|
2014-10-13 20:30:06, hétfő
|
| |
| |
Ellepi városainkat a rémkatica
Megállíthatatlannak tűnnek a rémkaticának is nevezett harlekinkaticák. A fajt eredetileg biológiai védekezés céljából hozták be Európába, de sikeresen megtelepedett a természetben, és rohamosan terjed egész Európában, így Magyarországon is. Egy új tanulmány alapján a városok a legveszélyeztetettebbek.
A harlekinkatica (Harmonia axyridis) eredetileg egy kelet-ázsiai, mérsékelt övi faj, fő táplálékát levéltetvek és pajzstetvek jelentik. A lárva és a kifejlett rovar is jelentős mennyiségű tetűt fogyaszt naponta, ezért előszeretettel alkalmazzák a biológiai védekezésben. Többek között ennek is köszönhető, hogy az Ázsiából behurcolt rovar nagyon elterjedt, és ma már az őshonos katicafajokat fenyegeti. Nem csupán a táplálékért folytatott versenyben szorítja ki az őshonos katicabogarakat, de megeszi azok petéit és lárváit is.
Hogyan lehet felismerni?
A harlekinkatica rendkívül változatos megjelenésű, de Európában alapvetően három változata terjedt el. Az első változat (Harmonia axyridis forma succinea) szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses, 0-19 fekete folttal, az előtoron általában világos (fehér vagy krémszínű) alapon fekete M-alakú mintázattal. A második változat (Harmonia axyridis forma spectabilis) szárnyfedői fekete színűek, 4 vörös folttal, míg a harmadik, legritkább forma (Harmonia axyridis forma conspicua) ehhez hasonló megjelenésű, annyi különbséggel, hogy csak 2 vörös foltja van, a foltok közepén apróbb fekete pettyekkel.
A három leggyakoribb forma / Forrás: Pozsgai Gábor
Hazánkban a succinea forma a legelterjedtebb. A tapasztalatok alapján a sötét színű forma spectabilis-t sokan összekeverik a kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) hasonló kinézetű sötét változatával, ám a kétpettyes piros vállfoltja szögletes alakú, és kimondottan a vállon helyezkedik el, míg a harlekinkaticáé a test közepe felé, és nem is ér el a vállig. Sajnos további közös tulajdonságuk, hogy mindkét faj meglehetősen gyakran telel a lakásokban.
A kétpettyes katicán kívül több más olyan faj is van, amellyel a harlekinkatica összekeverhető, ám ezek a katicák lényegesen kisebbek a harlekinnél, kivéve egyetlen egyet, a hétpettyes katicát. A hétpettyesre a harlekin succinea formája hasonlít a leginkább, a fent leírt jegyek alapján azonban odafigyeléssel felismerhető a különbség.
Miért idegesíthet bennünket?
A harlekinkaticáknak megvan az a rossz szokása, hogy tömegével jelennek meg a lakóépületekben, különösen az őszi és téli hónapokban. A kéretlen lakó társaságát kellemetlen tulajdonsága teszi még elviselhetetlenebbé: védekezés céljából rendszerint sárga, bűzös folyadékot bocsájt ki magából, amit nagyon nehéz a lakásból eltávolítani. Őshonos rokonaitól eltérően csípni is tud. Érdekesség, hogy ezt nem védekezés, hanem elsősorban éhségcsillapítás (só kinyerés) céljából teszi. A csípés helyén enyhén égető bőrpír és enyhe dudor jelentkezik. A duzzanat normális körülmények között hamar elmúlik, néhány dokumentált eset azonban súlyosabb allergiás reakciókról számol be.
Betelepülés Amerikába és Európába
A harlekinkaticákat elsőként Észak-Amerikába vitték be 1916-ban, a pekánfán élő levéltetvek ellen. A 20. század folyamán többször is szabadon eresztették az USA 14 államában, ám ekkor még nem telepedett meg a vadonban. Az első önfenntartó populációt 1988-ban jegyezték fel. Mára az Egyesült Államok leggyakoribb katicafajává vált, és az ott szintén betelepített hétpettyes katicabogárral (Cocinella septempunctata) együtt a katicák 70 százalékát teszik ki.
Magyarországot is meghódította
A harlekinkaticát hivatalosan sosem telepítették be Magyarországra, a szomszédos országokból érkezett hozzánk. Első hazai példányára a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusa, Merkl Ottó bukkant rá 2008 februárjában Szigetszentmiklóson. A faj megjelenése nem volt váratlan, a rohamos nyugat-európai elterjedés miatt számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb nálunk is előkerül. Azóta az egész országban elterjedt.
A harlekinkaticák terjedésének csak a hideg és a magashegységek szabnak határt, Magyarországon ugyanis nincs természetes ellensége. A vegyszerekre nem érzékenyek, de kémiai irtásuk amúgy sem túl szerencsés, mert ezek a szerek válogatás nélkül minden rovarra hatnak. A szakértő azt tanácsolja, hogy ha teljesen biztosak vagyunk abban, hogy harlekinkaticákat találtunk, gyűjtsük be, és pusztítsuk el a rovarokat (például égessük el őket).
