volt, a törzsek, alkotta szívben, vígan játszott a napsugár, és madarak fészkei díszítették, melyekben fiókák tátogatták hatalmasra nyitott csőrüket. De ma már, elszáradt gallyaival űz csúnya tréfát a tavaszi szellő úrfi. Próbálkozik minél többet letörni. - Incselkedj csak! - gondolta magában a fa. - Majd meglepődsz, ha még maradék nedveimből újra kifakadnak rügyeim, és friss vesszők serkennek! A szél után esni kezdett a langyos tavaszi eső. Nyomában a faágak nedvesen csillogtak, és bódító illat lengte be az egész tájat. A szél már hiába igyekezett tördelni a gallyakat. Azok magukba szívták az éltető vizet, és úgy hajladoztak, mint újkorukban. A mogyorófa boldogan nyújtózott az ég felé. - De jól jött ez a kis segítség! - sóhajtotta. Megrázta magát, és a már zöld fűpázsitra hulló esőcseppekben a Nap fénye megtört, és csodálatos szivárványt hozott létre. - De szép! - sóhajtott megint a fa. - Érzem, itt a tavasz! Érzem, tagjaimban a kikeletet! Érzem, amint az erőm visszatér! De, jaj! Olyan magányos vagyok! - és nagyon szomorú lett megint a mogyorófa. Messze-távol, ahol az ég a földdel érintkezik, ott a látóhatárnál fényesen ragyogott a Nap. Onnét a messziből világította meg a párás levegőt, és csalogatta elő a szépséges szivárványt. Az öreg mogyorófa is szeretett volna ismét a Nap kegyeibe férkőzni, ezért integetni kezdett a Napnak. - Szervusz Nap! De rég simogattál, melengettél! A Nap, mintha értette volna a fa gondolatát, melegségével elárasztotta az egész mezőt, ott is, ahol a fa állt. Megszárította az esőtől nedves tájat, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve átvilágította a fa szívét, onnét is kiszárítva a maradék nedvességet. A fán a gyönyör hulláma futott végig. Még gyökerei is beleborzongtak. Ágai végén pedig kipattant az első rügy, majd hamarosan nagy zöld bimbók lepték be, és hosszan csüngő csoportos barkák hintáztak friss vesszein. - De gyönyörűek az ágaim! - ujjongott a mogyorófa. Ám, még mindig nem volt igazán boldog. Szeretett volna hasznos lenni. Vágyta, hogy a madarak ismét rátaláljanak. - Méhek, gyertek! - kiáltotta. - Vigyétek hírét az út túloldalára is, hogy élek, még erős vagyok, és várom a madarakat! Még tudom őket ringatni! A méhek körbedongták a fát. A sárgásbarna barkákból összegyűjtötték a virágport, és vidáman zümmögve, tovaröppentek. És a fa várt! Várt, és várt! Szép leveleket is növesztett, mire vidáman trillázva megjelent az első pacsirta. És a fa szíve nagyot dobbant! -Végre! A pacsirta csőrében egy kicsinyke szalmaszállal közeledett felé, majd megpihent a törzsek biztonságában. Édes terhét letette, s tovarepült. De nem maradt sokáig távol... Az anya szeme könnybe lábadt, mire idáig ért a mesélésben. Gyermeke csodálkozva nézett rá. - Mamika! Miért sírsz? - Csak, olyan megható ez a mese! - válaszolta megnyugtatva kicsinyét, de közben arra gondolt, Ő az a magányos mogyorófa. De vajon az ő vágyai is teljesülnek, vagy csak vágyak maradnak!? Szíve nagyot dobbant, amikor távoli kedvesére gondolt, aki, ha beszélgetni tudott vele, fényt és reményt vitt sivár életébe...

0 komment , kategória: Kedves mesék

Címkék: összegyűjtötték, beleborzongtak, csemetekorában, esőcseppekben, megszárította, átvilágította, szalmaszállal, biztonságában, egybefonódtak, tovaröppentek, látóhatárnál, melegségével, elárasztotta, megnyugtatva, körbedongták, rátaláljanak, hajladoztak, sárgásbarna, túloldalára, gondolattól, világította, próbálkozik, szivárványt, díszítették, melengettél, mozdulatlan, nedvességet, teljesülnek, csodálkozva, beszélgetni, gallyaival, csalogatta, érintkezik, tátogatták, magányosan, kiszárítva, mogyorófa álma, öreg mogyorófa, törzs részek, lián indái, öreg mozdulatlan, tavaszi szellő, szél után, langyos tavaszi, faágak nedvesen, egész tájat, éltető vizet, mogyorófa boldogan, erőm visszatér, földdel érintkezik, látóhatárnál fényesen, messziből világította, Szabó Gitta, Szervusz Nap,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]