|
|
|
2010-08-29 05:52:27, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Nagy Pista blogjában leltem erre a beszédre, tegnap éjjel jegyezhette föl, s jól tette, mert beugrott: szeptember eleje jön, a kitelepítésekre való emlékezés. Hajdan volt Moson vármegye nagy traumái között az egyik, a "hétköznapi" brutalistások egyike: a svábok deportálása. Aztán ide villan a másik kép, a magyarok elűzése a Felvidékről, alapvető emberi jogaiktól való megfosztása. Előtte még egy kis holokauszt, Moson zsidóságát is deportálták. Kissé korábban a vármegye kétharmad részének amputálása.
Hát aki arról röfög, hogy ezekre emlékezni sincs jogunk, annak nincsen emberi arca. Vannak ilyenek. Isten se bocsássa meg vétkeiket.
Eloroztam a beszédet. Íme:
"Egy olyan eseményre jöttünk össze emlékezni, mely hatvannégy éve történt és a magyar történelem tragikus eseményeinek sorát emelte.
Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit, aki megjelent, hogy együtt emlékezzünk meg a 64 évvel ezelőtti történésekre, amikor településünkön is, mint oly sok helyen az országban, ezekben a hónapokban zajlott a német nemzetiségiek kitelepítése. Fontos,hogy emlékezni és nem ünnepelni jöttünk.
Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak a magyarországi németekről, azon belül is a Moson megyei német nemzetiségiekről.
Jelenlétüket már az Árpád korból igazolják írott források elsőként, amikor a szentkereszti cisztercita apátság kapott jogot az elnéptelenedett Moson megye nyugati részeinek német lakossággal való betelepítésére. Aztán mivel határ megye is voltunk Ausztriával, ezek a területek sokszor voltak magyar királyok által elzálogosítva az osztrák hercegeknek.
A XIV-XV. században a magyar-osztrák háborúskodások idején, az elnéptelenedő határvidéken lassú beszivárgás indult meg bajor-osztrák területekről Ezt a folyamatot erősítette a magyaróvári királyi uradalom - melybe Levél is bele tartozott - Habsburg tulajdonba kerülése 1522-ben, mikor II. Lajos király feleségének Habsburg Máriának ajándékozta birtokul.
Mohács után a törökök 150 éves magyarországi ittlétének eredményeként az ország három részre szakadásának idején, mi mindig is a Magyar Királyság részét képeztük melyet a Habsburg-házból való magyar királyok irányítottak.
Az 1720-as, -30-as években országszerte szervezett telepítések folytak, mely Moson megyét is érintették. Azonban itt nem szórvány németségről, hanem egybefüggő közösségről beszélhetünk, mely terület Heidebodennek neveztek el, melyen a heidebodenek éltek.
A történelem során e megye lakosságának legtöbbjét a németség alkotta, aztán a horvátok és a kisebbséget a magyarok képviselték. Mindig békés együttlétben éltek egymás mellett, soha semmiféle nemzetiségi probléma nem adódott. A helyi németség főként mezőgazdasággal foglalkozó, evangélikus vallású, kulturált, szorgalmas emberek voltak. Anyanyelvüket végig megtartották, melyben korlátozva nem voltak. Nekik is volt köszönhető, hogy a kiegyezés után Moson megye volt az ország legkultúráltabb megyéje, ami az írni és olvasni tudók arányában mutatkozott meg.
Talán az sem volt véletlen, hogy Ujhelyi Imre -a község díszpolgára- a magyaróvári Szarvasmarha Tenyésztési Egylethez kapcsolódóan a községi Tejszövetkezetek megalakításakor Levélt választotta tevékenysége fő helyszínéül. Ez vitte a falu hírét világszerte, hogy Skandináviából, Angliából és még Japánból is csudájára jártak a községnek. Az itteni betelepült nemzetiségek a történelem során magyar érzelműekké váltak és ezt bizonyították is.
1848. októberében még levéli nemzetőrök is hallgathatták Kossuth Lajos toborzó beszédjét a magyaróváron - a mai Deák téren - és vonulhattak vele a schwechati csatába. Az I. világháborúban is helytálltak, azonban a trianoni békediktátum következtében az ország, az elrabolt területeinek visszaszerzése érdekében, a német érdekszféra hálójába került és kiszolgálójává vált.
1924-ben megalakult a Magyarországi Német Népművelődési Egylet -MNNE az: Ungarlandisch-Deutscher Volksbildungsverein -UDV.
1938-ban aztán az ausztriai anschluss után megalakult a Magyarországi Németek Népi Szövetsége a: Volksbund der Deutschen in Ungarn, céljuk: kulturális érdekeik előmozdítása és a német élettér megóvása minden téren.
A Németországgal való szimpátia bizonyos külpolitikai kényszer következménye volt, hiszen a trianonnal elveszített magyar lakta területeink csak német segítséggel voltak visszaszerezhetőek. Egy év múlva már 25000 bejegyzett tagja volt, ami családtagokkal számolva már 100000-res nagyságrendet is elért. Ez a szervezet lett a félmilliós németség érdekképviseleti szerve. Levélen is megalakultak 1939. július 9-én, 38 taggal, és bővült 1945 elején háromszáz fő felettire. A háború azonban mindent megváltoztatott!
