|
2012-11-22 08:19:50, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Kohut Katalin: Tavaszi szél vizet áraszt
A víz népeket jelent, melyek felülemelkednek törvényeken, áthágják az emberiességi törvényeket. Most fordítva is igaz volt a Petőfi vers, mégpedig szóról szóra, fölül volt a gálya, Főnix éjszakája fekete serege, ők irányították, osztották be az előre kiszabott szerepeket szerte az országban, s ennek megfelelően a bűnözők helyezték az ország politikusait megfelelő helyükre. Végtelen játék volt ez, visszamenve időben a kezdetekig, melynek egyik szimbóluma a Tavaszi szél volt, a hollófekete hajú hajadon.
A magyar nép eredetileg is sötét hajúként, sötét bőrűként lett megírva, mogorva, Halak-uras megjelenéssel.
Nem véletlenül került be a politikába a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dal sem.
1971-ben vették észre a tompalátásomat, ekkor jártak az Időjelek új bekezdés népeinek egyikénél, a tompalátóként megrajzolt testenyészet megszületésénél. Már 1954-ben is az Időjelek ratkós népét emelték, ekkor lett Ratkós Anna is miniszter. Ezek az új népek egy hatalmas zöld tollal ábrázolt teremtő által születtek meg, léptek be a látható világba, csupa fekete árnyékvilággal körülvéve. Költőik saját bevallásaik szerint eladták a lelküket megmaradásuk, túlélésük érdekében. Kelet sorozatokat írtak és gyártottak, emelték a Pszichografológiában megrajzolt egykori népeknek megfelelő új árnyékvilágot, tanították a falvakat alkoholos állapotban Íziszes általuk kitalált elméletekre. Így valóban soha nem jön el az ismételt, s félt világ vége, ha az Időjelek megadóinak életét folyamatosan hosszabbítják, indigós és fekete tintás világot is létrehozva, mert az apokalipszis régen írógéppel íródott, s az írógépekbe a papírokat általában fekete, később stencilezett, vagy lila indigóval írták.
1971-ben már négy esztendeje éheztünk, mi lettünk a nyomorultak, senki sem törődött velünk. Hidegben voltunk, a bolhák ugráltak az ágyainkban, mert anyám beengedte a macskákat a házba. Ebben az évben hunyt el nagymama három infarktusban, a jóság és szeretet képviselője.
Melinda, az osztálytársam elhívott a boltba egy szatyorral, mutatta, hogy a nagybátyja, aki akkor jött ki a börtönből, zárt táskával szokott lopni. Beletett a táskába egy bonbont. A pénztáros fizetéskor közölte:
- Gyertek csak be a raktárba!
Sírtam, fel akartak jelenteni az iskolában. Melinda anyja jött, aki a Borbarlangban dolgozott és kifizette a bonbon árát, elsimította az ügyet. Melinda otthon azt mondta, én csaltam el lopni.
Eltiltottak tőle.
Egész nyáron nem találkoztunk, majd elhívott magukhoz, közölte, vegyem fel a szemüvegemet, mert akkor intellektuálisnak fogok látszani. Mai napig bánt a vád, nem tudtam neki a lopással együtt megbocsátani.
Nyár volt, anyám elzavart dolgozni a virágkertészetbe, így lett tizenhárom éves koromban munkakönyvem. Naponta jártam oda kapálni, gyomlálni elegáns ruhában, miniszoknyában. El bírom képzelni a látványt, amikor lehajoltam egy-egy dudváért. A többiek melegítőben voltak, piszkos ruhákban. Ekkor először ment el a hangom. Két hétig nem tudtam beszélni, csak mutogattam. Mai napig nem értem, mi történt, egyik reggel akartam beszélni, s nem voltam képes hangokat képezni. Egyik álmom szerint egy kéz rámutatott a torkomra és azt mondta, te nem vagy olyan, mint a többiek, neked elmegy a hangod. A cserepeim végig kísérik az életemet születésemtől fogva. Az egyiken sas, vagy inkább sólyom kinézetű madár látható, nyakával szemben egy nyíl, mely a torkának van szegezve.
Megjött Beáta, Melinda unokanővére Pestről, s meghívtak bennünket a város végén lévő Sörkertbe az akkor Hajdúböszörményből odaköltözött sánta Évával és Jánossal, a bátyjával. Oda csak tizennyolc éven felülieket engedtek be, minket is közöttük. A Táncdalfesztivál után érkeztem haza, anyám visítozva és ütlegekkel fogadott.
A Táncdalfesztivál résztvevői és a számok mind a politikát jelentették, így került közéjük a Hogyha egyszer Illés számot énekelő együttes - rám hasonlító énekesnővel, több ezer éves szerelmi történettel -, a Bábu vagy a bábkirályokkal, a Napóleonos kártyának megfelelő Nem vagyok teljesen őrült számmal, Majláthy Júlia Toldys számával, hogy emberhez méltó sors az övék. Még a szlovákiai orosz bevonulás, határ lezárás is a Táncdalfesztivál egyik dala alapján történt.
Elérkezett 1972, a Rákóczi térre kerültünk mostohaapához. Egyik nap rám törte a spájz ajtót, ahol mosakodtam és beleharapott a mellembe.
Osztályfőnök faggatott, mi történt, mitől lettem szomorú, miért nem tudok készülni az órákra, de szégyelltem neki elmondani a történteket, pedig azt szerettem volna, ha inkább menhelybe küldenének. Anyám a ballagásom előtt odalökött nekem egy gesztenyebarna hajú babát, amivel ballagtam, elneveztem Sárinak. A ballagásomra egyedül a nagynéném jött el egy csokor virággal.