A városokat kedveli
A harlekinkatica leginkább a városokat és a napsütötte helyeket szereti, ennek is köszönhető, hogy egyre gyorsabban szaporodik a nagyobb településeken - erre a megállapításra jutott a Journal of Biogeography című szaklap legújabb, 2014-es tanulmánya. Az angliai Ökológiai és Vízügyi Kutatóközpont (Centre for Ecology & Hydrology, CEH) munkatársai huszonháromezer, lakosság által bejelentett esetet vizsgáltak 2003 és 2011 között Nagy-Britanniában.
Korábban már tanulmányozták az invazív faj falánkságának és gyors szaporodásának ökológiai hatásait. A mostani vizsgálatban a korábbi adatokat úgynevezett térbeli túlélési modellekkel vetették össze annak érdekében, hogy meghatározhassák, hol bukkanhatnak fel legközelebb a harlekinkaticák. Az eredmények alapján kiderült, hogy a városok jobban ki vannak téve a faj inváziójának. Azt is megállapították, hogy eltérő klimatikus viszonyok között a különböző mintázatú harlekinkaticák terjedési sebessége eltérő lehet.
Telelésre készülő, hatalmas rajokban vonuló harlekinkaticák, harlekinkatica / Forrás: MTI/Nagy Lajos
Nem minden életteret képesek azonban meghódítani, a tűlevelű erdők például nem számítanak az invazív faj kedvenc célpontjának.
Az új eredmények fontosak lehetnek a harlekinkaticák elleni küzdelemben. Ha ugyanis a populáció jelentős része emberi környezetben telel, akkor az őszi-téli időszakban hatékonyabban lehetne őket irtani - mondta az Origónak korábban Pozsgai Gábor rovarkutató, a harlekinkaticákat monitorozó program, a Harlekin Projekt vezetője.
Várják a bejelentéseket
Pozsgai szerint a harlekinkaticát a magyar faunából valószínűleg már nem lehet kiirtani, mert ha ez sikerülne is, akkor a határon túlról minden bizonnyal könnyedén újra betelepülne. A gyérítés némileg segíthet az őshonos fajokon, de hogy ez a gyakorlatban mennyit használ, azt a szakértő szerint nem lehet tudni.
A védekezés miatt fontos, hogy nyomon kövessék az idegen faj terjedését, és hatását a hazai katicákra. Erre a célra jött létre 2008-ban Pozsgai vezetésével a Harlekin Projekt, amelyet a nagy-britanniai önkéntes alapon működő monitorozó rendszerek mintájára hoztak létre.
Az azonosításhoz fontos, hogy a kutatók fényképet is kapjanak az állatokról. A kép mellett lényeges még a megtalálás helyszíne (akár GPS koordinátával) és időpontja is. A kutatók számára azonban nemcsak a harlekinkaticák előfordulási adatai fontosak, de az őshonos fajoké is, ezért bármilyen katicafajról várják a bejelentéseket.
Link
Hogyan védekezhetünk a harlekinkaticák ellen
Link
Ui: Ma kinn voltunk az érdi telkünkön. Feltünt, hogy mennyi katicabogár van. Először furcsának tünt, amikor az egyik rámszálva megcsípett. Aztán másodszor is megtörtént. Akkor vettem észre, hogy nem olyan, mint a megszokott katicabogár, a háta egészen másként néz ki a megszokottól. A csípése nekem - a kis kellemetlenségen kívül - nem okozott semilyen utóhatást, igaz még a darázscsípés ist elviselem. Olvasva a cikket, valószinű a rémkatica lehetett.
Most rajzanak a jó időben. Ha megcsíp, kellemetlen. Szerintem a biológia védekezéshez őshonos fajokat kellene alkalmazni. Ha nincs akkor marad a vegyszer, vagy elfogadjuk, hogy az ellenség feleszi termést.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: meghatározhassák, kellemetlenségen, éhségcsillapítás, harlekinkaticák, lakóépületekben, megállapították, katicabogarakat, harlekinkaticát, szárnyfedőjének, legelterjedtebb, harlekinkaticáé, huszonháromezer, odafigyeléssel, megállapításra, harlekinkatica, katicabogárral, septempunctata, magyarországot, összekeverhető, előszeretettel, bejelentéseket, szaporodásának, tanulmányozták, magyarországra, magashegységek, magyarországon, katicafajokat, tulajdonságuk, védekezhetünk, falánkságának, megtelepedett, településeken, kutatóközpont, tapasztalatok, hatékonyabban, koordinátával, fajt eredetileg, kifejlett rovar, biológiai védekezésben, őshonos katicafajokat, táplálékért folytatott, őshonos katicabogarakat, harlekinkatica rendkívül, első változat, előtoron általában, második változat, foltok közepén, három leggyakoribb, succinea forma, tapasztalatok alapján, sötét színű, kétpettyes katicabogár, Pozsgai Gábor, Betelepülés Amerikába, Egyesült Államok, Magyar Természettudományi Múzeum, Merkl Ottó, Vízügyi Kutatóközpont, Nagy Lajos, Harlekin Projekt,
|
|
Offline