A visszavonuló németekkel a frontvonal közeledésével már két hullámban menekültek a levéli németajkúak, először 65, majd 78 család. Ez családtagjaikkal számolva a 41-es népszámlálás alapján 1670 fős település lakosságának harmadát jelentette!
Maga a kitelepítés, a német nép kollektív büntetése, már a Szövetséges nagyhatalmak - Szovjetunió, Amerika, Anglia - 1943. decemberi teheráni konferencián szóba kerül, amit aztán a háború végén deklaráltak is.
A postdami értekezleten, 1945. augusztus 2-ai jegyzékben határoztak a Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból való németek Németországba történő áttelepítéséről. Indokként, hogy: ,,a német nép bűnhődik szörnyű bűneiért, amelyeket azoknak a vezetése alatt követett el, akiknek a sikerek idején nyíltan helyeselt és vakon engedelmeskedett". A magyarországi német nemzetiség kitelepítését további két dolog is befolyásolta: a földosztás és a Csehszlovákiából való magyar lakosság áttelepítése.
Az Ideiglenes Kormány un. Népgondozó Hivatalokat állított fel megyénként a kitelepítés lebonyolítására és az érintett személyek igazolására. Az akkori kommunista - és parasztpárti - álláspont szerint a statisztikai bevallás alapján mindenkit kitelepítendőnek ítéltek, aki 1941-ben német anyanyelvűnek vallotta magát, ez aztán a népszámlálásoknak évtizedekre való hitelvesztését jelentette, hogy mit merjenek bevallani későbbiekben az emberek.
Az áttelepítésekre kötelezetteknek csak 10%-át lehetett mentesíteni. Olyanoknak is, mint a mosoni Kühne családnak is igazolást kellett szereznie, hogy ők jó magyarok voltak.
A kitelepítésről való tudomás csak néhány óra vagy egy nap alatt történt meg, és csak 20-30 kg ingóságot vihettek magukkal. Mindenüket hátra kellett hagyniuk, házaikat, földjeiket, jószágaikat, esetlegesen rokonságukat, és az egész addigi életük eredményét, mely őseik óta öröklődött rájuk. Voltak akik a hadifogságból hazaérkezve egyből a lágerbe találták magukat, nem értve, hogy őket az a haza taszítja ki, melyért akár az életét áldozni is köteles lett volna.
Levélről még további 127 főt gyűjtöttek a mosonszolnoki gyűjtőtáborba 1946 tavaszán és indították őket el főként nyugat-Németországba. A kitelepítettek helyére már 1945-ben megkezdődött a betelepítés, Borsod, Somogy és Szabolcs megyéből, Erdélyből és Csehszlovákiából érkeztek telepesek. A kitelepítések és a vele járó vagyonelkobzások még 47-ben is folytatódtak.
A kitelepítettek új hazájukban új polgárok voltak akiket nem igazán szerettek. Nehezen éltek és bizony megkapták, hogy miattuk vesztették el a háborút, és kijárt nekik a ,, jöttment" jelző.
Németországban egy lerombolt országot kellett újjáépíteni, mindenkinek volt munkahelye. A 250-300 évvel ezelőtti telepesek szellemével, szorgalommal, összefogással újra megteremtették egzisztenciájukat. Megvetették lábukat egy olyan országban, mely kényszerűségből lett az új hazájuk. Rengeteg erőt és energiát kívánt tőlük az, hogy Németországban elölről kezdjék az életüket.
Levélen a falu főleg építészeti stílusában mindmáig őrzi az egykori jómódú német polgárság emlékét, pl.: a községháza, templomok, Fő utcai szép polgárházak, stb.
A II. világháború áldozatai és a kitelepítettek emlékét őrzi a Rieger Tibor által 1990-ben készített emlékmű a falu főterén, és az 1991-ban készült Dr. Czerny Károly által tervezett terméskőből épült ,,Heideboden" emlékgúla.
A német hagyományok ápolása érdekében először - még a Hazafias Népfront idejében - Németajkúak Klubja néven alakult egy szervezet, majd rendszerváltás után 1995-ben a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat is megalakult."
A kitelepítettek számára 1956 után vált lehetővé, hogy vízummal Magyarországra utazhattak, a többség újra látni szerette volna a hazáját és hazalátogatott. Bár itt elvették mindenüket, a szívükben mégis szeretettel őrizték a magyar haza emlékét. Nem szemrehányásokkal, hanem megbocsátó és békés lélekkel jöttek haza. Csak az számított, hogy ,,haza" jöhettek a rokonokhoz és barátokhoz. Volt hazájuk szülőhelyén anyagilag is kiveszik részüket régi épületek, emlékek felújításában.
Mindezeket ez alkalommal is nagyon köszönjük nekik!