Előtte volt az Országos Népdalfesztivál, amikor ismét elment a hangom. Miután Julika néni, az énektanárnő bejelentette, hogy az iskola legjobb tanulója következik, csak rekedt nyikorgás hagyta el a torkomat. A Kádár Katát akartam előadni.
Az általam mélyen tisztelt magyar tanár megvetően szólt rám az utcán, mit keresek Melindával, csavargunk? kérdést szegezve felém.
Nyáron kellett menni a gimnáziumba beiratkozni. Anyám bezárt a lakásba, azt kiabálta, ő nem fog négy évig eltartani. Kiszöktem az ablakon, kértem kölcsön osztálytársam anyjától ötven forintot biztosításra, beiratkoztam a gimibe, majd felmentem a nagynénémhez. Anyám a mostohaapámmal karöltve jött értem, azt ígérték, nem fognak megverni, csak menjek velük, de szeptemberben nem tudtam elmenni a gimnáziumba, sem ruhám nem volt 1967 óta, sem ennivalóm. Apa vett nekem egy szürke nadrágot kevés rokkantnyugdíjából.
Nagynéném elküldött Hollóházára unokatestvéréhez, Béla bácsihoz, hogy majd ő segít elhelyezni a tanműhelyben festő növendéknek. Melinda is jött velem.
Tárgyaim már nincsenek meg. Vásároltam pár forintért mókuskát, zöld pisztrángot, Csigás Petit, két Tavaszi szélt, melyeknek aljára pingáltam égetés előtt a monogrammomat, Seherezádét, kecsegét, arany szárnyú angyalkát, keszeget. Melinda járt az egyik iparművészhez modellt állni. Engem nem engedtek be, nem tudtam semmit, nem beszélt róla.
Egyszer elmentek Rozikához a károlyfalvasi Annival, ott berúgtak. Laci, aki rám vetett szemet segített tisztába tenni az éppen menstruáló, magát összevizelő Melindát.
Voltunk szarvasbőgést hallgatni a sötét erdőben, Laci fogta a kezemet végig. Nem tehettem róla, hogy nem lettem belé szerelmes. Később azt beszélték, hogy eltűnt Svájcban, ahová egyik barátnőjével ment.
Én már akkor a város nőfalójába, Konyiba voltam halálosan szerelmes, alig vártam, hogy hétvégén láthassam.
Albérletben laktunk, ahol régi parázsvasalóval lehetett csak vasalni. Nem volt kabátom, vékonyka nyári keki színű maxi kabátot tudtam csak venni az ösztöndíjamból, bár anyám kapta utánam a gyerektartást és családi pótlékot. Csizmám sem volt, egy nyári barna antilopbőr cipőben jártam a nagy hóban. Nem tellett ennivalóra, a tüzelőt és albérletet is fizetni kellett. Delikát levest ettünk naponta, vízben főzve meg a port üresen. Korgott a gyomrom egész nap.
Szerelmes lett belém a falu jóképű alkoholistája. Éppen a KISZ klub előtt álltunk, amikor belém kötött, visszaszóltam neki, erre megütött. Az egész falu a botrányt tárgyalta, kitiltották a KISZ klubból, ahová melegedni és filmeket nézni jártunk.
Guszti megtanította, hogyan kell kifesteni a szemünket. Ő női fodrászként dolgozott azelőtt, de idejött megtanulni a porcelánfestést. Élveztem a tanműhelyben Laci bácsi irányítása alatt a napokat, de a virágszirmokat sehogyan sem sikerült egyformára megfestenem, sem a porcelánnippek női formáinál a szemöldököt, szemet egyformára kihúznom. Eljött a három éves festödei munka szerződésének aláírásának napja. Elmentünk az irodaházba és beadtuk a felmondásunkat. Nem tudtam elképzelni, hogy minőségi munkát tudjak végezni napi nyolc órán keresztül. Az iparművészet más, ott fotó, vagy rajz alapján terveznek saját alkotásokat, melyek, ha megtetszenek a gyárnak, elkészítik nagy mennyiségben.
A népek már ekkor iskolába mentek tovább tanulni, készülődött a jövő népe, mely elméleteket, zenéket, filmeket ismételt és hajtott végre. Persze erről csak a beavatottak tudtak, egyetlen mozgatórugójuk a világ képének megváltoztatása, saját arcukra formálása, az emberek túlélése volt.
2012. november 22.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: táncdalfesztivál, virágkertészetbe, unokatestvéréhez, porcelánfestést, megváltoztatása, felülemelkednek, népdalfesztivál, parázsvasalóval, megszületésénél, mozgatórugójuk, bábkirályokkal, virágszirmokat, ösztöndíjamból, porcelánnippek, gesztenyebarna, felmondásunkat, mostohaapámmal, tompalátásomat, árnyékvilággal, miniszoknyában, mostohaapához, monogrammomat, osztálytársam, szarvasbőgést, hosszabbítják, gyerektartást, születésemtől, megjelenéssel, borbarlangban, alkoholistája, visszaszóltam, iparművészhez, szerződésének, károlyfalvasi, árnyékvilágot, tompalátóként, emberiességi törvényeket, előre kiszabott, bűnözők helyezték, ország politikusait, hollófekete hajú, tompalátóként megrajzolt, hatalmas zöld, látható világba, lelküket megmaradásuk, falvakat alkoholos, apokalipszis régen, papírokat általában, bolhák ugráltak, évben hunyt, osztálytársam elhívott, pénztáros fizetéskor, Kohut Katalin, Ratkós Anna, Megjött Beáta, Majláthy Júlia Toldys, Országos Népdalfesztivál, Miután Julika, Kádár Katát, Csigás Petit,
|
|
Offline