Évről évre - amíg koruk és egészségük engedi - több napot itt töltenek rokonaik, ismerőseik, barátaik körében, mely a rendszerváltás óta szervezett keretek közt az ún.: Kitelepítettek Találkozójában valósul meg.
Reméljük, nem csak ők, de leszármazottaik is gyakorolni fogják jó szokásukat a ,,haza látogatásban". A mi feladatunk pedig az, hogy megőrizzük számukra az otthon érzését. Szeretetünkkel feledtetve a régi, fájó sebeket. Hajtsunk fejet a kitelepítés áldozatai előtt, ugyanakkor emeljük fel fejünket és szavunkat azért, hogy soha hasonló esemény ne történhessen.
Isten Áldja meg Őnöket!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: csehszlovákiából, érdekképviseleti, vagyonelkobzások, tejszövetkezetek, nemzetiségiekről, családtagjaikkal, kitelepítendőnek, engedelmeskedett, lengyelországból, legkultúráltabb, kényszerűségből, megalakításakor, elnéptelenedett, kitelepítésekre, áttelepítésekre, lebonyolítására, magyarországból, áttelepítéséről, kötelezetteknek, leszármazottaik, megváltoztatott, mezőgazdasággal, visszaszerzése, kiszolgálójává, kitelepítettek, németországban, világháborúban, településünkön, németországgal, családtagokkal, hitelvesztését, kitelepítésről, megteremtették, hazalátogatott, skandináviából, találkozójában, kitelepítésekre való, svábok deportálása, magyarok elűzése, vármegye kétharmad, olyan eseményre, magyar történelem, hónapokban zajlott, német nemzetiségiek, magyarországi németekről, szentkereszti cisztercita, elnéptelenedett Moson, területek sokszor, osztrák hercegeknek, magyar-osztrák háborúskodások, elnéptelenedő határvidéken, folyamatot erősítette, Nagy Pista, Habsburg Máriának, Magyar Királyság, Ujhelyi Imre, Szarvasmarha Tenyésztési Egylethez, Kossuth Lajos, Magyarországi Német Népművelődési Egylet, Ungarlandisch-Deutscher Volksbildungsverein, Magyarországi Németek Népi Szövetsége, Ideiglenes Kormány, Népgondozó Hivatalokat, Rieger Tibor, Czerny Károly, Hazafias Népfront, Németajkúak Klubja, Német Kisebbségi Önkormányzat, Kitelepítettek Találkozójában, Isten Áldja,
|
|
|
|
|
|
| kitelepítésekre való, svábok deportálása, magyarok elűzése, vármegye kétharmad, olyan eseményre, magyar történelem, hónapokban zajlott, német nemzetiségiek, magyarországi németekről, szentkereszti cisztercita, elnéptelenedett Moson, területek sokszor, osztrák hercegeknek, magyar-osztrák háborúskodások, elnéptelenedő határvidéken, folyamatot erősítette, magyaróvári királyi, ország három, heidebodenek éltek, történelem során, németség alkotta, magyarok képviselték, helyi németség, kiegyezés után, ország legkultúráltabb, magyaróvári Szarvasmarha, községi Tejszövetkezetek, falu hírét, itteni betelepült, schwechati csatába, trianoni békediktátum, elrabolt területeinek, német érdekszféra, ausztriai anschluss, német élettér, trianonnal elveszített, szervezet lett, félmilliós németség, háború azonban, visszavonuló németekkel, frontvonal közeledésével, levéli németajkúak, 41-es népszámlálás, háború végén, postdami értekezleten, vezetése alatt, sikerek idején, magyarországi német, kitelepítés lebonyolítására, érintett személyek, akkori kommunista, statisztikai bevallás, népszámlálásoknak évtizedekre, áttelepítésekre kötelezetteknek, mosoni Kühne, kitelepítésről való, egész addigi, hadifogságból hazaérkezve, lágerbe találták, életét áldozni, mosonszolnoki gyűjtőtáborba, kitelepítettek helyére, vele járó, lerombolt országot, 250-300 évvel, olyan országban, falu főleg, egykori jómódú, kitelepítettek emlékét, falu főterén, 1991-ban készült, német hagyományok, helyi Német, kitelepítettek számára, többség újra, szívükben mégis, magyar haza, otthon érzését, kitelepítés áldozatai, csehszlovákiából, érdekképviseleti, vagyonelkobzások, tejszövetkezetek, nemzetiségiekről, családtagjaikkal, kitelepítendőnek, engedelmeskedett, lengyelországból, legkultúráltabb, kényszerűségből, megalakításakor, elnéptelenedett, kitelepítésekre, áttelepítésekre, lebonyolítására, magyarországból, áttelepítéséről, kötelezetteknek, leszármazottaik, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
5 db bejegyzés |
| e év: |
43 db bejegyzés |
| Összes: |
3562 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 65
- e Hét: 7474
- e Hónap: 9481
- e Év: 54454
|
|
|
Offline
